A háborút követő legelső évek alatt Jerusalem közelében, tigy- látszik, egy központ formálódott, mely ötven, hatvan év múlva kiváló szerepet fog játszani. Jerusalemtől két és egy negyed mértföldnyire1 nyugat-dél-nyugati irányban volt egy, neve után alig ismert falu:
Béther.2 Ugylátszik, hogy az ostrom előtt több évvel Jerusaletnnek számos gazdag és békeszerető polgára előre látva a vihart, mely a
1 A Talmud adatai Béther fekvése felől (Jer. Talm. Taanith IV. 8; Bab.
Talm. Gittin 57 a; Midrasch Bka II. 2) oly pontatlanok, képtelenek, ellent
mondók, hogy azokból valamit megtudni lehetetlen. Eusebius (Hist. eccl. IV.
VI. 3) vágja ketté a kérdést azzal, a mit, pellai Ariston után, Béther és Jeru
salem közelségéről mond. L,. Estori Parhi K afíor uapherah XI. f. A Jer. Talm.
Taanith IV. 8. A jerusalemiek által Bétherben vásárolt földekről szintén e közelség mellett szól. L. Neubauer Geogr. du Talm. p. 100 s köv.
2 B a ith é rvagy Bethdr Józsuenál XV. 60. a Septante szerint (1. sz. Jeromos In Mich V. 2); a mai Bittir kicsiny falu az uadi Bittir nyílásánál, a melynek közelében a K tiirbet e l J a h u d *a zsidó romok» feküsznek. L. Ritter Erdk. XVI.
p. 428—429. A Talmudban olvasható távolság «negyven mértföld a tengertől*
reáillik Bittirre. Mások szerint Béther azonos Beth-schemeschel, — e nézet a Sámuel II. k. XV. 24. (Sám. I. VI. 12) és a Krón. I. VI. 59. versének görög fordítására támaszkodik. Beth-schemesch mintegy öt mértföld Jerusalemtől Bittir felé. Ez azomban kétségkívül a görög fordító tévedése. (V. ö. Jós. XV.
10. és 60. a Septante szerint). A föltevéseket, melyei Bethert Jerusalemtől északra keresik, megdönti azon körülmény, hogy a bétheri hadi foglyokat Rameth e l Khalil-ba.t\ adták el Hebron mellett (sz. Jeromos In Zách. XI. 4., In Jerem . XXXI. 15. és Chron-pascale p. 253—254). Igaz, hogy Robinson (Bibi.
Rés. III. p. 266—271) nem találta, főleg a vizkérdésben, Bether mostani hely
zetét megfelelőnek azzal, a mit Bittir = Bether föltevés mellett várhatunk.
De ugyanez hozható fel Josapata fekvése ellen, a mely nem kétséges. Tobler (D ritte Wanderung p. 103) cisternákat vélt találni a fellegvárban. Guérin (Des- crip. de la Pál. Judea II. 387.) eloszlatott minden nehézséget, midőn kimu
tatta, hogy a rómaiak által elfoglalt város a mai falut, a fellegvárat és az őt uraló fensikot foglalhatta magába; nem szabad felednünk, hogy a rómaiak által elfoglalt város csupán nehány évig birt jelentőséggel, hogy lakossága igen szegény volt, hogy az erődítmények csak hamarosan épültek (Dió Cass.
LXIX. 12) végre, hogy a Talmudban olvasható adatok túlzásokkal telvék.
3
E v an g y e lio m o k .
fővárosra zúdulni készült, földeket vettek itt, hogy azokon meghúzód
hassanak.1 Béther tényleg egy termékeny völgyben feküdt, oldalt azon fontos utaktól, melyek Jerusalemet az északkal és a tengerrel kötötték össze. A falu felett, mely szép forrásával, mintegy termé
szetes erődöt képezett, fellegvár uralkodott; az alsó város egy fen- síkon terült el. A 70. évi katasztrófa után a menekülők tekintélyes száma zsúfolódott itt össze. Zsinagógákat, senhadrint, iskolákat ala
pítottak.2 Béther csakhamar szent várossá, a Sionnal egyértelmű helylyé vált. A lépcsőzetes halmot házak födték, melyek a sziklába vésett támfalakkal és a halom természetes alakja mellett3 Ugy néztek ki, mint egy durván faragott kövekből emelt citadella. Béthernek rejtett fekvése okozhatta, hogy a rómaiak nem törődtek a munkála
tokkal, lehet különben, hogy egy részök a Titus ostromát megelőző időben épült.4 Sürü érintkezése mellett Lyddával, Jabnéval, igen nagy várossá fejlődött Béther5 és a fanatismus által tépett harcz- térré Júdeábán. Látni fogjuk majd, hogy a judaismus itt küzdi utolsó és sikertelen harczát a római hatalommal.
