Minden nap én magam építem a múltam birtokát, és úgy élek rajta, amilyenné tettem.
Konrád György
A bánrévei repülőtér a Sajó völgyében, a településtől nagyjából délre fekszik. Bánré-ve, a Bánréve- ózdi vasútvonal, a Sajó folyó, és az Ózdra vezető, 25. számú közút között he-lyezkedett el.
Bánréve község környezete 41
A háború utáni évek össze-visszasága, az emberi, anyagi veszteségek, a politikai har-cok, a különféle pártok, szervezetek rivalizálása, mind-mind rányomták a bélyyeget a pülésre is. Amint arról az előző fejezetben már írtunk Ózd és a kohászata létfontosságú az ország újjáépítésében, illetve a jóvátételi kötelezettségek teljesítésében. Bánrévén végre al-kalmas területet kap a repülőklub 1947-48-ban. Természetesen ekkor már szó nincs cserkész-repülésről!
A Bánréve község környezetét bemutató képen jól látható, hogy itt a Sajó völgye szé-les, gyakorlatilag Putnokig, illetve a Sajónémetinél kezdődő Hangony patak völgyéig a terep sík, jelentősebb dombok és hegyek csak ezeken kívül vannak. ÉK felé ~5 km, DK és DNy felé ~ 3 km távolságban vannak a hegyek. A repülőtér közvetlen környezete is sík terep,
41 Google Earth. A sárga törtvonal az akkori csehszlovák - magyar országhatár.
dályok nincsenek. Ny-i irányban viszont 1,4 km-re ott volt a Csehszlovák államhatár. A repülőtér terepe mind É-D, mind K-NY irányban szintesnek volt tekinthető. A község felől, északi irányból, a terület a repülőtér déli széléig (Sajó folyó) nagyon-nagyon enyhén lejtett.
A repülőtér füves, egyben a község legelőjeként is működött. A maihoz viszonyítva jelentős, 20…30 darabos szarvasmarha állomány volt a településen. Ugyancsak itt legeltették a juhokat a pogonyi állami gazdaságból és a szarvas-pusztai juhászatból. Ezek az állatok, az
„ezerlábú” fűnyírócsapat megoldotta a repülőtéri növényzet szintben tartását. Repülési idény-ben az állatok legeltetése a Sajóhoz közeli részeken történt az itatás miatt, így a repülést nem zavarták, viszont egyéb időszakokban a teljes területen legeltettek, így gondoskodtak a fű egy jelentős részének karbantartásáról. Az állatok itatására a repülőtér nyugati peremén, nagyjából középtájon egy serleges „csordakút” is üzemelt. Ilyen módon ez a társbérlet viszonylag jól működött, leszámítva, hogy az állatok az illemet nem igazán ismervén – és ez főleg a
tehenek-re vonatkozott – kör-nyezete. A repülőtér hozzávetőleges középpontjának koordinátái:
É 48o 17’ 36”
K 20o 21’ 21”
A repülőtér körülbelüli körvonalát a következő képen adjuk meg. Ez az idők folyamán néhányszor megváltozott kisebb mértékben. Ez a kép 1300 m magasból mutatja a repülőteret.
A hangár – jelenleg is megvan, volt mentőállomás, most ipari bútorgyártó vállalkozás használja – a terület É-Ny-i sarkában látható.
42 Ebből aztán időnként voltak „súrlódások”. Egy határt, ami nincs sehol „felrajzolva „a földre, nagyon könnyű megsérteni. Csak az a kérdés, hogy épeszű emberek ebből miért kreáltak időnként konfliktust, ha egy-egy vitor-lázógép a levegőben átcsúszott, majd visszarepült. Ennek okát általában a csehszlovákok legendás „magyar-szeretetében” kell keresnünk!
43 Google Earth. A sárga törtvonal az országhatár.
Kezdetben a repülőtérhez vezető földút a temetői útkanyar után csatlakozott a közútba.
Ezt valamikor az 50-es évek végén megszüntették és a főútról a TÜZÉP telep magasságában építettek ki egy rövid bekötőutat, amely a hangárhoz vezetett. A képen megjelöltük.
