Az MNB által alkalmazott nemkonvencionális jegybanki eszközök

A nemkonvencionális jegybanki eszközök alkalmazása kis, nyitott gazdaságok esetén sok esetben nem javítja, hanem kifejezetten ronthatja az ország megítélését. Nem beszélve arról, hogy a zéró kamatkorlát ritkán indokolja a jegybanki beavatkozást feltörekvő gazdaságok esetében. A 2008-as globális pénzügyi válság idején mégis a közép-európai országokhoz viszonyítva aktívan alkalmazott a szokásos gyakorlatától eltérő jegybanki műveleteket az MNB, ráadásul a régiós átlaghoz képest is magas kamatszint mellett. A válság elején az MNB ugyanis kamatemeléssel próbálta megvédeni a gazdaságot a külső sokkhatástól, majd 2012-től kezdte meg lazítási ciklusát. A válságkezelő jegybanki lépéseket elsősorban a gazdaság magas külső devizában fennálló adósságállománya és azon belül a régiós átlaghoz képest magas államadósság és a magángazdaság (főként svájci frankban denominált) devizahitel-állománya tette különösen indokolttá.

A válság az árfolyam leértékelődését, az országkockázati felárak megnövekedését, a növekedési kilátások romlását hozta magával, aminek következtében a külső adósság fenntarthatósága is kockázatot hordozott. A pénzügyi stabilitás helyreállítása során a jegybanknak ügyelnie kellett arra, hogy a mérlegkiigazítás ne vonjon maga után túlzott gazdasági visszaesést és deflációt. A magángazdaság hitelállományán belül a deviza denomináció túlsúlya az árfolyamcsatorna működését is módosította: az árfolyamgyengülés rontotta a bankrendszer portfólióminőségét és ezzel a bankok kockázatvállalási kedvét, de egyben gátat szabott a kamatcsökkentésen keresztüli monetáris lazításnak is (Krekó et al.

[2012]). A Magyar Nemzeti Bank így elsősorban a devizalikviditási feszültségeket enyhítő és hitelezést ösztönző műveleteket, valamint két kisebb eszközvásárlási programot hajtott végre a válság során.

A globális pénzügyi válságot követő európai szuverén adósságválság a magyar gazdaságot halmozottan érintette, de a recesszióból való kilábalás még 2013-ban és 2014-ben is bőven hagyott tennivalót a monetáris politika számára. A nemkonvencionális jegybanki eszközök alkalmazása Magyarországon így több fázisban zajlott és az alkalmazott műveleteket 4 fő

gazdaságpolitikai intézkedéscsoportba sorolhatjuk: (1) a 2008-2012 között alkalmazott válságkezelő eszközök csoportjába, mely magában foglalja a szuverén adósságválság idején alkalmazott jegybanki intézkedéseket is, (2) a devizahitelekhez kapcsolódó jegybanki műveletek, (3) a Növekedési Hitelprogram és az (4) az önfinanszírozási program keretében megvalósított jegybanki intézkedések csoportjába.

Az MNB válságkezelő eszközei (2008-2012)

A 2008-ban Európába begyűrűző válság első lépésben a bankrendszer devizakitettsége, a bankrendszerben kialakuló bizalmi válság, valamint az állampapírpiacon kialakuló rossz likviditási viszonyok következtében ösztönözte cselekvésre az MNB-t.

2008 végén az MNB egynapos devizalikviditást nyújtó FX-swapok meghirdetésével oldotta a swappiaci feszültségeket. A swappiac forgalmának visszaesése együtt járt az implikált forinthozamok¹⁷⁰ jelentős csökkenésével is, ami megkönnyítette a forint elleni spekulatív pozíciók felvételét. Az MNB 2008-ban először kétoldali egynapos EUR/HUF FX-swapot hirdetett meg, amivel a szereplők közé ékelődve összekapcsolta a keresletet és a kínálatot (Krekó et al., 2012), majd egynapos EUR/HUF FX-swap rendelkezésre állást is bevezetett, amit devizatartalékból finanszírozott. A devizakitettség fedezését megkönnyítendő, valamint az implikált forinthozamok az alapkamat közelében tartása végett 2009-ben az MNB egyhetes svájci frank nyújtó, majd háromhónapos és hathónapos futamidőre¹⁷¹ euró likviditást nyújtó ügyletekre is kiterjesztette a swaplehetőségek körét. 2011 végétől az év végi pozíciózárások miatt megemelkedő swapfelárak csillapítására egy-kéthetes swaplehetőséget hirdetett meg. Az overnight swap rendelkezésre állás és a három hónapos eurónyújtó FX-swap máig az MNB rendszeresen meghirdetett eszközei közé tartozik, az egy-kéthetes eszközt pedig a swappiaci zavarok oldása érdekében alkalmazza (általában a naptári évek végén).

