[az em]1beriség javára s egyszersmind köz-szerencsétlenségünkre, értet-lenségből s elragadott vad s vak indulatból félreismert magam (személyem) megismertetésére s illőbb színbe és fénybe helyezésére, szűvre, lélekre hatólag s kötőleg végrendeletül (-hagyományul, testamentomul), a legbuz-góbb s a közjóért égőbb szűvvel és biz(od)almason ajánlom a rüdeg bolyai birtok-, uradalomból […]2 vali elveivel ellenkezőleg, bosszúból mostohán ki-tagadni akart, de azalatt is a föld s világ (universum) minden kincseivel föl-cserélni nem kívánt mennyei uradalomban élt s magának krisztusi erősséget s vigasztalást vett, szerzett, nyert
(első szülött) fia János.
Az ide mellékelt kézirat3 a legmélyebb tartalmú s azonban legmagosb fontosságú titkot (titkok titkát) foglalja magában s abban tartandó: s hamis politika csak ideig hordozhatván a majd fölnyíló szemű műveletlen embert az orránál fogva, s jeleni terv az egész föld-gömbe népe művelődése s azáltal boldogsága lehető legmagosbra emelését tárgyazván (arra célozván), s annak alapos, gyökeres, igazi, valódi, állandó virágzását, csak vagy nemes ember-ség-, aristokratismusból származó aljas ön-érdek, gondolatlan, belátás nélkü-li vagy tehetetlen, vagy ördög (mi nincs) élhetne vissza ezen őszinteséggel, s nem teljesítné az itti terv megindítását, legalább egy arra való értelmes (a tannal ismeretes, s azt alaposon jól meg- s átértett, -hatott) és bizalmas, biz-tos emberét (példaul még élő fiát) megbízván, s ösztönözvén rá.
Ugyanis itt (tehát) annak egyszerű s biztos, leghatalmasabb, sőt egyedüli valósítása módja taníttatik: mit sem a Krisztusok száraz morál elő-mondás-sal (melyek bármi szépek, ha nem puszta füleknek is: legalább üres szűveknek szoktak prédikáltatni), sem a Napóleonok erővel sohasem lenné-nek képesek kivinni, bizonyítván az egész história […]4 A félelmes muszkát megalázni könnyű lenne hamar: de az nekem igen kevés, többet akarok: tud-niillik minden egyént lehetőleg fölemelni; többet ésszel, mint erővel; s a pa-raszt példabeszéd szerint kicsi a bors, de nagy az ereje; s (Kővári Székely honróli5 iratja kezdete szerint) „Nagyszerű idők elébe megyünk. Az ész min-denható tüze meg fog ví(v)ni a durva erővel; s hol a férjfi, ki nemcsak a
ma-1 A kézirat papírjának felső sarka ki van szakadva.
