Bekapcsolódás a hazai tudományos életbe

A periodika tudományos rangját jelezte, hogy a neves rendőrségi kutatók a szemle megjelenésének évtizedei során tanulmányaikat a Belügyi Szemlében jelentették meg. A lap arculatának kialakításában részt vettek a rendészettel foglalkozó legjelesebb tudósok. Így, pl. Déri Pál alapító szerkesztő mellett kiemelendő Katona Géza és Kertész Imre munkássága. A hat évtized alatt a szemle nemcsak egy jó tudományos szaklappá, hanem igazi szellemi műhellyé vált. Akik itt publikáltak, tudják, hogy álláspontjuk, véleményük olyanokhoz jut el, akik a téma ismerői, szakemberei. „Ez a szellemi műhely teret engedett a tudományos vitáknak, szakmailag megalapozott érvek ütköztetésének is, amelynek végül eredménye a rendészeti tudományok fejlődése volt.”⁴²⁸

Eleinte nem volt könnyű hozzászoknia a szemle kiadójának, hogy a folyóirat nem mindig és mindenben csak a hivatalos véleményt tolmácsolta, helyt adott más véleményeknek, nézőpontoknak is. „Természetesen elöljáróim mellett mások is felhívtak az első években telefonon, ha egy-egy cikk valamiért nem nyerte meg a tetszésüket, de az ilyen hívásokat udvariasan azzal hárítottam el, hogy a következő számban szívesen közlöm az észrevételeit. A válaszcikkek máig nem érkeztek be a szerkesztőséghez…”⁴²⁹

426 DÉRI Pál: Az 50 éves Belügyi Szemlére emlékezve. In: Belügyi Szemle. 50. évfolyam. 1. szám. p. 7.

427DEÁK József: The Police, then Interior Review for the forming of the science of law enforcement; from its beginning to the change of the political system. In: West Bohemian Historical Review Department of Historical Sciences Faculty of Philosophy and Arts University of West Bohemia in Pilsen. – Department of History Faculty of Humanities University of Hamburg. 2014. 3. évfolyam. 2. szám. p. 249. URL:

https://otik.uk.zcu.cz/bitstream/11025/15549/1/Deak.pdf Letöltés ideje 2017. szeptember. 12.

428 PINTÉR Sándor: Hatvanéves lett a Belügyi Szemle. In: Belügyi Szemle. 2013. 60. évfolyam. 1. szám. p. 5.

429DÉRI Pál: Az 50 éves Belügyi Szemlére emlékezve. In: Belügyi Szemle. 2003. 50. évfolyam. 1. szám. p. 13.

A szemle szerkesztői szándéka szerint a lap hidat kívánt alkotni az elmélet és gyakorlat, azaz a tudomány képviselői és a végrehajtásban részt vevő tapasztalt szakemberek között. A folyóirat szerzői között egyaránt ott van a bűnügyi nyomozó, a tanszékvezető egyetemi tanár, a közlekedési szakember és az alkotmányjogász, a rendőrségi szolgálatvezető és a tudományos főmunkatárs. „E lap ad arra lehetőséget, hogy véleményt és információt cseréljenek, hogy megismerjék egymás gondolkodását, hogy az elmélet és a gyakorlat kiegyensúlyozottságában készüljenek feladataik megoldására.”⁴³⁰

Nem csoda, hogy a vitákról megjelent cikkek váltották ki az olvasók legnagyobb érdeklődését. „Ebből nemcsak a beosztott olvasók látóköre bővült jelentősen, hanem a rendőri szakágak vezetőié is. Sajnos ez a gyakorlatban csak nagyon akadozva valósult meg.”⁴³¹

Ilyen célok megvalósítása során, félúton nem lehetett megállni a szerkesztőség munkatársainak.

A viták hevében felvetődött „hivatalostól” eltérő véleményeket, új vagy rehabilitálandó tudományok felszínre hozását és körülírás helyett nevüknek kimondását előbb-utóbb kikényszerítették a résztvevők.

