BELSŐ FESZÜLTSÉGEK ÉS MÁRKAÉPÍTÉS

Mielőtt továbblépnénk, érdemes lenne kitérni még egy olyan pontra, ami kissé árnyalja a Bécsi Körről és a logikai empirizmusról kialakult képünket. Ez nem más, mint a körön belüli intézményes és személyes fesztültségek.

Altrichter Ferenc (1972, 16.) például a következőképp említi az Einheitswis-senschaft sorozatot A Bécsi Kör filozófiája kötethez írt bevezetésében: „1933-ban Neurath, Carnap és mások szerkesztésében elindítottak még egy brosúrasorozatot is, amely 9 számból állt és az Einheitswissenschaft nevet viselte.” Ez leginkább azt

43 A Gomperz-körről lásd Stadler 2001/2015, 242–243. Stadler az 1929–1934 közötti előadások egy részét is listázza a hivatkozott helyen. Neider visszaemlékezéseiről a Gomperz-körről lásd Haller – Rutte 1977.

44 Lásd RC 025-73-03 és Gomperz 1953, 22. skk.

45 A különböző körökről lásd Stadler 2001/2015, 370–375.; Helling 2014; von Mises 2009; Janik – Toulmin 1973; Dekker 2014a, 2014b; Menger 1994 és a Holmes – Silverman 2009 kötet tanulmányait.

konnotálja a saját kontextusában, hogy az Einheitswissenschaft sorozat beillett a 63 kör profiljába, és közös elhatározásként született az ötlet a publikálásra, a tagok önreprezentációjának elősegítésére.

Neurath mellett a sorozat társszerkesztői valóban Carnap és Jörgensen voltak, és noha igaz, hogy a körből, és a körhöz közel álló emberek közül többen is írtak bele, az valójában közel sem közös megegyezésre született. Neurath a következő-ket írta Carnapnak 1944-ben:

A leveled arról, hogy a cikkeim aligha fogadhatóak el az Erkenntnis számára, azonnal arra késztetett, hogy létrehozzam az EINHEITSWISSENSCHAFT soroza-tot, ahol, akkor publikálhatom a saját dolgaim, amikor csak akarom, anélkül, hogy a befolyásos tanárom jóváhagyná. Természetesen nem sértegettelek, ha-nem meghívtalak, hogy mellettem légy és publikálj a sorozatban, téged, a logikai elemzés mélyen tisztelt óriását, az embert, aki oly sok metafizikus titkáról rántja le a leplet. (Neurath Carnapnak, 1944. november 18. RC 102-55-06.)

Amellett, hogy a levelezésből nem derül ki egyértelműen, hogy Neurath melyik írásával volt Carnapnak gondja az Erkenntnisben (ám erre lentebb még visszaté-rek), említést érdemel az is, hogy az idézett levél Neurath és Carnap kapcsolatának egy olyan korszakából származik, mikor a köztük fennálló viszony korántsem ne-vezhető barátságosnak, így jó esély van rá, hogy egy csipetnyi sóval kezelendő a dolog. Figyelembe véve persze Neurath meglehetősen sértődékeny és vehemens természetét, nem feltétlen kell túlzásnak gondolnunk azt, hogy Neurath azért indí-totta a sorozatot, hogy egy alapvetően saját, illetve Schlick és Frank sorozatától független publikációs fórumot hozzon létre.⁴⁶ Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Neurath két önálló brosúrát is írt a sorozatba (1933/1987; 1935/1987), plusz egy cikkel (1937/1987) is hozzájárult a 6. számhoz.

Neurathnak azonban az Erkenntnis folyóirattal máskor is meggyűlt a baja: at-tól félt, hogy az Einheitswissenschaft első három számát – Neurath (1933/1987), Hahn (1933/1972) és Carnap (1934/1987) írásait – olyan valaki fogja recenzálni, aki egyrészt nem áll olyan közel a mozgalomhoz, másrészt pedig kritikus és negatív hangnemet ütne meg. Éppen ezért arra kérte Carnapot, hogy gondoskodjon a do-logról: Neurath javaslata szerint a saját monográfiáját Hempelnek, Hahn írását Franknak, Carnap brosúráját pedig Jörgen Jörgensennek kellene recenzálnia. Ám a berlini Kurt Grelling (1935) már korábban elkezdte recenzálni Hahn írását, Carnap pedig felkérte, hogy egyúttal az ő és Neurath brosúrájáról is írjon. Neurath félelme pedig részben beigazolódott, ugyanis szerinte Grelling „nem egészen az ő oldalukon áll” és így a bírálata is egyes pontokon kimondottan negatív lett.⁴⁷

