3. SAJÁT VIZSGÁLATOK
3.1. ANYAG ÉS MÓDSZER
3.1.1. I. Kísérlet: az alkalmazott CLA-termék bendőstabilitása
A vizsgálatot négy felnőtt, kb. 3 éves (Merino x Texel x Suffolk) anyajuh bevonásával végeztük, amelyeket sebészeti úton bendőfisztulával láttunk el (típus:
#8C; Bar Diamond Inc., Parma Idaho, USA). A kísérletet a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal engedélyezte (Iktatószám: GK-70/2/2009).
Az állatokat rácspadozatú, egyedi boxokban helyeztük el (2,25 m2/állat). A juhok számára a korlátlan vízfelvételt önitatóval biztosítottuk. A kísérleti takarmány adagolása önetetőből illetve a szénarácson keresztül valósult meg. A juhok napi takarmányozására 500 g abrakot (anyajuh táp) és 1500 g réti szénát használtunk fel (1. táblázat). A takarmányfejadagot napi két egyenlő részben, reggel 6.00. és délután 18.00. órakor osztottuk ki.
1. táblázat. A kísérleti juhok takarmánya
Összetétel g/nap
extr. napraforgódara, 2,2% takarmánymész, 1% takarmánysó, 0,6% monokalcium-foszfát, 1,2%
karbamid, 1% vitamin és mikroelem premix
A bendőstabilitási vizsgálatokat zsírkapszulázott CLA-termékkel végeztük, amely tartalmazta a két, biológiailag legaktívabbnak tekinthető CLA-izomert (cis-9, trans-11 és trans-10, cis-12). A CLA-izomerek szintézise linolsavat tartalmazó kiindulási anyagból történt egy speciális eljárással, melynek köszönhetően cis-9, trans-11 és trans-10, cis-12 C18:2 metil-észterek keletkeztek, azonos részarányban (Lutrell Pure®; BASF, Ludwigshafen, Németország). A kapszulázási eljárás során a CLA metil-észterek egy szilikátmátrix-hordozóra kerültek fel, majd a komplexet
33 hidrogénezett szójaolajjal vonták be (módosított „fluid bed system”, Balchem Encapsulates, New Hampton, NY). A folyamatot Lock és mtsai írták le (2006). A termék összetételét a 2. táblázat szemlélteti.
2. táblázat. A kísérletben használt CLA-termék összetétele
Összetétel g/kg szárazanyag
Nyerszsír 788
Nyershamu 212
Zsírsavösszetétel g/100g zsírsav
cis-9, trans-11 C18:2 11,8
trans-10, cis-12 C18:2 12,1
C18:0 46
C16:0 16,5
C18:1 9,8
A bendőbeli stabilitás meghatározásához az Ørskov és McDonald (1979) által leírt in sacco vizsgálatot használtuk. Az előzőekben leírt kísérleti terméket 40:60 arányban n-Hexánnal extrahált búzadarával kevertük (40% Lutrell® Pure:60%
zsírtalanított búzadara). Az így elkészített elegyből 5 g mennyiséget mértünk, analitikai pontossággal, 10 X 12.5 cm nagyságú és 53±10 μm pórusátmérővel rendelkező dacron zsákokba (Bar Diamond, Inc., Cat. No: BG1020, Parma Idaho, USA). Ezt követően a zsákokat a fisztulán keresztül helyeztük be a kísérleti juhok bendőjébe, és azokat ott 2, 4, 8, 16, 24 órán keresztül inkubáltuk. Az inkubációs időszak elteltét követően a dacron zsákokat kivettük az állatok bendőjéből, majd - Elek és Husvéth (2007) módszere alapján - megtisztítottuk a bendőtartalomtól.
Tekintettel a vizsgált telítetlen zsírsavak alacsony olvadáspontjára, a tisztítást követő szárítást 30ºC-on, 48 órán keresztül végeztük szárítószekrényben. Ezek után a reziduumokat visszamértük, és meghatároztuk azok szárazanyag- és nyerszsírtartalmát, valamint a lipidfázis zsírsavösszetételét.