A hitelezés túlzott visszaesését megakadályozandó – mivel fejlett tőkepiac és értékpapírosítás hiányában más módon a kamatfelárakra a jegybank nem tudott hatni – bankok hitelezési tevékenységének ösztönzése érdekében 2008 végén az MNB hosszabb lejáratú refinanszírozási hiteleket vezetett be. Meghirdetésükre heti rendszerességgel került sor kéthetes és hathónapos futamidőkön. A hitelösztönző műveletek megjelenésével egyidejűleg az MNB bővítette az elfogadható fedezetek körét és csökkentette a kötelező tartalékrátát, ami tovább növelte a bankok likviditását.¹⁷² A hathónapos eszköz változó kamatú hiteltender mennyiségi korláttal, a kéthetes az alapkamathoz kötött kamatozású (alapkamat + 50 bázispont) fixáras tenderként állt a hitelintézetek rendelkezésére likviditásszerzés céljából. A fedezett hitellehetőségek máig az eszköztár részét képezik megváltozott futamidőkön. (Jelenleg a heti rendszerességgel meghirdetett hathónapost felváltó három hónapos és a kéthetest felváltó egyhetes fedezett hiteleszköz segíti a hitelintézetek likviditáshiányának áthidalását.)

A hosszabb lejáratú hitellehetőségek bevezetésével a bankok hitelezési képessége 2008 után gyorsan helyreállt, de 2011 végén a devizalikviditási feszültségek felerősödése, a végtörlesztés (lásd: következő alfejezet) és a nem teljesítő hitelállomány hitelportfólión belüli súlyának

170 A forward és a spot árfolyam közti különbségre, azaz a swappontok alapján számított forintkamat a fedezett kamatparitás összefüggése alapján és a deviza referenciahozam felhasználásával.

171 A hathónapos eszközt 2010-ben kivezették.

172 A fedezetek köre 2008 októberétől sorra bővült a kapcsolt vállalkozások jelzálogleveleivel, az önkormányzati kötvényekkel bővült, valamint a minimális minősítést „BBB-”-ra csökkentették. A bővített fedezeti kör máig érvényben van, de az önkormányzati kötvények már csak korlátozottan befogadhatók. A kötelező tartalékrátát 2%-ra csökkentette a jegybank 2008-ban. (Később, 2010-ben 2-5% közötti szabadon választható mértéket vezetett be.)

növekedése következtében ismét gyengülni kezdett. A bankok egyszerre szembesültek romló jövedelmezőséggel és csökkenő tőkepufferekkel, ami félő volt, hogy a hitelportfólió leépítéséhez vezet (Krekó et al. [2012]). 2012-ben az MNB az Európai Központi Bankhoz hasonlóan alapkamathoz rögzített változó kamatozású éven túli refinanszírozási hitellehetőséget hirdetett meg. A hiteleszköz a bankok mérlegében kialakuló lejárati eltérés mérséklésével biztosíthatta, hogy szükség esetén a hosszú forrásokkal való ellátottság ne legyen gátja a hitelezésnek. A tendereken azon hitelintézetek vehettek részt, melyek vállalták, hogy a hitel futamideje alatt a leírással és eladott problémás hitelekkel korrigált, a devizaárfolyam-változástól tisztított nem pénzügyi bruttó vállalatihitel-állományuk féléves átlagban nem csökken a 2011. december végi érték alá. A kétéves hitellehetőséget módosított feltétellel újra meghirdette az MNB, de igénybevételre ekkor már nem került sor, végül a Növekedési Hitelprogram beindulásával az eszközt 2013 áprilisában kivezették.

