Az Mttv. hatálybalépése jelentős mértékben javított a szabályozás korábbi hibáin. A törvény 44. § (6) bekezdése a szerződéses médiaszolgáltatók, a (7) bekezdése a nyilvántartásba vétel útján működő médiaszolgáltatók vonatkozásában már rögzíti azokat a szempontokat, ame-lyek figyelembevételével a Hatóság megállapítja a médiaszolgáltatási díj mértékét. Ezek a rendelkezések a korábbi Rttv.-beli szabályozás alkotmányellenességét kimondó, 37/2008. (V.
8.) AB hat. megállapításaira tekintettel születtek meg, amely elvi éllel mutatott rá arra, hogy az Rttv.-ben
„nincs kifejezett rendelkezés arról, hogy amikor az ORTT (…) megállapítja a műsorszolgáltatási díj mértékét, milyen szempontokat köteles figyelembe venni, nincs szabály arra sem, hogy a díjat milyen keretek között állapíthatja meg és milyen szempontok alapján történik annak módosítása.”
Ezáltal az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a műsorszolgáltatási díjak megállapításának Rttv.-ben szabályozott rendszerét.
2.1. Az arányosság elve
Az Mttv. már elsődleges szempontként rögzíti, hogy a médiaszolgáltatási díjat – a pályáztatandó médiaszolgáltatások esetében a licit alapját képező alapdíjat – a vételkörzet nagyságával arányosan kell megállapítani.
A vételkörzet nagyságával arányosan megállapított díj-elem mellett további korrekciós té-nyezőket is figyelembe kell venni az adott vételkörzetben érvényesülő eltérő gazdasági lehető-ségekre tekintettel. Ezen további korrekciós tényezők keretében ugyanakkor a törvény nem a médiaszolgáltatók egyéni teljesítőképességének figyelembevételét írja elő a hatóság számára, hanem az adott vételkörzetre jellemző lakossági vásárlóerő index és az adott típusú – műsor-struktúrájú, műsoridejű stb. – médiaszolgáltatók által szokásosan elért piaci részesedés figye-lembevételét. Ezzel lehetővé teszi, hogy a médiahatóság általános jelleggel, az egyenlő elbánás elvét alkalmazva, de az eltérő gazdasági lehetőségekre tekintettel elkülönülő médiaszolgál-tatási csoportokat képezzen, és ez alapján alakítsa ki a díjszámítás modelljét. Ugyanakkor a csoportképző jelleg meghatározása tekintetében a hatóság nincs megkötve, bármely, a díjfi-zetési kötelezettség szempontjából jelentősnek minősíthető szempont alapján kialakíthatja a médiaszolgáltatások csoportosítását (pl. országos és helyi-körzeti rádiók).
2.2. A lakossági vásárlóerő index
A médiaszolgáltatási díj a piaci versenyt torzíthatja, ha a médiahatóság az egyes vételkörze-tek, régiók gazdasági teljesítőképességének különbségeit nem venné figyelembe. A vásárlóerő index ezen cél elérésének egyik leghatékonyabb eszköze, mert
– a lakosság és a háztartások rendelkezésre álló, elméletileg elkölthető jövedelmének meg-határozása fontos abból a szempontból, hogy lássuk, milyen értéket képvisel az adott frekven-cia (például budapesti frekvenfrekven-cia vs. vidéki telephely összehasonlításban);
– ezzel az indexszel súlyok rendelhetők az egyes magyarországi településekhez, vagyis a települések eltérő gazdasági fejlődését is figyelembe tudjuk venni;
– a lakossági vásárlóerő indexét (jelenleg) kétévente újraszámítják, ezáltal a díjak rendsze-rébe megfelelő, a gazdasági változásokat követő rugalmasság is beépíthető.
A vásárlóerő számításának alapjául a bevallott jövedelmekről összegyűjtött adatok szolgál-nak, ugyanakkor kialakításakor sok más tényezőt – így a helyi munkanélküliségi statiszti-kákat, a lakosság és háztartások számát, a vendégéjszakák számát, a terület személygépkocsi
ellátottságát, a vállalkozók és vállalkozások számát, a vezetékes telefonnal való ellátottságot stb. – is figyelembe vesznek.
2.3. A korábbi díjak átalakításának törvényi lehetősége
Az Mttv. az analóg frekvenciát használó médiaszolgáltatások esetében már hatósági szerződés megkötését írja elő. Ugyanakkor a 2010. december 31-ig hatályban lévő Rttv. alapján teljes mértékben a polgári jog alá tartozó műsorszolgáltatási szerződések megkötésére került sor.
E műsorszolgáltatási szerződések határozott időre szóltak, ezek érvénye az Mttv. hatálybalé-pésével sem szűnt meg. Annak érdekében, hogy az analóg frekvenciát használó médiaszolgál-tatók egységes jogi keretek között működhessenek, a korábbi műsorszolgáltatási szerződések hatósági szerződéssé történő átalakítására volt szükség. Ennek lehetőségét az Mttv. az átme-neti rendelkezései között szabályozta.
Az Mttv. 207. §-a alapján az a médiaszolgáltató, aki korábban analóg, földfelszíni terjeszté-sű műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó szerződést kötött, köteles volt 2011. december 31-ig kezdeményezni a Médiatanácsnál szerződése hatósági szerződéssé történő átalakítását.
A törvény értelmében a megkötött hatósági szerződés nem tartalmazhat a médiaszolgáltató számára kedvezőtlenebb feltételeket, mint a korábbi műsorszolgáltatási szerződés, kivéve, ha a médiaszolgáltató azokat kifejezetten elfogadta.
A hatósági szerződéssé történő átalakítás során lehetőség volt a műsorszolgáltatási szerző-désben megállapított műsorszolgáltatási díj mértékének csökkentésére is, de csak szűk ke-retek között, tekintettel arra, hogy a díj nagymértékben a pályázó vállalásán alapul. Ezért a díj csökkentésére csak a piaci működés súlyos zavarai esetén kerülhet sor, az Mttv. 207. § (4) bekezdésében meghatározott szempontokra figyelemmel. Annak indoka, hogy a törvény mégis megengedi a díj módosítását a műsorszolgáltatási szerződések módosítására irányadó Ptk. 241. §-ában rögzített esetnél kissé tágabb körben, ez azt jelenti, hogy az Mttv. új elvi alapokra helyezte a médiaszolgáltatási díj meghatározását. Miután „a törvényi változások nem eredményezhetik az egyenlő elbánás elvének sérelmét”, a médiahatóságnak a korábban megkötött szerződések alapján működő médiaszolgáltatók díjait is hozzá kellett igazítania az új elvekhez. Ezért az Mttv. 207. § (4) bekezdése alapján a Médiatanács – amennyiben ennek szükségességét a médiaszolgáltató által benyújtott vagy más adatok alapján megállapítja – módosíthat a díj összegén a médiaszolgáltatási díj meghatározására irányadó, az Mttv. 44.
§-ában rögzített szempontok alapján.