2 A papír ki van szakadva.
3 A Tökélyes közállomány (constitutio) fogalma című kéziratról van szó.
4 A papír ki van szakadva.
5 Kőváry László: Székelyhonról. Kolozsvár 1842.
AJÁNLÁS 9
10 AJÁNLÁS
AJÁNLÁS 11 gyar, hanem az egész emberi nemzetet6 – isten-emberként vezesse át százada Veres-tengerén?” (el lehetne véres tengert is mondani). Ím itt van, én vagyok azon, atyám által annyira, mint az ég a földtől, félreismert, üldöztetett, meg-gyaláztatott, megtagadtatott, mindenként csúffá tenni kívánt, s (ha lehetett volna) csaknem száműzött, de megfeszíttetett, ember által meg nem érzett sok s magos mennyei gyönyört éldelt, Krisztusként a „nescit quod facit”7-tal s jobb jövő reményével, mind magam megismertetésére, elégtételemre, mind főleg az emberiségre nézve, magamat vigasztalt s erősített férjfi, ki nem csak a magyar, hanem az egész emberi nemzetet s nemcsak századán s annak labyrinthjaiból, hanem az örökéletbe és időn ezennel mint okos lényeket be-avatom és átvezetem; hasonló vezérségre egyéb aránt előbb-hátrább minden-ki épp olyan aggodalmas lévén, s én csak elsőbbségemmel, megelőzésemmel válván ki. Krisztusként „Pater, ecce filius tuus!”8 Azonban minden gyöngéd indulat-kifejezés itt is csak oly föltét alatt legyen, hogy viszon-érzésre tanál, vagyis méltó rá a nemző: mert különben, mint ördögi lélek-hóhér, nem érde-mel lélek-csapásnál egyebet. Ezt rólam ember nem álmodá! Hogy én és ép-pen ily legnagyobbszerű, legfölségesebb, -kolossalisabb, mindent befoglaló politikai tárgyakat is tűztem ki magamnak a magányban (suttomban). De „Es gibt weit höhere Dinge im Himmel und auf Erden, als eu(e)re Schulweisheit sich träumen lässt”9 – Shakespeare. Krisztusként „Mein Reich ist nicht von dieser Welt.”10 Hogy itt nem ábránd, túlság, fanatismus a baj: elég kézzel foghatólag világosan kitetszik a munkából magából, mely egyéb aránt, min-den bárdolás, reszelés, simítás, kiművelés nélkül, csak úgy van, mint leg-előbb erősen habarva papírra tettem; nem cifra s föllengős írásmódra, hanem a dolog lényegére függesztvén figyelmemet; ugyanis minden száraz feszes (de hidegen hagyó) morál, história, példa, költészet, jovító intézet dolgában elejétől fogva bővölködött az emberi nem: s hogy a boldogság mindamellett nem elé, hanem inkább hátra ment: csalhatlan jele annak, hogy az igaz utat még nem tanálták el; ugyanis mint minden erő méltán a műve (okozatja) sze-rint ítéltetik s becsültetik: úgy mindenkit s minden tanját is csak az emberi nemrei befolyása-, hatása-, eredményéből lehet és kell igazságoson, biztoson megítélni az eddigieket, engem s az ezutániakat – Kővári a fönn írottat iga-zán valóságos jóslói, jövendölői, prófétai (prophetai) lélekkel írá. S hallsza-nak sok más hasonló jósló-szók, magyarok- s másoktól. Atyám némileg a
6I. m. Előszó lapszám nélkül. A dőlt betűvel szedett szavakat utólag Bolyai szúrta be a Kőváry szövegébe.
7 „Nem tudják, hogy mit cselekesznek” (Lukács evangéliuma 23,34).
8 Krisztus anyjához intézett szavainak („Mulier, ecce filius tuus” – „Asszony, íme a te fiad”) átértelmezése: „Atya, íme a te fiad” (János evangéliuma 19,26).
9 „Több dolgok vannak, földön és egen [Horatio], mintsem bölcselmetek álmodni képes”
(Hamlet, dán királyfi. I. felvonás, 5. szín. Arany János fordítása).
10 „Az én országom nem e világból való” (János evangéliuma 18,36).
12 AJÁNLÁS
legfőbb jósló előttem s mellettem; avval a különbséggel, hogy mit atyám csak (fő, láb, tenyér, talp nélkül kidolgozatlanul, kifejtetlenül) „isten orszá-ga” s „köz-szeretet” neve alatt emlegetett s írásaiban, beszédeiben kívánt: azt én megérlelve valósítom. Általjában abban a korban élünk, melyben virrad az emberiség hosszas sötétségbeni mély álomban volt merülése (álomkórsá-ga, lethargiája) után; a fattyú világosodás helyét az igazi fölvilágosulás kezdi elfoglalni, betölteni, mindenfelé élénkebb nyüzsgés, ipar, szorgalom, új tanálmányok nyoma, jele, ha báris (magamig) a legérdekesb, fontosb kérdé-sek-, föladatokra nézve legtöbbnyire még mind csak álom dörzsölte szemek-kel homályban tapogatózás, tévelygés, zavar, chaos uralkodik a földön, melyben a jó a rossztól még nem tud különböztetni, ismertetni, választatni, nem lévén egyszerű, biztos, józan elvek (olyak) hiánya mellett.
