A fölkelés ideje alatt számos olyan cikk jelent meg a napi és heti lapokban, amelyek a fölkelést támogatták.
Ádám T. István, e könyv szerzője a Nemzeti Élet«-ben írt fölkelő-tárgyú novellákat·
Budaváry László nemzetgyűlési képviselő, mint a »Nem- zeti Élet« főszerkesztője, nem egy cikkben állt síkra Nyugat- magyarország érdekében.
Gagyi Jenő, népfölkelő őrnagy, hírlapíró, mint a Magyarság munkatrása, színes helyszíni tudósításokkal érdemesítette ma- gát a megemlítésre.
Komáromi János, a jeles magyar író tollából hangulatos cikkek, leírások jelentek meg a Magyarság 1921-es évfolya- mában.
Milotay István a Magyarság főszerkesztőjének is sokat köszönhet a fölkelés mozgalma.
Lendnay István nemzetgyűlési képviselő, neves író és mű- fordító számtalan cikkel támogatta a fölkelést.
Légrády Imre és Légrády Ottó »Pesti Hírlapjának« sokat köszönhet nemcsak Nyugatmagyarország népe, hanem az egész nemzet. A Légrádyak Trianon óta a magyar cél: a revízió szol- gálatába állították lapjukat és ez ügyben páratlan áldozatkész- séget tanúsítottak.
Lingauer Albin országgyűlési képviselő nevével többször is találkozik e könyvben az olvasó. Azonkívül, hogy lapját a
»Vasvármegyét« teljesen a fölkelés szolgálatába állította, egyike volt azoknak a vezető embereknek, akik a fölkelésben hervad- hatatlan érdemeket szereztek. Lingauer Albin 1877-ben szü- letett 1901-től a Szombathelyen megjelenő »Vasvármtegye« című keresztény irányzatú napilap főszerkesztője. Számtalan katonai kitüntetés tulajdonosa. Jelenleg a Kőszeg II. választókerületi képviselője. A nyugatmagyarországi fölkelés egyik legbátrabb vezetője volt. Jelentős részt vett a szervezés munkájában. Ezen a téren, mint az akkori nemzetgyűlés képviselője is kitűnt a parlamentben, bátorhangu szónoklataival.
Zsabka Kálmán a »Nép« című napilap megjelent irásai- val szerzett érdemeket
Maderspach Viktor az erdélyi hősnek a fölkelés után évek
múlva cikksorozata jelent meg a »Magyarság«-ban a nyugat- magyarországi fölkelésről
Maderspach Viktor született 1875. február 10-en, Petro- zsényban. 1897-ben mérnöki oklevelet szerzett, szolgálatonkí- vüli bonvéd huszárkapitány, tömérdek kitüntetés tulajdonosa.
A háború utáni hősies küzdelmekről több könyve jelent meg .
Külön kell, bogy megemlékezzünk a Nagyszentmihályon:
megjelent »Lajtabánság« című lapról, amely a Lajtábásági hivatalos sajtó orgánumaként szerepelt a fölkelés leszereléséig, A lapot Apátbi és dr. Lévay szerkesztette.
Dr. Lévay Ferenc a Lajtabánság belügyminisztere dolgoztai ki a Lajtabánság alkotmányát, a magyar és svájci alkotmány;
mintájára. Munkája azonban nem került kiadásra. Kéziratban van.
Lajtabánsági emlékérem.
Ludvig Ernő svájci főkonzul, több jogi vonatkozású cik- ket írt a nyugatmagyarországi üggyel kapcsolatban.
A belföldi sajtó munkásai közül talán legtöbbet tett vi- téz Endre László dr., aki született Abonyban 1895. jan. 1-én iskoláit, Kiskunfélegyházán, egyetemet Budapesten végezte. Je- lenleg a gödöllői főszolgabiró. 1922-ben a Kormányzó úr őfő- méltósága vitézzé avatta. Vitéz. Endre László már a fölkelésben és az ezt megelőző hazafias mozgalomban kitüntette magát.
Az ő parancsnoksága alatt harcoltak a gödöllőiek, valamint a környékről, Aszódról, Vácról összegyűjtött fölkelők és a pinkafóiek ma, is szeretettel emlékeznek vissza arra az időre amikjor a, községükbe fölkelői élén bevonult Endre.
Pinkafő ezidőben a legmintaszerübb fölkelőcsapatot fo- gadta falai közé s nem kisebb dologgal dicsekedhet, minthogy ott alakult meg az első magyar levente csapat, amely bár
abban az időben nem viselte még ezt a nevet. Ugyanis vitéz Endre László, valamint a pinkafői parancsnokságnál szolgá- latot teljesítő Philipp Kornél korpnai uradalmi intéző, Pá- lóczy Horváth Lajos, Fabry Vince nemcsak azon voltak, hogy a határokat a bevonuló osztrák csapatok ellen megvédjék, ha- nem igyekeztek példás magatartásukkal a lakosság rokonszen- vét a fölkelők iránt felkelteni, amelyet elsősorban példás köz- igazgatással és a lakosság ügyesbajának orvoslásával értek el.
Vitéz Endre László parancsnoksága alatt harcolt édes atyja is, akit a legutolsó képviselőválasztáson országgyűlési képvise- lővé választottak, aki öreg kora ellenére nagyobb járőrözések- ben vett részt, minden ütközetben ott volt és a legfárasztóbb szolgálatok alól sem vonta ki magát.
Vitéz Endre László a fölkelés után sem szűnt meg Nyu- giatmagyáíországiért harcolni, amelyért külön dicséret illeti meg őt különösen mja, amidőn állítólag fontos politikai okok miatt az elszakitptt Nyugatmagyarországról alig esik szó a sajtóban.
A »Cél« XVIII. évfplyama, 1Θ28. január, februári számá- ban »Képek a nyugatmagyarországi felkelésből« című érteke- zésében visszaemlékezéseket közöl, amelyek azonkívül, hogy be- cses olvasmányt képeznek, fontos adatokat szolgáltattak e könyvhöz. Ugyan e tárgyról előadásokat is tartott több ízben.
Sokkal nagyobb jelentőséggel bír azonban az 1934-ben megjelent »Nyugatmagyarország sorsa« című könyve (Held Já- nos könyvnyomda), amelyet a szerző a fölkelés évfordulója alkalmából írt, napirendre hozva a kérdést, amelyet a revíziós mozgalomban megnyilvánuló magyar közvélemény az utóbbi időben sajnos, elhanyagolt. Foglalkozik az 1934-ben Ausztriá- ban megindult magyar barát mozgalommal, amely Burgenland visszaadására akarja megnyerni az osztrákokat. Vitéz Endre László dr. 6 pontban foglalja azokat az ellenérveket, ame- lyeket nyíltan, vagy hallgatólagosan a nyugatmagyarországi kérdés kiélezése vagy csak tárgyalása ellen is felhozni szoktak.
Ezt a 6 pontot vitéz Endre László felháborítóknak találja (igaza van!) és dicséretre való móddal és felkészültséggel ugyancsak 6 pontban válaszolva egyenként dönti meg a meg- alkuvók által felhozott »argumentumokat«. Megrázó szavakkal- követeli, hogy most, amikor a becsületes osztrákok maguk is felvetik a kérdést, a, magyar társadalom egy szívvel egy lélek- kel lépjen sorompóba ez ügyben és kényszerítse a magyar kor- mányzatot a nyugatmagyarországi kérdésben az aktivitás te- rére. Beméljük, hogy a. »Nyugatmagyarprszág sora« című könyve vitéz Endre Lászlónak nem az utolsó munkája.