Bevezető megjegyzések

Jelen fejezetben kifejezetten a disszertációban vizsgált szöveg kutatástörténetéről esik szó.

Bár dolgozatomnak nem célja, hogy történeti-kritikai vagy formakritikai módszer alkalmazásával járuljon hozzá a Zsolt 18//2Sám 22 értelmezésének gyarapodásához, mégis fontosnak tartom, hogy a szöveget a maga történetiségében is bemutassam. Ezen felül kísérletet teszek egy magyar fordítás elkészítésére. Remélem, hogy az alábbi fejtegetések még pontosabban segítenek körülhatárolni azokat a témákat és kérdéseket, amelyekkel a dolgozat többi fejezetében fogok foglalkoztam. Jelen munkám során az MT-n felül főként kommentárokra támaszkodtam.¹⁰ Az alábbiakban pedig a következő, „klasszikus”

10 Tekintve, hogy a zsoltár mind a Zsoltárok könyvében, mind 2 Sámuelben megtalálható, így a kommentár-irodalom ennek megfelelően szerteágazó. Munkám során a következő kommentárokra támaszkodtam:

MITCHELL DAHOOD, Psalms I, The Anchor Yale Bible Commentaries, New York, 1966; MITCHELL

D^AHOOD, Psalms II, The Anchor Yale Bible Commentaries, New York, 1968; M^ITCHELL D^AHOOD, Psalms III, The Anchor Yale Bible Commentaries, New York, 1970; ERHARD SGERSTENBERGER, Psalms, Part I.

With an Introduction to Cultic Poetry, Eerdmans, Grand Rapids, MI, 1988; HERMANN GUNKEL, Die Psalmen, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1986; FRANK-LOTHAR HOSSFELD – ERICH ZENGER, Die Psalmen, NEB, Echter Verlag, Würzburg, 1993; H^ANS-J^OACHIM K^RAUS, Psalmen I, BK.AT, 15, I, Evangelische Verlagsanstalt, Berlin, 1978; JOSEF NOBEL, Libanon. Exegetisch-homiletischer Kommentar zu den Psalmen, Selbstverlag des Verfassers, Halberstadt, 1911; MAYER I. GRUBER (kiad.), Rashi’s Commentary on Psalms, Brill, Leiden, 2004; AUGUST WÜNSCHE (kiad.), Midrasch Tehillim oder Haggadische Erklärung der Psalmen. Nach der Textausgabe von Salomon Buber zum ersten Male ins Deutsche übersetzt und mit Noten und Quellenangaben versehen, Sigmund Mayer, Trier, 1892; ROBERT

ALTER, The David Story. A Translation with Commentary of 1 and 2 Samuel, W.W. Norton & Company, New York, 1999; S[AMUEL]R[OLLES]DRIVER, Notes on the Hebrew Text and the Topography of the Books of Samuel, Clarendon Press, Oxford, 1966; H^ANS W^ILHELM H^ERTZBERG, I&II Samuel. A Commentary, The

11

szempontok alapján vállalkozom a kutatási eredmények bemutatására: a szöveg a maga történetiségében, összehasonlítva a Zsolt 18 és a 2Sám 22 szövegét, a kettő közti eltéréseket; fordítás; zsoltár szerkezete, tematikus egységei; műfaji behatárolás; a szöveg helye a Zsoltárok könyvén, illetve Sámuel 2. könyvén belül; a szöveg keletkezésének valószínűsíthető ideje, helye, valamint a datálás és a Sitz im Leben kérdése.¹¹ Szeretném azonban ezen a ponton is hagsúlyozni, hogy bár mindezen korábbi eredmények ismertetése annyiban a dolgozatom részét képezi, hogy a kutatásom során felhasznált fontos háttérinformációkat tartalmaz, illetve reményeim szerint segít jobban megvilágítani egyes elemzéseim hátterét, azonban az itt említett tudományos megközelítésekhez én nem kívánok saját eredményt hozzáfűzni, tehát itt pusztán a kutatástörténet eredményeit ismertetem, az én értékelésem nélkül.¹²

