Jeleni cél (föladat) vagy az {a „Mi Atyánk”-ban eddig naponta annyiszor, szájjal (róla való fogalom s érzet nélkül), azaz: azt sem tudván, mi óhajtan-dó, s tehát anélkül, hogy a szűv részt vett s vehetett volna belőle} hiába kért, vagyis inkább puszta (üres) hangul, lelketlenül locsogott, berbitélt legföebb kegyes kívánságul (als frommer Wunsch) emlegetett, gügyögött, dadogott ISTENORSZÁGA vagy MENNY-ORSZÁG elhozatala (létesítése) e föld-gömbön jó ügyekezet mellett két évtized, lágyabb forgódás mellett két ember-élet (ember-nyom, nemzedék, generatio), s a leggyengébb ügyekezet mellett
1 Jelen irat csak úgy lévén, mint hirtelen, (erősen habarva) leírtam, s csak futva nézhetvén el, kireszelve teljességgel nincs; s erősen sok kitérés és hosszú körirat van benne; azonban akinek esze van: csakugyan erősen jól megértheti.
E teljességgel nem kinyomtatandó, csak magunk vagy az én (magam) s annak vagy azoknak, kit vagy kiket beléavatandóknak tanálok, számára való.
Az 1848. évi (Februar) Martius, …beli események után, bölcs módosítással, vigyázattal, ki is lehet már nyom(t)atni (Bolyai János megjegyzései).
18 TÖKÉLYES KÖZÁLLOMÁNY (CONSTITUTIO) FOGALMA
TÖKÉLYES KÖZÁLLOMÁNY (CONSTITUTIO) FOGALMA 19
20 TÖKÉLYES KÖZÁLLOMÁNY (CONSTITUTIO) FOGALMA
is, erős hitem, reményem és óhajtásom szerint leg-föebb egy év-század alatt;
vagy egy(es)ítése, egy (erkölcsi) élő egésszé változtatása (organizatioja) az egész emberi nemnek, vagy valahárai alkalmazása, életbe léptetése, (tetteli) követése az eddig a (jó erős és nagy lelkű) Kris(z)tus után, a legtöbbnyire csak ál-iskola s divatszerűleg, mint a szent céllal visszaélve, s az isteni szert (eszközt) félreismerve, kenyér keresésre vagy ál-kép-mutatásra lealacsonyí-tott (Brod-Wissenschaft gyanánt), balul használt papir(os)on (mint a rossz vagy fizetni nem tudó adós köt-levele) hiába volt, s szájjal csaknem szünet-len (puszta falaknak, füleknek) prédikált, tettel szinte minden lépten, nyo-mon megsértett, -fertéztetett, (illőleg tökélyesített) ERKÖLCS-TANNAK, vagy visszavitele útja, módja az emberi nemnek a jeleni mesterkéltből, melybe az azelőtti műveletlen természetes állapotból aljas (alacson) ön-érdek, önzés (ön-kórság, egoismus), puha-, buja-, testi-, lomha-, tunya-, restség s dologtóli irtózás és dolgozni nem tudás, ön-kény, alacson politica által, a köz-jó elő-mozdítása, rend, csend s béke fönntartása s amiatti szükség ürügye alatt tette, s azután, részint erőszak az úgy biz(od)almasan nyert vagy csalt, kézre kerí-tett hatalom, hatalmaskodhatás, nem csak nagyobb, hanem legnagyobb, mint az egész emberiség természetes jogait istentelenül megsértő s azokat lelket-lenül tapodó, részint a vallás ürügye (azt is álnokul segédül véve, hogy úgy közösön zsarnokoskodhassanak, vagy egy kézre dolgozva, vagy nemtelen köz-céljukra, a sokaságot vakon tartva s ál-utakon vezetve, annyi milliók embertelen s szörnyű kínzásával csikorni s csalni ki nyalánkságaikat, cifrasá-gaikat, s hódolni kényességöknek, bujaságuknak, sokkal alacsonabbul, ga-zabbul, bűnösöbbül a rászorult műveletlen rabló- vagy haramiánál, nyájason kezet nyújtva) (a római s a többi úgy nevezett „szent” szék őrködvén: ne-hogy valamiként valakinek lelkében s annak