Cseresznyeszilva, japánszilva, kökény és európai szilva

„Ha vége, búcsút int a nyár s ragyog reánk a szilvakék, miként ha minden ablakunk ma már az égi szenvedélyre nyílna még.”

Egyes szilvafajok jellemzői, magyarországi felhasználásuk

A japánszilva (Prunus salicina Lindl.) Kínában a Jangce folyó völgyében alakult ki, ezért kínai szilvaként, és érdekes módon, kínai japánszilvaként is emlegetik. Gömbölyű formájú, kerekded, nagy gyümölcsei sárgás, kékeslila, kékesvörös, esetleg kékesfekete színűek. A szilvagyümölcs alatt világszerte e diploid faj (2n = 16) gyümölcseit értik, nem az általunk szilvaként számon tartott P. domestica gyümölcsét. A mediterrán területeken, Észak- és Dél-Amerikában és Ázsiában jelentős területeken termesztik, de újabban hazánkban is létesült néhány ültetvény. A jelenleg termesztett fajták a Luther Burbank által vezetett USA-beli nemesítési programból származnak, és túlnyomó többségükben kínai, amerikai és európai szilvák többszörös fajhibridjei (Byrne, 1989). A magyar termést július végétől frissen fogyaszthatjuk egészen szeptember végéig, október közepéig.

A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Ehrh.) Délkelet-Ázsiától a Kaukázuson át a balkáni területekig őshonos, diploid (2n = 16) faj (Faust és Surányi, 1999). Az európai szilva alanyaként használt, francia cseresznyeszilvát mirobalán néven ismerik. A régóta termesztett cseresznyeszilvák genomjába számos közeli faj, így japánszilva-, őszibarack- és kajszigének is bekerülhettek (Eryomine, 1991). Kicsi, kb. 2,5 cm átmérőjű gyümölcse változatos színekben fordul elő: lehet sárga, piros, bíbor vagy fekete (Liu és mts., 2008).

Magyarországon csak háztáji felhasználása ismert, elsősorban friss gyümölcsként fogyasztják, de Közép-Ázsia területein változatos felhasználású gyümölcsfaj.

A kökény (Prunus spinosa L.) a Kaukázustól Európáig, Észak-Afrikáig sokfelé előforduló, tetraploid (2n = 32) faj. Feltételezések szerint a Prunus cerasifera és a Prunus microcarpa C.A.Mey hibridje (Eryomine, 1991). A gyümölcs hússzíne zöldes, a héj kékes árnyalatú. Magyarországon termesztése igen korlátozott, bár az utóbbi években terjed, szelekciós nemesítéssel Szőke Ferenc magánnemesítő több ígéretes fajtajelöltet is előállított. Egészségvédő termékek keresett alkotója.

A kökényszilva (Prunus insititia L.) tövises ágú cserje vagy kis fa, termése gömbölyű, mérete elmarad az európai szilva gyümölcsétől. Hexaploid (2n = 48) faj (Faust és Surányi, 1999). Ide tartoznak az alanyként használt ‘Saint Julien’ klónok, vagy a régi

‘Bódi’ (Boldogasszony) szilva, mely még fellelhető a Tiszántúlon. Jelenleg gyümölcséért termesztett fajtája nem szerepel a Nemzeti Fajtajegyzéken (NÉBIH, 2012).

Az európai szilva (Prunus domestica L.)a Prunoideae alcsalád hexaploid (2n = 48) faja. Kelet-Európa kaukázusi területeiről származik, eredete bizonytalan. Korábban a cseresznyeszilva és kökény hibridjének tekintették (allopoliploid), mások kizárólag a cseresznyeszilvából eredeztetik (autopoliploid). Miután e fajok maguk is vegyes genetikai háttérrel rendelkeznek, az európai szilva genomja is hordozhat cseresznyeszilva-, japánszilva-, őszibarack- és kajszigéneket (Hegedűs és Halász, 2006). A gyümölcs általában liláskék vagy sötétkék színű, de vannak már éretten is zöldes, pirosas és sárgás változatok. Alakjuk hosszúkás, megnyúlt. Magvaváló vagy nem magvaváló voltuk, valamint érési idejük alapján is megkülönböztetjük őket.

A 2011. évi 11.353.707 tonnás világtermésből (diploid és hexaploid szilvák, továbbá kökény együttes mennyisége) Magyarország 37.338 tonnával részesedett (Faostat, 2011).

A teljes termőterület 8.397 ha volt (KSH, 2011). A 2011. évi értékesítés folyó áron 2,8 milliárd Ft bevételt eredményezett. Az európai szilvából a friss fogyasztáson túl befőtt, lekvár, íz, dzsem, lé, aszalvány, töltelék, savanyúság vagy gyümölcspárlat is készülhet.

