Aki kapja, adja – követendő példa, esettanulmány

Kovács Bori (2012) a MOME Formatervező tanszékén diplomafeladata meghatározásakor azt a célt tűzte ki magam elé, hogy egy olyan szimbolikus tartalmakkal felruházott tárgyat és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatást tervezzen, amely pozitív változást hozhat szociálisan hátrányos helyzetű közösségek életébe. Célja részét képezte, hogy a terv ne egy bizonyos szűkebb közösség életében jelentsen csupán megoldást, hanem tágabb körben terjeszthetővé válhasson. Ne csak városi, hanem vidéki környezetekben is működőképes, esetleg külföldi gyermekvédelmi rendszerek részéről is átvehető megoldás születhessen. A feladat, amit kitűzött maga elé kísérleti jellegű magából a probléma meghatározásból adódóan, hiszen nem szerezett még korábban életszerű tapasztalatot ezen a területen, hogy az egyetemi és tervezői közegen kívül, egészen más területen dolgozó szakemberek tudására, tanácsaira hagyatkozva dolgozzon önállóan. Kutatásait nem csupán szakmai tanulmányok elolvasása révén, az elméleti ismeretek bővítése által kívánta megalapozni, hanem egy személyes részvétel és tapasztalatszerzés által is, melynek érdekében felvette a kapcsolatot a Fővárosi Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) munkatársaival – név szerint Kovács Szilvia, szociálpolitikussal, aki Dr. Herczog Mária egyesületénél, a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesületnél (CSAGYI) is kutató munkatárs, illetve, Lengyel Judittal és Magony Saroltával, a TEGYESZ Befogadó Otthonának vezetőjével és óvodavezetőjével. Ők betekintést nyújtottak neki a fővárosi gyermekvédelmi szakellátás működésébe, az Alföldi utcai befogadó otthon óvodacsoportjának életébe. A Cseppkő Gyermekotthonnal közvetlenebb kapcsolatba került egy heti rendszerességgel történő angol nyelvi korrepetálás révén, melyet két 13 éves fiatal lánynak tartott. Ezáltal részben betekintést nyert az ő életükbe, életkörülményeikbe, megismerte őket, néhány lakótársukat, nevelőiket és az otthon pszichológusát, Baranya Boglárkát. Tölgy-Molnár Zsófia gyermekpszichodráma vezetővel többször konzultált, aki a Csodakapu Alapítvány munkatársaként rendszeresen foglalkozik állami gondozásba került gyerekekkel, Mersdorf Anna pszichológussal, aki két és fél éven keresztül volt gyermekotthoni pszichológus a Fóti Gyermekvárosban.

Diplomamunkájával célja volt az is hogy, a későbbiekben lehessen valamiféle utóélete, és valamilyen formában valósuljon meg. A Csodakapu Alapítvánnyal, mint együttműködő partnerrel elkezdtek gondolkozni bizonyos megvalósíthatósági alternatívákon, számbavéve a létező pénzügyi, jogi és intézményi lehetőségeket. . Kovács Sziliva a TEGYESZ-től is tett javaslatot arra vonatkozóan, hogy kikhez, milyen szervezetekhez lenne érdemes fordulni egy lehetséges

91

megvalósítás érdekében. A tény, hogy a TEGYESZ-nél, és a Csodakapu Alapítványnál is komolyan vették, hogy egy valós integrációs lehetőséget láttak az általa tervezett CÓKMÓK programban arra sarkallta, hogy a továbbiakban is foglalkozzon a tervvel és ne tekintsem lezártnak.

Kutatásai, és az Alföldi Utcai Befogadó Otthonban, valamint a Cseppkő Gyermekotthonban szerzett tapasztalatai nyomán kirajzolódott az a kép, hogy egy olyan környezetet és annak kellékeit szeretné megtervezni, ahol találkozhatnak a családos gyerekek a család nélküli gyerekekkel, barátkozhatnak, közös programokon vehetnek részt. Egy közösségi programban való részvételre azért lenne nagy szükség az állami gondozott gyerekek részéről, mert:

 az állami gondozásba vett gyerekeket jelentős kudarcok érték az életben, ennek következtében gyakran bizalmatlanok, félénkek a külvilággal, az emberekkel, a többségi társadalommal szemben

 sikeres integrációjuk érdekében fontos, hogy kapcsolati hálóra, biztos baráti kötelékekre tegyenek szert

 kevés értékes szabadidős tevékenységben vesznek részt

 önállóságukat erősítené, ha szabad akaratukból vehetnének részt a közösségi eseményeken A többségi társadalom, a családok részéről azért lenne szükség egy ilyen közösségi programra, mert:

 ismerethiányból fakadóan kirekesztőkké válunk, ezen érdemes változtatni (Az elmondások, és a tanulmányok is azt igazolják, hogy az állami gondozott gyerekeknek sok előítélettel kell megküzdeniük. Legmeglepőbb módon az oktatási intézményeken belül is sok az előítélet, ellenállás a gyerekekkel szemben, nem csupán diáktársaik, hanem sokszor pedagógusaik részéről is.)