2008 végén az MNB meghirdette első kisebb eszközvásárlási programját: közvetlen eladással és vétellel megjelent a másodlagos állampapírpiac szereplőjeként. A piacon 2008 őszén jelentkező likviditás zavarok oldása érdekében vásárolt partnereitől állampapírokat, a velük kötött megállapodás értelmében a hitelintézetek a tőlük vásárolt állományt meghaladó mértékben növelték állampapír-portfóliójukat. A beavatkozást indokolta a likviditási mutatók átmeneti romlása, de erőteljes, a költségvetés finanszírozási terheinek könnyítését célzó állampapír-piaci szerepvállalásra a jegybank részéről nem kerülhetett sor, mert abban az esetben felmerült volna a monetáris finanszírozás tilalmának megszegése (lásd: Maastrichti Szerződés 123. cikke) és a jegybank hitelességvesztése végül jelentős tőkekivonáshoz is vezethetett volna (Krekó et al. [2012]).

2010-ben az MNB jelzálog-vásárlási programmal ösztönözte a piaci likviditást. Másodlagos és elsődleges¹⁷³ piaci vásárlással is igyekezett a piaci szegmens árazási viszonyain javítani.

A devizahitelek kivezetéséhez kapcsolódó műveletek

A deviza alapú valamint devizában denominált lakossági jelzáloghitelállomány a forint leértékelődése miatt megnövekedett törlesztőrészleteire való tekintettel az MNB a kormányzat egyéb gazdaságpolitikai intézkedéseihez kapcsolódóan (árfolyamgát, eszközkezelő felállítása, jogszabály-módosítások stb.) szerepet vállalt a hitelek végtörlesztésében 2011 végén és 2012 elején. A devizahitelezésben érintett bankok számára rövid külső adósságcsökkentési feltételhez kötött euróeladási tendereket hirdetett meg, hogy megvédje az árfolyamot a számottevő leértékelődéstől, mely a gazdaságot abban az esetben sújthatta volna, ha a bankok a devizapozíciójuk lezárásához szükséges devizát a piacról vásárolták volna meg.

A lakossági devizaalapú és deviza jelzáloghitelek végleges kivezetésekor, 2014 őszén az MNB két szakaszban ugyancsak meghirdette euróeladási tendereit, melyek spot+swap fedezési technikát biztosítottak a hitelintézetek számára. A tenderek első köre a fogyasztói hitelszerződések jogosulatlanul egyoldalú módosításából és az árfolyamrés alkalmazásából adódó banki kötelezettségek elszámolásából, második köre pedig az érintett hitelállomány végleges forintra váltásából adódó árfolyamkitettség fedezéséhez szükséges devizát biztosította a bankrendszer számára. Mindkét szakaszban – alkalmazott fedezési technikájuknak és mérlegstruktúrájuknak megfelelően – kétféle eszköz közül választhattak a bankok: a feltételes euróeladási eszköz keretében szerzett eurót hetente megújított FX-swapban görgethették a

173 a bankok passzivitása miatt csak egy sorozat kibocsátására került sor

pozíció zárásának időpontjáig, a feltétel nélküli euróeladási eszköz keretében pedig CIRS-ügyleteket (bázisswap)¹⁷⁴ köthettek az MNB-vel 2016-2017-es lejáratokra.¹⁷⁵ (A forintosításhoz kapcsolódó feltétel nélküli eszköz esetében 2015-ben lejáró FX-swapok kötésére is lehetőség nyílt.)

A feltételes eszköz esetében a tenderen részt vevő hitelintézetek vállalták, hogy a (hátralévő futamidő szerint) rövid (éven belül lejáró) külső adósságukat az igénybe vett euróösszeg 50%-ának erejéig csökkentik.

Az euróeladási tendereken természetesen csak azon az MNB partnerkörébe tartozó hitelintézetek vehettek részt, melyek rendelkeztek devizában denominált lakossági jelzáloghitel-állománnyal. A forint konverzió az árfolyamra gyakorolt hatás nélkül ment végbe, az MNB-től vásárolt euró közel teljes mértékben lefedte az átváltással érintett hitelállományt.

A devizában denominált hitelállomány csökkentette a gazdaság árfolyamkitettségét és segített a válságot követően a gazdaság teljes rövid külső adósságállományát jelentősen meghaladó devizatartalék részbeni leépítésében.