A repülőtér életének nagy részében a Sajó előtti gát nem volt meg, ezt valamikor az 1960-as évek elején építették. A repülőtér legnagyobb méretei44 nagyjából a következők vol-tak:
K-Ny irányban (a Borsos pataktól a vasúti pálya széléig) ↔ 0,95 km É-D irányban (a temető alatti szélétől a Sajó partig) ↕ 0,90 km
A bánrévei repülőtér részei45
A Sajó völgyében a „völgyirá-nyú” szelek a dominánsabbak. A fellelt adatokból – hosszú évek átlagát vizs-gálva szerkesztettem meg a repülőtérre jellemző széltérképet és az adatokat.
A repülőtér hozzávetőleges körvonala és a fő repülési
irányok
44 Google Earth térképe alapján mérve
45 Google Earth térképe alapján szerkesztve
Szél- és repülésirány Megoszlás
A repülőtér környezetének adottságai olyanok voltak, hogy bármely szélirány esetén biztonságosan lehetett repülni.
A fel- és leszállásokat természeti, építészeti akadály nem zavarta.
A völgyben uralkodó szél általában 1…4 erősségű. A repülőtér síkvidéki adottságú, csörlésből és vontatásból lehetett repülni. A hegyek, dombok itt távol vannak, tehát lejtővitor-lázásról csak esetleg a sajópüspöki dombok felett, volt lehetőség. A síkvidéki jellemzőkkel bíró, jó repülőtér ellenére, ha kedvező
irányú északi, keleti, észak-nyugati szelek fújtak, akkor az 1950-es évek elején még mindig repültek a kíván-ták meg. Egyértelmű, hogy erre a
köz-ség hosszú, közel egyenes útjait, az Ózdra vezető egyenes vasúti pályát, a 25. számú műutat, a Sajó észak-déli, majd lejjebb a völgyirányú folyását vették alapul. Ezekhez valóban könnyű volt helyezkedni.
A repülőtér adottságai kiválóak voltak, körös-körül Bánréve és Sajópüspöki községek kivételével nagyobb akadályok nincsenek. A repülőteret is sík, mezőgazdasági területek ve-szik körül, tehát ez mind alkalmas a biztonságos leszállásra. A helyezkedésekhez kiváló tám-pontok léteznek a természetben. A széljárás kiegyensúlyozott, nyaranta a mezőgazdasági terü-letek felett kiváló termik lehetőségek. Jó gépekkel nem ritka az 5…7 óra repült idő! Egyedül a Sajó nagyobb árvizei okoznak gondot, amikor ez késő tavasszal, vagy nyár elején következik be. Ilyenkor a terület egy része víz alatt és a kiszáradás gyorsaságán múlik, hogy mikor lehet repülni.
Észak felől a község épületei, kertjei szegélyezték, magas házak nem voltak, egyéb-ként is erről lejtett a falu, egészen a repülőtér széléig. Az akadályok itt a földszintes házak teteje, a fák, illetve az utcák szélén húzódó háromfázisú, szigeteletlen vezetékű, villamos há-lózat volt. A legnagyobb veszélyt azonban a terepszinten elhelyezkedő három bombatölcsér
jelentette a reptér szélén, amelyek 1944. október 31-i bombázáskor keletkeztek. Átmérőjük olyan 8…10 m lehetett, mélységük hozzávetőleg 1,5…2 m, szélük meredek. Ezek érthetetlen módon nem lettek feltöltve. Ezek egészen a repülőtér megszűnéséig ott éktelenkedtek és álta-lában a talajvízszinttől függően legalább félig vízzel teltek voltak. A képen körökkel megje-löltük a hozzávetőleges helyüket. elvileg a kijelölt reptéren kívül voltak, de ténylegesen annak a szélén. Ezt majd az 50-es évek végén Buris Jenő oktató, Dékány Gyula növendék és a Koma bánta, egy elhibázott, rövidre sikerült bejövetel alkalmával! Ők nem sérültek, de a Koma igen.
