9. Közösségi tervezés
9.3 Csoporttechnikák
9.3.1 Csoport-folyamatok támogatása
Cél: A tervezési módszerek és eszközök hatékony használatához fontos a jó facilitációs készségek megléte. A megfelelő facilitáció, amely többek között csoportdinamikai kérdésekkel, elemzéssel és összegzéssel, konfliktusfeloldással kapcsolatban támogatja a csoportmunkát, a tervezési folyamat szinte valamennyi szintjén szükséges. A facilitáció egy csoport, közösség támogatása abban, hogy egy adott cél érdekében csoportonként hatékonyan tudjanak együttműködni. Különösen nagy jelentősége van akkor, amikor eltérő hátterű, érdekeltségű és készségű emberek dolgoznak együtt.
9.3.2 Kiscsoportos megbeszélés
Cél: A kiscsoportos megbeszélés mindenki számára lehetővé teszi véleménye kinyilvánítását, így sok ötlet, megjegyzés és vélemény generálható és válik közkinccsé. A megbeszélés alatt a résztvevők megoszthatják egymással szempontjaikat, ötleteiket, így később kollektív tapasztalatokra támaszkodhatnak. A megbeszélések párban, hármasban vagy több személlyel zajlanak, a tevékenység jellegétől függően.
Lépések:
1. Mondjuk el a problémát vagy kérdést és kérjük meg a résztvevőket, hogy alakítsanak kis csoportokat a téma megbeszélésére, valamint adjuk meg a rendelkezésre álló időt.
2. Kérjük meg a csoportok egy-egy képviselőjét, hogy számoljanak be munkájukról, és kérjük meg a többi csoportot, hogy reflektáljanak.
9.3.3 Tevékenységek tervezése csoportban
Cél: Egy cél eléréséhez szükséges konkrét feladatok, erőforrások és felelősségek azonosítása.
Lépések:
1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy dolgozzanak ki egy táblázatot a feladatokkal, határidőkkel a felelős személyek megnevezésével.
2. Ezután kiscsoportos munkában töltsük ki a részleteket valamennyi témára vonatkozóan, amelyek a feladat megvalósításához szükségesek.
9.3.4 Fókuszcsoportos megbeszélések
Cél: Általános információk megszerzése, részletek tisztázása vagy vélemények összegyűjtése adott témáról, viszonylag kötetlenül beszélgető személyekkel. A módszer konszenzus kialakítására is használható.
Lépések:
117
1. Határozzuk meg a résztvevők számát (ideális esetben 4 és 8 között). A céltól függően homogén vagy heterogén csoporttal dolgozhatunk. Alternatívaként használhatunk több viszonylag homogén fókuszcsoportot is, ahol különböznek egymástól a csoportok. Ez érdekes összehasonlításokat tesz lehetővé.
2. Tegyünk fel a csoportoknak egy átfogó kérdést (pl. „Önök szerint milyen hatása volt egy bizonyos beavatkozásnak a térségben?”).
3. Az előre megállapított időtartamon belül beszéljük meg a kérdést, maximum egy vagy két óra alatt. A közreműködőnek csak minimális mértékben kell hozzászólnia, mindössze azt kell biztosítania, hogy mindenki szóhoz jusson. Szükség lehet esetleg a kérdés megismétlésére más megfogalmazásban, illetve meggyőződni arról, hogy minden világos a kérdéssel kapcsolatban.
4. Készítsünk részletes jegyzetet a megbeszélésről. A fókuszcsoportokat legjobb párosan vezetni egyikük segíti a megbeszélést, míg a másik személy jegyzetel. A megbeszélésről felvétel is készülhet.
5. Annak biztosítására, hogy az összegyűjtött információk megbízhatóak legyenek, tartsunk fókuszcsoportos megbeszéléseket (9.4. ábra) egészen addig, míg az információk ismétléssé nem válnak.
9.4. ábra: Fókuszcsoportos megbeszélés
Forrás:www.jovomeno.org
9.3.5 Nyitott kávéház (angolul: World Café)
Cél: Adott kérdések, problémák megbeszélése azáltal, hogy több asztalnál beszélgető csoportot szervezünk, megadott időközönként azonban az asztaltársaságok cserélődnek, ami által beszélgetések élő hálózatát hozzuk létre.