34 3.1.2. II. Kísérlet: tejelő juhokkal végzett üzemi kísérlet
Vizsgálatainkat az Awassi Rt. bakonszegi telepén hajtottuk végre, 50 többször ellett anyajuh bevonásával a 2009. februári ellési időszakban. A kísérletet a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal engedélyezte (Iktatószám: DK-157/2/2007).
A kísérleti időszak az anyajuhok ellését követő 2. naptól a pp. 42. napig terjedő időszak volt. Az állatokat kétszer 25-ös csoportra osztottuk. Az csoportosítást illesztett párok módszerével végeztük, melynek alapját a juhok ellésszáma (paritás), súlya és előző laktációs teljesítménye képezte. Mindez csoportonként a következőképp alakult:
1. kezelt csoport: 4,6±0,6; 74,9±3,9; 375±42,4.
2. kontrollcsoport: 4,8±0,4 75,2±3,8; 380±38,7.
Az anyajuhokat csoportonként elkülönítve, de ugyanazon istállóban, mélyalmos rendszerben tartottuk a kísérlet folyamán.
A kísérleti takarmányt az NRC (2007) alapján állítottuk össze, mely TMR formájában került kiosztásra, napi kétszeri adagban, reggel 7.00 és este 19.00 órakor (3. táblázat).
3. táblázat. A kísérleti takarmány összetétele és táplálóanyag-tartalma
Összetétel g/kg szárazanyag
1 Tejelő juh premix, Abomix Zrt., Nyíregyháza, No: HU 033000021
35 Az állatok takarmányozása ad libitum történt, melynek érdekében a kiosztott TMR mennyiségét annak megfelelően kalkuláltuk, hogy 10% megmaradjon a következő takarmánykiosztásig. Az állatok vízfelvételét nem korlátoztuk. A két kísérleti csoport fejadagja azonos energia- és fehérjetartalommal rendelkezett. A konjugáltlinolsav-kezelésben részesült csoport takarmány kiegészítéseként 25g (0,5 MJ NEL) Lutrell Pure® CLA-terméket alkalmaztunk (anyajuh/nap) ami mindkét izomerből kb. 2,3 g-ot jelentett naponta, egyedenként. A kontrollcsoport fejadagjának energiatartalmát 21 g (0,5 MJ NEL) hidrogénezett pálmaolaj-trigliceriddel (HPT; Alifet® ERBO AgroAG, 4922 Bützberg, Svájc) pótoltuk (egyed/nap). A HPT-kiegészítő összetételét a 4. táblázat szemlélteti.
4. táblázat. A kísérletben használt hidrogénezett pálmaolaj összetétele
Összetétel g/kg szárazanyag
Nyerszsír 951
Zsírsavösszetétel g/100 g zsírsav
C12:0 3,2
C16:0 33,7
C18:0 56,6
C18:1 6,1
Az optimális homogenitás érdekében csoportonként 2 kg kukoricadarához kevertük a kísérleti anyagot, majd a kapott előkeveréket TMR-hez adagolt formában osztottuk ki az állatok részére. Az állatok takarmányfelvételét naponta mértük (kiosztott - visszamaradt), valamint hetente csoportonként TMR-mintát gyűjtöttünk a kémiai analízishez.
Az állatokat naponta kétszer fejték (reggel 7.00 és este 19.00) halszálkás rendszerben, automata fejőberendezéssel (De Laval International AB, SE-147 21 Tumba, Svédország), amely lehetővé tette a napi egyedi tejtermelés feljegyzését.
Minden állattól az 1., 2., 3., 4., 5., 6. laktációs héten tejmintát gyűjtöttünk oly módon, hogy a reggeli és esti fejés alkalmával, Tru Test (Auckland, Új-Zéland) segítségével nyert egyedi elegytejmintákat homogenizáltuk (30 sec), majd -20ºC-on tároltuk a
36 tejfehérje, és tejzsír meghatározásáig. A laktáció 2. és a 6. hetében gyűjtött tejmintákból zsírsavanalízist végeztünk.