A ‘Besztercei’ szilva egyike legősibb szilvafajtáinknak, ez az első számontartott tájfajta (Rapaics, 1944), melynek szelektált klónjai a mai napig megtalálhatók a Nemzeti

Fajtajegyzéken (NÉBIH, 2012). Az ‘Ageni’ szilva és az ‘Althann ringló’ ugyanúgy telepítésre ajánlott fajták voltak a XIX. század végén (Földmívelésügyi Magyar Királyi Ministerium, 1896), mint napjainkban. Se szeri, se száma azonban a fajtaneveknek, melyek sokáig fellelhetők voltak az országban, de egy ideje lekerültek a Nemzeti Fajtajegyzékről (pl. ‘Späth Anna’, ‘Kirke szilvája’, ‘Olasz kék’), de olyat is találunk, amelynek neve is régen feledésbe merült már (‘Victoria’, ‘Tarka Perdrigon’, ‘Biondeck korai szilvája’,

‘Cochet szilvája’, ‘Jeruzsálemi kék szilva’, ‘Majlandi Császárszilva’, ‘Hartvöss sárga szilvája’, ‘Páczelt szilva’ stb.) (Horn, 1936). A hazai fajtahasználat szempontjából jelentős változás volt a csacsaki fajták honosítása a 90-es évek elején, míg a tavalyi évben fogadták el a szilvahimlővírussal szemben ellenálló ‘Jojo’-t és ‘Haganta’-t és egy penyigei tájszelekcióból származó klónt (‘Nemtudom P3’) (NÉBIH, 2012). A tavalyi Fajtajegyzékre már három japánszilva is felkerült (‘Black King’, ‘Super Giant’ és ‘Sweet Autumn’).

A szilvák és kökény antioxidáns kapacitásának jellemzése

A ‘Black Beaut’ és ‘Angeleno’ japánszilvafajták kiemelkedő polifenol-tartalommal rendelkeznek (Tomás-Barberán és mts., 2001). A japánszilvafajták C-vitamin- és karotinoidtartalma az őszibarack- és nektarinfajtákhoz hasonló, míg polifenol-tartalmuk nagyobb (Gil és mts., 2002). Szintén a ‘Black Beaut’ és ‘Angeleno’ fajták mutatták a legnagyobb antioxidáns értéket (FRAP). A sárga húsú ‘Shiro’ bioaktív komponenseire a művelésmód jelentős hatást gyakorolt (Lombardi-Boccia és mts., 2004). Cevallos-Casals és mts. (2006) 14 vörös húsú japánszilvafajta összes polifenol-tartalmát, antocianintartalmát, antioxidáns kapacitását és antimikrobiális hatását vizsgálva több mint négyszeres különbséget mutattak ki a legkedvezőbb és leggyengébb genotípusok között.

Vizzotto és mts. (2007) 45 japánszilvafajta és –hibrid antioxidáns kapacitását, összes polifenol-tartalmát és antocianintartalmát hasonlították össze. A piros gyümölcshúsú japánszilvafajták összes polifenol-tartalma és antocianintartalma meghaladta a sárga gyümölcshúsú fajtákra jellemző értékeket, de antioxidáns kapacitásuk szignifikánsan nem különbözött azokétól. A japánszilva legjelentősebb antioxidáns hatású polifenolos vegyületének a klorogénsav bizonyult (Chun és mts., 2003). A betakarítást követő hűtőtárolás során az antioxidáns kapacitás és összes polifenol-tartalom sem csökkent számottevő mértékben (Díaz-Mula és mts., 2009). A szilva antioxidáns kapacitásának 30–

50 %-át a lipofil antioxidáns kapacitás adja, amelyben a karotinoidtartalomnak meghatározó szerepe van.

A cseresznyeszilva összes polifenol-tartalmában közel ötszörös variabilitást, a héj antocianintartalmában tízszeres különbséget, antioxidáns kapacitásában (FRAP)

négyszeres eltérést mutattak ki a vizsgált genotípusok között (Wang és mts., 2012). A Törökországban szelektált cseresznyeszilva genotípusok polifenol-tartalma más diploid szilvafajokhoz hasonló volt, ugyanakkor antioxidáns kapacitásuk nem volt jelentős (Gündüz és Saracoglu, 2012).

A kökény antioxidáns kapacitása (hidroxilgyökfogó hatása) és összes polifenol-tartalma több vad gyümölcs között is előkelő helyezést ért el (Egea és mts., 2010). A kökény nagy antioxidáns kapacitása és polifenol-tartalma ellenére csak mérsékelt biológiai hatást mutatott állatkísérletekben (Widén és mts., 2012).

Az európai szilva összes polifenol- és flavonoidtartalma meghaladja az almára jellemző értékeket (Kim és mts., 2003). Az összes polifenol-tartalmat, antioxidáns kapacitást (FRAP) és színparamétereket vizsgálva, egy kanadai nemesítési programban 4–

5-szörös variabilitást mutattak ki, ami jó alapnak mutatkozik funkcionális nemesítési programok indításához (Rupasinghe és mts., 2006). Az európia szilva legfőbb polifenolos komponense szintén a klorogénsav és a neoklorogénsav volt, de a katechin és epikatechin is jelentős (Hillis és Swain, 1959; Slimestad és mts., 2009; Usenik és mts., 2008a). A klorogénsav állatkísérletekben szorongásoldó hatást mutatott (Bouayed és mts., 2007). A szilvagyümölcs antioxidáns kapacitásának jelentős részét képviselik a nem vízoldható, és savas hidrolízissel sem kivonható proantocianidin vegyületek (Kristl és mts., 2011). Az európai szilva gyümölcshéját közel 20-szor nagyobb antioxidáns kapacitás jellemzi, mint a gyümölcshúst (Usenik és mts., 2013). A közelmúltban kimutatták, hogy az európai szilva gyümölcshéja rezveratrolt is tartalmaz, ráadásul többet, mint a japánszilva gyümölcshéja (Sebastia és mts., 2012). Az érés során a polifenolos vegyületek mennyisége gyakorlatilag változatlan volt (Usenik és mts., 2008a), miközben az antocianintartalom növekedett (Usenik és mts., 2009). Az érett gyümölcs legjelentősebb antocianin vegyülete a cianidin-3-rutinozid, de peonidin-glikozidok jelenlétét is igazolták.