Ugylátszik, Bétherben Íródott meg egy sajátszerü könyv; töké
letes tükre Israel lelkiismeretének e korszakban, hol a múltban el
követett hibák emlékezete és a jövendő zendülések dühöngő előérzete kereszteződtek egymással; — a J u d i t h* könyvét értem. A lángoló hazafi, aki ezt az a g a d á t zsidó nyelven7 megírta, azt a zsidó
1 Jer. Talm. Taanith IV. 8.
2 Jer. Talm. Taanith IV. 8; Bab. Talm. Sanhedrin 17 b; Jelűnek Beth hammidrasch IV. 146.
3 V. Robinson III. p. 266; Guérin II, p. 386, 387.
4 Az óriási vájatok és feltöltések mind a 132-iki felkelés idején épültek.
Dió Cassius LXIX. 2.
6 Jer. Talm. Taanith IV. 8; Midrasch Eka II. 2. (óriási túlzások) V. ö.
sz. Jeromos Zacharids-ró\ VIII. 19.
6 Josephus még nem ismerte J u d ith könyvét; már pedig, ha e könyv 70. előtt jelent volna meg, megfoghatatlan lenne, hogy Josefus azt ne ismerte legyen és még megfoghatatlanabb, hogy azt ismerve, nem használta volna e könyvet, mely oly tökéletesen egybevág alapgondolatával, mely arra irányul, hogy honfitársainak heroismusát kiemelje és kimutassa, hogy e tekintetben csöppet sem maradtak a görög és a rómaiak mögött. Viszont 95. körül római Kelemen (a d Corint. I. 55. és 56. Bryennei Philotheus kiad.) idézi e művet. A könyvet tehát 80 körül Írták. A zsidó alkotmányszervezet, melynek képét adja a könyv, nagyon is az, mely a 66. forradalmat túlélők tetszését kinyer
hette. Israel élén az iró szerint egyedüli kormányként a központi gerousia és a főpap áll. (IV. 6, 18.)
7 A görög szövegen egy héber fordítás kétségtelen nyomait találjuk p.
o. III. 9. és a helyneveknél. A chaldeai szöveg, melyről Jeromos beszél (Praef) ha létezett, nem volt eredeti. Jeromos fordítása# itt mi értékkel sem bir; egye
dül a görög az irányadó. Mi is a görög szöveg után indulunk. Fritzsche: L ib ri Apoc. Vet. Test. p. 165.
a g a d á k szokása szerint egy igen jól ismert történet után mintázta,—
a Deborah története után, aki az ellenség vezérét megölve1 mentette meg Israelt. Minden sora erre vall. Isten népének ősi ellensége, Nabukodonosor (tökéletes typusa a római császárságnak, mely a zsidók szerint, a bálványimádás propagandájának a műve volt csupán2) uralma alá akarja terelni az egész világot és önmagát tenni egyedüli Istenné. A vállalattal vezérét Holofernest3 bizza meg. Min
denki meghódol — a zsidó nép kivételével. Israel nem harczias nép1, de hegyi lakó, akit leigázni nehéz. A mig a törvényszerint él, le- győzlietlen.
Egy tudós pogány s aki ismerte Israelt, A c h i o r (a világosság testvére) Holofernest feltartóztatni igyekszik. A lényeg szerinte a z : megkell tudni, vajjon hűtlen lett-e Israel a törvényhez, ez esetben könnyen legyőzhető, ha nem, óvakodjék azt megtámadni. Mind hasz
talan. Holofernes Jerusalem ellen vonul. Jerusalem kulcsát az északi oldalon, Dothaim felől a hegyi vidék tövében, az Esdrelon síkságtól délre eső hely képezte. A neve: B e t h - é l ó a h (Istennek háza.)5 A szerző tökéletesen Béthert veszi e hely leírásánál mintául.