Mielőtt kitérek az egyes részletek elemzésére, szeretném megindokolni ezeknek a témáknak a jelentőségét a disszertációm összefüggésében. Tekintettel arra, hogy olyan szövegről van szó, amelyet a héber Biblián belül két helyen, de érzékelhető mértékben eltérő szövegváltozatban is ismerünk (Zsolt 18//2Sám 22), nagyon erőteljesen merülnek fel olyan filológiai problémák, amelyektől a későbbi, a szöveg egyes aspektusait vizsgáló fejezetekben sem tudunk egyetlen pillanatra sem eltekinteni. Az alábbi összefoglaló

Westminster Press, Philadelphia, 1964; J^OHN M^AUCHLINE, 1 and 2 Samuel, New Century Bible, Oliphants, London, 1971; P[ETER]KYLE MCCARTER, Jr, II Samuel, The Anchor Bible, 9, Doubleday, New York, 1984;

POLZIN 1993.

Ezen felül fontos forrás volt Cross & Freedman átfogó tanulmánya, mely ismereteim szerint a probléma máig legalaposabb feldolgozása: F^RANK M^OORE C^ROSS, J^R.–D^AVID N^OEL F^REEDMAN, „A Royal Song of Thanksgiving. II Samuel 22 = Psalm 18”, in: Journal of Biblical Literature 72/1953, 15–34.

11 A fent említett kommentárokon kívül számos cikk, valamint monográfiák teljes fejezetei foglalkoznak ezzel a témával: azaz a zsoltár szövegkritikai exegézisével, különös tekintettel a zsoltár 2Sám 22-ben található párhuzamosan hagyományozott verziójára. A teljesség igénye nélkül: B^ERNARD C^OUROYER, „Ta droite assiste mon èpée” in: Revue Biblique 93/1, 38–69; CROSS–FREEDMAN 1953, 15–34; DAVID NOEL

FREEDMAN, „Divine names and titles in Early Hebrew poetry”, in: FRANK MOORE CROSS –W.E.LEMKE – PATRICK D.MILLER (szerk.), Magnalia Dei: The mighty acts of God. Essays on the Bible and archaeology in memory of G. Ernest Wright, Garden City, 1976, 55–107; F^RANK-L^OTHAR H^OSSFELD, „Der Wandel des Beters in Ps 18. Wachstumsphasen eines Dankliedes”, in: FRANK-LOTHAR HOSSFELD –ERNST HAAG (szerk.), Freude an der Weisung des Herrn. Beiträge zur Theologie der Psalmen. FS H. Groß, Verlag Katholisches Bibelwerk, Stuttgart, 1986, 171–190; J. H. HUNTER, „The Literary Composition of Theophany Passages in the Hebrew Psalms”, in: Journal of Northwest Semitic Languages 15, 1989, 97–107; J.K^ENNETH K^UNTZ,

„Psalm 18. A rhetorical-critical analysis”, in: Journal for the Study of Old Testament 26, 1983, 3–31; UDO

RÜTERSWÖRDEN, „Der Bogen in Genesis 9. Militärhistorische und traditionsgeschichtliche Erwägungen zu einem biblischen Symbol”, in: UF 20, 1988, 247–263; GEORG SCHMUTTERMAYR,Psalm 18 und 2 Samuel 22.

Studien zu einem Doppeltext, Kosel Verlag, München, 1971. Ezen munkák eredményeit azonban bemutatja Martin Klingbeil könyve (MARTIN KLINGBEIL, Yahweh Fighting from Heaven. God as Warrior and as a God of Heaven in the Hebrew Psalter and Ancient Near Eastern Iconography, OBO 169, Fribourg – Göttingen, 1999.), így e tekintetben elsősorban az ő munkájára támaszkodom.