Ezután az ózdi Béke-kert látványossága lett egy ideig. A repülőké meg a letiltás…
Iskolakör Keleti szélben
Iskolakör nyugati szélben
Iskolakör déli szélben
Iskolakör északi szélben
A repülőtér keleti széle. A földút, a baloldalt elhelyezkedő, ózdi vasúti pálya mellett vezet a Sajóig. Az úttól jobbra a repülőtér46
A repülőtér nyugati széle a sajópüspöki útról nézve.
A nádas, mocsaras rész, az út és a repülőtér között, a szárazabb részeken termőföld47
46foto: sasi64 http://www.panoramio.com/user/911810?with_photo_id=20066072 A háttérben a Sajó túloldalán a kohászat valamikori szivattyútelepének épülete. (RZ)
47 foto: B.Geo http://www.panoramio.com/user/911810?with_photo_id=20066072
A repülőtér déli szélén a Sajó
Árvízkor a gátak ellenére magas a talajvízszint
A repülőtér az északi oldalról fényképezve48
48 Rónaföldi Zoltán 2012. május.
A repülőtér nyugati oldala, háttérben a sajópüspöki dombok és a Sajó fái49
A déli oldal a Sajó fáival, a sajónémeti meletti dombokkal és jobb szélen a sajópüspöki dombvonulat kezdete50
49 Rónaföldi Zoltán 2012. május.
50 Rónaföldi Zoltán 2012. május.
A repülőtér madártávlatból, a keleti széle felől fényképezve51
A hangár, tetején még ott a szélzsák árbóca, 199752
A község kertjeit, házait, utcáit inkább az ejtőernyősök emlegették meg!
51 Jobbra Bánréve község nyugati része, a kép közepén a fák előtt a hangár.
52 Jobb oldalon a fák előtt a bekötőút látszik.
A repülőtér nyugati szélén a patak, a nádas mocsaras rész viszonylag keskeny volt, 100…120 m, előtte 300…400 m termőföld és a sajópüspökibe vezető út, amelyet jegenyefák szegélyeztek. Ezek 15…20 m
magasak lehettek akkoriban, később kivágták őket. A határ közelsége miatt a fordulóval vigyázni kellett!
Amikor a Sajó a hangárig jött53
A déli oldalon a Sajó
a bal partja meredek a másik oldala a lankás. Jobb partját bokros, fás, ligetes növényzet hatá-rolta, az északi oldal rét, legelő. A fűzfák messze nem olyan magasak, mint az országút mel-letti fák. A püspöki dombok olyan 2,2 km távolságban vannak.
A keleti oldal a vasúti töltés, amely hozzávetőleg 1,5 m magas lehet, mellette a távíró-vezeték, amely 2-3 m magas, tőle keletre egyébként nyitott, mezőgazdasági terület.
Amikor írom mindezeket, a szemeim előtt látom az oktatókat, akik a starthelyről elro-hanva, jól látható helyen állva, zászlóval próbálják az egyedül repülő növendéket hosszabb repülésre ösztökélni a hosszú falon. Ezt főleg a nyugati irányból való leszállások során láttam, a magas jegenyék és a határ közelsége miatt, illetve az északi irányból való bejövetelkor a falu házai felett. Sokan hamar fordultak, hosszúra jöttek. Nem egyszer a reptér közepénél is messzebbről toltuk a Lepkét, vagy húztuk kocsin a Vöcsök gépet vissza. A Vöcsöknek csak csúszótalpa lévén, kiskocsival kellett a starthelyig húzni. Na, aztán ilyenkor a repülés lejelen-tése után volt letolás… zengett a repülőtér. Ugyanezt egyszer Szabadkai Éva csinálta meg, szintén Vöcsökkel, de őt a falu házai zavarták, úgy gondolta, inkább jó magasan felettük, mint közéjük! A Vöcsök itt is közelebb állt meg a Sajóhoz, mint a kertek alatti leszállójelhez.