46 A sorozat történetéről lásd még Hegselmann 1987, különösen xiv–xviii. Vö. Neurath levelével Carnap-nak, Franknak és HahnCarnap-nak, 1932. november 2. (RC 029-12-15).

47 Neurath Carnapnak, 1935. március 5. és 16. (RC 029-09-78 és RC 029-09-70). Lásd még Carnap Neurathnak, 1935. március 13. (RC 029-09-72).

64 Álljon itt még egy példa. Mai szemmel nézve kissé furcsán hat: Neurath 1930-ban „bejelentett” egy cikket Reichenbachnak és Carnapnak, aminek „1931-ben kell megjelennie” az Erkenntnis hasábjain: a tanulmány később, 1932 tavaszán „Sozio-logie im Physikalismus” címmel jelent meg a folyóirat második évfolyamában.⁴⁸ Neurath 1931 márciusára már biztosan leadta a kéziratot Reichenbachnak (egy le-vélben ugyanis ekkor már a megjelenésről érdeklődik), az 1931 májusában új for-mában ismét be lett nyújtva (Carnap leveleinek tanúsága szerint). Ennek ellenére sem 1931 júliusában, sem pedig augusztusában nem érkezett hír Reichenbachtól a tanulmány befogadásáról, vagy megjelenésének lehetséges idejéről. Természete-sen a folyóiratok mai publikációs folyamatait figyelembe véve (ahol is akár két év is eltelhet a leadás, elbírálás és megjelenés között), szinte elképzelhetetlennek tű-nik, hogy Neurath pusztán néhány hét, néhány hónap csúszáshoz kötődő aggályai relevánsnak lehettek, azonban a korszak gyors és alapvetően belső körös elbírálá-sai és publikáció miatt Neurath aggályai nem voltak teljesen észszerűtlenek.⁴⁹

Mindezek a csúszások azért érdekesek és fontosak, mert Neurath azt szerette volna, hogy az ő szociológiacikke és Carnap pszichológiacikke („Psychologie in physikalischer Sprache”, 1932a) egyszerre jelenjenek meg az Erkenntnisben, ezzel is elősegítve az egységes fellépést és a Bécsi Kör imázs és márkaépítését. Azonban a halogatások miatt Neurath arra gyanakodott, hogy Reichenbach „szabotálni”

akarja a közös megjelenést, az Ausztriát és Németországot épp 1931-ben elérő gaz-dasági világválság (vagy ahogy Neurath nevezte „krízis”) pedig csupán csak egy

„olyan jó ürügy” [„soooo gute Ausrede”] lenne Reichenbachnak a halogatásra.⁵⁰ Neurath érezhető személyeskedő hangvétele később sem csillapodott. Egy Car-napnak szóló levelében arról írt, hogy Reichenbachnak az Erkenntnisben egy blokkba kellene gyűjtenie Carnap, Frank és az ő írásait, „és nem annyira a bosz-szúszomját kellene kiélnie”. A blokk címe, mondja Neurath, lehetne „A tudomány egységes nyelve. Ez stílusos volna. De hát mikor volt Reichenbachnak stílusa!” Egy másik levelében „bajkeverőnek” nevezte Reichenbachhot, majd megjegyezte, hogy noha Carnap szerint túlságosan neheztel Reichenbachra, valójában mindig akkor lesz haragos, amikor meglátja, hogy Carnap neve kisebb betűmérettel szere-pel az Erkenntnis borítóján.⁵¹

Ezt követően 1932 februárjában Neurath egyre erőteljesebb és aggasztóbb hangvételű leveleket írt Carnapnak, amit az utóbbi végül akkor elégelt meg, ami-kor Neurath arra utalt, hogy megegyeztek abban, hogy a „A metafizika

kiküszöbö-48 A tanulmány magyarul is olvasható (1932/1972), ám a cím fordítása kissé félrevezető, ugyanis a

„A fizikalizmus szociológiája” fordulat arra utalhat, hogy a fizikalizmus, mint egy filozófiai pozíció szociológiai megközelítéséről lenne szó, miközben a tanulmány témája az, hogy a szociológia mi-képp kezelhető a fizikalizmus keretei közt.