A kísérlet kezdetekor (pp. 2. nap) véletlenszerűen kiválasztottunk csoportonként 10 egyedet, melyektől az ellést követő 2., 21. és 42. napon májszövet-mintákat gyűjtöttünk (100-150 mg/egyed). A mintavételt helyi érzéstelenítést követően (4 ml Lidocain 2%, EGIS Rt., Magyarország) hajtottuk végre, a 10. vagy a 11. bordaközön keresztül, biopsziás módszerrel (aspirációs tű Ø: 3 mm; Vekas Kft., Debrecen, Magyarország). A májmintákat fagyasztottuk a teljes zsírtartalom, valamint a májlipidek zsírsavösszetételének meghatározásáig.
3.1.3. III. Kísérlet: tejelő tehenekkel végzett nagyüzemi kísérlet
A tejelő tehenekkel végzett nagyüzemi kísérletünket a Milkmen Kft. földespusztai szarvasmarha telepén végeztük. Kísérletünkbe - a várható ellések idejének figyelembe vételével - 60, többször ellett holstein-fríz egyedet vontunk be, melyeket illesztett párok (hármasok) módszerével 3 csoportra osztottunk (n = 20). A csoportosítás alapját az állatok laktációszáma, az előző laktáció első 100 napos tejtermelése, valamint a várható ellést megelőző 3. héten jellemző kondíciópontja adta. Mindez az alábbiak szerint alakult:
1. csoport (CLA1): 3,2±0,1; 3968,0±51; 4,15±0,10 2. csoport (CLA2): 3,3±0,1; 4089,4±56; 4,17±0,10 3. csoport (Kontroll): 3,3±0,1; 4014,7±48; 4,15±0,15
A kísérleti teheneket kezelési csoportonként elkülönítve, nagy légterű istállóban, mélyalmon tartottuk. A kísérletet a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal engedélyezte (Iktatószám: DK-157/2/2007).
Az első csoport (CLA1) takarmányadagját a teljes kísérleti időszak alatt napi 70 g CLA-termékkel egészítettük ki, egyedenként (Lutrell Pure®; BASF, Ludwigshafen, Németország). Mindez CLA-izomerenként kb. 6,4 g hatóanyagot jelentett. A kísérleti időszak a várható ellések idejét megelőző 3. héttől, az ellést követő 11. hétig tartott. A második csoport (CLA2) egyedei kizárólag az ellést követő időszakban részesültek CLA-kiegészítésben, amelyet az első csoporttal megegyező dózisban kaptak. A prepartum időszakban takarmányadagjukat HPT-vel egészítettük ki (OPTIMUS; Provimi Hungary, Zichyújfalu, Magyarország) annak
37 érdekében, hogy a csoportok adagjainak energiakoncentrációja megegyezzen. A kontrollcsoport (Kontroll) takarmányadagja mindvégig HPT-t tartalmazott, CLA-kiegészítés nélkül. Mind a CLA-, mind pedig a HPT-terméket kukoricadarával kevertük fel (930 g kukoricadara + 70 g CLA; 945 g kukoricadara + 55 g HPT), és a kapott előkeveréket adagoltuk a tehenek TMR-ébe. A kísérleti takarmányadagokat az NRC ajánlásainak megfelelően állítottuk össze (NRC 2001), melyek összetételét az 5. táblázat szemlélteti. A takarmánykiosztás naponta kétszer reggel 6.00 és este 18.00 órakor történt, TMR formájában. Az állatok vízfelvétele korlátlan volt, amelyet labdás itatóval biztosítottunk. A kísérleti takarmány ad libitum a tehenek rendelkezésére állt, amelyet 10%-os ráhagyással számítva valósítottunk meg.
Folyamatosan nyomon követtük az állatok étvágyát a kísérlet ideje alatt.
Naponta mértük a takarmányfelvételt, csoportonként (kiosztott mennyiség – visszamaradt mennyiség). Hetente TMR-mintát gyűjtöttünk mindhárom csoporttól, közvetlenül a takarmánykiosztást követően, amelyet kémiai analízisnek vetettünk alá. A mért szárazanyag-értékek segítségével számítottuk ki a csoportok szárazanyag-felvételét. A számítógép által vezérelt, automata fejőrendszernek köszönhetően folyamatosan rögzítettük az állatok napi egyedi tejtermelését (Boumatic LLC, Madison, USA). Kéthetente egyedi elegytejmintákat gyűjtöttünk True Test Milk Meter (Auckland, Új-Zéland) segítségével tejfehérje és tejzsír-meghatározás céljából. Minden egyed 1., 5. és 11. laktációs hetén gyűjtött tejmintájából analizáltuk a tejlipidek zsírsavösszetételét.
