A japán kultúra önmagában rendkívülinek számít a különböző vallások min-dennapokban való keveredése, az ország több száz éves elzárkózása, de a köztes időkben való nagy külföldi behatások miatt is. E tényezők eredményeképpen a nép eredeti vallása és hiedelmei nagymértékben változtak, így mára egy egyedinek mondható ötvözetet láthatunk, amely még a magát vallásosnak nem mondó emberek hétköznapjaiban is megjelenik. Ennek az egyvelegnek a termékei a yōkaiok, mely lényeket napjainkban a legtöbb, ha nem minden japán ismer. De mik is azok a yōkaiok és miért beszélhetünk a szerepbéli vál-tozásaikról? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, több tényezőt is figyelembe kell vennünk.
A yōkai ዿ szó először a Shoku Nihongi ⥆᪥ᮏ⣖ című történelmi szöveg-ben jelent meg, mely a VIII. században keletkezett. A szót tartalmazó részlet szerint nagy purifikációs szertartást rendeztek, mivel a császári palotában yōkai volt észlelhető.1 Ebben a szövegben a yōkai nem egy lényre utalt, hanem egy furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségre, melynek eredetét nem tudták beazonosítani.2 Maguknak a karaktereknek a jelentése is ez. Az első jelet fő-névként értelmezhetjük úgy, mint „csapás”, „szerencsétlenség”, a második ka-rakter pedig a „gyanús”, „misztikus” melléknévi jelentéssel bír. Nem meglepő, hogy Japánban, ahol a földrengések szinte mindennaposak, a szökőárakhoz, földcsuszamlásokhoz és hirtelen esőzésekhez hasonló szélsőséges időjárás pedig gyakori, kialakul egy hasonló, általános jelentésű szó: több mint ezer
1 Sugano Mamichi – Fujiwara Tsugutada – Tatsuno Harutoki, Shoku Nihongi, 33–34. köt., 1657, 49. – Hōki 8. (777) március 19 – 㺀♺ࠋⅭᐑ୰㢖᭷ዿஓࠋ㺁 (Online).
2 Suwa Haruo, „Yūrei Yōkai no Zuzōgaku”. Komatsu Kazuhiko (szerk.): Nihon Yōkaigaku Taizen, Shōgakukan, Tokió, 2003, 205–226. 208.
évvel ezelőtt még nem tudták megmagyarázni ezeket a történéseket, így csak a yōkai, azaz „gyanús szerencsétlenség” nevet adták nekik.
Ugyanebben az időben viszont használatos volt több hasonló kifejezés is, mint például a mononoke ≀ࡢ, melynek szó szerinti jelentése „valaminek a jelenléte”, ám mégis magára a bizonyos jelenséget okozó lényre használ-ták már a Heian-kor (794–1185) elején is. Erre találunk példát a Nihon Kōki
᪥ᮏᚋグ című IX. századi történelmi feljegyzésben. Tenchō 7. évében (830) december 24-én öt buddhista szerzetest hívtak, akik a mononoke okozta gon-dokat a Gyémánt Szútrával oldották meg.3 Ugyanígy maga a yōkai szó is je-lentést váltott, viszont magát a szót kevés helyen találhatjuk meg lejegyezve.
Ennek az az oka, hogy a furcsa lényekre más szavakat használtak, mint például az előbb említett mononoke, de főként a bakemonoࡅ≀, vagy obake ࠾ࡅ kifejezéseket. A mindkét szóban megtalálható bake ࡅ jelentése „átalakulni”,
„alakot váltani”. Éppen ezért, mivel e lények a megszokottól eltérő alakúak, vagy sokszor saját maguktól képesek módosítani alakjukat, kezdték el őket az „alakváltó valami”, azaz bakemono névvel illetni. Jellemző rájuk, ahogy a többi hasonló természetfeletti lényre is, hogy azért van furcsa alakjuk és ilyen képességeik, mert az alkony, japánul a tasogare 㯤᫃ lényei. Ez az a köztes időszak, amikor a fény sötétséggé válik és megtéveszti az emberi szemet, és ebben a köztes időben jönnek elő a lények, hogy aztán az éj leple alatt tevé-kenykedjenek. 4
Az előzőekhez hasonló értelembeli átalakulást számos más kifejezésnél is megfigyelhetünk, melyek a megmagyarázhatatlan, furcsa lényekre utalnak. Ilyen például a sok külföldi által is ismert oni㨣, melyet manapság szarvakkal ren-delkező, félelmetes, természetfeletti lényként képzelnek el a legtöbben. Éppen ezért szokás a „démon” szóval fordítani magyarra, a szó eredeti jelentése azonban
„elhunyt emberi lélek” volt. A karakterét is a tamashī㨦, azaz „lélek” jeléből vet-ték, kiejtését pedig az on 㞃, „elrejtőzni” jelentésű szóból. Az utóbbi eredendően szintén lelket, vagy szellemet jelentett, melyet ember nem pillanthat meg, hiszen elrejtőzik a halandók szeme elől. Így alakult ki az oni kifejezés.5
A hyakki yagyō ⓒ㨣ኪ⾜, azaz a „száz démonból álló éjszakai menet” meg-jelenésével még inkább bővült a furcsa természetfeletti lények csoportja.
