ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhető, és a termelése, feldolgozása és előállítása meghatározott földrajzi területen történik.
A földrajzi jelzés: valamely régiónak, meghatározott földrajzi helynek, vagy – kivételes esetben országnak az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírására használatos elnevezése, amely e régióból, meghatározott földrajzi helyről vagy országból származik és különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője ennek a földrajzi eredetnek tulajdonítható, a termelése és/vagy feldolgozása és/vagy előállítása meghatározott földrajzi területen történik.
1. ábra: Oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) (Protected Designation of Origin, rövidítve PDO)
Forrás: http://ec.europa.eu/agriculture/quality/logos/index_en.htm
2. ábra: Oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) (Protected Geographical Indication, rövidítve PGI)
Forrás: http://ec.europa.eu/agriculture/quality/logos/index_en.htm
Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) használatára való jogosultsághoz a mezőgazdasági terméknek, vagy az élelmiszernek meg kell felelnie a termékleírásban foglaltaknak, a bejegyzés iránti kérelem benyújtására pedig kizárólag csoportosulás jogosult. A rendelet célja a regionális termék által képviselt hozzáadott érték védelme, a jogbitorlás elkerülése és a fogyasztók tájékozódásának elősegítése.
amely az elfogadott termékleírásokban meghatározásra került. 2006-ban megújult a szabályozás, amelynek legfőbb célja, hogy a bizonyos földrajzi területhez kötődő termékeket jobban megkülönböztethetővé tegye a piacon, ezáltal piaci előnyt biztosítson számukra, tekintettel arra, hogy a terméken kötelező feltüntetni az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés”, illetve az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” megjelöléseket vagy az ezekhez kapcsolódó uniós szimbólumokat. Az uniós szimbólumok jelenléte valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal a termék nagyobb bizalmat élvez (Popovics, 2009).
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmát a 2081/92/EGK rendeletet felváltó 510/2006/EK tanácsi rendelet, valamint az annak végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1898/2006/EK bizottsági rendelet alapján lehet biztosítani az Európai Unió valamennyi tagállamában.
E rendeletek értelmében kizárólag az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Római szerződés) I. mellékletében szereplő, emberi fogyasztásra szánt termékek (pl. húsipari termékek, sajtok, gyümölcs és zöldségfélék), továbbá a rendelet saját mellékletei által meghatározott élelmiszerek (pl. kenyér, péksütemény, tészta stb.), illetve mezőgazdasági termékek (pl. széna, illóolajok, virágok és dísznövények stb.) oltalma iránt lehet kérelmet benyújtani.
Ahhoz, hogy egy termék elnevezése uniós oltalom alá (ezáltal brüsszeli nyilvántartásba vételre) kerüljön, az Európai Bizottság eljárását egy, az ügyfél kérelmére induló, nemzeti bírálati szakasznak kell megelőznie. A bejegyzés iránti kérelem részeként a földrajzi árujelzőt termékeiken használni kívánó előállítók, illetve feldolgozók csoportosulásának (egyedi esetben egyetlen természetes vagy jogi személynek) részletes termékleírást és egy ún.
egységes dokumentumot kell elkészíteniük.
Amennyiben a benyújtott dokumentumok alátámasztják a termék jogosultságát az oltalomra, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) a Magyar Eredetvédelmi Tanács javaslata alapján, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) egyetértésével hoz határozatot, majd a kérelmet az Európai Bizottsághoz továbbítja.
A Bizottság rendelet közzétételével dönt egy termék elnevezésének nyilvántartásba vételéről.
A döntéshozatalt megelőzi a bejegyzési kérelem tartalmának vizsgálata, valamint a többi tagállamnak biztosított észrevételezési lehetőség, amelyek 2006 óta együttesen legfeljebb másfél évet vehetnek igénybe.