Dr. Nyiri Sándor is megerősítette mélyinterjújában, hogy a szemle szerkesztőségében dolgozó jó nevű munkatársak, például Borsi Zoltán, Halász Kálmán, illetve a BM-ben dolgozó kriminálstatisztikusok, rengeteg cikket írtak témájukban. „Így az akkori jogirodalomban sokan hivatkoztak a Belügyi Szemlében publikált anyagokra.”⁴³²

Dr. Déri főszerkesztő szerint a szemle használta a térségben sokszor először – ha jelzővel is –, a „burzsoá áltudományként” megbélyegzett kriminológia szót, a szociológiát, a pszichológiát, a kibernetikát, az informatikát, a prognosztikát, a szervezéstudományt, sok más új tudománnyal együtt, mert a felvetődött problémákra nem lehetett másképp objektív választ adni. „Le kell szögeznem, hogy szerkesztési elveinket, amely a tények kendőzetlen felvetésének igényén, a hibák, hiányosságok sokoldalú megközelítésén alapult, gyakran áldozatokkal járó küzdelemben kellett megvédenünk.⁴³³

A fontosabb, a lakosság vagy az állomány szélesebb körét érintő, a szerkesztőség által kezdeményezett viták, 6–8 hónapig, sőt tovább is, valósággal „vitték” a folyóiratot. Csak a vitaindító cikket és – az átfutási idő miatt – az első választ szervezte meg a szerkesztőség előre.

Ha eltalálták – többnyire sikerült – hogy, mi érdekli az olvasót, a továbbiakban ment minden a maga útján. A vita hevében megismerve a különböző koncepciók előnyeit és hátrányait,

430 LAMPERTH Mónika: Miniszteri köszöntő a Belügyi Szemle megjelenésének 50. évfordulójára. In: Belügyi Szemle. 2003. 50. évfolyam. 1. szám. pp. 3–4.

431DÉRI Pál: Az 50 éves Belügyi Szemlére emlékezve. In: Belügyi Szemle. 2003. 50. évfolyam. 1. szám. p. 7.

432 Mélyinterjú dr. Nyiri Sándorral: A politika nem telepedett rá soha a folyóiratra! MELLÉKLETEK

433 DÉRI Pál: Az 50 éves Belügyi Szemlére emlékezve. In: Belügyi Szemle. 2003. 50. évfolyam. 1. szám. p. 7.

formálódtak a vélemények és megteremtődött egy egységes állásfoglalás, valamint a végrehajtás lehetősége. Igaz, hogy sok minden csak lehetőség maradt, de közben az olvasók új ismeretekhez, felismerésekhez is jutottak.

Például mit írt a belügyi tájékoztatásról az alapító főszerkesztő, Déri Pál 1965-ben? Miként alakult a városi kapitányságokhoz beérkezett feljelentések sorsa 1974-ben? Nyomozzon-e a körzeti megbízott? – ez volt a kérdés 1986-ban. Szakmai kérdések, amelyek ma is alapos elemzést igényelnek, és ez már kockázat nélkül megtehető. „Lehetne névsort összeállítani a fiatal, pályakezdő rendőrökről és határőrökről, akik egykoron írt cikkeikkel bizonyították tehetségüket, írásaik révén váltak elismert belügyi szakemberekké, ma pedig a rendőri vagy a határőrségi vezetés fontos posztjain szolgálnak.”⁴³⁴

Vagy ki hinné el, hogy egy fegyveres testület folyóiratában jelent meg a rendőrök intézkedési készségéről folytatott vitában a következő szöveg: „… rendszerint más a helyzet, ha valamilyen vezető beosztású emberrel vagy annak beosztottjával, legtöbbször gépkocsivezetőjével szemben intézkednek. Ilyenkor a feljelentést még meg sem írták, de már szól a telefon a járástól, vagy sokszor egyenesen a megyétől.”⁴³⁵

Meg kellett tehát teremteni a belügyi vezetés és a végrehajtás közötti őszinte, nyílt, rendszeres együttgondolkodást. Ennek feltételeit csak úgy tudta a szerkesztőség megvalósítani, ha a folyóiratban átlépte a fegyveres testületeknél nélkülözhetetlen alá- és fölérendeltség szigorúan őrzött határait. Ezért foglaltatta be dr. Déri a Belügyi Szemléről készült belügyminiszteri parancsba, hogy minden szerző rangjától és beosztásától függetlenül egyenlő jogokkal rendelkezik, amit senki nem sérthet meg. A parancsot bírálni nem lehet, de a gyakorlatban megmutatkozó fogyatékosságaira mindenki felhívhatja a figyelmet. „Megteremtettük tehát a szólás szabadságát, amely nélkül egy folyóirat az olvasók szemében csak reklámkiadvány, amelynek nincsen semmi hatása, sőt kontreminálja (ellenakcióval meghiúsítja – a szerző) a kiadó helyes célkitűzéseit.”⁴³⁶