3 Kyokutei Bakin, Nihon Kōki, 1809, 10. köt., 14. – 㺀ㄳൔཱྀࠊዊㆫ㔠๛⯡ⱝ⥂ࠊව௧⚄♲ᐁゎ 㝖ࠋㅰ≀ஓࠋ㺁(Online).
4 Komatsu Kazuhiko, „Yōkai to Yōkaikenkyū – Joron ni Kaete”. Komatsu Kazuhiko (szerk.):
Nihon Yōkaigaku Taizen, Shōgakukan, Tokió, 2003, 9–28. 13.
5 Sasama Yoshihiko, Oni to Mononoke no Bunkashi. E de Mite Fushigi, Yūshikan, Tokió, 2005, 152–153.
Eleinte ugyan főként onik jelentek meg résztvevőkként, azonban az Edo-korba (1603–1868) lépve már számos új entitást fedezhetünk fel. Ilyen például a jól ismert tengu ኳ≸,6 vagy a tsukumogamik ႙⚄, melyek azért különlegesek, mert olyan lényeket jelentenek, amelyek emberek által készített vagy használt eszközök voltak, majd száz év eltelte után életre keltek. Ezek az új teremtmé-nyek már a XVI. században, az első menetábrázolásokon is megjelennek.7 Ugyanebben az időszakban jött létre a hakubutsugaku ༤≀Ꮫ is, mely egy olyan tudományág, amely minden élő szervezetet megvizsgál, nevet, valamint definíciót ad neki. Ez alatt nem csak az állatokat és a növényeket értették, ha-nem az ásványokat és a yōkaiokat is. Toriyama Sekien 㫽ᒣ▼⇩ (1712–1788) több részes yōkai enciklopédiáját nem véletlenül nevezte el Gazu Hyakki Yagyō
⏬ᅗⓒ㨣ኪ⾜, azaz a Száz Démonból Álló Éjszakai Menet Illusztrációjának.8 Ez a mű több száz különböző lényt foglal magába, ábrázolásokkal, hosszabb-rö-videbb leírásokkal.9
Mi is tehát a yōkai? Ahhoz, hogy pontosan definiáljuk, figyelembe kell ven-nünk több tényezőt is. Elsősorban azt, hogy melyik korról beszélünk. Más-más időszakokban a yōkai jelenthetett akár egy jelenséget, egy természetfeletti entitást, vagy egy száz évet megélt ember alkotta eszközt is, amely életre kelt.
Másodsorban szem előtt kell tartanunk, hogy más és más kutatók különféle-képpen definiálták őket, ahogy azt a következőkben taglalni fogom. Továbbá arról sem feledkezhetünk meg, hogy az emberek, akik úgy nőttek fel, hogy körülvették őket a róluk szóló történetek, hogyan gondoltak a yōkaiokra.
Az első írott forrásban való megjelenéseik alkalmával rettegtek tőlük, hiszen szútrákkal, purifikációval védekeztek ellenük, ahogy az a Shoku Nihongiban is olvasható. Az első tekercsképeken az emberek még mindig menekültek előlük, féltek tőlük. A hakubutsugaku azonban érdekessé tette őket, az emberek ku-tatni kezdték őket, így az élet újabb és újabb szegmensében jelentek meg, míg a XVIII. század második felére az emberek életének jelentős részévé váltak.10
6 A tengu, kínai eredetű lény, mely a japán mondavilágban olykor jó szándékú, olykor rosszin-dulatú hegyi, erdei kobold. A különböző történetekben hirtelenharagúnak, de természetfeletti kardforgató képességgel rendelkező lénynek is tartják. Külsőre két típusa van, az egyiknek csőre és varjúhoz hasonló tollazata van, míg a másik vörös emberi arccal, hosszú orral, fehér hajjal és kidülledt szemekkel rendelkezik. – Michael Ashkenazi, Handbook of Japanese Mythology, ABC CLIO, Santa Barbara, 2003, 270–271.
7 Hyakki Yagyō Zu, itc.u-tokyo.ac.jp.
8 Kagawa Masanobu, „Asobi no naka no Yōkaitachi”. Komatsu Kazuhiko (szerk.):
Nihon Yōkaigaku Taizen, Shōgakukan, Tokió, 2003, 31–64. 44–45.
9 Toriyama Sekien, Gazu Hyakki Yagyō Zengashū. Kadokawa Bunko Sophia, Tokió, 2005.
10 Kagawa, i.m., 58–59.
Erre nyújt példát a yōkai karuta ዿ࢝ࣝࢱ, mely egyfajta szórakoztató pá-rosító kártyajáték volt yōkai képekkel,11 vagy a hyakumonogatari kaidankai
ⓒ≀ㄒㄯnevű bátorságpróbaként elhíresült csoportjáték. Ezt figyelem-be véve a feléjük tanúsított hozzáállás és a társadalomban figyelem-betöltött szerepük is sokat változott.
Dolgozatomban mindezeket a tényezőket szem előtt tartva, a Meiji-kortól (1868–1912) kezdődően a világháborúk alatt, közben, majd az azt követő béke időszakában vizsgálom meg az emberek yōkaiokkal szembeni hozzáállását, a lények népszerűségét, valamint jelentésbeli változásaikat.