2015 augusztusától a jelzálogon kívüli fogyasztói devizahitelek (gépjárműhitelek, személyi hitelek stb.) forintosításához kapcsolódóan az MNB ismét a pénzügyi közvetítőrendszer rendelkezésére állt svájci frank eladási tendereivel, melyeket ezúttal is FX-swap lehetőséggel egészített ki. Ezúttal azonban a hitelintézetek kívül ernyőbankon keresztül a partneren kívüli pénzügyi vállalkozások is részt vehettek a tendereken.

A Növekedési Hitelprogram

A 2012-ben megkezdett kamatcsökkentési ciklus mellett kedvezményes, célzott hitelösztönző eszközökkel is segíti a reálgazdaság fellendülését. 2013-ban a megnövekedett nemteljesítő (vállalati) hitelállomány miatt évek óta visszaeső hitelezési kedv javítása, azon belül elsősorban a KKV-k hitelhez jutásának támogatása, a pénzügyi stabilitás erősítése, valamint a gazdasági növekedés élénkítése érdekében az MNB 0%-os kamatú, maximum tíz éves futamidejű refinanszírozási hitellehetőséget vezetett be, melyet felülről korlátozott kamatmarzs mellett adhattak tovább a hitelintézetek ügyfeleiknek. A hitelt azon hitelintézetek vehették igénybe, melyek vállalták, hogy legalább az MNB-től lehívott forrással megegyező mértékben megnövelik vállalati hitelállományukat.

A Növekedési Hitelprogramot két szakaszban hirdette meg az MNB. A 2013 szeptemberében záruló első szakasz keretében még jelentős mértékű hitelkiváltásra is sor került, ami különösen a devizahitelesek terhein enyhített. A hiteltendereken való részvétel az NHP I. és II. pillére esetében nem követelte meg elfogadható fedezet zárolását, a hitel fedezetét a továbbadott hitelállomány is biztosíthatta. Az I. pillér új hitelek felvételét tette lehetővé (forgóeszköz finanszírozásra, beruházásra, EU-támogatás előfinanszírozására), a II. pillér forrásait hitelkiváltásra lehetett felhasználni. Az NHP III. pillére keretében nem refinanszírozási hitelhez jutottak, hanem devizacsere ügyleteket köthettek a hitelintézetek vállalati devizahitel-állományuk átalakítása és kivezetése érdekében, melynek feltétele az igénybe vett devizával

174 A CIRS-ügylet keretében az ügylet a felek kicserélik az alapul szolgáló devizaösszegeket, majd az elcserélt devizának megfelelő változó kamatot fizetik egymásnak a futamidő végéig egy díj fizetése (bázisswapszpred) ellenében. A fizetett díj a partner kockázatossága és az adott deviza iránti kereslet függvényében pozitív vagy negatív (Gereben-Mák [2010]).

175 A forintosításhoz kapcsolódó tendereket legkésőbb 2015. január végéig, az elszámoláshoz kapcsolódóakat március végéig lehetett igénybe venni.

megegyező rövid külső adósságcsökkentés volt. (A III. pillér 2014 közepén lezárult, majd felváltották az elszámoláshoz és forintosításhoz kapcsolódó euróeladási tenderek.)

A második szakaszban, mely 2014 decemberében zárult, elsősorban a beruházási hitelek refinanszírozása vált hangsúlyossá¹⁷⁶, a program új hitelek nyújtásával járult hozzá munkahelyek teremtéséhez, termelőkapacitások bővítéséhez, és a hitelezés súlypontja a KKV szektor felé tolódott el (MNB [2014]). További változást jelentett, hogy a második szakaszban a pénzügyi vállalkozások is megjelentek finanszírozóként és pénzügyi lízing, valamint faktoring keretében is lehetővé vált a forráshoz jutás.

Az MNB 2014 szeptemberében meghosszabbította a programot és kibővítette a rendelkezésre álló hitelkeretet a program sikerére való tekintettel, majd 2015 márciusában kiegészítette az NHP+ hitellehetőséggel. A Növekedési Hitelprogram második szakasza 2015 végéig volt elérhető a hitelintézetek számára.

A harmadik szakaszt az ún. Növekedéstámogató Program keretében vezették be 2015 végén.