49 Neurath Carnapnak, 1930. december 20., 1931. július 22. és augusztus 17. (RC 029-14-01, RC 029-13-08, RC 029-13-04), illetve Neurath Reichenbachnak és Carnapnak, 1931. március 30. (RC 029-13-16).

50 Neurath Carnapnak, 1930. december 20. és 1931. július 22. (RC 029-14-01 és RC 029-13-08).

51 Neurath Carnapnak, 1932. október 11. és 26. (RC 029-12-23 és RC 029-12-17).

lése a nyelv logikai elemzésén keresztül” cikk „A fizikalizmus szociológiája” cikkel 65 együtt jelenjen meg, „A fizikai nyelv…” cikk pedig később. Mint látható, a fentiek-hez képest már itt is megfigyelhető némi eltolódás Neurath eredeti állításához és szándékához képest, Carnap maga pedig épp arra hivatkozott válaszlevelében (ami „tényszerű helyreigazításokat” tartalmazott), hogy semmilyen ilyen jellegű megállapodás nem történt, és Neurath sérelmei „kizárólag az ő képzeletében léte-ző igazságtalanságra” vonatkoznak.⁵²

Neurath sérelmei az említett cikkek kapcsán ez idő tájt tovább mélyültek: gya-korlatilag plágiummal vádolta Carnapot „A fizikai nyelv…” kapcsán (mint 2.1.1.-ben látni fogjuk, Wittgenstein szintén plágiummal vádolta Carnapot miután elol-vasta a tanulmányt). A fő problémát első körben az okozta, hogy Neurath szerint Carnap nem hivatkozott rá, és ezzel gyakorlatilag félrevezeti az olvasókat; és ahogy Frank fogalmazott Carnapnak, Neurath „megsértődött”, mivel úgy érezte, hogy Carnap „lenézően” járt el vele szemben.⁵³

Frank javaslatára, hogy „ne okozzon fájdalmat” Neurathnak, Carnap elhelye-zett egy hosszabb lábjegyzetet a cikkben. Ebben felhívja a figyelmet arra, hogy az Erkenntnis ugyanazon számában megjelent „A fizikalizmus szociológiája” cikk-ben, illetve az 1931-es Empirische Soziologie kötetben Neurath volt az első, aki a Bécsi Köt vitái ellenére is előállt a fizikalizmus tézisével. Carnap (1932/1998, 61, 3.

lj.) azt is megjegyzi, hogy Neurath „útmutatásainak köszönhe[t] néhány érdekes ötletet,” és jelen tanulmányával igazolja a neurathi álláspontot. A lábjegyzetre vo-natkozó szándékát, és annak tartamát Carnap Neurathnak is megírta, hogy csilla-pítsa a kedélyeket.⁵⁴

Neurathot a hosszabb lábjegyzettel nem lehetett lekenyerezni, a vita pedig köz-te és Carnap közt még sokáig elhúzódott. Frank egy Carnapnak szóló levelében például azt olvashatjuk, hogy Neurath nem egy lábjegyzetben, hanem a főszöveg-ben szeretne szerepelni, mi több, azt szeretné, ha a Scientia folyóiratban megjelent

„Physikalismus” című tanulmányára is hivatkozna Carnap. Ám Frank szerint az előbbi „nem túl lényeges”, azonban a hivatkozás kérése „jogos, hiszen ez az egyet-len elérhető írás [Neurath] véleményéről.” Mindazonáltal a német kiadásba és így a magyar fordításba sem került be az említett hivatkozás. Figyelembe véve, hogy még évekkel később is fel-felmerült Neurath és Carnap vitája a levelezésükben,

„A fizikai nyelv…” angol fordításának („The Unity of Science”) releváns lábjegyze-tében Carnap már hivatkozik a „Physikalismus” cikkre is.⁵⁵

52 Neurath Carnapnak, 1932. február 17. (RC 029-12-62) és Carnap Neurathnak, 1932. március 2. (RC 029-12-61).

53 Neurath Carnapnak, 1932. január 25. és 28. (RC 029-12-69, RC 029-12-68), továbbá Frank Carnap-nak, 1932. február 3. (RC 029-12-67).