Egy uadiö nyílásában fekszik, hegyen, melynek lábánál a lakosságra nézve7 nélkülözhetlen forrás fakad; a felső város cisternái nem oly fontosak. Holofernes megszáll)a B e t h - é l ó a h t , melyben csakhamar irtózatos szoinjinség üt ki. De az isteni gondviselésnek jellemző vonása már, hogy a legnagyobb dolgokat a leggyöngébbekkel végezteti. J u- d i t h (a zsidónő) egy özvegy, zelóta nő felkerekedik és megáldozik, a városból kimegy, felkeresi Holofernest, aki előtt szigorú istenfélőként lép fel és mint olyan, aki nem bírta elviselni a T ö r v é n y h i á n y t , melynek tanúja volt a városban. Azért jött, hogy kitanitsa: miként győzheti le a zsidó népet biztosan. Éhen és szomjan haljanak m eg;
már is megszegik a táplálkozási szabályokat és a papok számára
1 ív. főleg Birdk IV. 9.
1 Jusson eszünkbe János Apoc.
J A név pe'rsa. Az iró az anachronismussal keveset törődik.
4 Ju diih . V, 23.
5 A görögben Betuloúa v. Baituloua, iottacismus réven Baitélóa helyett.
A Betti- élóahhal páros Betomesthaim (IV. 6.) falu neve szintén symbolicusnak látszik s nem jelent geographicus helyet. Azon számtalan rendszerek között, melj'ek czélul e fantastikus topographiának valósítását tűzték ki, egyedül a Schultz rendszerének van némi plausibilitása. Bétylua szerinte Beit-Ilfah lenne a Gelboé hegytől északra, (Zeitschrift dér d. m. G. III. 1849. p. 40—49, 58—59; Ritter Erdk. XV. p. 423. V. ö. van De Velde: M em oir to accompany the map o f the Hoty /and. p. 229). De még e rendszer sem állja ki az ellen
vetéseket.
B J u d. X. 10; XII. 7. L. fent.
7 Ibid. V. 1., VI. 11; VII. 3, 10. és k., V. XII. 7; XV. 3.
3‘
fentartott adományokat kezdik enni. Kikérik ugyan a jerusalemi sanhedrin jóváhagyását; de Jerusalem maga is ellazult; mindent megfognak engedni nekik; akkor majd könnyű lesz legyőzni őket.1
«Imádkozni fogok Istenemhez, teszi hozzá, tudassa velem bűnbeesé
sük idejét.*2 Erre abban az órában, midőn Holofernes azt hitte, hogy összes kegyeiben részesül, levágta a fejét. Mialatt oda járt, egyetlen egyszer sem mulasztotta el a Törvényt. Imádkozott és az előirt órákban végezte el a mosakodásokat; nem evett mást, csupán a mit magával hozott; még azon este is, melyen Holofernes kar
jaiba dől, a saját borából ivott. Judith ezután még százöt évig élt, visszautasitva a legfényesebb házasságokat, boldogan és tisztel
ten. Mig élt és azután is, hosszú ideig senki sem merte nyugtalaní
tani a zsidó népet. Achior szintén elnyerte jutalmát, amiért oly jól ismerte Israelt. Körülmetélték és Ábrahám gyermekévé lett örökre.
Az iró azon gondolatával, hogy a pogányok megtérésében hisz,3 meggyőződésével, hogy Isten főleg a gyöngéket szereti, hogy ő kiválóan a kétségbeesettek Istene,4 a keresztyén érzelmekhez közeledik.
De már a Törvény által előirt gyakorlatokhoz való anyagias ragasz
kodása tiszta fariseusra vall. Israel részére autonómiáról álmodik, élén a sanhedrinnel és a nasi-val.3 Eszménye nagyon is a Jabnéé.
