Vasvármegye állandó választmánya, a szeptember 16-iki ülésén Szentlászlói Varga Gábor indítványára elfogadta és egy- hangúlag a közgyűlés elfogadására ajánlotta a következő javas- latot:
»Vasvármegye közönsége folyó évi szept. hó 16-án tartott évnegyedes közgyűlésében mély fájdalommal értesült Auszt- riának azon szándékáról, mely Nyugatmagyarországnak a ma- gyar hazától erőszakos utón leendő elszakítását célozza. Midőn a vármegye ezen, már eléggé és jogtalanul megcsonkított ha- zánk integritása; ellen irányzott merénylet felett a legnagyobb felháborodásának ad kifejezést, egyben leghatározottabban til- takozik volt szövetségesének ezen méltatlan eljárásai és Nyu- gatmagyarországnak, a magyar haza ezen megszentelt földjé- nek erőszakos és csakis pillanatnyi politikai sikerek elérését, célzó elszakítása ellen és felkéri a kormányt, hogy továbbra is a legnagyobb eréllyel igyekezzen ezen kérdésben az ország-, nak érdekeit megvédeni, ha kell a miniszterelnök úr által ki- látásba, helyezett retorzióknak alkalmazásával a diplomáciai íviszonyt is szakítsa meg, mely eljárásban számíthat a várme-, gye legmesszebbmenő támogatására.
A vármegye ez alkalommal a legnagyobb megelégedéséi fejezi ki Nyugatmagyarország lakosságának, azon valóban ha- zafias magatartásáért, amelyet ezen válságos pillanatokban ta- núsít és azon meleg ragaszkodásért, amellyel az ősi haza iránt viseltetett és ugyanekkor legnagyobb hálával és elismeréssel adózik mindazoknak, akik nemcsak önfeláldozó készséggel, ha- nem életük feláldozásával is részt vesznek azon hősies küz- delemben, mely édes hazánk ezen részének megmentését tűzte ki céljául. Biztosítja ezúttal is Nyugatmagyarország lakos- ságát, hogy a haza kebelében leendő megmaradásáért folyta- tott hősies, szinte emberfeletti küzdelmét nem csak a leg- nagyobb figyelemmel, hanem a maga részéről legodaadóbb tá- mogatásban is hajlandó részesíteni.
A vármegye közönsége, kötelességének ismeri, hogy ezút- tal is megemlékezzék vendnyelvű testvéreinek a magyar hazá- hoz való rendíthet étlen ragaszkodásáról, amellyel a megszálló ellenség minden üldözése dacára is szeretett magyar hazájuk
mellett kitartanak és amely hazafias érzésüktől a legnagyobb:
megfélemlítések sem képesek őket eltávolítani.
A vármegye elévülhetetlen és örök hálája, kíséri vend- lakosságának ezen önfeláldozó magatartását és azon törhetetlen reményének ad kifejezést, hogy hűségük jutalma nem fog el- maradni és ismét egyesülten és együtt fogunk küzdeni az édes magyar haza szabadsága, boldogsága és felvirágoztatá- sáért.
A vármegyei gyűlés napján szeptember 16-án Gillersdorf osztrák községet a felkelők eredménytelenül megostromolják mert az osztrákok rövid tusa után visszaverik őket. A fölke- lők Kirschlagnál beásták magukat.
A fölkelők hadmozdulatait most már állandóan Felsőőrről irányítják. Prónay Pál mellett dr. Szappanyos volt ügyvéd és vitéz Taby Árpád működik. Vitéz Taby Árpádnak Bohár Bóla a Szegedről jött fölkelő főhadnagy segédkezik.
Nyugatmagyarország területén most már valóban egyetlen egy osztrák osztag sem áll, Királyhida, Kismarton és Brück ki vételével itt még erős osztrák csapatok vannak, jobbára fe- gyelmezetlen volkswehrek és komunista csőcselék.
A fölkelők szeptember 16-án már a régi határokon áll- nak őrt, de azért még sűrűn vannak összecsapások, amelyeket legtöbbször a részeg komunista hordák provokálnak ki, noha mindannyiszor véres fejjel visszavonulni kényszerülnek.
A fölkelőcsapatok megtorlásul itt-ott áttörnek Ausztria területére is és igen rettegett hírnévre tesznek szert az osztrá- kok körében. Akkoriban jelent meg egyik magyar lapban a következő karikatúra, amelynek címe: »az osztrák csendőr ré- mes álma«. A rajz egy osztrák csendőr álmát tükrözi vissza tréfás modorban, amelyben a Lajta parton osztrák csendőröket a magyar fölkelők levetkőztetnek. Ez válóban sok helyt így volt. És meg kell érteni, hogy a magyar fölkelő, aki rongyos ruhában dideregve, fillér zsold nélkül harcolt, felháborodott a magas zsoldot élvező osztrák katonák és csendőrök kifogás- talan felszerelésén. Igazságtalannak tartotta a magyar felkelő ezt a viszás állapotot és meg kell adni, hogy volt is benne va- lami. Az osztrákoknak jutott és maradt is felszerelésük, míg bizony a magyar felkelő csapatok szánalmasan lerongyolódva harcoltak. El is nevezték magukat rongyos gárdának és ezt a címet még ma is büszkén viselik és nem egynek még ma is meg van ruhatárában a régi vásott polgári és katonai ruházat- ból összeválogatott egyenruha.
A fölkelők betörnek Ausztriába. Az osztrákok rémeket látnak.
Schaefermühlt, Neudaut, Burgaut megtámadták. Neu- dau és Burgau támadását a szenteleki parancsnokságról So-, mogyi Köllő László főhadnagy irányította. A támadás külö- nösen Neudauban nagy fejveszettséget keltett a mintegy zász- lóalnyi osztrák katonaság között rövid védekezés után az egész;
Tompos Károly, Köllő László és Veszprémi főhadnagy felkelő tisztek.
zászlóalj vonatra pakkolt és Gratz felé menekült. A burgaui;
álloímáofőnök telefonálta őket vissza Fürstenfeldre, avval xa megnyugtató hírrel, hogy a fölkelők maguktól visszavonultak a magyar határok mögé. Ez időben a burgaubergi magyar tá- bori (őrs két tagja (az egyik egy Bobán nevű hadapród.) az osztrákok fogságába esett. Az osztrák komunisták, miután
félholtra verték a két fölkelőt, a grazi fogházba vitték. Ott ugyanúgy bántak velük, mint a fegyencekkel, szenet lapátol- tattak velük és éheztették őket és csak a felkelés után engedték őket szabadon pár hónapi fogház és kiutasítás után. Mindezt ugyanakkor, amikor a fölkelők által foglyul ejtett osztrákok a felsőőri tiszti étkezdében kövérre híztak.
A támadásokkal kapcsolatban az osztrákok rémlátása annyira nőtt, hogy a bécsi sajtó, nem különben a vörösrefestett császári Bécs lakossága Friedrich és Lingauer rémes tervei- ről suttognak, amely szerint a két magyar képviselő 10000 föl- kelővel akarja megrohanni Ausztriát. Az osztatlan rémületet csak a Magyar Távirati Iroda cáfolata tudta némileg eny- híteni.