De hogy a [...]11 siessek: hogy a természettől vele egyenlő jogú al-nép az ugorkafára [felk]apott s az emberiség jogait oly régóta lelketlenül, istentele-nül (az isten nevét csak szájban s a vallás ürügye alatt ön-biztosság eszközé-vé lealacsonyítva, lealázni nem átallva, pengetett, de nem istent hitt, tiszta jó-zan fogalom szerint, látott, tudott, érzett) lábbal tapodó nemesség s tisztség, fölsőbbség által (elkezdve a falusbírón s legutolsó falusi polgáron, eskütten, minden fokokon által föl az uralkodóig bezárólag) már annyira elsanyargat-tatott, kínozelsanyargat-tatott, hogy már-már ismét alig nyeg s tűr még tovább, s minden órán hasonló mészárlások-, fölnyársolások-, elevenen megnyúzások- s meg-égetésekre s a többi (mi irtóztató, rémületes, borzasztó kínzásokat a nem egészen elvetemedett s bosszúszomjtól dühösön föl nem ingereltetett szűv táplálni s elme fölgondolni magától még képes se lenne) kifokadását, vete-medését lehet csak várni az elkényszeredett zabolátlan népnek (az árjából pusztítólag kirohanó víz módjára), milyet már oly sokat mutatott (a bolon-doknak, mint tapasztaljuk, ugyan hiába) a történettan: az oly ismeretes, kö-zönséges és bizonyos, hogy erre nézve minden világosító, kifejtő szó fölösle-ges.
De szükséges az: mi szerint itt megmutattatik: hogy minden (eddigi né-mely gondolatlan s azért szerencsétlen kimenetelű) lázadás, föltámadás, föl-kelés, zenebona nem célszerű a nagy baj orvoslására, elhárintására; s hogy hirtelen, most egyszerre, annyi évezred szülte s óta készített, egybe bonyolí-tott rosszan segítni természet szerint (mely ugrást, azaz hirtelen változást nem enged) lehetlen; s hogy csak egyedül csendes, okos (partot mosó, lassú, hatalmas, ellenállhatlan víz módjára), alapos, fenékre s át ható terv szerint lehet kibonyolódni a nagy szövevényből; miszerint, tudniillik itt megmutat-tatik: miként kelljen (kevés évtizedek alatt) elérve azt, minek különben sok évezredek múlva sem lehetne örvende(z)ni, minden erőszak, törvény, ellen-szegülés s elvadulás (az eredeti vadság állapotjába visszaesés, taszítódás)
11 A kézirat papírja ki van szakadva.
AJÁNLÁS 13 nélkül, éppen a legszelídebb, egyenesb, egyszerűbb, természetesb úton, mó-don, s éppen célszerű igazi művelés által az emberi nemet a mostani boldog-talan, szerencsétlen, erősen mesterkélt, feszes állapotból szépen a természet állapotjába vissza- s a művelt okos második természet állapotjába elővinni, -vezetni s fölemelni. Sapienti sat12 (annak átlátására, mi nagy és fontos, be-cses tan ez), tehát itt erről többet nem szólva, csak ennyit: Cujus quidem libelli tenor sequitur in haec verba (hunc in modum)13; de előbb még némi jegyzetek: e maga nemében (politicumokban) legfölségesebb és mindent be-foglaló tárgy, tan közlése gyönyörét ugyan földi életemben nem éldel(het)em; s halálom után mint földi ember nem éldelem: de éldeltem, el-éltem, érzettem azon mennyei élő-érzetet, mi benyomást, hatást teend ez az emberiségre, s ez volt ön-jutalmom.