Lépések:
1. Egy barátságos, hívogató teret rendezzünk be „kávézónak”, több, lehetőleg kerek asztallal, asztalonként 4-5 székkel.
2. Az asztalokra – mintegy terítőként- tegyünk nagy fehér lapokat, és helyezzünk ki poharakban vastag filctollakat, amelyekkel írni, firkálni lehet.
3. A résztvevőket ültessük szét az asztalokhoz, és adjuk meg a témát, amelyről beszélgetünk.
Minden asztalnak legyen egy „asztalgazdája”.
4. Minden asztaltársaság 15-30 percig beszélget a témáról, eközben írhatnak, rajzolhatnak a papírra, vagy post-it cetlikre.
5. A 15-30 perc elteltével az asztalgazda kivételével mindenki üljön át más asztalhoz (véletlenszerűen, keveredve). A helyben maradó asztalgazda ismertesse az új társasággal, hogy eddig mire jutottak. Az új asztaltársaságok tagjai bekapcsolódnak és tovább viszik a gondolatokat.
118
6. Csináljunk összesen 3 kört, majd kérjük meg az asztalgazdákat, hogy mindenki előtt meséljék el, az asztaluknál milyen konklúziókra jutottak. Az asztalok teleírt lapjait, post it cetliket feltehetjük a falra és használhatjuk a beszámolókhoz.
7. Adott esetben folytatható a beszélgetés az eredeti vagy új témával. (Sain, 2010) 9.3.6 „Közösségi felmérés” módszere
Cél: Az érintettek véleményének szélesebb körű feltárása. A közösségi felmérés egy olyan összetett módszer, ahol a felmérés alapját a közösségben készített interjúk és az azt követő nyilvános, közösségi beszélgetések adják, melyekre építve lehetőség nyílik az érintettek véleményének mind szélesebb körű megismerésére.
Lépések: A közösség mozgósított tagjai az általuk fontosnak tartott témákban kérdéseket fogalmaznak meg szomszédjaik felé. Fontos, hogy a kérdések az ő nyelvükön fogalmazódjanak meg, de nem elhanyagolhatóak a feldolgozhatóság szempontjai sem. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a lakosság szívesen fogalmazza meg az általuk fontosnak vélt témákat, de a kérdések megfogalmazását inkább szakemberre bízzák. Fontos a nyitott- és a zárt kérdések ügye.
Zártkérdés könnyebben kiértékelhető, a nyitott lehetőséget ad egyéni vélemények megfogalmazására. Fontos kérdés az anonimitás vagy névlegesség. A végén a legtöbben a kompromisszumos megoldást választották: mindkét megoldásra lehetőséget adtak. („Kíván- e bemutatkozni, vagy inkább a névtelenséget választja? igen-nem. Ha igen, neve és címe:”) A közösségi felmérést eredményessé igazán a kitöltés és visszajuttatás módszere teszi. Az aktivizált lakosok felosztják maguk között a település/településrészt és ki-ki a maga körzetében viszi házhoz a kérdőívet és elmondja személyesen mi ez és mit kell vele tenni, majd megbeszélik mikor jön vissza érte, ha azt a kitöltő kéri. A folyamat csak akkor válik hosszantartóvá, ha mindvégig a helyi nyilvánosságban zajlik. A kérdőívek kitöltése után pedig nagyon fontos, hogy a lehető leggyorsabban, akár részletekben, visszajelezzük az első eredményeket - ne érezzék úgy a már sokat csalódott emberek, hogy ismét nem történik semmi.
A kérdőívek visszagyűjtése is személyesen történik. Nehezebb az adatok értelmezése, az összegzés megírása, a következtetések levonása, a javaslattétel. Itt kiemelt szerepe van a fejlesztőnek abban, felismerje a szakértő bevonásának szükségességét és eltalálja annak kellő mértéket. A közösségi felmérés utolsó eleme az eredmények kiteljesítése, CSELEKVÉSI TERV-be fordítása.