Az állatokat az ellésük hetén (pp. 1.), az ellést követő 5. és 11. héten mérlegeltük, és 5 pontos skálán bíráltuk a kondíciójukat Ferguson (1994) leírása alapján.
Mindhárom csoportból randomszerűen 10 egyedet választottunk ki, amelyeketől májszövet mintákat gyűjtöttünk az ellést megelőző harmadik héten (-3.), az ellést követő 1. és 5. héten. Az állatok helyi érzéstelenítését követően (10 ml Procain Hydroclorid, Minocain™, Kon-Pharma Kft, Hannover, Németország), a 10.
vagy a 11. bordaközön keresztül májbiopsziás módszerrel eltávolítottunk 700-800 mg májszövetet. A májmintákból meghatároztuk az összes lipid-tartalmat, valamint a lipidek zsírsavösszetételét.
38 5. táblázat. A tehenek kísérleti takarmányainak összetétele és táplálóanyag
tartalma a kísérleti időszak során (g/kg sza.)
Összetétel Prepartum1 Postpartum2
Kukoricaszilázs 273,5 272,2
1A várható ellést megelőző 3. héttől az ellésig;
2Az elléstől a 11. laktációs hétig;
3Összetétel: 500 g/kg védett szója (RUP, Rumen Undegradable Protein=72%); 235 g/kg szárazonálló premix (14,9 g/kg Na; 22,8 g/kg Cl; 27,7 g/kg Ca; 20,6 g/kg P; 980 mg/kg Fe; 1170 mg/kg Zn; 1560 mg/kg Mn; 430 mg/kg Cu; 24,2 mg/kg I; 9,8 mg/kg Co; 11,7 mg/kg Se; 215 000 NE/kg A-vitamin; 64 900 NE/kg D-vitamin; 3200 mg E-vitamin; 41,6 g/kg kolinklorid; 25 mg/kg ß-karotin];
4Összetétel: 684,3 g/kg védett szója (RUP, Rumen Undegradable Protein =72%); 260,5 g/kg tejelő premix (23,7 g/kg Na; 12,5 g/kg Cl; 37,3 g/kg Ca; 13,9 g/kg P; 9,8 g/kg Mg; 260 mg/kg Fe; 1040 mg/kg Zn; 730 mg/kg Mn; 210 mg/kg Cu; 11,6 mg/kg I; 2,1 mg/kg Co; 5,3 mg/kg Se; 126 600 NE/kg A-vitamin; 25 320 NE/kg D-vitamin; 528 mg/kg E-vitamin; 13,1 g/kg kolinklorid, 50 mg/kg ß-karotin].
39 A vérplazma-metabolitok és metabolikus hormonok meghatározása céljából minden kísérleti állatottól 8 alkalommal vért vetettünk (prepartum időszak: -3., -1.
hét, az ellés napján: 0.; postpartum időszak: 1., 2., 3., 5., 11. hét). A vérvételt minden alkalommal a reggeli fejést követően, a takarmánykiosztást megelőzően hajtottuk végre oly módon, hogy a vena jugularis-ból K-EDTA-t tartalmazó vérvételi csőbe vért gyűjtöttünk a NEFA, a BHBA, az összkoleszterin, a karbamid és az inzulin meghatározása céljából. A glükóz analízishez szükséges vérmintákat NaF-t tartalmazó vérvételi csőbe gyűjtöttük. A vérvételt követően a mintákat azonnal centrifugáltuk, majd ezt követően a plazmákat egyedenként 8 részre osztottuk. A mintákat hűtve szállítottuk, és -85°C-on tároltuk (ARCTIKO, Dánia) azokat a laboratóriumi analízisek elvégzéséig.
3.1.4. Kémiai analitikai eljárások Takarmányanalitika
A takarmányok szárazanyag tartalmát 48 órán át tartó, 60°C-on történő szárítást követően határoztuk meg (MSZ ISO 6496:1993). Emellett a takarmányminták nyersfehérje, nyerszsír, nyershamu (EB 152/2009/EK), valamint NDF és ADF tartalmának meghatározását végeztük el (MTK 1990. II. 8.2).