A nyilvántartásba való bekerülés, azon túl, hogy védelmet biztosít az elnevezés használatával való visszaélések ellen, az azonos uniós szimbólum révén beazonosíthatóvá és a köztudatban is egyenértékűvé teheti a hazai termékeket olyan híres, közismert eredetű termékekkel, mint a Pármai sonka, a Feta sajt vagy az Ageni szilva.
A szimbólum jelenléte ugyanis valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal az nagyobb bizalmat élvez.
3. ábra: Oltalom alatt álló eredet-megjelölésű és földrajzi jelzésű termékek az Európai Unióban
Forrás: http://ec.europa.eu/agriculture/qual/en/1bbaa_en.htm (2008) 3. SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI TERMÉKEK UNIÓS OLTALMA
A bor eredetvédelem szabályozásának jogi háttere 1883-ig vezethető vissza, a Párizsi Uniós Egyezmény megteremtette az ipari tulajdon oltalmát, folytatásaként a Madridi és Lisszaboni Egyezmény törekvései fontosak. Számottevő 1927-ben a Nemzetközi Borászati Hivatal (OIV) megalakulása, amely kormányközi szervezet és a nemzetek közötti eredetvédelmi szabályozással foglalkozik.
A földrajzi árujelzők nemzetközi oltalmát a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretén belül 1994-ben elfogadott Megállapodást a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights, Including Trade in Counterfield Goods – röviden: TRIPS Megállapodás) biztosítja37.
A TRIPS Megállapodás 3. fejezete rendelkezik a földrajzi árujelzőkről, a 23. cikk pedig különösen a borászati termékek és párlatok esetéről. Ezek értelmében minden, a TRIPS Megállapodásban részes államnak meg kell alkotnia azokat a jogszabályokat, amelyek megtiltják egy földrajzi árujelző használatát olyan borok esetében, amelyek nem az adott földrajzi térségből származnak. Ezt még azokban az esetekben is tiltani kell, amikor feltüntetik a termék valós eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló nevet lefordítják vagy azt olyan típusú kifejezések követik, mint a „féle”, „fajta”, „módszer”, „utánzat” és hasonlók.
Más termékektől eltérően a borok és a párlatok esetében a fenti szabályokat mindig alkalmazni kell függetlenül attól, hogy az adott termékjelzést a fogyasztók hogyan értelmezik.
A részes államoknak hivatalból, vagy az érintettek kérelmére meg kell tagadniuk az olyan védjegyek bejegyzését, amelyek egy földrajzi árujelzőből állnak, vagy egy földrajzi árujelzőt tartalmaznak, illetve adott esetben törölniük kell az ilyen védjegyek oltalmát.
Homonimák (azonos alakú, de eltérő tartalmú árujelzők) esetében az oltalmat mindegyik földrajzi árujelző részére biztosítani kell, ugyanakkor azok megkülönböztetésének módjáról is gondoskodnia kell a részes államoknak. Ezen kívül a TRIPS Megállapodás előirányozza egy
37 https://www.wto.org/english/tratop_e/trips_e/t_agm0_e.htm
olyan multilaterális rendszer létrehozását, amely részes államok borászati termékeit érintő földrajzi árujelzők közlésével és lajstromozásával foglalkozik (Gál - Popovics, 2012).
A szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmát a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 479/2008/EK rendelet (a továbbiakban: új uniós szabályok) határozza meg.
Az új uniós szabályok 2009. augusztus 1-jén hatályba lépett új eredetvédelmi rendelkezései vezették be a borászati termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek uniós oltalmát. A borpiaci reform keretében alapvetően megváltoztak a borok eredetvédelmi szabályai. Az új rendszer a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzései és eredetmegjelölései oltalmának mintájára került kialakításra. Az új tanácsi rendelet e kategórián belül az egyéb termékekhez hasonló módon két eredetvédelmi kategóriát hoz létre;
az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borászati termékekét (OFJ) és az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borászati termékekét (OEM).