A hangár környezete példásan rendben tartott volt. A keleti oldalán az út, melyet me-szelt szegélykő határolt. E mellet az épületig virágoskert, gyümölcsfák, mind gondozva vol-tak. A keleti oldalról volt a parancsnoki iroda bejárata, a műhelyek ajtói és a hangár északi oldalán nyílt a pilótaotthon néhány szobája. Ennek bejáratától jó néhány méterre, a kertek aljáig pedig, elkerített területen, használaton kívüli néhány dolog, lim-lom. Érdekességként említem meg, hogy itt láttam annak idején, mert ide hozták be, azt a „Galamb” típusú gépet54, amely 1957-ben Hódoscsépány térségében, főtengelytörés miatt kényszerleszállt és részben
53 Básti József: Ózd – Bánréve Az ózdi repülés története 1932-1965 http://www.tar.hu/banreve/
54 A Galamb a hazai neve, egyébként Jak-UT-2 típus. A miskolciak a HA-GAC,-GAD,-GAJ,-GAL lajstromje-lekkel üzemeltették. A lajstromnyilvántartásban a HA-GAC van töröttként kezelve, a másik három „selejtezett”
kategóriájú. A képen látható festés azonban nem egyezik az általam látottal! Az a gép az akkori „hadi” festésű volt, alul kék, felül zöld és a felségjelzés sem a keskeny volt! A többi gép, azaz a három másik gép festése, in-kább lehet az általam leírt, mert ezekről is maradtak fenn képek!
összetört. A gép a miskolciaké volt és Juhász György volt a pilótája, aki szerencsésen túlélte az esetet.55 Később erről majd kicsit részletesebben.
A hangár épület nyugati oldalán volt a szolgálati lakás. Ettől 20…30 m távolságban, bekerítve az üzemanyagraktár helyezkedett el. Az épület körül, az akkor szokásos beton és acél vizeshordók voltak elhelyezve, tűzoltásra. A hangárban természetesen egyéb tűzoltó ké-szülékek is volta. A rácsos szerkezetű acélszerkezetre, amely a tetőt tartotta, volt felhelyezve a „C” Pilisek leszerelt szárnyai és a törzsei. A hangár, bár tágas volt, azért a hangármester a mindenkori gépállomány alapján esténként személyen vezényelte a gépek elhelyezését, ami nem kis munkával járt, hogy szépen minden beférjen és még a Po-2-est is be lehessen tolni!
Később majd, amikor az ejtőernyős szakosztály is erőre kap – Hüse Károly irányításá-val – a hangár közelében felállításra kerül a „bitó” az acélcsövekből épített, több méter magas szerkezet. Erre csigákon átvetett köteleken felhúzzák a hevederbe bújt ejtőernyőst, majd elen-gedik, aki nagy puffanással érkezik le a homokkal teli gödörbe. Gyakorlandó a földet érés, talajfogás, helyes testhelyzet!
A repülőtér széleinek kijelölésére az idők során többféle megoldás is volt. Egy időben fémből készített, pirosra festett hasáb alakú jelzőket telepítettek. Ezek tönkremenetele után egy kísérlet történt másik megoldásra. Hozzávetőleg 3 x 2 m téglalapban felszedték a gyep-téglákat és a helyét fehér murvával töltötték meg. Ez jónak tűnt, de 1-2 év alatt benőtte a fű!
Ekkor visszaálltak a lemezből készült jelzőkre, de ezek már piros- fehér-piros színnel voltak sávozva.
A repülőtér megközelítése a növendékek részére azokban az időkben szinte kizárólag vasúton történt. A személyvonatok reggeli, esti gyakorisága – hihetetlen számú munkást szál-lított a MÁV akkoriban Ózdra, onann vissza, a Miskolc – Bánréve – Ózd vnalon, a műszak-váltások előtt és után - az utazásokat egyszerűvé tette. A közelebbi településekről a kerékpár, a motorkerékpár jöhetett szóba. A közúti közlekedés, autóbusz, személygépkocsi akkor még nem igazán jellemző. A helyiek természetesen kerékpárral, vagy gyalog.
55 A miskolci sportrepülés története.