Az az igaz nagy (lelkű, -szűvű) ember, kit nem a dicsvágy, ön-fitogatás ébreszt, hanem a conscia mens recti, a jónak tudata. S bármint gyűlölt is az atyám életemben, s bármily rossz emlékezettel lenne is ennek megolvasása után is (mit nem hiszek, s moraliter lehetlennek tartok, mivel atyámat nem tartom ördögnek): én mindenkor csak tévely-, vakság-, tudatlanság-, félreér-tésből származottnak tartottam, s annyiban (bármi sok kedvetlen érzést oko-zott is bennem is irántami vad-, kemény-, mostohasága) s bármint föl is vol-tam néha ingerülve példátlan aljas s életén által romlásomra ördögi művész-séggel intézett, dacoson bosszantó impertinentiai s még politikai állásom (je-leni tervben ugyan általam is magosb szempontból éppen véghez vitt, de egyéb aránt idétlen, ostoba s csak gonosz, de neki nem competalt) mocskolá-sa miatt nem is haragudtam, sőt cmocskolá-sak mosolyogva néztem fölső torony-étage-aimból emberi gyarlóságát, gyengeségeit (a magaméi mellett) s teprenke-déseit; s el nem múlhatván a keserű pohár (én) tőlem (mi mellett azonban oly magos, erős és finom s sok gyönyört éldeltem, milyet nem hiszem, többet kóstolt volna); magosan fölemelkedett lélekkel resignálva, s túlnézve a jeleni rövid scenán, s megemlékezvén (józanon, ébren) e jeleni jelenet ideigisé-géről (helytelenül úgy nevezett „világiság”-áról), csendesen és mérsékelt ko-moly vidáman, gyönyörteljesen fenékig kiürítettem. Alaposon jó volt és jó most is és lesz mindörökké nekem a szűvem (s lesz mindenkié előbb-hát-rább), s gyöngéd, finom, buzgó, jó érzésű voltam én mindenkor (habár is a méltatlanság érzete kihozott is olykor csendes tüzemből); minek csalhatlan jele már az is, hogy akármely férget vagy kis állatot sem voltam soha képes legkevésbé is szánt szándékkal kínozni, sőt borzadás nélkül kínlódva látni is.
Az ily ember nem lehet rossz érzésű: s mennyivel inkább jó akaró a jó em-berhez, s fekszik az emberiség jova szűvén?!
12 „A bölcsnek elegendő” (Okos ember kevés szóból ért) (Terentius: Phormio. III. 3. 8).
13 „Amely könyvnek a tartalma (ily módon) következik e szavakkal.”
14 AJÁNLÁS
A rossz embernek is csak fölvilágosodást, megtérést kívánok. De mint a jóság, erkölcsiség nem rekeszti ki a megtámadó erőveli visszaverését is, s még a státus is (igaz, szoros gyakorlata szerint a polgári s természet törvé-nyének) halálra ítéli s avval bünteti a gyilkost, ha mindjárt atya vagy uralko-dó is: (úgy) nemcsak nem csoda, hanem éppen természetes volt, hogy tisztán méltatlannak látott s érzett velemi bánásai s engem illető vádjai az atyámnak engem is némi haragra ingereltek (kiköltvén csendemből); az méltatlan-, érdemetlenül-, úgy nevezett „szent” írás is tiltván az atyákat fiaik haragra in-gerlésétől, az ifjúi lelkület könnyen föllobbanván (lőpor módjára) s a rossz, mint a jó az elkezdett irányhoz, mint a görbe az érintő egyenhez (ideig) kö-zel maradva, s nővén. De atyám is hasonló ellenvetéseket teszen hihetőleg ellenem: e tehát per, melyben mindenik maga számára bíró, de a másikra nézve, vagyis az egész eldöjtésére egyik sem lehet az; sem másra (más az embert még kevésbé ismervén) alaposon nem bízathatik: hanem csak idővel magunk igazítjuk el, a hibás, tévelygő fél megtérvén. Ugyanis, mint sokszor említettem, az egész kedvetlen versengés, vitatás s csaknem egy egész embe-ri életen által folytatott harcnak oka (ha, s mert lehetlen, hogy atyám is ex fundamento éppen gonosz legyen) csupa bal vélemény, balul értés, félrema-gyarázás, mi minden lelki rossznak egyetlen kútfeje, abból eredvén minden lelki rossz. Én e meggyőződésben eléltem ebbéli éldeletemet előre, kinézvén megváltozó lelkületét atyámnak irántam: s mikor ezt olvassa