üdvösségében némi csonkulás essék, vagy mint egy eltévelyedett juh, pásztor nélkül lelje magát, év-ezre-dek óta fékezve tartották) – visszavitele, mondom, a természet {korántsem a régi s néhol (helyen-helyen) ma is uralkodó vadság vagy isméti elvadulás} s fölemelése az okos művelt második természet állapotjába; vagy valódi, igazi, lényeges, gyökeres, alapos, legmagosb, általános újjá-születése, -teremtése (reformatioja) módja az egész emberiségnek; vagy e föld-gömböni minden hatalmasságoknak, mint azoknak egyszerrei teljes megerőtlenítése; erejük lerontása s megsemmisítése, s azok helyett egy becsületes, természetes, sze-rény általános egyedurasági vagy közép-ponti alkotvány erősen biztos alapí-tása s fölállíalapí-tása módja, melyet, erősen reménylem, nem fognak többé a mos-toha idők viharai ostromolhatni, mely nem lesz kitéve több bal sorsú változá-soknak, megrázatáváltozá-soknak, ingások-, leomlásoknak (míg él az emberi nem e földön); melyben igazán, mégpedig jó testvérileg s nem csak fele-, hanem egész-barátilag fog minden tag minden más iránt viseltetni; – mégpedig mindez sem nem száraz (pusztán, puszta füleknek prédikált, terv nélkül
el-TÖKÉLYES KÖZÁLLOMÁNY (CONSTITUTIO) FOGALMA 21 vesztegetett s úgy csak csiga-haladást eszközlő) bölcselkedéssel, moralizá-lással, sem nem erőszak, a fönnálló törvények elleni szegülés (revolutio), en-gedetlenség, hanem, a legszelídebb úton, csupa célszerű s jó módú, irányú, valódi, lassanként vagy illőbben szólva lépcsőnként terjesztett műveltség s művelődés lehető legmagosbra emelése, előmozdítása s (nem csak terjeszté-se, hanem) elterjesztése által, mint egyedül célszerű úton; s mi múlhatlan: a mai valóságos körülmények s dolgok állására, nem pedig, mi hibába estek minden eddigi világ-állapotját jovítni igyekezők (reformatorkodók), az egész história bizonyítása mellett felleg-vár- s jég hátára épített házként, puszta föltételekre s csupa (agyvelő szülte) ábrándokra építve; figyeltetvén rá, hogy (mint az egész történet-tan számtalan helyt s példával bizonyítja) e legkolossalisabb cél hirtelen (mint egyes népek, tehát szűkebb körben, pró-bálták) el nem érhető; minden szer-fölötti hirtelenkedés e részben is, mint túlságos s (a megérés) ideje előtti: veszélyes, rosszat szülő s mégis célt nem érő lévén; azonban más felől, maga idejében, mint az ért gyümölcs önkényt lehull fájáról, s az elkészült gyermek (embryo) magától megszületik: ezen évezredek óta az idő méhében hordozott állapot is, kétségen kívül, létesülend, melyben az egész emberi nem boldogsága lehető legfö(l)ső fokra emeltetik; mikor (azután) méltábban s illőbben el lehet mondani az egész emberiségről, mit a derék (nagy) Newtonról írtak: „Nec fas est propius mortali attingere divos”,2 azaz: nem is lehet (azon szellemben határtalanul tovább lépdelve) halandónak az istent inkább közelítnie, ahhoz hasonlóbbá lennie s eszerint megfejtése, föloldása az év-ezredek azon {Észak-Ameriká-ban is csak távol (távulról) közelített} legfö(l)sőbb, -magosb, -fölségesebb, -nagy-szerűbb, -kolossalisabb s minden politicai tárgyat befoglaló politica föladatjának, mégpedig erősen egyszerű és egyedül célt érhető módon; vagy megszabadítása s szabadulása (valóságos, nem csak