3. TAFFANEL ÉS ZENESZERZŐ KORTÁRSAI
3.2. Csajkovszkij: Concertstück
Piotr Iljics Csajkovszkij fuvolára és vonószenekarra komponált versenyművének létezése a fuvolások körében is sokáig teljesen ismeretlen volt. Edward Blakeman még 2005-ben is úgy gondolta, nem került napvilágra egyetlen arra utaló bizonyíték sem, hogy Csajkovszkij belefogott volna a Taffanelnek ígért fuvolaverseny komponálásába,1 így már-már alaptalan legendának tűntek az erről szóló közlések.
2006-ban azonban Concertstück címmel megjelent egy kotta, amelyet az elveszettnek hitt Csajkovszkij-mű rekonstrukciójaként hirdet az amerikai kiadó.2 A Finnországban élő brazil fuvolaművész, James Strauss nyolcévnyi kutatómunkájának köszönhető a kiadás. A művész felkutatta a concerto vázlatait, összeillesztette annak különböző elemeit, és kiegészítette más Csajkovszkij-művekből vett részletekkel.3
Mivel Csajkovszkij 1893-ban, halála évében készült a fuvolaverseny megírására, a darab keletkezési körülményeinek megismerése érdekében röviden át kell tekintenünk ezt az időszakot. A nagy orosz zeneszerző életében mozgalmasan telt ez az esztendő: műveinek bemutatóin vezényelt Brüsszelben, Párizsban és Odesszában;
Londonba utazott, majd a cambridge-i egyetem díszdoktorává avatták, és mindeközben folyamatosan, lázasan komponált. A 18 rövid zongoradarab és a Hat dal mellett 3., Esz-dúr zongoraversenyéből mindössze egy tételt írt meg (Allegro brillante), amelyet halála után, 1894-ben adtak ki. Anatoly Brandukov4 számára csellóversenyt készült írni, de a műből is csak 60 ütem készült el.5 A művek félbehagyásának oka abban rejlik, hogy a 6. (Patetikus) szimfónia megalkotása szinte minden idejét és figyelmét lekötötte. A szimfónia bemutatójára október 19-én került sor Szentpétervárott: a közönség soraiban ott ült Glazunov, a húszéves Rachmaninov
1 Edward Blakeman: Taffanel. Genius of the Flute. (New York: Oxford University Press, 2005):
136.o.
2 Falls House Press, Nachua.
3 Peter Ilich Tchaikovsky: Concertstuck for Flute and Strings reconstructed and edited by James Strauss. (Nashua: Falls House Press, 2006)
4 Anatoly Brandukov (1859-1930) híres orosz csellóművész, Rachmanyinov jó barátja és a szerző Op.
19-es csellószonátájának ihletője. Brandukov 1921-től a moszkvai Konzervatórium professzoraként működött, ahol tanítványai közé tartozott többek között Gregor Pjatigorszkij.
5A csellóversenyt az ukrán zeneszerző és csellóművész, Yuriy Lonovics fejezte be Brett Langston angol Csajkovszkij-kutató segítségével.
10.18132/LFZE.2015.9
CSAJKOVSZKIJ: CONCERTSTÜCK 77
és a gyermek Stravinsky is.6 Csajkovszkij csalódott a mű fogadtatásában, mert a közönség tetszésnyilvánítását – annak ellenére, hogy többször is visszatapsolták – nem érezte elég lelkesnek. A bemutató után nem sokkal, november 2-án a zeneszerzőt erős rosszullét fogta el, ágynak esett, és néhány nap múlva, 6-án elhunyt.
Halálával kapcsolatban sokféle feltételezés látott napvilágot (öngyilkosság,7 gyilkosság, betegség), de az a legvalószínűbb, hogy az 53 éves komponista az akkoriban pusztító kolerajárványnak esett áldozatul.
Egy fuvolaverseny komponálásának terve már akkor megfogalmazódhatott a zeneszerzőben, amikor 1888-ban, párizsi tartózkodása idején hallotta Taffanel játékát a Société de Musique de Chambre pour Instruments à vent március 1-jei koncertjén.
