„Ebből biztos nem lesz regény.”43 – zárja sorait Shikinek írt 1901-es levelében arra utalva, hogy nem sok érdekes dolog történt vele az elmúlt időben. Ezzel szemben már Londonban elkezdte papírra vetni élményeit, és miután vissza-tért Japánba, az 1903-as Jitensha Nikkivel kezdve sorra írta a novellákat, ame-lyek a londoni tapasztalatain alapultak. 1905-ben a Rondontō, majd a Carlyle Hakubutsukan ࣮࢝ࣛࣝ༤≀㤋 jelent meg, két évvel később a Bungakuron
ᩥᏛㄽ (1907),44 majd 1909-ben az Eijitsushōhin, amelyben több rövid novella is helyet kapott. 1914-es híres beszédében, a Watashi no kojinshugiban ⚾ࡢಶ
ே⩏ is feleleveníti az angliai élményeit.
Novelláiban jól láthatók a több művében is visszatérő elemek, ezzel ki-emelve azokat a sarkalatos tényezőket és benyomásokat, amelyek a leginkább meghatározták az író külföldi tartózkodását. Ilyen meghatározó elem például
41 Uo.
42 Natsume, Spring Miscellany…, i.m., 152–153.
43 Ōoka , i.m., 306.
44 Az angol irodalommal foglalkozik benne londoni tanulmányai és a Tokiói Császári Egyetemen oktatóként szerezett tapasztalatai alapján. Lényegi kérdése, hogy mi az irodalom?
a köd, a hideg és a kellemetlen időjárás. Ez a motívum megtalálható többek között a Kiri 㟝, a Geshuku ୗᐟ, a Mukashi és a Carlyle Hakubutsukan című novellákban, illetve leveleiben is. 1901-ben feleségének is írt a kellemetlen idő-ről, s hogy mennyire szeretne már hazatérni: „Nehéz elviselni az itteni telet.
Ha leszáll a sűrű köd, minden láthatatlanná válik, olyan, mint a hold nélküli éjszaka, rendkívül kellemetlen érzés kerülget tőle.”45
Szintén gyakori elem verseiben és leveleiben a magány, de Inshō ༳㇟ című novellájában és a Bungakuronban is olvashatunk a témával kapcsolatos érzé-seiről. Az íróra nyomasztóan hatott, ha sok ember vette körül, ami Londonban gyakran előfordult, és szinte úgy érezte, magával sodorja az emberáradat. Erről a furcsa tapasztalásról olvashatunk részleteket az Inshō és az Atatakai yume című novellákban, valamint a Bungakuronban is utal rá. A novellákat olvasva továbbá az is felfedezhető, hogy Sōsekinek nehézséget okozott az ugyanolyan stílusban épült hosszú házsorok megkülönböztetése, amelyek között néha el is tévedt:
A szomszédos és szemben fekvő házak mind pontosan ugyanolyan stílusban épültek, így mikor kiléptem az ajtón, néhány méter után meg sem tudtam mondani, melyik házból indultam el. Ez egy nagyon furcsa város.46
Ezt a megjegyzést az Inshō elején olvashatjuk, de Kiri és a Carlyle Hakubutsukan című novellákban is találunk hasonló utalásokat.
Sōseki a tanulmányútra készülés során, s londoni tartózkodása alatt 28 da-rab haikut jegyzett le, ezekből az első 6 dada-rab a hajóútjáról, az utolsók pedig barátja, Shiki haláláról szólnak. A versek több mint fele ősszel íródott, s őszi évszakszókat találhatunk bennük. A haikuk visszatérő motívumai hasonlóak a novellákban megjelenőkhöz: a magány, a tenger, a felhők, a hideg, az éjszaka, a szélvihar és a köd a leggyakrabban megjelenő elemek.
Levelezéseit tekintve a legtöbb levelet feleségének, illetve Shikinek küldte haza. Barátjának íródott levelei a Hototogisu magazinban is megjelentek. Sōseki a napi eseményeket Shiki útmutatását alapul véve naplószerűen jegyezte le, amelyet japánul shaseibunnak ⏕ᩥ neveznek.
