IV. A Genealogia deorum gentilium és a De mulieribus claris közös
IV.3. Egy név – több (isten)nő?
IV.3.1. Ceres(ek)
IV.3.1.1. Ceres alakja és elnevezései a Genealogiában
Ceres, aki a görög-római mitológiában leginkább a földművelés és a gabona istennőjeként, valamint a termékenység allegorikus alakjaként van jelen, két önálló fejezetben szerepel a Genealogiában (GDG 3, 4 és 8, 4), illetve említés szintjén több alkalommal is,302 így a bizonyos források által férjeként feltételezett Sycanus alakjának (GDG 10, 62), valamint lányának, Proserpinának (GDG 11, 6) bemutatásában jelenik meg.303 Róluk és Ceres attribútumairól, jellemzéséről a hozzájuk köthető történetekben a későbbiekben még részletesebben esik majd szó. Előbb azonban Ceres alakját és a különböző elnevezései mögött rejlő történeteket
302 Ceres alakjának egyéb megjelenéseire a Genealogiában a dolgozat IV.3.1.4. alfejezete tér ki, illetve amennyiben az elemzés úgy kívánja, bizonyos elemeket beépítek a mű Cereseket tárgyaló részeibe is.
303 GDG 10, 62, 2: „Dicit tamen Theodontius, huius Cererem fuisse coniugem et Proserpinam filia, quam Iovis dicere poete.”
113
szükséges áttekinteni. A jelen dolgozat későbbi fejezeteiben tárgyalt Minervával és Venusszal együtt alakja azok közé az istennők közé tartozik ugyanis, akik mögött Boccaccio a névazonosság ellenére több hölgyet is feltételez, ebből adódóan az istenségek családfájában többször is szerepelteti.
Ceres neve a dolgozat egy korábbi fejezetében, Ops alakjának leírásakor már előfordult, ám ott egy meglehetősen atipikus formában és csupán az említés szintjén. Boccaccio ugyanis Ops egy lehetséges elnevezéseként említette Cerest, amelynek hátterében az állhat, hogy mivel a Föld és a termékenység istennőjének tekintették őt, Terrával azonosították, akinek így lehetséges névalakjai között helyet kapott, akárcsak Ops, Rhea vagy Cybelé. De hogyan jelenik meg a Genealogia olvasói előtt Ceres a kifejezetten neki szentelt részekben? Mit tudhatunk meg alakjáról a róla szóló két fejezetben, és ez milyen információkkal egészül ki a mitológia egyéb szereplőinek leírásaiban? Mielőtt rátérnék a hozzá társított történetekre, részben az előbbiekben említett névazonosságok, részben alakjának minél átfogóbb megértése miatt, szükségesnek tartom, hogy kitérjek egyes névalakjaira, amelyekkel Boccaccio a Genealogiában dolgozik.
Ceres nevével először a GDG 1, 8, 4-ben, Terra lehetséges elnevezéseinek felsorolásakor találkozhatunk, majd ezt Boccaccio a GDG 1, 8, 5-ben Serviusra304 hivatkozva magyarázza. Ám a minden valószínűség szerint felhasznált serviusi szöveghely305 véleményem szerint nem azt támasztja alá, hogy Ceres azonos lenne Terrával, csupán azt, hogy bizonyos istenségek neveit szokás attribútumaik helyett használni. Így nem zárható ki, hogy Boccaccio ezt a szövegrészt tévesen értelmezte a Ceres és Terra azonosságát alátámasztó bizonyítékként.
Szintén ellentmondásos elemként jelenik meg a Luna elnevezés, amely a GDG 4, 16-ban kapott helyet. A fejezet szerint Lunát, Hiperión lányát különféle nevekkel illetik, ezek között sorolja fel Boccaccio Cerest, ugyanakkor a Ceres lányának tulajdonított Proserpinát is.306 Tehát jelen elnevezés kapcsán azzal szembesülünk, hogy anya és lánya azonos néven szerepel.
Ugyanakkor ebben a felsorolásban (hasonlóan ahhoz, ahogy Terra névalakjait említi), Boccaccio csupán annyit tár fel, hogy Ceres névvel is illetik az adott alakot, ám azt nem jelöli meg, hogy ez az első vagy a második Ceresre vonatkozik, ami tovább nehezíti mind az egyes
304 Serv. Aen. 1, 171: „tellurem autem pro terra posuit, cum Tellurem deam dicamus, terram elementum; ut plerumque ponimus Vulcanum pro igni, Cererem pro frumento, Liberum pro vino.”