54 Frank Carnapnak, 1932. február 3. (RC 029-12-67), illetve Carnap Neurathnak, 1932. február 6. (RC 029-12-66).

55 Frank Carnapnak, 1932. február 8. (RC 029-12-64). Vö. Neurath 1931b/1983; Carnap 1932d, 452., 1. lj., 1934/1995, 74., 1. lj.

66 A vita feloldásához kötődő nehézségek egyik legfontosabb pontja egy félreértés, vagy inkább egymás meg nem értése volt: noha Carnap (1932/1998, 61, 3. lj.) azt állí-totta a lábjegyzetben, hogy „a neurathi álláspontot teljes egészében igazoló eredmé-nyekre” jutott, valójában ekkor még komoly ellentétek feszültek köztük. Carnap ugyanis „A fizikai nyelv…” cikkében amellett érvelt, hogy a fizikai és fenomenális (tehát a privát érzettartalmainkat leíró) nyelv közti fordítás lehetségessége révén a fenomenális nyelv is értelmes és a tudomány kiindulópontjául szolgálhat (Ambrus 2015, 197–206). Ezzel szemben Neurath a Verein Ernst Machban tartott előadásának absztraktjában, illetve az ekkoriban megjelent írásaiban is azt hangoztatta, hogy kizárólag a fizikalista (vagy, ahogy később nevezte, fizikalisztikus) nyelv értelmes, és a metodológiai szolipszizmus álláspontját, miszerint az egyéni élményekre épülő fenomenális nyelv is értelmes kiindulópontot jelent, végleg fel kell adni:

A „más elmék” [„Fremdpsychischen”] összes problémáját ismerjük már a „saját elménk” [„Eigenpsychischen”] területéről. Ha Robinson a dühe és a próbálkozá-sai közt akar korrelációkat felállítani, akkor a naplót kell használnia. […] Arról, hogy mit „érzett valójában” Robinson, amikor leírta a bejegyzéseket, Robinson éppoly sikertelenül beszélne magával, mint valaki mással. A tegnap „tapasztala-ta” éppoly „idegen” [„fremd”], mint mások tapasztalata. (Neurath 1932, 106.) Neurath tehát amellett érvel, hogy semmivel sincs inkább privilegizált hozzáféré-sünk a saját múltbéli mentális élményeinkhez és tartalmainkhoz, mint másoké-hoz, vagy másoknak a mienkhez. Éppen ezért 1932-től „radikális fizikalizmusról”

beszél, hogy saját álláspontját megkülönböztesse Carnapétól, és a következőképp fogalmaz a híres „Protokolltételekben”:

Ha Robinson azt, ami tegnap protokollált [„protokolliert”], össze akarja kapcsol-ni azzal, amit ma rögzített, azaz, ha egyáltalán valamilyen nyelven ki akarja fe-jezni magát, akkor „interszubjektív” nyelvet kell használnia. A tegnapi és a mai Robinson éppúgy szemben állnak egymással, mint Robinson és Péntek. […] Ezt azt jelenti, hogy minden nyelv, mint olyan „interszubjektív”. Egy bizonyos idő-pontbeli protokolloknak a rákövetkező időidő-pontbeli protokollokba felvehetőek-nek kell lenniük, csakúgy, mint A protokolljainak B protokolljaiba. Ezek alapján nincs értelme monologizáló nyelvekről beszélni, ahogy Carnap teszi. (Neurath 1932/1972, 254–255; kiemelés az eredetiben.)⁵⁶

Carnap (1932c, 215) Neurath észrevételének ellenére sem fogadta el a radikális fi-zikalizmus tézisét, és azt állította (valójában a tolerancia elvének kapujában), hogy „itt nem két, egymással inkonzisztens nézetről van szó,” tudniillik az egymást kizáró fizikalista és a fenomális nyelvekről, „hanem a tudományos nyelv

felépítésé-56 Az ehhez hasonló passzusokat szokták Neurath „privátnyelv-argumentumának” nevezni (Uebel 2007a).

nek [Aufbau der Wissenschaftspsrache] két eltérő módszeréről, amelyek egyformán 67 lehetséges és legitimek (kiemelés az eredetiben).