3.1. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés
Egy oltalom alatt álló eredetmegjelölést viselő borászati terméknek (a továbbiakban: OEM-borok) a következő feltételeknek kell megfelelnie:
• minősége és jellemzői alapvetően vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhetők,
• az alapanyagként felhasznált szőlő csak az adott eredetmegjelölés körülhatárolt termőterületéről származhat,
• előállítását csak az adott földrajzi területen végezhetik,
• csak a vitis vinifera fajhoz tartozó szőlőfajtából készülhet.
A fenti követelményekből kifolyólag az OEM-borok minősége (karaktere) és termőhelye között elméletileg igen szoros kapcsolat áll fenn.
3.2. Oltalom alatt álló földrajzi jelzés
Egy oltalom alatt álló földrajzi jelzést viselő terméknek a következő feltételeknek kell megfelelnie:
• olyan különleges minőséggel, hírnévvel vagy egyéb jellemzőkkel rendelkezik, amelyek földrajzi eredetéhez kapcsolhatók,
• az alapanyagként felhasznált szőlő legalább 85%-a az adott földrajzi jelzés körülhatárolt termőterületéről származhat,
• előállítását csak az adott földrajzi területen végezhetik,
• csak a vitis vinifera fajhoz, vagy annak valamely vitis nemzetségbe tartozó fajjal történő keresztezéssel létrehozott szőlőfajtából készülhet.
A fenti követelményekből kifolyólag az oltalom alatt álló földrajzi jelzést viselő borok (a továbbiakban: OFJ-borok) minősége (karaktere) és termőhelye között elméletileg gyenge kapcsolat áll fenn.
A két földrajzi árujelző típus közötti különbség tehát nem jogi vagy hierarchikus, hanem tartalmi természetű. Az új előírások kötelezővé teszik egy termékleírás elkészítését minden egyes földrajzi árujelzőhöz. E termékleírásnak az alábbiakat kell tartalmaznia:
• a földrajzi árujelző,
• a bor(ok) leírása (OEM-borok esetében főbb analitikai és érzékszervi jellemzők, OFJ-borok esetében főbb analitikai jellemzőik, valamint érzékszervi jellemzőik értékelése vagy feltüntetése),
• a borászati eljárások szabályozása (mely technológia tilos, mely kötelező),
• az érintett földrajzi terület lehatárolása,
• a maximális hektáronkénti terméshozam,
• engedélyezett szőlőfajták,
• a borminőség (borok leírása) és a lehatárolt termőterület közötti kapcsolat igazolása,
• a termékleírás betartását ellenőrző hatóságok és azok feladatai,
• bármilyen egyéb szabály.
Ennek értelmében egy kétlépcsős elismerési eljárás jön létre, melynek első fokozata az előzetes nemzeti eljárás, a második pedig a bizottsági vizsgálat. Az előzetes nemzeti eljárás keretében a tagállami hatóságok azt vizsgálják, hogy a kérelem megfelel-e a tagállami és a nemzeti jog előírásainak. Ezen kívül a kérelem közzétételével lehetőséget kell adni arra is, hogy aki kíván, indokolt kifogást emelhessen az oltalom ellen (erre bármely, a tagállam területén bejegyzett vagy telephellyel rendelkező természetes vagy jogi személynek joga van a közzétételtől számított két hónapon belül).
A bizottsági vizsgálat szintén a kérelem jogszerűségére terjed ki. Amennyiben a kérelem nem felel meg az EU-jognak (például sérti egy másik eredetmegjelölés oltalmát), úgy a Bizottság a Mezőgazdasági Piacok Közös Piacszervezésének Irányító Bizottsága (Irányító Bizottság) elé viszi a kérdést, amely dönt a kérelem elutasításáról. Uniós szinten is lehetőség van, az előzetes közzétételt követő két hónapon belül bármely tagállam, harmadik ország, illetve bármely természetes vagy jogi személy (kivéve azokat, akik részt vehettek az előzetes nemzeti eljárásban) indokolt kifogást tehet az oltalom ellen. A bizottsági vizsgálat és a kifogásolási eljárást követően az Irányító Bizottság dönt az oltalomról.