Cziráky Margit kora (1898-1910) – „a nemesi újjászületés”

Ahhoz, hogy Eszterháza valóban „alkalmas” legyen „még egy herczeg illendő el fogadására”, legalább a kastély és a hozzá közvetlenül kapcsolódó kertek fenntartására volt szükség. 1861-ig volt felelőse a park gondozásának, bár nyilván meg sem közelítette a család ez iránti igénye azt a szintet Eszterházán, mint Fényes Miklós korában. A kastély előtti díszkert (az egykori parter) helyén fa- és cserjecsoportokkal beültetett „angolkert” terült el, a kamarakertek szabálytalan „tájképi” alaprajzot mutattak ekkor. A 19.

század első évtizedeiből származik a ma is álló japánakácok keskeny sávja. A parter két oldalán két, fallal körülvett haszonkert terült el. 1894-ben meghalt (III.) Miklós herceg, és fia, Pál lett a hitbizomány ura. Abban az évben számolt be a Művészi Ipar hasábjain Pasteiner Gyula a kastély renoválásáról, új berendezéséről.

A rezidencia sorsában gyökeres változás történt (IV.) Pál herceg 1898-as halála után, amikor idősebb fia, Esterházy (V.) Miklós örökölte a hitbizományt, és elkezdődött Eszterháza második „virágkora”. Az Esterházy-család tagjai kezdetben igen ritkán járhattak Eszterházán és Süttörön. Az egyre leromlottabb állapotú kastély sorsában a 20. század elején következett be fordulat. Herceg Esterházy (V.) Miklós és felesége, cziráki és dénesfalvi Cziráky Margit grófnő komoly költséggel felújíttatta a romos épületet, és visszaköltözött a kastélyba. A hagyomány szerint a grófnő hozománya képezte a munkálatok anyagi alapját. A belső felújítás során többek között Mária Terézia királynő egykori szobáját is helyrehozták. A kastély korszerűsítésének műszaki tervei 1906-ban készültek el, a kor színvonalán is előremutató vezetékes hideg-meleg vizet és központi fűtést alakítottak ki. A park helyreállításának kezdete 1902-re tehető. Mivel a parknak négy évtizeden át nem volt felelős gondozója, így azt teljesen újból kellett létesíteni. Anton Umlauft, az Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb beosztású kertésze tervezte a park átalakítását, korszerűsítését. Umlauft

74

korára jellemzően historizáló kompozíciót alkotott úgy, hogy mindent meghagyott, ami a 18. vagy a 19. századi telepítésekből megmaradt és felhasználható volt. A helyszín adta kívánalmaknak megfelelően terveiben keveredtek a neobarokkos jellegű mértani és a gyűjteményes tájkerti részek.

IV. Miklós herceg felesége, a fiatalon, 1910-ben elhunyt gróf Cziráky Margit, fontos szerepet játszott Eszterháza, és különösen a park újraélesztésében. Nem tudni, mennyire határozta meg az ő saját ízlése és igénye a park létrejött formáját, de kétségtelen, hogy a park megmaradt sajátosan egymástól elkülönülő, önálló kompozíciókból mozaikszerűen összeálló együttesnek, és Európa egyik leglátványosabb és legnagyvonalúbb kerti struktúráját kölcsönözték a Magyar Versailles-nak. A munkálatok nagy része 1907-ben fejeződött be, de még a következő években is folytatódott néhány fontos területen. Az új park központi elemét az új, legyező alakú parter képezte, amely a barokk parter területének mindössze a kastélyhoz közelebbi felét foglalta el. Mögötte gyepes térség terült el. A Lés erdő csak vadászati és erdészeti célokat szolgált, területe a 19. század folyamán jelentősen csökkent. A kamarakertek ismét mértani formát kaptak. A felsorolt parkrészek voltak a barokk díszkert- és parkegyüttes részei. A 18. században konyhakertként szolgáltak a parter két oldalán, a bábszínház, illetve a fallal körülvett kertek. Az új park egyik legfontosabb elemét, a Rózsakertet 1908-ban alakították ki, 220 méter hosszú lugas rendszerrel, közepén nyolcszög alaprajzú, kissé kínaizáló pavilonnal. A park új bővítménye lett az 1906-ban épített ún. „Angolkert”, vagyis a gyűjteményes tájkert. Négyes krími hársfasorával ez ma is a park egyik leglátványosabb része. A két oldalán elterülő tájkert kiváló egzóta-gyűjtemény, számos fenyőfélével, virágzó cserjékkel és különleges lombhullató fákkal. Az Angolkert rafinált, három csepp-alakból formált útrendszere a francia 19. századi kertépítészeti hagyományok átplántálását mutatja. A kastély keleti oldalán terül el az ún.