Tejminták nyersfehérje tartalma
A tejminták nitrogén tartalmát Kjeldahl módszer (Helrich, 1990) alapján határoztuk meg, majd a tej nyersfehérje mennyiségét becsültük, mint N (%) x 6.38 Karman és van Boekel leírása szerint (1986).
A kísérleti minták összes zsírtartalma
A tej- és májminták, valamint a bendőinkubálást követően visszamért minták teljes zsírtartalmát Folch és mtsai (1957) által leírt extrakciós eljárással határoztuk meg. A mintákat kloroform-metilalkohol 2:1 arányú elegyével homogenizáltuk. Az elegyhez ezt követően 0,9%-os NaCl-t adtunk. Mindezek után az oldatot 2 órán keresztül állni hagytuk, és az elkülönülő, alsó lipidfázist gömblombikban fogtuk fel. A lombik folyadékfázisát ROTADESZT RV06-ML-típusú vákuumdesztillálóval (IKA
40 WERKE, D) N2 gáz alatt 50ºC-on szárazra pároltuk. A visszamaradó reziduum adta a minta összlipidtartalmát.
A kísérleti minták zsírsavösszetétele
Első lépésben a minták lipidjeinek zsírsavait metil-észterekké alakítottuk Phillipp és mtsai (2007) módszere alapján.
A zsírsav metil-észterek analízisét TRACE-típusú gázkromatográffal (Model 2000; Thermo Finnigen Italia S.P.A., Milan, I) hajtottuk végre, amelyre SSL injektor és lángionizációs detektor volt felszerelve. A mintákban levő zsírsav metil-észterek elválasztásához SP 2560-al nedvesített kapilláris oszlopot (100 m X 0,25 ID) használtunk (Supelco Inc., Bellefonte, PA, USA). Az injektor és a detektor hőmérséklete 240 és 250ºC volt. A csúcsok azonosításához a retenciós időket használtuk az ismert összetételű standardkeverék felhasználásával (Matreya, Inc.
Pine Hall Drive, State College, PA, USA; Catalogue No. 1254-7.)
A vérminták kémiai vizsgálata
A glükóz, NEFA, BHB, összkoleszterin (TCH) és karbamid analízisét enzim reakción alapuló, kereskedelmi forgalomban levő kitek segítségével végeztük (glükóz: kit no. 40841, Diagnosticum Kft., Budapest, HU; NEFA: kit no. FA 115, Randox Laboratories Ltd., Ardmore, UK; BHB: kit no. RB 1007, Randox Laboratories Ltd., Ardmore, UK; TCH: kit no. 47063, Diagnosticum Kft., Budapest, HU; BUN: kit no. 46663, Diagnosticum Kft., Budapest, HU). A felsorolt vérplazma paraméterek koncentrációját spektrofotométer segítségével határoztuk meg (HEYIOS α Spectrophotometer, Copyright© 2000 Unicam Limited, No. 441506;
Mercedes Row, Cambridge CB5, 8HY, UK).
Az inzulin mennyiségi meghatározását szarvasmarha plazma mintákhoz validált 125I-BI-Insulin IRMA kit segítségével végeztük (CIS Bio International Ltd, Cedex, F; Érzékenység: 3.16 pmol/L; intra- és interassay; CV% = 1.3 tól 5.6 és ≤ 8.5).
41 3.1.5. Az adatok feldolgozása során alkalmazott számítások
A becsült bendőlebonthatóság P=a+b(1-b-ct)
Ahol: az a-érték a 0 órás inkubálási értéket (az alapminta CLA tartalma), a b-érték a teljes lebonthatósági értéket, a c-érték a b érték lebomlási sebességét a t-érték pedig az időt jelenti. A stabilitási értékek a termékben lévő eredeti CLA mennyiségek százalékában vannak kifejezve (Ørskov and McDonald (1979).
4%-os zsírtartalomra korrigált tej
FCM 4% (kg/nap): {[tejzsír (%) × 0,15] + 0,4} × napi tejtermelés (kg/nap).