Az emberi életben van bizonyos mechanismus, melyet Isten szeret;
annak absolut szabálya a Törvény; Israel azért alkottatott, hogy azt betöltse. Nincs hozzá fogható nép más; oly nép az, melyet a pogányok gyűlölnek, mert jól tudják, hogy az egész világot meg- tántoritani képes;6 legyőzhetlen nép, hacsak nem vétkezik.7 A fariseus aggályaihoz a zelóta fanatismusa társul; felebbezés a Törvény meg- védelmezésébeu a tőrhöz, apológiája a vallási erőszakosságok leg
vérengzőbb példáinak.8 E s z t h e r könyvének utánzata lépten-nyomon kitűnik ; a szerző olvasta e könyvet, de nem azt, mely a zsidó ere
detiben létezik, hanem azokkal a közbeszurásokkal, melyeket a görög szöveg mutat.9 Irodalmi értéke csekély; a banális részletek, a zsidó a g a d a közönséges helyei, énekek, imák stb. olykor a Eukács evangyéli- omának hangjára emlékeztetnek. A messiási követelmények elmélete még nincs nagyon kifejlődve; Judit erényéért még egy hosszú életet
1 J u d. XII. 12., V. E sther görög szöveg, interpolatio IV. 17.
2 J u d . XI. 16—17: V. XII. 2, 9, 18-19.
s Ibid. XI. 23; XIV. 6.
4 J u d . IX. 11.
6 Ju d. VIII. 5; XI. 12.
0 Ju d. X. 19.
7 J u d . V. 17; XI. 10.
8 J u d. IX. 2, 3, 4.
9 Josef Ant. XI., VI. 1.
kap jutalmul. A könyvet egész szenvedélylyel olvashatták Bétherben és Jabnéban; de érthető, hogy azt Josefus nem ismerte Rómában;
kétségkívül eldugta volna, mint olyat, mely tele van veszedelmes vonatkozásokkal. Sikere mégsem volt tartós a zsidók között; a héber eredeti csakhamar elkallódott,1 a görög fordítás azonban helyet szo
rított magának a keresztyén canonban. Látni fogjuk, hogy 95 körül e fordítást ismerték Rómában.2 Általában az apocryph könyveket, mihelyt megjelentek, rögtön idézték és gyűjtötték; de ez újdonságok divatja csak időleges; azután a feledésbe merültek.
Egy — szigorúan szentkönyvekből álló Canonnak szüksége mindinkább érezhetővé vált. Mindenki által feltétlenül elismert alapul a Thora, a próféták, a zsoltárok3 szolgáltak. Egyedül Ezékhiel keltett némi nehézséget azokban a részeiben, melyek nem egyeznek meg a Thorával. Finom okoskodásokkal segítettek ezen is.4 Jóbnál, akinek bátorsága nem állott többé összhangban a kornak pietismusával, már haboztak. A Példabeszédek, a Prédikátor és az Énekek énekének még erőszakosabb megtámadásokat kellett kiállaniok.5 A Példa
beszédek VII. részének szabados sommázata, az Énekeknek teljesen profán jellege, a Prédikátornak skepticismusa, ez iratokat a szentség jellegétől megfosztani látszott. A közcsodálat szerencsére diadalmas
kodott. Fölvették ezeket az iratokat, de csak — ha szabad e kifeje
zéssel élnem — javításokkal és magyarázatokkal átszürődten. A Prédikátor befejező sorai mintha gyöngíteni akarnák a szöveg skepticus érdességét. — Az Énekekben mysthicus mélységek után kutattak.6 Pseudo-Dániel merészsége és biztos hangja révén szorított magának helyet;7 mindamellett a régi prófétáknak már áttörhetlen sorozatát megszakítani nem volt képes s a szent kötet utolsó olda
laira szorult Eszther és a legújabb compilatiók mellé.8 Sirách fia csupán azért maradt ki, mert igen nyíltan vallotta be újabb szár
mazását.9 Mindez együttvéve egy kis bibliothékát formált huszonöt műből, melyeknek rendje ettől kezdve visszavonhatlanul
megállapit-1 Origines Epist. a d Afric. 13. A mit szent Jeromos mond (Praef.), pontatlan.
2 Róm. Kelem. A d Cor. I. 55—59. (Bryennei Philoth. kiad.) s H. ö. Luk. XXIV. 44. Josef Contra Appionem. I. 8.
4 Bab. Talm. Menahoth 45 a; Hagiga 13 a; Sefré a Deut. 294. §.
6 Abolh de-rabbi N áthán c. 1; Mischna E duioth V. 3 \ J a d a im III. 5; To- sifta Jadaim II. Bab. Talm. Schabbath 30 b; Megilla 7 a; Midrasch Vayyicra rabba 161 b; Midrasch Kohéleth I. 3; L evit XXVIII. fölött; Peschikta de-rabbi
Cahana 68 a. (kiad. Buber), Peschikta ra b b a ti c. XVIII.