név szerinti megváltása) módja – melyet csakhamar követend maga a tett is, az embernek elég lévén csak tisztán tudni, mi és hogy jó? arra, hogy azt, természet szerint, kövesse – az emberiségnek azon súlyos, néha, nevezetesen a hatalmasok ön-érdek sze-rinti használhatása végetti megnyerésre, kezen tartásra arany s egyébként is a pénz, gazdagság, bőség csak temetője lévén minden jó-, nemes-, lelki nagy-ságnak (ismét számtalan históriai bizonyítvány szerint), bilincsektől, melye-ket hatalmas kezek év-ezredek alatt kovácsolva, rájuk raktak; vagy lerázása az emberi méltóságot lealázó (rab)szolgaság régóta, sok keserves nyögések között vont igájának (jármának), s azon állapotra jutás módja, melyben min-denki igazán úr is, szolga is (magáé és minden másé), ahelyett, hogy eddig minden nem csak szolga, hanem rab-szolga volt: az al-népbőli a hatalmasé, a hatalmas puha- s bujaságáé; vagy eljuttatás, -vitel azon állapotra, melyben (ahelyett, hogy eddig minden legkeményebb erkölcsi s polgári) törvények s
2 Edmund Halley dicsőítő verse Newtonról („In viri praestantissimi Isaaci Newtoni...”).
22 TÖKÉLYES KÖZÁLLOMÁNY (CONSTITUTIO) FOGALMA
büntetések nem voltak elég elrettentők a tiltott (csak néha gonosz) tettektől, Horatiusként3 a mindent elszenvedni (kiállani) merész (elszánt) emberi nem (még nagyobb ingerrel, vággyal) rohanván (törvén, rontván) a tiltott rosszra, s az ámító (psychologus) politicus Mózes meséje szerint is tiltott almát sza-kasztván le az Éva asszonyi (állat!) s elsőnek állított ős-anyánk: mindenki az isteni, természet-, erkölcs- és polgári vagy tettleges (positiva) vagy valósá-gos életi, gyakorlati törvényt {mi itt mind egy jó törvény tan név alatt foglal-tatik be, az iskolaszerű, -szellemű elosztás, megkülönböztetés (distinctio) itt sem érvén semmit} önkényt és leginkább s legjobb szűvvel, készebben kö-vesse. Törvény (egy) néhány, kevés, egyszerű, a tíz parancs számához s szel-leméhez közelítő számú, de azoknál jobb, helyesebb(en kifejezett), törvény (polgári vagy erkölcsi satöbbi, itt akkor mindegy lesz), az alább megírandó módon, a lehető, ámbár nem reménylett bal-esetre, megszegő ellen, ön-tudattali tanként (határozatul, zsinór-mértékül) csakugyan kelleni fog.
Jeleni egyik legfontosb tanom sem ily tiszta mezítelen igazságú s a való-ságot híven, kímélés és hízelkedés (hízelgés) nélkül előterjesztő kifejezések-kel, sem azok nélkül, a cél elérése előtt sehol sem kinyom(tat)ható; midőn azáltal az egész terv {természet(e) szerént} s annak szelídsége, füstbe men-ne, a cél elvétődnék, legalább annak elérése tovább haladna; vagy a hatalma-sok által (kiknek aljas érdekökben s bőrükben jár, áll, fekszik) akadályoztat-va, gátolva (azok elállván az útját), vagy, mi hihetőbb s félőbb lenne: hogy az ideje előtt fölnyílt szemű éretlen nép által elsiettetnék; a műveletlen al-nép (árvíz módjára) hebe-hurgya módon, nyakra-főre, gondolatlanul, magát tartóztatni, mérsékelni nem tudva, magával nem bírva, rohanván az ideje előtt megmutatott célra, a tudás fájához vive, hirtelen igen fényesen fölvilá-gosítva: miből egy felől azon rossz következnék, hogy első dühében az előb-bi urakat tán mind leöldösné; más felől azáltal a műveltség elnyomatnék.
Lassan siess!