(Gaines, 1928)
3,5%-os zsírtartalomra és az energiára korrigált tej
FCM 3,5% (kg/nap): tej (kg) × 0,4324 + 0,16216 × zsír (kg).
ECM (MJ/nap): (0,0929 × tejzsír % + 0,0563 × tejfehérje % + 0,0395 + 0,1876) × tejtermelés kg. Ahol a laktóz konstans, 4,75%. (NRC, 2001)
Energiamérleg
EBAL (MJ/nap): (DMI) × NEL) – [(0,08 × BW0,75) + (0,0929 × tejzsír % + 0,0563 × tejfehérje % + 0,0395 × tejcukor %) × tejtermelés kg]. Ahol a laktóz konstans, 4,75%. (NRC, 2001)
Vérplazmamutatók élettani határértékei Kóros zsírmobilizáció esetén =
NEFA előkészítés alatt (ellés előtti 3 hét): ≥0,4mmol/l;
NEFA a korai pp. időszaka alatt (ellést követő 3 hét): ≥0,6 mmol/l (Eicher, 2003).
Szubklinikai ketózis esetén =
BHBA az ellést követő időszakban: ≥1,2 mmol/l (LeBlanc és mtsai, 2005).
42 Zsírsavak felszívódásának, szintézisének és deszaturációjának bemutatása érdekében számolt mutatók
A tejelő juhokkal végzett kísérletünkben a tej- és májminták lipidjeiből meghatározott zsírsavak az összes zsírsav 90%-át tették ki, míg a tejelő tehenek ugyanezen mintáiból a zsírsavak 98%-át analizáltuk. A tejmintákból nyert adatokkal számításokat végeztünk annak érdekében, hogy vizsgálni tudjuk, a különböző kezelések hatására miként változott a zsírsavak felszívódása és de novo szintézise.
Ennek érdekében 3 csoportot képeztünk: a 16 C-atomot tartalmazó zsírsavaknál rövidebb szénláncú zsírsavak (<C16), a 16 szénatomot tartalmazó zsírsavak (C16 + C16:1) és az ennél hosszabb C-láncú molekulák (>C16).
Emellett a tej és májmintákból származó zsírsavak deszaturációjának mértékére utalóan deszaturázindexet számítottunk. Ennek során a MUFA mennyiségét elosztottuk az SFA és MUFA mennyiségének összegével (termék/szubsztrát+termék). Számításaink alapjául a Lock és mtsai által publikált (2006 és 2008) közlemények szolgáltak.
3.1.6. Az adatok statisztikai kiértékelése
Első lépésben az adatok normál eloszlását vizsgáltuk Kolmogorov-Smirnov teszt alkalmazásával (SPSS 9.0.). Az adatok kiértékelését az ANOVA ismétléses mintavételezés módszerével (Repeated Measures) végeztük, amelyhez az SPSS 9.0 program GLM modelljét alkalmaztuk. A statisztikai modellben fő hatásként értékeltük a kezelést, valamint az időt, amely esetünkben a laktációs heteket jelentette. Emellett vizsgáltuk a két fő hatás interakcióját. Ha szignifikáns különbséget találtunk, Dunett-teszt alkalmazásával post-hoc összehasonlítást végeztünk, hogy meg tudjuk állapítani páronként, mely kezelési csoportok különböznek egymásttól.
Annak érdekében, hogy feltárhassuk a pontos szignifikáns különbségeket, periódusokat képeztünk, amelyeket külön értékeltünk. Mindezeket aztán ennek megfelelően ábrázoltuk. A vérplazma mutatókat 3 csoportra bontottuk: prepartum időszak (- 3., - 1. hét), korai laktációs periódus (0., 1., 2., 3. hét), késői postpartum (5., 11.). A tejtermelés adatainak időszakai: 0-2. hét, 3-6. hét, 6-11. hét. A tejzsír adatainak feldolgozásakor külön értékeltük a 3. héttől kezdődő időszakot.
43 A NEFA és BHBA esetében a magas értékekkel rendelkező egyedek %-os megoszlását csoporton belül nem paraméteres eljárással, Chi2-próbával végeztük, SPSS 9.0. program segítségével.