6 Aquiba Mischna Jad a im III. 5.
1 Mischna Jom a I. 6.
8 L. a héber biblia rendjét.
!l Jer. Talm. Sanhedrin X. (XI) 1; Bab. Talm. Sanhedrin 100 b.
tatott.1 Számos változat talált még helyet;2 a magánhangzó-pontozat hiánya mellett sok helynél sajnálatos kétértelműség foglalt tért, melyet a külömböző pártok saját eszméiknek megfelelően töltöttek ki. Több századnak kell még elfolynia, hogy a héber biblia változás alá nem eső kötetet formáljon és szövege a legutolsó betűig meg- alapittassék.
A Kánonból kiszorult könyvek olvasását eltiltották és azokat elnyomni igyekeztek. Innen magyarázható meg az, hogy lényegök- ben zsidó könyvek, melyek ép oly joggal foglalhattak volna helyet a zsidó Bibliában, mint Dániel és Esztlier, csupán görög forditásban vagy görögül irottan maradtak reánk. így történt, hogy a Makka- beusok történetét, Tóbiás könyvét, Enoch könyveit, Sirach fiának Bölcsészeiét, Baruch könyvét, a «harmadik Esdrás» czímet viselő könyvet, több folytatólagos munkát, melyeket Dániel könyvéhez fűz
tek (a három gyermek az olvasztó kemenczében, Zsuzsanna, Beliál és a sárkány), Manassé imádságát, Jeremiás levelét, Salamon zsoltárait, Mózes mennybemenetelét, az agadicus és apocalypticus könyvek egész sorozatát, melyeket a zsidók a talmud hagyományból kihagytak, egyenesen keresztyén kezek mentették meg. Az irodalmi közösség, mely száz évnél tovább állott fenn, a zsidók és a keresztyének kö
zött, eredményezte azt, hogy minden zsidó könyv, melyen istenfélő és sugalmazott máz vonult végig, azonnal elfogadást talált az egy
házaknál. A II. századtól kezdve a zsidó nép, kizárólag a Törvény tanulmányozásának élve és érzékkel csupán a casuistika iránt birva, elhanyagolta ezeket az iratokat. Ellenben számos keresztyén egyház nagy értéküeknek tartotta azokat; több-kevés csodálattal olvasta canonjában. Látni fogjuk majd, hogy például Esdrás apocalypsisét, egy fanatikus zsidónak munkáját, valamint Judith könyvét csupán Jézus tanítványainak kegyelete mentette meg az enyészettől.
A judaismus és a keresztyénség együtt éltek még, mint ama kettős lények, akiknek organismusa egy helyen összenőtt, bár egyéb részök teljesen önálló. Egymással közölték benyomásaikat, akaratai
kat. A legféktelenebb szenvedélytől lángoló zsidó könyvet, a legtúl
zóbb zelóta könyvet azonnal elfogadta a keresztyénség, fentartotta s az Ó-Testamentomban olvasta azt.3 Nem tagadható, hogy a keresztyén egyház bizonyos részénél visszhangra találtak az ostrom
1 Bab. Talm. Baba batlira 14 b. V. Jós. Apfiion ellen I. 2. A Kohéleth XII. 11—14 versei, ugylátszik az e korban megirt Ketubim záró sorai.
2 A külömböző kiadások közötti külömbségek tanúskodnak e mellett. L.
M ekhilta és S ifré Geiger kritikai megjegyzéseivel Urnschrift und Überzetzungen dér B ibéi Breslau, 1857.
8 Hasonló reflexió tehető Tóbiás minden izében zsidó könyvéről, de e könyv megiratásának idejét megállapítani igen nehéz.
a lázadók iránti rokonszenv; az Apocalypsis szerzője, aki valószinü- leg még élt, bizonyára gyászt hordozott szivében és számitgatta Israel megtorló bosszuállásának napjait. De a keresztyén öntudat már más ösvényekre tért; nemcsak Pálnak iskolája, hanem épen a mesternek családja az, mely a legrendkivülibb válságon ment keresz
tül és a kor igényeihez mérten alakitotta át azokat az emlékeket, melyeket Jézus felől megőrizett.