 segítene leküzdeni előítéleteinket

 saját és gyerekünk személyiségfejlődésében is sok pozitív változást eredményezhetne, ha eltérő életutakat, más sorssal, háttérrel rendelkező gyerekeket ismernénk meg saját környezetünkből

 jó élményeket, hasznos, élvezetes időtöltést nyújtana a gyerekeknek és a szülőknek

Tervezését az állami gondozásba bekerülő gyerekek társas kapcsolati hálójának (6.9. ábra) rendszerbe foglalásával kezdte. A rendszer az alábbi ábrán látható.

6.9. ábra: Az állami gondozásba bekerülő gyerekek társas kapcsolati hálója Forrás: Kovács Bori, 2012:30

92

Kiemelte azt a kapcsolatot, amit befolyásolni szeretne – ez a gyerekek az intézményi rendszeren kívüli világgal alkotott kapcsolata, ami ideális esetben visszahathat a nevelőszülői viszonyokra. Ez azért lehet érdekes, mert itthon sajnos nincs elég felnőtt, aki nevelőszülőnek jelentkezne, és a jelenlegi nevelőszülői rendszer a pénzbeli juttatásnak köszönhetően gyakran megélhetési okból fakadóan válik motiválttá abban, hogy család nélküli gyerekeket fogadjon be és neveljen, nem pedig elsősorban a gyerek érdekeit szem előtt tartva.

6.4.1 A kialakult tárgy és a hozzá kapcsolódó szolgáltatás A tárgy (6.10. ábra) a CÓKMÓK nevet kapta.

6.10. ábra: Kovács Bori alkotása, CÓKMÓK

Forrás: Kovács Bori, 2012:44

Ez utal arra, hogy hozható-vihető, benne vannak a legalapvetőbb, legszükségesebb dolgok, amik egy adott pillanatban kellhetnek: „Kapd a cókmókod, indulunk!”

Funkciójában több célt szolgál. Egyrészről alkalmazkodik ahhoz a szituációhoz, hogy amikor a gyerekek bekerülnek az átmeneti befogadó otthonba, választhatnak maguknak egy tárgyat, amit hosszútávon megtarthatnak, a sajátjuknak tekinthetnek.

6.11. ábra: A CÓKMÓK funkciói

Forrás: Kovács Bori, 2012:44

A fali tárolóba belepakolhatják a személyes tárgyaikat, holmijaikat, a takarójukat és a hozzá kapcsolódó párnát kirakhatják az ágyra ahol alszanak, vagy letehetik a földre és azon játszhatnak. Egy otthonos környezetet teremthetnek maguk körül a használat által.

Másrészről alkalmas arra, hogy bárhova magukkal vigyék a legfontosabb tárgyaikat, és ugyanazt az ismerős, otthonos környezetet felállíthassák maguk körül máshol. Már csak a szolgáltatási, és finanszírozási kérdést kellett átgondolnia.

A közösségteremtést a társadalmi felelősségvállalás útján képzelte el. Úgy gondolta, hogy a kapcsolatteremtésnek a külvilág felől kell érkeznie a gyerekek felé, akik szabad választásuk és önálló döntésük alapján csatlakozhatnak a CÓKMÓK közösséghez. Mindenesetre a felelős állampolgárok részéről kell indulnia a kezdeményezésnek. A Cókmók miután egy jól használható tárgy, bármelyik gyereknek megtetszhet, függetlenül attól, hogy állami

93

gondozott, vagy nem állami gondozott. Szívesen használhatja otthon, vagy utazáskor, kiránduláskor, ha magával szeretné vinni a legkedvesebb tárgyait, a takaróját, a párnáját.

Tehát, a Cókmók értékesíthető bármelyik átlag gyerek részére. Az állami gondozott gyerekek is természetesen átlag gyerekek, csupán annyi különbség van kettejük közt, hogy az állami gondozottak számára nagyobb hiánypótló eszközként funkcionál a tárgy, mint egy saját otthonában, saját környezetében felnövő gyereknek. Egy fontos részének tartom a tervnek azt, hogy mindenkihez szól a tárgy, hiszen alapvető emberi igényeket elégít ki, ezáltal nem tesz különbséget a felhasználói közt, nem bélyegzi meg őket, hanem inkább összehozza.