Neurath és Carnap polémiája végül nem nyert teoretikus feloldást, és a felek is inkább gyakorlati szempontból próbáltak meg túllépni – Neurath esetében – a sé-relmeken, illetve – Carnap esetében – az értetlenségen. Carnap a következőket írta Neurathnak 1932 februárjában:

Nagyon aggaszt, hogy dühös vagy rám. A Neurathtal való barátság számomra az élet egy egészen jelentőségteljes és számomra nélkülözhetetlen pontja. Sok min-denért tartozom köszönettel. Különösen azért, hogy megtanultam átlátni a törté-neti jelentőségét annak, amit máskor kizárólag „a logika jeges csúcsain” dolgozó elszigetelt tudósként szemléltem. A jövőre vonatkozóan még a mostaninál is nagyobb mértékű közös munkáról álmodom. Kettőnk nevének a történelem so-rán egyszer majd egymás mellett kell állnia egy újságban. (Carnap Neurathnak, 1932. február 10. RC 029-12-63. Kiemelés tőlem.)⁵⁷

Akárhogy is, az eddigiekben említett vita komoly nyomot hagyott Carnapban, ugyanis még egy későbbi, 1945-ös vitájuk során is felemlegette azt: egy levelében arról írt, hogy nem az zavarta, hogy hivatkoznia kellett Neurathra (hiszen ez az elvárás jogos volt), hanem sokkal inkább az az „erőszakos érzelmes mód a kitöré-sekkel és a nyomással”, ahogy Neurath hatni próbált rá. Végül Carnap „a béke és a barátság kedvéért” megadta a hivatkozásokat, azonban sosem feledte a saját sérel-meit: „a mai napig neheztelek arra, hogy életem eme egyetlen pontján valaki más zsarnokoskodásának hatására olyat kellett mondanom, amit nem volt összhang-ban a meggyőződéseimmel.”⁵⁸

Neurath és Carnap kálváriája azonban itt nem ért véget. 1932-ben, miután meg-írta és benyújtotta a „Protokolltételek” című tanulmányát az Erkenntnisnek (amit egyébként válaszként írt Carnap „A fizikai nyelv…” cikkére), Neurath és Carnap ismét összevesztek, hiszen az utóbbi szerint a tanulmány „nem érthető”, és telis-te-le olyan állításokkal, amik meltelis-te-lett Neurath nem érvel, és amik „pontatlanok”; mi több, Neurath központi felfogása a „gócokról” (Ballungen, ezekről lásd a 5.2. sza-kaszt), szintén érthetetlen. Így nem csoda hát, hogy „Neurath állításait a [Bécsi]

Körben elutasították, és java részt nem is értették.”⁵⁹

57 „A logika jeges csúcsai” kifejezés a kör manifesztumának híres záró sorai utal, lásd Carnap – Hahn – Neurath 1929/1991, 173.; továbbá a kötet 4.2. szakaszát.

58 Carnap Neurathnak, 1945. augusztus 23. (RC 102-55-09). „A fizikai nyelv…” cikk és Neurath plági-umvádjának, illetve a történtek értelmezésének hatalmas irodalma van. A legátfogóbb, legrészle-tesebb (és egyik legmeggyőzőbb) írás Thomas Uebel (1995) nevéhez fűződik. Vö. Uebel 2007a, 8. fejezet.

59 Carnap Neurathnak, 1932. március 2. (RC 12-61) és Neurath Carnapnak, 1932. július 7. (RC 029-12-41).

68 A dolog ismét csak odáig fajult, hogy Neurath további résztvevőket vont be a vitába. Heinrich Neider és Herbert Feigl írtak végül Carnapnak egy levelet, ami-ben azt állították, hogy „az Erkenntnisnek azok az olvasói, akik egyáltalán érdek-lődnek a probléma iránt és Carnap esszéjét is értik”, Neurath megjegyzéseit is ér-teni fogják Carnap cikkéről.⁶⁰