atyám: (erősen reménylem) mennyei mosollyal nézendem (a sárrali küzködését); s ha egy erős meglepetés, csodálkozás, megtérés (fordulás) s annyibani bánás {a megváltozhatlan, helyrehozhatlan elmúltra még egyszer visszatekintve, s azután örök függönyt (kárpitot) vonva elejébe s feledékbe hagyva, azaz: e gyalázat-képet, mi viszony szinte (ha valami az lehetne) legalkalmasb lehet-ne a gyenge elvű s lelkű embert az emberi méltóság iránt kétségbe hozni, az emberiség emlékéből örökre kitörölve} s némi éles mély szűvfájdalom, átjá-rás s érzékeny pillanat (ha könnycsepp nélkül is) s különösön és kiváltkép-pen (mindenek fölött) az emberiség itt kitűzött, célba vett ki- és fölemelése lesz eredménye, következése: én meg vagyok földi szenvedéseim, sérel-meim-, kereszteimért (jelesen, élénken, nemesen és dicsőségesen) bosszulva;
egyéb aránt (mint egész lényegem- s életemből s jeleni tettemből is kitetszik) nem kül dicsőséget vadászó, azon kapkodó s figyelmet ébreszteni (magamra nézve) kívánó, hanem dicsős figyelmet érdemlő, jótékony dolgot tenni töre-kedő, s legmagosb jutalmomat csak abban helyező s egyéb aránt az élhetés-sel megelégedő. Egyéb aránt a jeleni egész tervet is ha magam ízlése szerint akartam volna írni, s nem az olvasó s divat ízléséhez mérve, alkalmazva:
sokkal rövidebben s csinosobban szorítva adtam volna elő, de az értelmes ol-vasó könnyen kiválassza belőle a lényeget, velőt, s végre azon időre, mikor többé nem lesz erőszakos {gyáva, hitvány, gyenge fonákos politikából
szár-AJÁNLÁS 15 mazott s az már-már ingó s majd végképpen leomló beteg trónok még darab ideigi szigorú lehetőlegi támogatására ravasz (verschmitzt), de elég szégyen-telen s mégis jól megnézve ostoba hívek által kikoholt} könyvnyomtatás-ti-lalom, hanem ki minden véleményét szabadon, tartózkodás nélkül ki-mondhatja, a helytelenség esetében csak megvettetés, szégyen s gyalázat büntetése alatt, igazságtalan, azaz méltatlanság esetében pedig {példaul ha valaki e látható és kézzel fogható istennek (tudniillik a világnak, az élő természetnek), melynek lételét nem csak hiszem, hanem éppen tudom a kül-természet mozgásából (mi nem eshetik rajta kívüli erő által, rajta kívül sem-mi sem lévén, legföebb üres űrnél, tehát ön-ereje által, mégpedig kétségen kívül s minden tapasztalással megegyezőleg is, nem vakon, hanem akarattal, terv szerint kell esnie)} lételét tagadná vagy annak tökélye iránt kétségesked-nék, s így az élő isten ellen igazságtalan lenne (várakozás ellen), előbb meg-intéssel, figyeltetéssel, oktatással, magába térésre nógatással; azután ha he-lyes okát nem tudja állításának adni, esztelennek hirdettessék; azután kenyér s víz mellett vason sötét, föld alatti börtönbe-, tömlöcbei (árestombai) zára-tás s végre (ha mindez sem használ – hogy a rossz befolyás s rossz elv terje-dése, elharapózása a társaságban megakadályoztassék, annak eleje vétessék):
három nap előre hirdetés után (de minden külső kínzás nélkül) halál, mégpe-dig fővétel vagy mi még jobb: valami erős, sebesen dolgozó, megölő méreg, mily tán a kéksavany (Blausäure) általi megöletés büntetése alatt – azon idő-re mondom, még szükséges, és szándékozok is magam a tanhoz magához adandó s abba beigtatandó (tehát tökélyes nyelvemen írott, kidolgozott), rö-vid, egyszerű politikát idetenni, mely is a jeleni tervnek csupán velejét, lé-nyegét foglalja magában. Legelső a császárnak írandó jovaslat egészeni apró megvizsgálása, elgondolása s kidolgozása; azután a titkos terv terjesztése s tanítványok választása módja (célszerűleg választott tanítványokkal), mi mind könnyen röviden bevégeztetik. De ennyi légyen elég; meg kellvén itt szűnnem, a többi tanra magára is sietőnek.