Csupán az itt kijelelendő arra valókkal, a legjobb megfontolás és gondo-sabb körültekintés, ügyelet, vigyázat mellett, közöltessék, hogy elérődjék va-lahára azon cél, melyet, mint bátran lehet következtetni a históriaból, száz krisztusi moralizálás- és példa-adással s száz napóleoni erővel sem lehetett volna soha kivinni, még kevésbé állandósítni, gyökeresítni; mégpedig az egyedül lehető úton, erősen természetesen, egyszerűen s ahhoz képest könnyen (csekély bajjal, munkával, fáradsággal). Mi szerint, ha a zsidók nyelve s {mint jeleni példa (eset, valóság) bizonyítja, nem is bal-} hite sze-rint fejezném ki magam: én volnék, nem csak a zsidók, hanem az egész em-beri nem Messiása, megszabadítója, de ez mindegy; nekem nem kell semmi (több) új név; sőt éppen célom lehetőleg sikeres és biztos létesítésére azt akarom, kívánom, hogy, mint tervemet s már tervünket senki, az illető, a terv
3 Utalás az Ad divum Augustum (Augustus dicsérete) című versre.
TÖKÉLYES KÖZÁLLOMÁNY (CONSTITUTIO) FOGALMA 23 s cél elbírására alkalmasoknak tanáltatott kiválasztottakon kívül, meg ne tud-ja (ha a szent cél elérődését, s alacson lelketlen elárultatástól, ideje előtti föl-fedezéstől magunkat s tervünket lehetőleg biztosítni akarjuk, nevét is, egyi-künknek is, tanítóján s tanítványain kívül meg ne tudja), hogy az elárultatás s mi legnagyobb, a terv összeromlása, megsemmisülése (füstbe menetele), el-veszése veszélye annál kisebb legyen, mi azonban, az itt kijelelendő terv sze-rint, természetesen erősen csekély, vagy alig is lehet, midőn mindenik tagot egyaránt érdekli a dolog – ha néha valamely mellékes okbóli bosszúvágy nem fúrja be magát, melyet okoson el kell kerülni (alkalmat nem adva rá) –, mire nézve nem is szükséges azon, különben is tíz s tizenkétszer is hosszabb és fáradságosobb úton menni, mi szerint mindenkor egyszerre csupán egy ta-nítvánnyal foglalatoskodik az illető tanító, s úgy rendre tanítja meg őket mind, egyik sem tudván a másikról (noha könnyen sejdíthetvén), s csak az egész tervét és akkormári állását, haladtát ismervén; s ha, mind a mellett is, nem reménylettül, valamelyik tanító, sőt az egész terv is kitudódnék is, mi esetben is a gyalázatos áruló legföljebb tanítóját, tanuló társait és tanítványa-it, tehát (a terv szerint) mintegy egy meg tizenegy meg tizenkét vagy huszon-négy tagot árulhatna el (a többit, a terv szerint, nem ismervén), s ezeknek is eskü nélkül, mint mely becsületes, jó gondolkozású s jóban járó embernél, fölösleges, gaz, legalább gazzá vált s vak s vad indulatjának azelőtt szentnek látott s szeretett tárgyat is dühösön föláldozónál pedig, mint ki az előbb igaz lélekből jött s letett esküt is kész s képes meghamisítni (hamisnak jelenteni ki), lerontani, s hamisan is kész mennyre, földre s minden lelke örök idvességére égre kiáltólag megeskünni, ha lelkökre, szűvökre nem köttetik is: erősen reménylhetőleg oly nemes és nagy lelkűek lesznek, inkább szabad-ságukat s életüket is adni s föláldozni, mintsem egyet is a többi közül kiadja-nak. Szép ily példát ada az újabb időben Koinarski[!?]