9.3.7 Jövő műhely módszer
Cél: A közösségi problémák feltárásának, súlyozásának és a jövőbeni közösségi tevékenységek kiválasztásának leggyorsabb módszere ez, amely a tervezéshez vezet el bennünket. Alkalmazása akkor ajánlatos, ha rövid idő alatt (1 nap, vagy 3 este) szeretnénk eljutni a közösségi cselekvési terv körvonalazódásáig. Ehhez már rendelkezésre kell, hogy álljon a kezdeményezők egy aktív csoportja, az a bizonyos „központi mag”, amely gyakorlott a fogalmi gondolkodásban, s amelyik képes egy egymásra épülő gondolatmenetet közösségi, tehát együttműködő módon végiggondolni.
Lépések:
1. Előkészítés
Előzetesen meg kell hívni, fel kell készíteni az embereket a tervezett közös munkára. A helyszínen mindenki bemutatkozik, s a csoportvezető(k) elmagyarázza(ák) a módszert, amellyel a nap folyamán dolgozni fognak. Elsőként témákat kell választani, s egy példán keresztül be is lehet mutatni a módszert.
A témák legyenek pozitív célok, amelyekkel a csoport egyetért. Mindig meg kell vizsgálni, hogy a csoport egyetért- e a témával. Ha nem, el kell kezdeni keresni egy új, megfelelő témát.
2. Kritikai szakasz
Mindenkivel jegyeztessük föl a kulcsszavakat. Ezután mindenki írja fel oszlopokban a falra kitűzött nagy papírlapokra az általa feljegyzett szavakat. A vezetők felolvassák a szavakat és értelmezik azok tartalmát, szükség esetén kiegészítik magyarázó szavakkal. Vita a szavak
119
alkalmasságával vagy érvényességével kapcsolatban nem megengedett. Ez után történik a szavazás.
Minden résztvevőnek van 10, a kulcsszavak között elosztható pontja: adhatják mind a 10-et egy szóra vagy egy-egy pontot tíz különböző szóra stb. Összesítsük a szavazatokat. Ezután formáljunk kb. öt fős kis csoportokat. Mindegyik csoport kap egy nagy papírt és egy filcet. Egy-egy mondatban meg kell fogalmazniuk a legtöbb pontot kapott szavakat/témákat. A negatív kulcsszavak tehát tagadó mondatokba épülnek. A kész lapokat felakasztják a falra. A mondatokat felolvassák, és szükség esetén értelmezik. Még mindig semmi vita!
3. Újraírás
Pozitív mondatalkotás „ideális állapot”-jellegű mondatokkal. A kis csoportok átalakítják a negatív mondatokat pozitív állításokká. Majd bemutatjuk az ideális állapotot. A mondatokat felakasztjuk a falra, felolvassuk és értelmezzük. Minden csoport azonos mondatai között vannak apró különbségek. Ezután történik szavazás az „ideális állapot”-ot tartalmazó kijelentésekről: Minden egyes résztvevő öt pontot kap most, és azzal gazdálkodhat. A vezetők megszámolják a sza-vazatokat, szétvágják a csoportok mondatlistáit és újracsoportosítják őket (ragasztót használva) összetartozó témák csoportjaiba. E csoportokat felerősítik a falra. Ez a szavazatszámlálás, vágás-ragasztás akkor a leghatékonyabb, ha ez alatt a résztvevők a következő feladaton, a fantázia-terven dolgoznak.
4. Fantázia-projekt / kreatív feladat
Új, lehetőleg ötletes csoportbeosztás – pl. nők-férfiak, piros-kék ruhadarabot viselők, órát jobb kézen vagy bal kézen viselők stb. Minden csoportnak egy fantázia-tervet kell létrehoznia, melyhez korlátlan erőforrások állnak rendelkezésre. Ennek a projektnek valamilyen módon kapcsolódnia kell a napi témához. A csoportok lehetőleg rajzzal, ábrával stb. illusztrálják gondolataikat, ne hosszas írásműveket készítsenek.