45 Natsume, Spring Miscellany…, i.m., 149.
46 Natsume, Spring Miscellany…, i.m., 56.
Konklúzió
A két esztendő, amelyet Londonban töltöttem életem legboldogtalanabb idő-szakát jelentette. Az angol urak között nyomorúságban tengődtem, mint egy szerencsétlen kutya, aki egy farkasfalkába keveredett.47
Ezeket a sorokat olvasva a Bungakuron előszavában, láthatjuk, hogy az író nem boldog időszakként emlékszik vissza a két esztendőre, amelyet a hazájától távol kényszerült tölteni. Habár mind lelkileg, mind anyagilag nehéz és megterhelő időszakot tudhatott magáénak, Sōseki munkásságában több szempontból is hasznosnak volt mondható ez a kitérő. Egyfelől jelentős tapasztalatszerzést je-lentett: az író egy új, modern világot ismert meg, amely teljesen eltért az általa megszokottól – más emberek, más életstílus, más értékek és nézetek vették körül, és az így kialakuló érzései, élményei, sőt, még a problémák is jó témául szol-gáltak későbbi műveihez. Mivel Sōseki a legtöbb idejét olvasással és kutatással töltötte, az angol irodalom terén megszerzett tudását még tovább bővítette, és ez is hozzájárult későbbi műveinek sokszínűségéhez. Érdekesség, hogy miután az írónak valamennyire sikerült megszoknia az új körülményeket, hazatérte után már az okozott neki nehézséget, hogy visszaálljon a japán életstílusra. Költő barátja, Takahama Kyoshi épp ezért javasolta neki, hogy kezdjen bele az írásba, ezáltal talán az idegállapota is helyreáll. Ennek érdekében kezdett hozzá 1905-ben a Wagahai wa neko de aru ࿃㍮ࡣ⊧࡛࠶ࡿ48 című művének megírásához, mely egy rövidebb lélegzetvételű műnek indult a Hototogisu magazin hasábjain, de olyan sikeresnek bizonyult, hogy végül egy hosszú regény vált belőle. Szintén ebben az évben írta meg a Rondontō című novelláját – mondhatjuk tehát, hogy első két kiadott műve a londoni élményekhez köthető, s a növekvő népszerűséggel írói karrierje is beindult. Mint műveiből is világosan látszik, a negatív tapasztala-tok mellett több pozitív élménye is volt, s ezek az újdonságok jelentős mértékben gazdagították gondolkodását és látásmódját. Elmondható, hogy a két év, melyet Sōseki Angliában töltött ugyan nehéz időszak volt, de később számos ponton hozzájárult írói előmenetele alakulásához és nemzetközi sikereihez egyaránt.
47 Natsume – Bourdaghs – Ueda – Murphy, i.m., 48.
48 Magyarul Macska vagyok címmel jelent meg 1988-ban az Európa könyvkiadónál.
Felhasznált irodalom
Brodey, Inger Sigrun: Rediscovering Natsume Soseki With the First English Translation of ’Travels in Manchuria and Korea’, Global Oriental, Folkestone, 2000.
Edo-Tokyo Museum – Tohoku University Ụᡞᮾி༤≀㤋࣭ᮾᏛ: Bungō Natsume Sōseki. Sono Kokoro to Manazashi ࠕᩥ࣭ኟ┠ₙ▼ࡑࡢࡇࡇ
ࢁࡲ࡞ࡊࡋࠖ, Asahi Shinbunsha, Tōkyō, 2007.
Fülöp Márta: Culture Shock and the Birth of the Modern Japanese Novel:
Natsume Soseki. academia.edu, https://www.academia.edu/3186076/
Natsume_Soseki_Culture_Shock_and_the_Birth_of_the_Modern_
Japanese_Novel [2017. 03. 26.]
Keene, Donald: The Winter Sun Shines In. A Life of Masaoka Shiki, Columbia University Press, New York, 2013.
Natsume Sōseki ኟ┠ₙ▼: Rondontō, Genei no Tate ࠕᩔሪ࣭ᗁᙳࡢ┪ࠖ, Shinchōsha, Tōkyō, 1952.
Natsume Sōseki ኟ┠ₙ▼: Spring Miscellany and London Essays, Tuttle Publishing, Tokyo, 2002.
Natsume Sōseki – Bourdaghs, Michael (szerk.) – Ueda Atsuko (szerk.) – Murphy, Joseph: Theory of Literature and Other Critical Writings, Columbia University Press, New York, 2010.
Natsume Sōseki – Brodey, Inger: My Individualism and the Philosophical Foundations of Literature, Tuttle Publishing, Tokyo, 2011.
Natsume Sōseki ኟ┠ₙ▼ – Tsubouchi Toshinori ᆤෆ⛱ (szerk.): Sōseki Haikushū ࠕₙ▼ತྃ㞟ࠖ, Iwanami Shoten, Tōkyō, 1990.
Ōoka Makoto ᒸಙ (szerk.): Shiki Senshū 9ࠕᏊつ㑅㞟 9ࠖ, Shiki to Sōseki ࠕᏊつₙ▼ࠖ, Zōshinkai Shuppansha, Shimotogari, 2002.
Képek
1. kép: Sōseki a tanulmányútja előtt (bal oldalon) Natsume Sōseki Museum, Kumamoto – kiállított fotó
2. kép: Karácsonyi képeslap, melyet Masaoka Shikinek küldött Londonból
Edo-Tokyo Museum – Tohoku University Ụᡞᮾி༤≀㤋࣭ᮾᏛ: Bungō Natsume Sōseki.
Sono Kokoro to Manazashi ࠕᩥ࣭ኟ┠ₙ▼ࡑࡢࡇࡇࢁࡲ࡞ࡊࡋࠖ, Asahi Shinbunsha, Tōkyō, 2007. 38.