44 3.2. KÍSÉRLETI EREDMÉNYEK
3.2.1. I. Kísérlet: az alkalmazott CLA-termék bendőstabilitása
A kísérleteink során alkalmazott Lutrell Pure® CLA termék zsírtartalmának, valamint cis-9, trans-11 és trans-10, cis-12 CLA izomerjeinek bendőbeli stabilitását az inkubációs idő függvényében 6. táblázat szemlélteti. Az adatok 4 ismétlés átlagát mutatják be, feltüntetve az átlagos eltérést is (±SD). A 0 órás inkubációs időponthoz a termék kiindulási zsír- és CLA-tartalma tartozik, saját vizsgálatokra alapozva.
6. táblázat. A CLA-termék zsírtartalmának és CLA-izomerjeinek alakulása a különböző inkubációs idők függvényében (n=4)
1 TL: összlipid (Total Lipid);
2 SD: szórás (Standard Deviation);
3 0 óra: az inkubálás előtti (alap) minta zsír és CLA tartalma.
A CLA termék izomerjeinek stabilitása meglehetősen magas értékeket mutatott a 4.
mintavételig, csupán ezt követően csökkent jelentős mértékben. A cis-9, trans-11 CLA 8 órás bendőinkubációt követően 72,85%-ban volt visszamérhető, és a 16 órás inkubáció után is meghaladta az 50%-os védettséget (65,10%). A trans-10, cis-12 CLA védettsége 8 óra után 76,72%, míg 16 órát követően 69,53% volt. A 12,5 órás inkubációs időhöz tartozó becsült stabilitási értéke a c-9, t-11 CLA-izomernek 70%, a t-10, c-12 CLA izomernek pedig 73,84% volt. A CLA-izomerek bendőben nem lebomló hányadának alakulását a 4. ábra mutatja
45 4. ábra. A CLA-izomerek bendőstabilitása
A CLA izomerek becsült stabilitási értéke 12,5 órás bendőben tartózkodás esetén 70% (c-9, t-11) és 73,84% (t-10, c-12); UD%: nem lebomló hányad (Undegradable)
3.2.2. II. Kísérlet: tejelő juhokkal végzett üzemi kísérlet
Termelési mutatók
A CLA kiegészítésnek az anyajuhok termelési mutatóira kifejtett hatását a 7. táblázat szemlélteti.
Az állatok szárazanyag-felvételében nem mutatkozott jelentős különbség a kísérleti időszak folyamán. Tekintettel a csoportos adatgyűjtésre, és az ebből adódó egyedi különbségek elfedésére, ezt a változót nem értékeltük statisztikailag. A juhok tejtermelése az ellést követően, a laktáció előrehaladtával jelentősen növekedett, amit megfelelően tükröz a biometriai modellben alkalmazott időhatás (P<0,001). A CLA-kiegészítésben részesült egyedek napi tejtermelése átlagosan 10%-kal múlta felül a kontrollcsoportét (P<0,05). Már a kísérleti takarmány adagolását követő első laktációs héten alacsonyabb értékeket mutatott a CLA-csoport tejének zsírtartalma, és ez volt jellemző mindvégig a kísérlet folyamán (P=0,01).
0 20 40 60 80 100 120
0 2 4 8 16 24
c-9, t-11 CLA t-10, c-12 CLA UD %
Inkubációs idő (óra) 73,84%
70,00%
46 7. táblázat. A CLA-kiegészítés hatása az anyajuhok átlagos napi tejtermelésére, szárazanyag-felvételére (kg/nap) és tejösszetételére (%, g/nap) a laktáció első 6 hetében (n=25)
Kezelések
SEM
P-érték
Kontroll CLA K1 I K x I
DMI, kg/n2 2,38 2,45
Tejtermelés, kg/n 1,73 1,89 0,13 0,02 0,001 0,57
FCM (4%), kg/n3 2,71 2,68 0,24 0,74 0,08 0,24
Tejzsír
% 6,27 5,68 0,06 0,01 0,001 0,65
g/n 108,5 107,3 0,20 0,06 0,14 0,57
Tejfehérje
% 4,91 5,09 0,07 0,11 0,27 0,36
g/n 84,9 96,2 0,18 0,01 0,17 0,65
1K: kezeléshatás, I: időhatás (laktáció), K x I: a kettő interakciója. SEM: összevont standard hiba;