Ezután a fantázia-projektek bemutatása történik: Minden csoportból egy csoporttag előadja a csoport projektjét egy döntnöknek (lehetőleg ne a vezető legyen, hanem pl. egy vendéglátó vagy más személy). A „győztes” kiválasztását díjkiosztás követi (édesség), vigaszdíj (még édesség) a többieknek.
5. A részletes vízió szakasza
A fantáziaprojekt során keletkezett energiát és lelkesedést most az ideális állapottól egy részletesebb képre irányítjuk: hogyan is festene a feladat-vállalkozás a legsikerültebb formájában?
A résztvevők képzelete megint csak szabadon szárnyalhat: nincsenek bürokratikus vagy anyagi korlátok. Kihangsúlyozandó, hogy a csoportoknak csak az ideális végső képet kell megrajzolniuk, nem pedig az odavezető utat, azaz nem stratégiát kell gyártani. A „részletes vízió” bemutatása : A csoportokat képviselő csoporttagok felolvassák, elmagyarázzák saját kidolgozott „elképzelésüket”.
Semmi olyan jellegű megjegyzés vagy vita nem megengedett, mint pl. a: „De hiszen ez lehetetlen!”
A víziók tematikus csoportosítása: A vezetők ezután szétvágják és témakörök szerint összeragasztják a képeket. Ha nagyon sok kép van, akkor először talán korlátozni kell a számukat öt pontos szavazattal. Ezután a témákat a falra lehet akasztani.
Minden egyes témát részletesen ismertetünk, hogy az emberek meg tudják ítélni, helyesen csoportosítottuk- e a képeket? Egy téma kiválasztása: A résztvevők ezután felsorakoznak annak a témának a lapja alá, amellyel a leginkább szeretnének foglalkozni. A cél, hogy a látomásokból realitás legyen. A csoportképzés ezen a szinten befolyásolástól mentes, önkéntes.
6. Megvalósítás
Minden csoport kap egy „ötletlapot” az induláshoz. A ötletlap voltaképpen egy kérdések formájában megfogalmazott utasításlista. Nem kötelező jellegű, csak azok hívják segítségül, akik ennek szükségét érzik.
Értékek: Kezdhetünk- e azonnal? Milyen akadályok állnak előttünk? Hogyan vélekednek a munkatársak, politikusok, a hatalommal bíró emberek stb.?
Stratégiák: Milyen politikai, gazdasági támogatásra van szükségünk? Kivel tudunk együttműködni? Hogyan tudjuk bevezetni, megismertetni vagy piacosítani az ötletet?
Cselekvés: Ki akar és tud dolgozni ezen az ötleten? Mennyi munkára van szükség? Hogyan tudjuk eladni az ötletet? Mi a kockázat? Mi a haszon?
120
A témák megvalósíthatóságáról készített előmeneteli jelentés: Minden csoport utasításokat, kérdéseket vagy hasonlókat dolgoz fel, és egy nagy papírlapra felírja gondolatait, terveit. Egy előre megbeszélt időpontban a csoportok újra összeülnek, és mindegyik csoport vázolja a többiek előtt terveit és ötleteit.
7. Záró értékelés
Végül mindenkinek lehetőséget adunk arra, hogy értékelje a napi tevékenységet. Ez jó lezárása a munkának, nemcsak azért, mert mindenki lehetőséget kap a hozzászólásra, ami jó érzés számukra, hanem mert e megjegyzések egyben új ötletforrások is a „Jövőműhely” módszerének fejlődéséhez.
Ha nem képzési, hanem valóságos élethelyzetben alkalmazzuk a módszert, akkor érdemes több időt, akár több estét is rászánni, mert azok, akik nem szokták a „fejmunkát” (ahogy egy mezőgazdaságban fizikai munkát végző asszony mondta egyszer, aki részt vett egy
„Jövőműhelyen”), azok tehát nagyon hamar elfáradnak és érdektelenné válnak a műhelymunka végére, holott annak részleteit nagyon élvezik. Ha megfelelő ütemben haladunk, akkor a közösség tagjait nem csak meggondolkodtatjuk, nem csak új szempontok figyelembevételére tanítjuk, hanem közös cselekvésre is aktivizáljuk.
9.4 Néhány gyakorlati tanács a közösségi tervezéshez