305 Vö. GDG 1, 8, 5: „Tellurem deam esse, terram autem elementum; sed quandoque tellurem pro terra poni, sicut pro igni Vulcanum et Cererem pro frumento”. A boccacciói megfogalmazás alátámasztja, hogy forrása a fentebb idézett Servius, így sokkal inkább valószínűsíthető, hogy az érvelés helytelen és nem szövegszintű félreértésről van szó.
306 GDG 4, 16, 5: „Similiter eam multis vocant nominibus, ut puta: Lunam, Hecatem, Lucinam, Dianam, Proserpinam, Triviam, Argenteam, Phebem, Cererem, Arthemim, Menam et aliis.”
114
névalakok rendszerezését, mind a következtetések levonását. Ezenfelül a GDG 4, 16-ból mind a Ceres, mind a Proserpina névalakok értelmezése hiányzik arra hivatkozva, hogy a róluk szóló külön fejezetekben fog erre sor kerülni. A GDG 8, 4-ben, a második Ceresnek szentelt fejezetben valóban szerepelnek is erre vonatkozó információk, amelyek tovább erősítik azt a kettősséget, hogy hol az anya, hol pedig a lánya az, akit a Holddal azonosítanak. Eltérés azonban, hogy ebben a fejezetben már kis kezdőbetűvel, a luna alak is szerepel a tulajdonnév mellett.307 A Proserpináról szóló fejezetben (GDG 11, 6) azonban a névértelmezés teljes egészében elmarad.
Végül pedig, mintegy lezárásaként a Cereshez társított névalakoknak, azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy Boccaccio egyik alkalommal sem utal az istennőre Démétér néven, vagyis görög elnevezéssel. Latin nyelven írt műről lévén szó, fejezetcím adása során jellemzően a római mitológia által használt névalakokat választja Boccaccio. Így történik ez Ceres és a dolgozatban elemzett valamennyi istennő esetében is. Ám eltérésként említhető, hogy míg a többi istennő (pl. Ops vagy Minerva) esetében Boccaccio a különféle nevek említésekor nem mellőzi a görög alakokat sem, olykor még értelmezni is igyekszik azokat, leginkább görögül jól tudó barátja, Leonzio Pilato segítségével, addig ez Ceres esetében hiányzik. A hiányzó említés okát minden kétséget kizáróan nem tárhatjuk fel, csak feltételezhetjük. Lehetséges magyarázatként azt valószínűsítem, hogy a kérdés a Boccaccio által felhasznált forrásokkal van összefüggésben. Ha azok említik egy-egy név görög alakját, akkor így tesz Boccaccio is, és ha esetlegesen azok nem szolgálnak magyarázattal a névalak etimológiájára, Leonzio segítségét kéri. Ha viszont a forrásból hiányzik a görög elnevezés (főként középkori irodalmi forrásai esetében történhetett így), Boccaccio nem tartja fontosnak, hogy azt ógörög nyelven keresse, ami részben a forrásokhoz való hozzáférés nehézségeivel, részben pedig nyelvtudásának hiányosságaival függ össze.
Az eddig említett névalakok és különféle értelmezési lehetőségeik már önmagukban rávilágítanak Ceres alakjának összetett és sokszínű voltára, továbbá felhívják a figyelmet arra, hogy valamennyi istennő a köztudatban élő szerepeinél és attribútumainál lényegesen összetettebb alakként kapott helyet a Genealogiában, hiszen Boccaccio szándéka az volt, hogy nagyszámú forrás felhasználásával a lehető legátfogóbb képet adja olvasóinak a mitológia valamennyi szereplőjéről.
307 GDG 8, 4, 8: „Est igitur Ceres aliquando Luna, aliquando Terra, […] quando autem ex Jove Proserpinam parit, tunc Terra est, ex qua primo Proserpina, id est luna nascitur, secundum opinionem eorum, qui ex terra omnia creata arbitrati sunt, seu potius ideo credita est Luna Terre filia, quia, dum ab inferiori hemisperio ad superius ascendit, visum est priscis eam ex terra exire, et sic illam Terre dixere filiam.”
115