6.4.2 A közösségi program Kovács Bori (2012:46) a programot a következőképpen képzelte el:

1. Egy társadalmilag nyitott, felelős szülőnek lehetősége van egy Internetes felületen (6.12. ábra) CÓKMÓK-ot vásárolnia saját gyerekének.

6.12. ábra: A CÓKMÓK-hoz tervezett Internetes felület

Forrás: http://www.cokmok.org/

Közös vásárlásukkor a szülő elmeséli gyerekének azt is, hogy képzelje el, nem minden gyereknek vannak szülei és saját otthona, saját játékai. Megbeszélik, hogy akarnak-e venni egy befogadó otthonba került gyereknek is egy Cókmók-ot. Tegyük fel, hogy igent mond a gyerek. A következő kérdés, hogy szeretne-e megismerkedni és szívesen játszana-e állami gondozásban levő gyerekkel akár közös programokra menni velük, kirándulni, sportolni, moziba menni, stb.?

2. Ha ezt megbeszélték, akkor vesznek egy Cókmók-ot. A vásárlás során azonban nem 1, hanem 2 Cókmókot fizetnek ki. A 2. Cókmók költségét részben a szülő, részben pedig egy civil szervezet, az állam, vagy egy alapítvány állja.

3. A regisztrációs felületen megnézhetik, hogy hol van a legközelebbi befogadó otthon, és hol vannak olyan Cókmók Pont-ok a városban, ahol találkozhatnak és játszhatnak a gyerekek egymással – egyfajta közösségi játszóházak.

4. Megadnak egy jelszót, ami minden Cókmók-párba bele lesz írva.

5. Ez arra jó, hogy aktivizálja a vásárlást. Abban a pillanatban, amikor egy gyerek a befogadó otthonból jelentkezik egy Cókmókért, és kiválasztja az adott szülő és gyerek által megvásárolt Cókmókot, aktivizálódik a vásárlás, és mehetnek együtt a legközelebbi Cókmók Pont-ba átvenni Cókmókjaikat. Akár meg is ismerkedhetnek, köszönhetnek, játszhatnak kicsit, a lényeg, hogy ezzel a Cókmók közösség tagjaivá váltak, és innentől kezdve számos programlehetőségben, mókában és kacagásban vehetnek együtt részt. És nem mellesleg lett egy Cókmókjuk.

A programban 6 éves kortól lehet részt venni. Az állami gondozásba kerülő, óvodás korú gyerekeket a pszichológusok meglátása szerint nem szabad még egy ilyen változó környezetnek kitenni, ők szociálisan még nem érettek meg arra, hogy egy ilyen jellegű közösségi környezetbe bekerüljenek, pláne igaz ez a családjaikból kiszakított kisgyerekekre, akiket érzelmileg traumák értek, és természetesen nehézséget okoz nekik a különböző változásokhoz való alkalmazkodás, az

94

élmények feldolgozása. A gyerekek iskolába kerülése alkalmas időpont lehet arra, hogy egy szabadidős, játszóközösségbe is bekerülhessenek.

Kovács Bori történetét, a saját elmesélésében a tedxyouth@Budapest weboldalán, az alábbi linken meg is lehet tekinteni:

http://www.tedxyouthatbudapest.com/hu-HU/Video/Kovacs_Bori_Hatamon_a_vilagom.aspx Ellenőrző kérdések:

1) Milyen közreműködési módszerei vannak az értő figyelemnek?

2) Sorolja fel milyen közléssorompókat ismer!

3) Milyen lépései vannak a DEWEY-féle vereségmentes módszernek?

4) Példán keresztül ismertesse az animáció és a vizualitás szerepét az együttműködés elősegítésében!

Kompetenciafejlesztő kérdések, feladatok:

1) Beszélgess társaddal egy számodra fontos témáról. A beszélgető társad első lépésben használjon közléssorompókat, majd gyakorolja az értő figyelmet. beszéljétek meg milyen érzés volt a két különböző helyzet mindkettőtök számára, majd cseréljetek szerepet!

2) A Grafacity honlapján a referenciák között található a Felelős Családi Vállalkozásokért Egyesület részvételével zajlott 2011-es konferencia rajzainak e-bookja. Gyűjtsön össze 5 információt, mit üzen ez a konferencia, mely vizuális megoldások hordozzák legjobban az üzeneteket? http://www.grafacity.eu/images/E-books/family_business_cee_conf_2011.pdf 3) Szervezz meg egy általad választott témában egy vidéki, hétvégi előadást! Készíts feljegyzést a

folyamatról, és ha van rá lehetőség, tedd közzé a helyi médiában!

4) Milyen tanulsággal szolgál Kovács Bori története?

95