A szemle alighanem a korabeli „Magyar Rendőr” meghatározott szerepe szerinti szakmai, üzemi lap viszonylatában kívánt más jellegű kiadvány lenni, amely: „Tudósított a mindenkori vezetők szája íze szerint, a mindenkori szempontok alapján, a testület (szakma) mindenkori belső életéről. Visszafogottan, kerülve az indokolatlan szószátyárságot és a felesleges kritikát. A

434 KORINEK László: Egy folyóirat évfordulói. Rendészeti Szemle. 1993. 40. évfolyam 1. szám. p. 6.

435 DÉRI Pál: Az 50 éves Belügyi Szemlére emlékezve. In: Belügyi Szemle. 2003. 50. évfolyam. 1. szám. pp. 7–8.

436 DÉRI Pál: Az 50 éves Belügyi Szemlére emlékezve. In: Belügyi Szemle. 2003. 50. évfolyam. 1. szám. pp. 12.

szerkesztők – éppúgy, mint más lapoknál – pontosan ismerték korlátaikat, tudták meddig merészkedhetnek.”⁴³⁷

Ezzel szemben a Belügyi Szemle szerkesztősége, a vizsgált, csaknem négy évtizedes tevékenységében, arculatában, többé-kevésbé mindig arra törekedett, hogy „Legyen nyitott minden értékes gondolat, a rendészeti szolgálat területeinek jövőjét építő valamennyi tudományos felismerés számára, és őrizze meg azt a képességét, amellyel egyszerre képes szólni a kutatóhoz és a közrendvédelmi járőrhöz. Őrizze meg négy évtized eredményeit, és az ideológia béklyóit levetve legyen jobban, mint eddig, egyszerre a rendészeti szakmák mással nem helyettesíthető fóruma és tudományos műhelye.”⁴³⁸

A minisztérium el is ismerte a szemle erőfeszítéseit a tudományos megközelítés népszerűsítésében. „A tudományos munka hasznosítását szélesebb körben való megismertetését segíti elő a – kutatóhelyi kiadványokon és a BM IV/II. csoportfőnökség kiadványain túl – a Belügyi Szemle Tudományos élet rovata.”⁴³⁹

A belső tudományos eredményekről való tájékozódás és tudományos vitafórum biztosítása céljából 1977 januárjától a BM Tudományszervezési Osztálya gondozta a Belügyi Szemle

„Tudományos élet” rovatát, amelynek fő célkitűzése volt tájékoztatni a hazai és nemzetközi konferenciákról, ülésekről; doktori, kandidátusi értekezések megvédéséről; a kutatások eredményeinek produktumainak publikálása; az osztály tudományos pályázatai legjobb pályaműveinek közzététele. Csaknem öt év alatt „39 publikáció jelent meg (14 tájékoztató jellegű, 25 tudományos tanulmány).”⁴⁴⁰

Dr. Janza Frigyes, a hetvenes évek közepén létrejött BM Tudományszervezési Osztályon a folyóirat irányába kapott instruktori feladatokat. Így, egyaránt jó ismerte a Belügyi Szemle és a tudományos tevékenysége alakulását. Szerinte 1975 és 1985 között kezdődött az igazi kibontakozás.

437 DVORÁK Ede: A „Magyar Rendőr”, illetve a „Zsaru” magazin társadalomképe a rendszerváltás során. BM Kiadó. Budapest. 1992. p. 5. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 4.1., A-4423/3

438 KORINEK László: Egy folyóirat évfordulói. Rendészeti Szemle. 1993. 40. évfolyam 1. szám. p. 7.

439 SZALMA László: A belügyi tudománypolitika és a tudományszervezés helyzete. In: A Belügyi Tudományos kutatások időszerű kérdései. BM könyvkiadó. Budapest. 1982. p. 14. ÁBTL 4. 1. A4382

440 SZALMA László: A belügyi tudománypolitika és a tudományszervezés helyzete, In: A Belügyi Tudományos kutatások időszerű kérdései BM könyvkiadó. Budapest. 1982. p. 101. ÁBTL 4. 1. A4382