2 DMI: szárazanyag-felvétel (Dry Matter Intake);
3 FCM: 4%-os zsírtartalomra korrigált napi tejtermelés (kg): {[tejzsír (%) × 0.15] + 0.4} × napi tejtermelés (kg/nap).
A magasabb tejtermelésnek köszönhetően a CLA csoport átlagos napi tejfehérje termelésben felülmúlta a kontrollt (P=0,01). Nem volt különbség a csoportok között az FCM termelésben, az átlagos napi tejzsírtermelésben és a termelt tej tejfehérje koncentrációjában (P>0,05; 7. táblázat). A tejtermelés és a tejzsír koncentráció alakulását a postpartum hetek függvényében az 5. ábra (a, b) mutatja. A CLA-kezelésben részesült egyedek tejtermelése a kísérlet teljes időszaka alatt felülmúlta a kontrollokét (a; P<0,05). A tej zsírtartalma pedig a kísérlet folyamán mindvégig alacsonyabb volt a CLA-kiegészítés hatására (b; P=0,01)
47 5. ábra. CLA-kiegészítés hatása anyajuhok tejtermelésére (a) és a termelt tej
zsírtartalmára (b) a laktáció első 6 hetében
0
CLA-kiegészítés a posptpartum 2. naptól a pp. 42. napig; a megadott P-értékek a kísérlet teljes időszakára vonatkozó különbségeket jelölik a
csoportok között
48 A máj zsírtartalmának változása
A májminták zsírtartalma mindkét csoport esetében magasabb értékeket mutatott a pp. 3. héten a kísérlet kezdeti és befejező időpontjához képest (P<0,01). A CLA kiegészítésben részesült anyajuhok májának zsírtartalma azonban alacsonyabb volt ekkor a kontrollcsoport egyedeihez viszonyítva (P<0,05; 6. ábra).
6. ábra. A CLA-kiegészítés hatása anyajuhok májának teljes zsírtartalmára
Kontroll: CLA kiegészítés nélkül; CLA: CLA-kiegészítés az ellést követő 2. naptól a postpartum 42. napig. abA különböző betűk az azonos mintavételi időpontokban szignifikáns
különbségeket jelölnek a csoportok között (P<0,05).
A májlipidek zsírsavösszetételének alakulása
A májzsír zsírsavgarnitúrájának változásait a 8. táblázat részletezi. A májlipidekben c-9, t-11 és a t-10, c-12 CLA-izomer egyaránt magasabb értékeket mutatott a pp. 21.
és 42. napon a CLA-kiegészítésnek köszönhetően (P=0,05). A laktációs napok változásával jelentős különbségek mutatkoztak a sztearinsav (C18:0) és az olajsav (C18:1n-9) mennyiségében (P=0,01). A laktáció 3. hetére a sztearinsav aránya jelentős mértékben csökkent a 0. mintavételhez képest, amikor a CLA-csoport egyedeiben magasabb értékek voltak kimutathatóak, mint a kontrollcsoportban (P<0,05). A CLA-kezelés az olajsav májbéli akkumulációját ugyancsak igazolhatóan befolyásolta (P=0,01). A 2. májmintavételi időpontban az olajsav alacsonyabb volt a CLA-s csoportban a kontrollhoz képest (P<0,05).
6.6
49 8. táblázat. CLA kiegészítés hatása anyajuhok májszövetéből származó májlipidek
zsírsavösszetételére (g/100 g zsírsav; n=10)
1K: kezeléshatás, I: időhatás (laktáció), K x I: a kettő interakciója. SEM: kumulált standard hiba
2Zsírsavak a laktáció 2., 21. és 42. napján vett májmintákból, ahol az 1. laktációs hét a kísérlet kezdetének tekinthető; abA különböző betűk azonos sorban szignifikáns különbségeket jelölnek (P<0,05).
50 A tejlipidek zsírsavösszetételének alakulása
9. táblázat. CLA-kiegészítés hatása az anyajuhok tejének zsírsavösszetételére (g/100 g zsírsav; n=25)
Zsírsav2 Kezelések P-érték
Kontroll CLA SEM K1 I K x I
Kontroll CLA SEM K1 I K x I