Ez magában foglalja a Növekedési Hitelprogram harmadik, kivezető szakaszát, ami 2016-tól forintfinanszírozáson felül devizaswap lehetőséget is biztosít a természetes fedezettel rendelkező kkv-k részére. Másik pillére, a Piaci Hitelprogram a hitelintézetek számára kamatkockázat kezelése céljából egy hitelösztönző kamatcsere ügyletet és egy preferenciális, a kötelező tartalékon felüli többletlikviditásra alapkamatot fizető betéti lehetőséget is magában foglal. A fix kamatért cserébe változót fizető 3 éves futamidejű kamatcsere ügylet (HIRS) feltétele a kkv-hitelállomány növelése, a likviditáskezelést segítő preferenciális betéti lehetőség pedig akkor vehető csak igénybe, ha az adott hitelintézet HIRS-állománnyal rendelkezik.

Összességében a Növekedési Hitelprogram segítségével sikerült egy évek óta tartó negatív hitelezési dinamikát megtörni, a Növekedéstámogató Program célja pedig az, hogy elősegítse a piaci alapú hitelezésre való átállást a hitelezési kockázatok csökkentése révén és előmozdítsa a gazdasági növekedést a kkv-knak nyújtott hiteleken keresztül.

Az önfinanszírozási programhoz kapcsolódó eszközök

A magyar gazdaság külső sérülékenysége, a magas külső eladósodottság csökkentése érdekében az MNB 2014 áprilisában meghirdette az önfinanszírozási programot (MNB [2015]).

Az önfinanszírozási program azt a célt szolgálja, hogy a bankok hazai kibocsátású értékpapír-vásárlását ösztönözze, és ezzel hozzájáruljon a gazdaság külső adósságállományának mérsékléséhez, valamint a finanszírozás devizaszerkezetének javulásához. A program keretében az MNB három új eszközt vezetett be: (1) a jegybanki forint kamatcsere tendert (jegybanki IRS), (2) a három éves lejáratú fedezett hitelt és az (3) értékpapír-csere műveletet.

A jegybanki IRS keretében az MNB három, öt és tízvéves futamidejű kamatcsere ügyleteket köt partnereivel, a futamidő során a jegybank változó kamatot fizet fix kamat ellenében. Az MNB elvárja, hogy a hitelintézetek az igénybe vett IRS-állománnyal megegyező mértékben növeljék elfogadható fedezeteik állományát. Az eszköz célja a hitelintézetek kamatkockázatának mérséklése. Az IRS tenderek feltételének köszönhetően jelentős mértékben bővült a hitelintézetek állampapír-állománya, valamint csökkent az államadósság devizafinanszírozásának részaránya 2014 és 2015 folyamán, ami támogatja az önfinanszírozási koncepció céljainak megvalósulását.

176 a hitelkiváltásokat a második program korlátozta

A három éves fedezett hitel és az eszközcsere alkalmazására az MNB eddigi gyakorlatában még nem került sor, ezek az MNB potenciális eszköztárába tartoznak, igénybevételük eseti jelleggel piaci turbulenciák esetén, piaci zavarok enyhítése érdekében merülhet fel. A három éves változó kamatozású fedezett hitellehetőség jegybanki alapkamathoz kötött, a hitelintézetek rendszerszintű likviditási nehézségeinek oldását hivatott szolgálni. Az eszközcsere igénybevétele esetén az MNB az általa elfogadott fedezetekért cserébe az Európai Központi Bank által fedezetként elfogadott, euróban denominált értékpapírokat biztosít partnerei részére, hogy szükséges devizalikviditásuk megszerzését megkönnyítse.

Az új eszközök bevezetésén kívül az önfinanszírozási program keretében számos, a már meglévő eszköztáron végrehajtott módosítás is elsősorban azt szolgálta, hogy a hitelintézeteket az értékpapír-piacra terelje. Ezt segíti elő a kamatcsatorna eltolása és az overnight betételhelyezési lehetőség kevésbé vonzó kamatozása, a választható tartalékrendszer megszüntetése és az irányadó eszköz likviditási tulajdonságainak kedvezőtlenebbé tétele (kötvényből betétté alakítás, majd a futamidő meghosszabbítása.)