Az utazás alatt írt feljegyzései között több utalást is találunk Taffanelre, mivel fogadások és zenei estek alkalmával gyakran találkoztak. Taffanel szerette Csajkovszkij zenéjét, és több átiratot is készített fuvolára az orosz zeneszerző műveinek nyomán.8 1889 februárjában Csajkovszkij ajánlására Taffanel felkérést kapott arra vonatkozóan, hogy Moszkvában koncertet adjon. Bár az orosz zeneszerző németországi turnéja miatt nem lehetett jelen Taffanel moszkvai fellépésén, levelezésükből kiderül, mennyire szerette volna hallani kedves kollégája játékát:
A legszívélyesebb üdvözletemet küldöm Önnek, drága barátom. Nagyon csalódott vagyok, ha arra gondolok, hogy nem leszek otthon, amikor Ön hazánkba érkezik.9
Csajkovszkij levelezése alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy 1893-ban a zeneszerző már elhatározta egy fuvolaconcerto komponálását, mint ahogy abban is, hogy ezt a versenyművet Taffanel hangja ihlette, és elkészültekor neki ajánlotta volna. 1893. június 20-án újságíró barátjával, Léonce Détroyat-val (1829-1898) levélben tudatta, hogy zongora-, hegedű-, cselló- és fuvolaverseny írására készül.
6 Alberto Szpunberg: Pjotr Tchaikovsky (Barcelona: Editorial Sol 90, 2010): 42. o.
7 Egész életében depresszióra hajlamosnak mutatkozott, és 1877-ben már megkísérelte az öngyilkosságot, miután házassága Antonyina Miljukovával egy év alatt tönkrement.
8 Taffanel többek között átírta fuvolára és zongorára Csajkovszkij Anyegin című operája III.
felvonásának Arioso-ját és Dal szöveg nélkül című zongoradarabját.
9 Edward Blakeman: Taffanel. Genius of the Flute. (New York: Oxford University Press, 2005):
135.o.
10.18132/LFZE.2015.9
VÁMOSI-NAGY ZSUZSA: PAUL TAFFANEL HAGYATÉKA 78
Ugyanezen év október 7-én csellista kollégájának, Iulian Poplavskinak küldött soraiban fejtette ki, hogy a fejében már készen áll a fuvolaconcerto terve, és a művet Taffanelnek fogja ajánlani.10 Nagy veszteség számunkra, hogy nem tudta leírni a gondolatban már megkomponált versenyművet, és így 106 évvel később James Strauss csak részletekre, vázlatokra bukkanhatott kutatásai során.
James Strauss brazil fuvolaművészt tanára, Jean-Pierre Rampal11 bíztatta a hangszerünkre komponált Csajkovszkij-mű részleteinek megkeresésére és kiadására, miután az 1960-as években Szentpétervárott adott koncertje alkalmával tudomást szerzett a darab létezéséről, illetve arról, hogy egy része bizonyosan elkészült.
Rampal egy pillantást is vethetett a Csajkovszkij-kéziratra, azt a kérését azonban elutasították, hogy hosszabban tanulmányozhassa és lemásolhassa a darabot. A művész értetlenül állt a történtek előtt, és később, 1998-ban indulatosan mesélte tanítványának, Straussnak, mennyire bosszantja, hogy Oroszországban egy ekkora kincset rejtegetnek a világ elől.12
Strauss 1999-ben kezdte meg a versenymű felkutatását. Első útja Szentpétervárra vezetett, ahol áttanulmányozott egy XIX. századi családi zenei kéziratgyűjteményt, és eközben egy Concertstück dle flet vázlatra bukkant, a szerző nevének megjelölése nélkül. Strauss felismerte Csajkovszkij kézírását, majd hosszas egyezkedés után lemásolhatta a lapon szereplő 34 ütemet és a kadenciakezdeményt, amely minden valószínűség szerint az első tételhez tartozott volna, ha a darab elkészül. A kadencia meglévő pár ütemét Strauss végül Csajkovszkij Az Orléans-i szűz című operája fuvolaszólójának részleteivel egészítette ki.13
Strauss a klini Csajkovszkij-archívum tanulmányozása során rájött, hogy a Patetikus Szimfónia kéziratában található vázlatok minden bizonnyal a tervezett
10 Peter Ilich Tchaikovsky: Concertstuck for Flute and Strings reconstructed and edited by James Strauss. (Nashua: Falls House Press, 2006)
11 Jean-Pierre Rampal (1922-2000) a XX. század egyik leghíresebb fuvolaművésze. 1944-ben diplomázott premier prix díjjal a párizsi Conservatoire-ban, majd 1969-tól 1981-ig az intézmény tanáraként dolgozott. Sikeres nemzetközi szólókarriert futott be, emellett Párizs vezető zenekarának első fuvolásaként is tevékenykedett.
