I. Médiahasználat és identitás
1. Bevezetés, módszertani megfontolások
A B-Fókusz Intézet (BFI) az NMHH MT Médiakutató Intézetének megbízása alapján Erdély-ben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban 2014 őszén realizált második médiakutatásának2 eredményeiből készült összehasonlító elemzés3 során terjedelmi okokból ezúttal sem kerülhetett sor a választott témával kapcsolatos több fontos és rendkívül szerteágazó szakmai vonatkozás bemutatására. Ez tette szükségessé a tartalmilag igen bőséges, ám sok tekintetben még feldol-gozatlan információhalmazokat rejtő adatbázisokra alapozott újabb két utóelemzés elvégzését.
„Elemzésünk során célunk (…) annak bemutatása, hogy (…) a médiahasználat mélystruktúráiban mekkora szegregációs távolságok jellemzik a határon túli magyar társadalmi rétegek médiafogyasz-tását. Módszereink – a BFI eddigi, mintegy két évtizedes kutatási gyakorlatát követve – ezúttal is kvantitatív, leíró módon teszik lehetővé az adatfelvétel időpontjában meglévő állapot rögzítését és megismerését. Mindezt a határon túli magyarság jelenlegi médiafogyasztási gyakorlatának rögzí-tésén túl az indokolja, hogy kellő alapot teremtsünk egy következő médiakutatás során feltárásra kerülő információkkal való idősoros összehasonlításhoz.”4
A fenti célkitűzésünknek megfelelően ezúttal is annak bemutatására kerül sor, hogy a már feltárt, és az említett összehasonlító tanulmánykötetekben közzétett határon túli magyar médiahaszná-lati gyakorlat milyen – a hétköznapi tapasztalás szintjén „láthatatlan”, emellett pedig korábbi kutatási tapasztalataink szerint egymástól különböző – struktúrákba rendeződik a válaszadók különböző nemzeti identitástípusai (szilárd nemzeti, megtagadó és defenzív nemzeti), illetve az alábbiakban részletezésre kerülő egyéb identitásváltozók szerint, amelyek a következők:
– státus- és létidentitás (hazájuknak államukat, illetve szülőföldjüket tekintők), – házasságtípusok (homogén magyar és vegyes házasságok),
– iskolaválasztás (a válaszadók gyerekeik számára anyanyelvi, vagy többségi nyelvű iskolát választottak),
– migrációs potenciál [a szülőföldjükön maradni, illetve onnan más ország(ok)ba idősza-kosan, vagy végleg elvándorolni szándékozók].
Tanulmányunkban tehát a gyakorisági (százalékos) mutatók, valamint a skála átlagok mel-lett további statisztikai módszerek5 segítségével arra keressük a választ, hogy az identitásuk szerint különböző határon túli magyar rétegek tagjainak a viszonya milyen (pozitív/negatív) előjelűnek és mértékűnek bizonyult az egyes anyanyelvi, illetve többségi nyelvű médiafe-lületekhez. Elsősorban a Magyarországról sugárzott közszolgálati televíziócsatornákhoz és rádióadókhoz, melyek jelen kutatásunk központi magját alkották.
2 A kutatás részletes paramétereit l. Melléklet.
3 Dobos i. m. (1. lj.).
4 Dobos Ferenc: Médiahasználat-struktúrák és identitás a határon túli magyarság körében. Budapest, Médiatudományi Könyvtár 9. 2014. 239–290.
5 A faktor- és regresszió-analízis alkalmazásának módszertani leírását lásd a Mellékletben.
Miután az említett identitástípusok és változók szerint – amint azt látni fogjuk – igen számottevően eltérő médiahasználati gyakorlatot (szegregációs távolságokat) tapasztaltunk, mindez még inkább szükségessé teszi az alábbi módszertani megfontolások szem előtt tartását.
Elsőként azt kell tisztáznunk, hogy a továbbiakban mely médiafelületeket tekintjük a ha-táron túli magyarság identitásának és értékrendjének megőrzését/megerősítését, illetve gyen-gítését/roncsolódását szolgáló információs forrásoknak.
E tekintetben az anyanyelven való televíziózást és rádiózást természetesen a határon túli magyar identitás szinten tartásaként, vagy megerősítéseként értékeljük, ám ezen belül el-sősorban és leginkább a közszolgálati, valamint a regionális magyar nyelvű médiafelületek használatát. Az elmúlt közel két évtizedben – valamint még jelenleg is – legnézettebbnek bi-zonyult magyar nyelvű kereskedelmi tévécsatornák használatára fókuszáló médiafogyasztást viszont a nemzeti identitás megőrzése szempontjából inkább negatív tényezőként kezeljük.
Ugyanez fokozottan érvényes a többségi nyelvű kereskedelmi csatornákkal kapcsolatban, kü-lönös tekintettel arra, hogy a vizsgált népesség asszimiláns rétegeinek román, szlovák, ukrán és szerb nyelvű televízió nézési gyakorlatát döntően ezek a tévéadások jellemzik.
Nem tekintjük viszont a válaszadók identitására és értékrendjére automatikusan negatív hatással lévőnek a többségi nyelvű közszolgálati műsorok nézettségét, miután az érintett magyar közösségek tagjai számára sok vonatkozásban hétköznapi alapszükséglet az adott országon belüli történésekkel, társadalmi-politikai-gazdasági fejleményekkel és folyamatok-kal kapcsolatos információk fi gyelemmel kísérése. Következésképpen a szerb, ukrán stb., közszolgálati televíziók nézettségét és rádiók hallgatottságát csupán abban az esetben értel-mezzük a nemzeti identitást erodáló jelenségként, amennyiben mindez az anyanyelven való közszolgálati információkhoz képest domináns mértéket ölt (az anyanyelvi információkat számottevően háttérbe szorítja), tapasztalataink szerint elsősorban a főként asszimiláns, nem-zeti gyökereiktől elforduló társadalmi rétegek körében.