. Rövid az egész földi élet, s bármily hosszú lenne is: egyszer csak vége lenne; s egy oly nemes és kolossalis tett előmozdításai, érdem s éldelet, néhány kevés év alatt oly ma-gos és tömött (intensivum), hogy oly után annyival kevésbé bajos lemondani a további földöni éldeletről, hogy új s kétségen kívül még nagyobb (erősb) s tisztább gyönyöröket kóstolunk a jövő életekben; mi által azonban koránt-sem akarok ez életről, mint melyben máris elkezdők az isteni pályát, megve-téssel szólni; sőt inkább erősen nagyra becsülöm, szeretem, s míg lehet, én is oltalmazom; csak azt akarom kijelenteni, hogy mikor nem lehet többé véde-ni, s ily s oly szent célért a lelkes, nem gyáva meg is tud elszántan, tántoríthatlanul, mint Krisztust követő hős, halni. S így terjed a tan, minden tanító által csak (mint egy lámpás a sötét éjben) közel maga körül világítva, míg egyszer az emberiség sorsára nézve virradni kezd, s végre följő dicső fölségben a szellemileg az egész földet (nem csak, mint a természetes vagy tulajdon értelembeni nap, mintegy felét) megvilágosító s -melegítő nap
{an-24 TÖKÉLYES KÖZÁLLOMÁNY (CONSTITUTIO) FOGALMA
nak kijelelendő idejében, mikor meg lesz ki-ki érve rá s el lesz készülve, a lepel (kárpit) egyszerre félre húzatván}, szebben, mint valaha, tündökölve s lövellve jótékony sugár(a)it; s ragyogva s igazán dicsőségesen uralkodva (ra-gyogva) halad örök pályáján, ha olykor, mint a kül-természetben s mint általjában természet rendjében vagy az isteni örök s változhatlan vagy való-suló tervben van (mi ellen kikelni, zúgolódni, zsimbelni, rugódozni, föltá-madni, -lázadni csak esztelenség s hiábavaló), csakugyan egy-egy fölhőcske származnék is {mi azonban azután kétségen kívül sokkal ritkábban történ-nék, s annyival kevésbé várhatók nagyobb erkölcsi, az erkölcsi napot (mely a tan) meghomályosító borulatok vagy éppen általános zivatarok, zűrzavarok}, ha én s mü, vagy helyesen szólva e földi durvább részünk, azon természetes s jó szűvvel, lélekből tartott, nem kényszerített, nem parancsolt öröm-napon, idő-pontkor (vagy -ban) tán el lesz is rothadva.
Nélkülözzük tehát jó szűvvel a köz-hírnevet e legnagyobb-szerű s nemesb vállalatban s működésben, mi is, a cél ideigi meggátlása, legalább hátráltatá-sa, akadályoztatáhátráltatá-sa, késleltetése, határ-ideje messzebb tevése mellett, könnyen csak irigységet szülne; s kinek esze van, két egyenetlen rossz közül (noha ezt „rossz”-nak nem lehet is nevezni) a kisebbet választja; s annyival érdektelenebb lehet minden okos emberre nézve az őt nem ismerőknek az ő neve iránti tudatlanságuk, s világi, testi, külső becsültetésünket is illetőleg legkedvesb s lehető legnagyobb jutalmunk (mellyel meg is elégszünk), hogy az általunk bizodalmunkra méltóknak tanáltattakkal titkunkat közöljük; az alacson (jóságunkkal úgyis visszaélő) ember általi becsültetésen, mely úgyis soha szűvből nem jönne (mint mikor a köz-mondat szerint a napnak foga van), s ami több, megnyeretve sem lenne használható, éldelhető a föladatás miatt, magunkat bölcsen és elszántan (elhatározottan) föül tévén, arról mint elérhetlen s a körülmény természete szerint lehetlenről lemondván. S azon is könnyen túl tehetjük, tesszük s kell tennünk (ha célt akarunk érni, s nem mindent kockáztatni, az nélkülözhetlen föltétel, latinul conditio sine qua non lévén – mit pedig akarunk) magunkat, hogy így a velünk ismeretségben könyv- s hírlap-írók nem emlegetik nevünket dicsőítve; midőn csak az, még-pedig a fönni szerint, csak a jó-akaró ismerőseink vagy barátaink (ha sze-rencsénk van azzal bírni, arra szert tenni, bár kettőre, hogy terjedjen a tan, s a terv elveszése veszélye annyival kisebb legyen, mintha csak egy volna) rólunki mind jobb-jobb véleménye s irántunki szeretete, jó indulatja, hajlama lehet legérdekesb: mindez pedig már minden más (idegen) ajánló-levél nél-kül is okos és jó tettünk nemes ön-tudatjában is teljesleg elég elevenen érez-tetik már magunk által is.