Carnapot persze ez az akció önmagában nem győzte meg: szerinte az esszé fő problémája az, hogy Neurath folyamatosan a materiális, vagyis a metafizikának teret engedő beszédmódot használja, pontatlanul fogalmaz. Carnap elkülöníti a való tárgyi mondatokat és a formális beszédmód állításait. Az elsőre lehetne példa

„A rózsa vörös” mondat, ami egy tipikus nemnyelvi entitásról, vagyis egy valódi tárgyról szóló állítás. Ezzel szemben „A ’Hold’ egy szótagú” mondat a formális be-szédmód [formale Redeweise] példája, hiszen láthatóan egy kifejezésről szól (más-kor Carnap az ilyen mondatokat szintaktikai mondatoknak nevezi). A kettő közt helyezkednek el a materiális beszédmód [inhaltliche Redeweise] mondatai, vagyis az olyan látszat-tárgyi mondatok, amelyek során látszólag tárgyakról beszélünk.

„A Hold egy tárgy” mondat látszólag a Holdról, mint égitestről szól, azonban Car-nap szerint lefordítható egy olyan mondatra, ami a „Hold” névről szól (és így a formális beszédmódhoz tartozik): „A ’Hold’ szó egy tárgy-szó”.

Mi több, Carnap szerint a materiális beszédmód mondatai mindig lefordítható-ak a formális beszédmód mondataira (ahogy ezt „A fizikai nyelv…” tanulmányban demonstrálta is), annak kapcsán pedig, hogy melyiket alkalmazzuk, szerinte java-részt a kényelmesség és a hatékonyság dönt:

Mivel a nyelvi analízis terminológiája szokatlanul cseng, a könnyebb megértés kedvéért a csak a nyelvi formákról szóló helyes beszédmód mellett […] használ-ni fogjuk a „tárgyakról” és „tényállásokról”, valamint a mondatok „értelméről”

vagy „tartalmáról”, illetve a szavak „jelentéséről” szóló szokásos beszédmódot is. (Carnap 1932/1998, 49. Vö. Carnap 1934b, 13; 1935/1972, 167–176.)

Annak ellenére, hogy a formális beszédmód lenne a valóban megfelelő beszéd-mód, Carnap (u.o.) szerint a materiális is ugyanúgy megteszi (hiszen a két nyelv lefordítható egymásra), ráadásul az ismertebb és szokványos is, vagyis noha „nem teljesen szabatos, de szemléletesebb.”

Azonban azért is kell a formális beszédmódot előnyben részesítenünk, mivel ha nem vagyunk elég óvatosak, akkor a tartalmi beszédmód félrevezethet bennünket.

„A tartalmi beszédmód használata gyakran vezet konfúzióra és meddő filozófiai vitákra” (Carnap 1935/1972, 174). Ebből a szempontból az „veszélyes”, ugyanis ott gerjeszt vitákat, ahol nem kellene: ha továbbra is tárgyakról beszélünk, és tartjuk magunkat ahhoz, hogy olyan speciális filozófiai tárgyakról van szó, amik kívül es-nek a tudományok hatókörén, akkor ismét karosszékben ülve vitatkozunk

megold-60 Neider és Feigl Carnapnak, 1932. július 7. (RC 029-12-43).

hatatlan kérdéseken. Azonban, ha az állításainkat és téziseinket lefordítjuk a for- 69 mális beszédmódra, akkor már áttérünk a nyelvi és logikai elemzés területére, ahol pedig a jelen kötet harmadik részében terítékre kerülő tolerancia elve uralkodik.

Mármost, ahogy említettem, Carnap a materiális beszédmód használatát rója fel Neurathnak. Noha levelében is megjegyzi, hogy „a materiális beszédmód gyak-ran kényelmes és célszerű, a kritikus pontokon, ahol épp az számít, hogy az em-bert helyesen értsék”, nem hagyhatják az olvasóra a formális beszédmódra törté-nő fordítást. Válaszában Neurath megfogadja Carnap tanácsait, ugyanis a „közös munkára törekszik”, azonban megjegyzi, hogy nem érti Carnap „szőrszálhasogatá-sát”, hiszen az írásaiban gyakran használ ő is homályos, többértelmű és érthetet-len kifejezéseket: példának az „igazolás” („Bewährung”) és a mondatok tartalmá-hoz kapcsolt képeket, képzeteket („Vorstellungsgehalt”) tartalmá-hozza.⁶¹