12 Néhol azonban elkerülhetetlen az értékelés, ám ezt minden esetben indoklom is.

12

egyrészt áttekintést nyújt arról, hogy a kutatásban milyen főbb álláspontok merültek fel akár szövegkritikai, fordítási vagy formakritikai szempontból. Másrészt ezáltal azt is bemutatja, hogy a történetkritikai megközelítés, amely egyrészt a bibliai szöveg modern szemmel meglepő sajátosságait mindenáron olyan történeti tényezőkre kívánja visszavezetni, amelyek kellőképpen „domesztikálják” számunkra egy hajdani kor

„idegenségét”, illetve amely mindenáron egységet kíván teremteni – akár a szövegváltozatok, akár a szerkezet, akár a műfajiság tekintetében – olyan pontokon, ahol értelmezői szempontból inkább termékeny sokféleség van jelen, több szempontból mégis csak hasznos bázist szolgáltat az interpretáció számára.

Mindenekelőtt arról van szó, hogy historizáló és egységesítő erőfeszítései – s a mindennek érdekében felvonultatott impozáns tudományos apparátus – segítik észrevennünk a szövegnek azokat a pontjait és jellegzetességeit, amelyekben valamilyen

„értelmezési feszültség”, „ellentmondás”, „eldönthetetlenség”, „inkoherencia” s más hasonló, a modern racionális elmét zavaró jelenség rejlik, amely messzemenően méltó lehet egy 21. századi értelmező figyelmére. Tekintettel arra, hogy a korábbi kutatás ezeket a feszültségeket valóban tekintélyes tudás felhalmozásával igyekezett megszelídíteni, erre az összegyűjtött tudásanyagra annak is szüksége van, aki sok tekintetben más szempontból, nem elsősorban a történeti rekonstrukció, hanem az értelmezés szándékával közelít az ószövetségi szövegekhez.

Ezzel összefüggésben utalnék azokra a tudománytörténeti jelentőségű fejleményekre, amelyek a 20. század végétől éppen a történetkritikai módszer alapfogalmai kapcsán fordulatot hoztak az irodalomról való gondolkodásban. Például Michel Foucault

„Mi a szerző?” című tanulmánya óta¹³ a szerzőség helyett a „szerzői funkcióról” érdemes beszélni, amely maga is történeti keretfeltételek gyümölcse, ahogy a modern szerzőfogalom leginkább a szerzői jog szelleméből született meg. Vagy említhetnénk – sok egyéb mellett – Louis Hay „A szöveg nem létezik” című írását,¹⁴ amely szerint a szöveg nem valami stabil entitásként, hanem „szükségszerű lehetőségként” gondolható el, amely mindenkor a maga variabilitásában létezik. Mindez a filológiáról, szövegkritikáról való, az 1990-es évtől megfigyelhető újfajta gondolkodáshoz illeszkedik, amely a szövegkritika

13 MICHEL FOUCAULT, „Mi a szerző?”, in: UŐ: Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések, Latin Betűk, Debrecen, 1999, 119–138..

14LOUIS HAY, „A szöveg nem létezik”, in: DÉRI BALÁZS et al. (szerk), Metafilológia 1, Ráció, Budapest, 2011, 318–337.

13

„rekonstruktív”, az eredetit helyreállítani akaró szelleme helyébe inkább a szövegváltozatok pluralitását állítja. De utalhatunk Jacques Derrida azon megállapítására is, hogy „egy szöveg semmiféle műfajhoz nem tartozhat”,¹⁵ amennyiben a műfajiság valami olyan, a szövegen kívülálló kategória, amelynek a szövegek természetüknél fogva állnak ellen.

A sor hosszan folytatható lenne. A történetkritikai kutatás hol érzékenyebb, hol kevésbé érzékeny ezekre a fogalmi, elméleti változásokra, olyannyira, hogy az én összefoglalóm sem tud minden pillanatban eltekinteni a szöveg, a szerzőség, a műfajiság fogalmainak stb. klasszikus értelmezéseitől. Ám amikor az alábbiakban ezekről a kérdésekről beszélek, azt annak érdekében teszem, hogy munkám kevésbé történeti megközelítéséhez megteremtsem a megfelelő és szükséges „történeti bázist”.