Sőt tanomra nézve is kijeleltem {a mel(lék)tanban}, hogy nevem csak ad-dig kívánom, hogy a címlapokon álljon, míg a tan e föld-gömbön általánoson (közönségesen) elterjed, úgy hogy kevesebb lesz, ki ne tudná, mint most
TÖKÉLYES KÖZÁLLOMÁNY (CONSTITUTIO) FOGALMA 25 hány, műveltek műveltebbje van: akkor, miután eléretett azon cél, melyre szerül szolgál, mi elérés magát önkényt kimutatja (a természetes egyensúly helyreállása, s igazság régóta várt kiszolgáltatása által), éppen megkívánom, hogy még csak nevemmel (mely, mikor földi részem elrothadt lesz, úgyis csak egy üres hang lesz) se terhelődjék a tan s nyelv, hanem a címlapról ki-töröltessék. Azonban, addig, míg e cél elérődik, jó lesz, ha emlékben marad jeleni terv indítója neve is, mégpedig csupán azon okból, hogy tudassék, hogy (ugyan-)azon-egy a tan szerzőjével, s ezt megint csak azon okból, hogy abból az egy elvű- s szelleműség kitűnvén: a dolog s hatása annál nyomó-sabb, sikere biztosabb legyen. Azután maradjon mindnyájunk neve örök feledékben: annál inkább fog élni szellemünk a tanban, mely, a megszabadí-tott s újjá született (-teremtetett) emberiséggel együtt, a legremekebb s halhatlanabb s halhatlanítóbb, műi s élő köz-emlékünk (monumentumunk), sírkövünk lesz; mi is az az sírkő s afféle gyermekség, epitaphium – azon túl senkinek nem fog, haszontalan lévén, kellni: midőn a halottnak mindegy; s most is mely élőt (életében) nem buzdít nemes vágy, lelkesít igazi becsület-érzet: az még kevesbet veszi számba (csinál belőle), akármit mondjanak utá-na, ha meghal.
De hogy végre már a dologra menjek: az röviden és erősen egyszerűen ebből áll, hogy lehető legrövidebb legyek: nem is a tökélyes köz-állomás fo-galma, hanem mindjárt annak valósítása módja előadásán kezdvén, miből az első önkényt következik, kiviláglik, s még néhány tant (jegyzetet) előre bocsátván.
Ha az itt kijelelt út nem követtetnék is: számtalan historiai esemény adta máris jelét, s a mostani nagy részint fattyú s kivált a műveletlenebb résznél éretlen fölvilágosodás mellett ezután még sűrűbben lehet tartani hasonlóktól {mert minél hosszabb a béke(s)-tűrés, szenvedés, maga-megadás, tapasztala-ton épült lélektanilag ítélve, annál gonoszabb, zabolátlanabb (fékezetlenebb), túlságosabb, veszélyesb s irtóztatóbb annak az elfáradás utáni kitörése, -rontása, midőn akkor dúl és fúl, ront és bont, s mit útjában tanál, nem vizs-gálva, bűnös-e? ártatlan-e?, kegyetlenül, irgalmatlanul elpusztít, dühösködő szélvész s föllázadó tenger módjára}: mert, kétségen kívül, különben is, idő-ről időre fölnyílik az elcsigázott s ideig-óráig alázatos al-népnek a szeme, mi(kor az-)után nem az ajtó megett meghunyászkodva álló szolga többé, ha-nem borzasztó jajt szikráznak harag- s bosszúvágytól lángoló szemei föllob-bant s dühöngős állapotjában. Azért s aszerint a jeleni állapot csak nem lehet tartós: mert igaz ugyan, hogy eddigelő az afféle lázadás után ismét helyre szokott vala állani; de mindamellett, a legerőtlenebb, -szegényebbtől a leghatalmasbig, senki sincs semmije s tehát életje s becsületje (becsültetése) iránt is bátorságban, mit ismét nagy csomó história bizonyít a legrégibb időktől fogva a legújabbakig. Kétségen kívül tehát jobb- és kívánatosb,