Noha ez a vita még 1934-ben is elő-előbukkan a levelezésben,⁶² Neurath stílusát pedig később is többször találták homályosnak (lásd 4.2. szakasz), ennek kapcsán már most érdemes kitérni egy összefüggésre. Neurath már kora egyetemi éveitől kezdve közel állt a marxizmushoz, és az 1920-as évek végén több olyan átfogó pro-jektbe is belekezdett, ahol a marxizmus és a tudományos világfelfogás kérdéseit pró-bálta összhangba hozni. Ennek egyik eredménye az 1928-as Lebensgestaltung und Klassenkampf (Személyes élet és osztályharc, 1928/1981b) című monográfia, illetve az 1931-es Empirische Soziologie (Empirikus szociológia, 1931) című könyv, ami Frank és Schlick sorozatában jelent meg – korántsem egyszerű körülmények közt.⁶³

Miután Neurath leadta a kéziratának első verzióját a kiadónak, Carnap a követ-kezőket írta a naplójába 1930. július 9-én: „Ebéd Schlickkel és Waismannal.

Neurath kéziratáról. Schlicknek nagyon nem tetszik a kifejezésmód; sajnos az em-bernek igazat kell neki adnia”. Ezt követően Schlick egy külön levelet írt Franknak, amit továbbított Carnapnak is. Ebben arról értekezik, hogy „Neurath kézirata […]

sok fejfájást és két álmatlan éjszakát” okozott neki. Noha Schlick egyes pontjait már ismerte a kéziratnak, a teljes verzió így is „megrémítette”. A következőket írta Franknak és Carnapnak: „Az ábrázolást olyan sótlannak, a célokat pedig alig kielé-gítőnek találtam, hogy meg vagyok győződve arról, hogy az írást az egészen vak rajongókon kívül senki nem venné komolyan.” A hivatalos bírálatában pedig arról

61 Carnap Neurathnak, 1932. július 18. (RC 12-39) és Neurath Carnapnak, 1932. július 27. (RC 029-12-38). Neurath (1946/1983) élete végéig nem volt képes elfogadni és megérteni Carnap igazolásra, konfirmációra és indukcióra vonatkozó írásait és kutatásait.

62 Carnap Neurathnak, 1934. május 18. (RC 029-10-63) és Neurath Carnapnak, 1934. május 22. (RC 029-10-62).

63 Carnap naplója dokumentálja azt, ahogy Neurath egyre inkább a marxizmus teoretikus kérdései felé fordult az 1920-as évek végén. Lásd a következő bejegyzéseket: 1930. január 13., 17., 18., 21., 23., 25.; február 3., 10., 20.; április 22., 25.; május 5. és 12. (RC 025-73-04). A folyamatos informális diszkussziók és előadások, amiket Neurath tartott a marxizmusról, materializmusról és a tudomá-nyos világfelfogásról, Carnap számára is ösztönzőek voltak, ugyanis, ahogy arra egy május 10-i bejegyzésében utal, ő maga is tartott egy (sikeres) előadást „A tudomány materialista alapjáról” a szocialista munkaközösségben. Neurath marxizmusáról lásd Sandner 2014b.

70 beszélt, hogy a kézirat „tudománytalan és komolytalan”, mi több, „teljes egészében retorikus és propagandisztikus”. (Érdekes módon 1935-ben Hempel szintén azt írta Carnapnak, hogy „[e]bben a Neurathban egy propagandaminiszter veszett el.”) Végezetül Schlick a publikálásnak azt a feltételt szabta, hogy Neurath a felüle-ti változtatások és kozmefelüle-tikázás helyett „alapvetően dolgozza át” a kéziratot.⁶⁴

Neurath eleinte „egyáltalán nem értette” Schlick érveit, sokkal inkább azonnal

Neurath eleinte „egyáltalán nem értette” Schlick érveit, sokkal inkább azonnal

In document EGYSÉG ÉS TOLERANCIAA LOGIKAI EMPIRIZMUS TUDOMÁNYOS VILÁGFELFOGÁSA (Pldal 63-75)