Hozzáadás- s kiegészítése (pótlása) az isten főni hatalmának: mint a Péter célszerű elintézetűeknek látszó mozdulatjaiból, tetteiből kétségtelenül (sem-mi kétségnek helyet nem hagyva), hogy Péter s más állat él(ő), azaz: elmél s jónak tartott célszerűleg akar s érez: úgy az isten is (mi szerintem nem egyéb a világ vagy élő kül-természetnél); s hogy ez tökélyesen egy szükséges (változhatlan) s jó, célszerű törvények szerint öszvefüggő egész: az is nyil-vánvaló s kétségtelen: csak a szemet kell némileg nagyobbra nyitni annál, mint mikor csak egy véges állatot szemlélsz. Jo(bb) móddal lásd a tanban ezt is a többivel!
Hogy jeleni egész törekedésem s tervem szelleme, csak hogy sokkal töké-lyesben s valóban elintézve az: mi a Krisztusé volt, s mi isten országáról atyám is csaknem minden irataiban annyit emlékezik; de mi azonban ily terv
16 AJÁNLÁS
s okos alapos intézet nélkül soha sem valósult, hanem örökös frommer Wunsch-, világilag szólva, istenfélő kegyes jámbor jókívánatnak maradott, a státusok örökös ingó, gyenge, beteg, időről időre lázakat szenvedő, s olykor ájulva le is omló alkotványok maradtak, s az egész emberi nem (csak így egyítendhető) e vagy ily nélkül sohasem egyítődhetett volna: (az elég) szem-betűnő. S akárki másnak is előbb-hátrább nem lehet ettől különböző érzete, vágyja. Valóban már a mai szürkületes fölvilágosulásnál is nem lehet többé (kissé magába szállónak) szégyen, gyalázat s elpirulás nélkül nemes ember-ségére gondolni, s az al-nép előtt úgy megjelenni, egyszersmind észbe jutva azon irtóztató irigység s bosszúvágy, s nem sokára annak elégtétele, teljes kifúvása, betöltése is. Sapienti sat. Ki nem tökfő: annak ennyi elég. Ki mint vet: a tőle nem függő körülményeket kivéve, úgy arat. S minden a maga sze-rencséjének ugyan nem egészen: de boldogságának egészen mestere, művé-sze. Amint szűvökre s valóra veszik e terv létesítését az atyák: gyermekeik úgy veszik hasznát. S csak ostoba fő, vakság vagy az orráig látás és cudar, rüdeg, hitvány, gyáva, rosszul értett politika kapkodhatik még tovább is az eddigi „nemesi” jogok hiábavaló oltalmazásán: midőn minél tovább késik a bosszú, annál keservesebb, siralmasabb lesz. Egyedüli alapos, gyökeres, ter-mészetes, biztos, bátorságos, állandó s csendesen bírható s legédesebb éldeletű birtok, uradalom s kereset (keresmény) az, mit ki-ki ön-fáradsága ál-tal vagy közvetlenül maga szerez, vagy a maga álál-tal szerzett igazi szükséges, lényeges, becses szerrel cserél, nyer, de csalás nélkül, minek biztos ismerte-tő jelét s módját (csalhatlant, természetest) lásd a tanban. – Az ily s csak az ily keresményt nem irigylendi egyik is a mástól: az ember természet szerént, ha igazságtalanságot s méltatlan elnyomattatást nem érez: nem lévén rossz, hanem jó indulatú: s méltatlanság érzetében ismét természet szerént méltán föllázadván. De azon teménytelent, mit még írhatnék erre nézve is tanúst: el-hagyom s ezennel e terv-tant bevégzem. – Eleget írék. – Ámen!
567. 380×240 mm, fehér papír 5 levél 10 lapján tintával írva