12 Peter Ilich Tchaikovsky: Concertstuck for Flute and Strings reconstructed and edited by James Strauss. (Nashua: Falls House Press, 2006)
13 Forrás: http://tchaikovskystrauss.blogspot.hu/2007/09/raiders-of-lost-tchaikovsky.html
10.18132/LFZE.2015.9
CSAJKOVSZKIJ: CONCERTSTÜCK 79
fuvolaverseny III. tételéhez tartoznak, így a Concertstück további 57 ütemmel gazdagodott.14
2000-ben Strauss újabb forrásra lelt, amely sokat segített a fuvolaszólam helyreállításában. Finnországban megtalálta Theodor Wateerstra15 szentpétervári fuvolás kottáit, közöttük egy fuvolaszólamot a cirill betűs Concertstück dle flet címmel.
Ugyanebben az évben a párizsi Rue de Rome-on található zenei antikváriumban Strauss rábukkant Georges Barrère kottáinak egy részére, köztük Taffanel fuvola-zongoraátiratára, amely Csajkovszkij Dal szöveg nélkül című zongoradarabjából készült. Strauss ezt a művet használta fel az újonnan összeillesztett versenymű második tételéül.16
Az említett forrásokból, kéziratokból és egyéb Csajkovszkij-művek részleteiből Strauss 2006-ra, legjobb tudása szerint összeállította a versenyművet. Állítása szerint ő maga mindössze 7 ütemet komponált, az összes többi részlet Csajkovszkij tollából származik, ha nem is feltétlenül a készülő fuvoladarabba szánt zenei anyagokból.
Annak ellenére, hogy az utólag megszerkesztett concertóval kapcsolatban sok kétség merülhet fel, a versenymű TH 247 Op. Posth. számmal elfoglalhatta helyét Csajkovszkij műveinek katalógusában,17 és lassan a fuvolarepertoárban is megtalálja a helyét mind kamarazenekari, mind zongorakísérettel.18
14 Peter Ilich Tchaikovsky: Concertstuck for Flute and Strings reconstructed and edited by James Strauss. (Nashua: Falls House Press, 2006)
15 Theodor Wateerstra a szentpétervári színház fuvolása volt Csajkovszkij idejében. Forrás:
http://tchaikovskystrauss.blogspot.hu/2007/09/raiders-of-lost-tchaikovsky.html
16 Peter Ilich Tchaikovsky: Concertstuck for Flute and Strings reconstructed and edited by James Strauss. (Nashua: Falls House Press, 2006)
17 A TH jelentése Tchaikovsky Handbook, Csajkovszkij műveinek számozása Alexander Poznasky és Brett Langston szerint.
18 Magyarországon a mű először 2008. április 12-én Gyöngyössy Zoltán előadásában hangzott fel a Weiner-Szász Kamarazenekar közreműködésével, a Magyar Tudmányos Akadémia Dísztermében.
Forrás: http://www.muzsikalendarium.hu/index.php?area=events&id_event=6741&b=quick
10.18132/LFZE.2015.9
80
3.3. Taffanelnek ajánlott vizsgadarabok a párizsi Conservatoire-ban