Csúcsos tag. Ennek kastély felőli részét parkosították, keleti részében pedig

75

körteültetvényt telepítettek 1904-ben N. Gaucher tervei szerint. A park 20.

század eleji kompozícióját a Lés erdő egykori északnyugati területén kialakított kertészet egészítette ki, mintaszerűen telepített és gondozott gyümölcsösével, virágkertészetével és üvegházaival. Ez a létesítmény – mint Magyarország egyik vezető kertészete – szinte létesítésétől fogva jelentősen hozzájárult Eszterháza 20. századi hírnevéhez. A 20. század eleji kertfelújítás és -fejlesztés utolsó nagy állomása az Északi Park kiépítése volt, amely egyrészt egységes zöld keretbe ágyazta a kastélyt, és – annak ellenére is, hogy a díszudvar kapuja előtt forgalmas közút halad el – nagyszabású

„felvezetést” biztosított fasoraival, másrészt megóvta az épületet és a kert legkényesebb részeit a Hanság gyakori és erős szélviharaitól. Az Umlauft és Hulesch közös alkotásaként értelmezhető park a historizáló kertművészet egyik legfontosabb példája volt Magyarországon. Sajátosan keveredett benne a kompozíció keretét adó eredeti barokk térszerkezet (a parter befoglaló alakja, szegélyező fasorai, a Lés erdő nyiladékai, egyenes út a széplaki templom felé stb.) a barokkos, de jellegzetesen a 19. század végének formai sajátosságait hordozó geometrikus kertrészek (neobarokk parter és kamarakertek), valamint a tájkertek tovább élő, szabályos ívekből gondosan kiszerkesztett útrendszere a szabálytalan csoportokban elhelyezett növényzettel (Angolkert). A kert átalakítása 1910-re fejeződött be.

Az első világháború ínséges évei alatt a parterbe virágok helyett burgonyát vetettek, és ezután már nem ültették ki az addig gazdag virágdíszt. Esterházy IV. Miklós herceg 1920-ban bekövetkezett halála után fia, Pál lett a hitbizomány ura. Eszterháza – mint kitűnő vadászterület – újból vonzóvá vált az ország vezetőinek körében. Így Horthy Miklós és a két világháború közötti időszak számos vezető politikusa is több alkalommal járt Eszterházán. A II.

világháború idején a kastélyegyüttes komoly károkat szenvedett. Az épület állapotáról 1945. május 5-én felvett jegyzőkönyv szerint a német hadsereg a történelmi értékek jelentős részét (egyes adatok szerint 60%-át) elszállította a

76

kastélyból, a szovjetek pedig katonai kórházat rendeztek be az épületekben, amelynek kiürítésekor további értékeket vittek magukkal. A község a kastély megmaradt értékeinek védelmére külön polgárőrséget állított fel. Az államosítás után a kastély nyugati szárnyában – a volt Hitbizományi Várkertészet eszterházai telepére alapozva – egy Kertészeti Szakközépiskolát hoztak létre. A keleti szárnyban a – szintén a hercegi kertészetre alapozott – Növénytermesztési és Nemesítési Kutatóállomás kapott helyet. Az állami tulajdonba került többi épületrész helyreállítása ekkor még váratott magára. A gránátosházak a község tulajdonában kerültek, a keleti oldalit sportházzá alakították át. A kastély főépületének a helyreállítása 1957-ben indult meg dr. Rados Jenő egyetemi tanár tervei alapján. A restaurálási munkák 1959-ig tartottak, ekkor a díszterek helyreállításra kerültek, az épületben kastélymúzeum és Haydn-emlékkiállítás nyílt. Ekkor került sor a kastély keleti szárnyának a helyreállítására is, amelyben a kertészeti szakiskola volt. 1959-ben megkezdték a kastély udvarának újjáépítését, 1960-ban elkészült a nyugati szárny renoválása, és megkezdődött a francia kert újratelepítésére is, korabeli komplex rendszerét azonban nem nyerte már vissza, és eredeti funkcióihoz igazodó színvonalas működése továbbra is várat magára.

5.1.3. Az örökségturizmus korszak – Eszterháza Kulturális, Kutató- és