Következésképpen a nyelvi (magyar–többségi) dimenziót súlyának megfelelő mértékben beillesztjük az elemzés keretei közé, annak ellenére, hogy – mint utaltunk rá – a magyaror-szági közszolgálati médiafelületek különböző szintű használata képezi jelen médiakutatásunk súlypontját.
A fentiekből következik, hogy a határon túli magyar identitásőrzés és értékrend-kohézió szempontjából egyértelműen pozitívnak a magyar nyelvű közszolgálati csatornák és adások nézettségét tekintjük6, beleértve az adott országok közszolgálati adóinak magyar nyelven su-gárzott műsorait is.
Az említett információkezelési és -hasznosulási egyensúly (illetve az arra való törekvés) egyfelől azt jelenti, hogy noha az érintett kisebbségi sorban élő magyarok úgynevezett „stá-tusidentitása” (állampolgári meghatározottsága) megkívánja a többségi közegben és több-ségi nyelven való eligazodást és tájékozottságot, azonban optimális esetben mindez nem mehet(ne) „létidentitásuk” (nemzeti/közösségi önazonosság-tudatuk) kárára, nem okozhatná organikus identitásuk megrendülését.
Az elmondottakon túl még egy fontos módszertani szempontra szükséges felhívnunk a fi gyelmet.
Arra, hogy noha mindvégig a médiafogyasztás befogadókra tett hatásmechanizmusai állnak majd
6 Annak ellenére, hogy az említett közszolgálati médiafelületek is egyre növekvő mértékben sugároznak a kereskedelmi csatornákra jellemző tömegkulturális műsorfolyamokat.
fi gyelmünk középpontjában7, azonban az adataink alapján vázolt médiahasználati tendenciák nem feltétlenül tükröznek ok-okozati viszonyulásokat. Ez alatt azt értjük, hogy ugyan igen szá-mottevő a valószínűsége annak, hogy a befogadók által kiválasztott/használt médiafelületek és az azok által hordozott információs tartalmak vannak inkább (alighanem döntő) hatással az érintet-tek értékrendjének és identitásának alakulására, ám ennek a fordítottja is igaz lehet. Magyarán: a műsorválasztás éppúgy lehet értékrend- és identitásalapú, amikor a befogadók a műsorkínálattól függetlenül döntenek a világképüknek leginkább megfelelő – általában ez utóbbit megerősítő, stabilizáló – médiatartalmak használata mellett. Ebben az értelemben tehát a kínálat–befoga-dás viszony tekintetében adataink alapján nem mutatható ki ok-okozati viszony, hanem sokkal inkább – egy, mint látni fogjuk, a legtöbb esetben szignifi káns – kölcsönhatásról beszélhetünk.
Tesszük ezt annak ellenére, hogy a bemutatásra kerülő szerteágazó adatsorok ezúttal sem hagynak sok kétséget afelől: a határon túli magyarság médiahasználata terén egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a médiakínálat egyre számottevőbb határon túli magyar rétegek körében bír meghatározó befolyással az érintett közösségek tagjainak aggasztóan növekvő identitásroncsolódására és asszi-milációs érintettségének fokozódására, amit elemzésünk során szemléletes példák igazolnak majd.
A fentieken túl említést érdemel még, hogy adatfelvételünk egy évvel a digitális átállás után készült, következésképpen ezek az első tapasztalatok arról, hogy mindez milyen mérté-kű és irányú hatással volt a határon túli magyarok médiahasználati szokásaira. Az említett ta-pasztalatokat összehasonlító tanulmánykötetünkben megvizsgáltuk, melyekkel kapcsolatban elmondható, hogy a digitális átállás régiónként különböző mértékben volt/van kihatással a korábbi médiahasználat megváltozására: egy régióban (Kárpátalján) számottevőbb, három-ban azonhárom-ban kevésbé mély nyomokat hagyott válaszadóink médiafogyasztási szokásaihárom-ban.
Végezetül felhívjuk a fi gyelmet arra is, hogy a kutatás terepmunka szakasza még a Magyar-országról sugárzott előző közszolgálati televíziócsatornák struktúrájának és műsorpolitikájának használatát tükrözi (annak utolsó időszakát rögzíti). A tanulmánykötetben részletesen bemuta-tásra került eredményeink ezzel kapcsolatban azt mutatják, hogy a közszolgálati médiafelületek a korábbi időszakokban (10–15 évvel ezelőtt) regisztráltakhoz képest több vonatkozásban is némiképpen faragtak hátrányukból a kereskedelmi csatornák dominanciájához képest.
7 Eltérően a kutatás eredményeinek említett tanulmánykötetben való összefoglalásától, ahol a hangsúlyt a Ma-gyarországról sugárzott közszolgálati médiafelületek használatára helyeztük. Ez az oka annak, hogy elemzésünkben – néhány, a határon túli magyarság számára készülő műsortípus kivételével – ezúttal nem a konkrét műsorokhoz való viszonyt vizsgáljuk, hanem a különböző médiafelület televíziócsatornák és rádióadók használatát általában.