26 TÖKÉLYES KÖZÁLLOMÁNY (CONSTITUTIO) FOGALMA
ajánlhatóbb, tanácsosb lesz még a hatalmasbak s gazdagabbakra nézve is (mi kettő tudvalevőleg együtt járt s járand még, a dolgok jobb állásáig, a földön) egy oly állapot, melyben mindenki falatját, irigy s bosszús szemek tudása nélkül, nem félve (rebegve benn a szűvében), s nem féltve semmijét (lelke csendjében), csendes, nyugodt és megelégedett lélekkel, édes érzettel nyel-heti – még s már gyermek-koromban sem nézhettem csak egy kutyát is, en-gem enni nézőt, kedvetlen botrány nélkül –, ahhoz a mostaninál mindenki (nagy, kicsi) sokkal kevesebb bajjal, fáradsággal, gonddal s kedvetlenség között jutva; s egyéb aránt az eddigi haszontalan üres s azért a lelket is nem töltő, tápláló, nevelő, érző-szereket ingerlő nyalánkságként csiklandozó gyö-nyörök helyett oly sokkal magosb, tisztább, állandóbb gyögyö-nyörökkel, melye-ket nem adnának s adtak volna, ha előbb ismerték volna, a föld s világ minden eddig úgy nevezett „kincse”-iért, megismerkedne, s nemes irányú törekedésbe belé-jőve, s az által csaknem kis isteni éldeletet kóstolva, hábo-rítástól nem rettegve alusszák csendes, testök megújulása-, frissülésére ter-mészet rendelte mérsékletes álmukat. Azonban ma a statusok ott állnak, a hatalmasok s alatt-valók közötti viszony oda jutott, s oly feszült, hogy már elé is, hátra is bajos a lépés: úgy, hogy ha maguk az (akármi névvel: „pápa”,
„császár”, „király”, „nagy-fejedelem” s a többi, mint a föld-iratok mutatják) status-fejek akarnának lényeges és nagyobbszerű változtatást, jobbítást tenni birodalmukon s a fönnálló renden: nem tehetnék, vagy nem lennének képe-sek végrehajtani. Közelebbi nagy példa a nagy lelkű, erősen ritka nemes ér-zésű JOSEF császáré4, ki mind fáradhatlanul jót akarva sem érte célját, úgy hogy ami jovításokat tett is {vagy két változtatáson kívül, mint a jobbágyok szabad költözése s a vallási türelem, de mi utóbbira nézve inkább valóságos szeretetlenség, rossz-akarás, gyűlölség volna, ha egykedvűleg (kedv-egyene-sen, közömbösön, latinul indiferenter) viseltetnénk ember-társunk tévelye iránt}, legtöbbnyire mind a régibb rendbe helyre állíttattak. Az(az) egy, mit főleg a nép sorsa könnyítésére, fájdalma, kínja enyhítésére tehetnének, hogy
„császár”, „király”, „nagy-fejedelem” s a többi, mint a föld-iratok mutatják) status-fejek akarnának lényeges és nagyobbszerű változtatást, jobbítást tenni birodalmukon s a fönnálló renden: nem tehetnék, vagy nem lennének képe-sek végrehajtani. Közelebbi nagy példa a nagy lelkű, erősen ritka nemes ér-zésű JOSEF császáré4, ki mind fáradhatlanul jót akarva sem érte célját, úgy hogy ami jovításokat tett is {vagy két változtatáson kívül, mint a jobbágyok szabad költözése s a vallási türelem, de mi utóbbira nézve inkább valóságos szeretetlenség, rossz-akarás, gyűlölség volna, ha egykedvűleg (kedv-egyene-sen, közömbösön, latinul indiferenter) viseltetnénk ember-társunk tévelye iránt}, legtöbbnyire mind a régibb rendbe helyre állíttattak. Az(az) egy, mit főleg a nép sorsa könnyítésére, fájdalma, kínja enyhítésére tehetnének, hogy