évek MAGyAr könyvkiAdásáBAn
Bizonyára nem volt véletlen, hogy az 1996-ban rómában és ná-polyban tartott negyedik nemzetközi hungarológiai kongresszus a magyar művelődés és a kereszténység kapcsolatának vizsgála-tát tűzte ki célul. Az ilyen irányú kutatások konjunktúrája – ért-hető módon – csak a rendszerváltás után indult meg, bár a hat-vanas-hetvenes évek fordulójától megjelenhettek ilyen kezdemé-nyezések a magyar tudományos diskurzusban. A kongresszuson feltűnően sok publikáció foglalkozott az irodalom és a keresztény hagyományok interakciójával, megmutatván, hogy ilyen távlatból is lehet az egyes műveket olvasni.373
szőke György József Attila verseinél próbálta ezt a stratégiát alkalmazni, előadása végén viszont fölhívja a figyelmet, hogy vannak ennek a megközelítésnek is buktatói, mert nem lehet csupán keresztényként aposztrofálni József Attila életművét, pedig két, 1992-ben és 1993-ban megjelent könyv ezt sugallja:
„Biztos-e, hogy jellemző képet alkothatunk róla akár a reformá-tus Új aranyhárfa című antológiában közölt versei, akár a szent istván Társulat által megjelentetett Fogadj fiadnak című váloga-tás alapján? Biztos-e, hogy a Bukj fel az árból című versnek az Új aranyhárfa »Feltámadott az Úr bizonnyal« fejezetében van a helye?
Jellemző képet tud-e formálni a költőről a Fogadj fiadnak
373 vö. szeGedy-MAszák Mihály, christian Traditions and Modern hungarian literature = A magyar művelődés és a kereszténység i. (A iv. nemzetközi hungarológiai kongresszus előadásai, róma-nápoly, 1996. szeptember 9–14.), s z e r k . JA n kov i c s J óz s e f– M o n o k i s t v á n – n y e r G e s J u d i t–sá r köz y Péter, Budapest-szeged, nemzetközi Magyar Filológiai Társaság-scriptum rt., 1998, 437–444., 439. (magyarul: A keresztény hagyomány jelentősége a modern magyar irodalomban, Protestáns szemle, 1996/4, 279–285.)
sója, ha szerkesztő – az említett tematikus ismérvek alapján – el-sősorban a korai versekből válogat, s csupán néhány vers idézi fel a kései József Attilát?”374 számunkra igazán az az érdekes, hogy ez a kérdéssor az első problémát illusztrálja csupán: „Biztos-e, hogy igazunk van, ha mindazon verseit (és csak azon verseit), ahol isten neve szerepel, istenes versnek nevezzük?”375
ha kánonképző funkciót tulajdonítunk a két említett kötetnek, akkor az idézett irodalomtörténész észrevételét úgy is értelmez-hetjük, hogy voltaképpen két kánon ütközéséről van szó. A „jel-lemző kép” olyan kanonizált József Attila-képet jelölhet, melyből túlságosan is redukáltnak tűnhet a válogatott versgyűjtemények szövegkorpusza, s így nem tesz eleget a kánon képviseleti funk-ciójának, nincsenek kapcsolódási pontok a részből az egész élet-műhöz.376 sőt azt mondhatjuk (Jan Assmann egyik megállapítá-sát parafrazeálva), hogy a kilencvenes években kiadott tizennégy
„istenes vers”-antológia és válogatott kötet377 alkotta kánon (ké-sőbb még kitérünk arra, hogy mennyire helytálló egy ilyen felté-telezés), egyáltalán nem törekszik egyetemességre, ennek ellené-re nagy távolságot vélünk felfedezni – szőke Györggyel
374 szőke György, „hogy valljalak, tagadjalak…” (hit és nemhit kettősége József Attilánál) = Uo. (iii. kötet), 1407–1413., 1413. (első írásos megjelenés: Jelen-kor, 1997, 424–428.)
375 Uo.
376 Bezeczky Gábor, kánon és trópus, helikon, 1998, 261–267., 266.
377 A kereszt vigasza (istenes versek), szerk. dr. Mérő éva, Bp., Alterra, 1998.;
A sion-hegy alatt (Ady endre istenes versei), vál. szabó lőrinc, Bp., szent istván Társulat, 1990.; A tápai krisztus (Juhász Gyula istenes versei), vál.
vidor Miklós, Bp., szent istván Társulat, 1992.; Az Úr érkezése: klasszikus költőink istenes versei, Bp., szerk. BorBély sándor, Móra, 1991.; dicsérlek énekkel (Balassi Bálint istenes versei), vál. kelényi istván, Bp. szent istván Társulat, é. n.; Fogadj fiadnak (József Attila istenes versei), vál. kelényi istván, Bp., szent istván Társulat, 1993.; hang szólít (istenes versek a világ-irodalomból), szerk. Ferencz Győző, Bp., vigilia, 1993.; isten gyertyája (Babits Mihály istenes versei), vál. kelényi istván, Bp., szent istván Tár-sulat, 1992.; isten kezében (romániai magyar költők istenes versei), vál. és szerk. liszTóczky lászló, sepsiszentgyörgy, castrum, 1994.; isten oltó-kése (Tóth árpád istenes versei), vál. vidor Miklós, Bp., szent istván Társulat, 1998.; lét-nemlét igék (istenes versek), szerk. FrAnk Georgina, Bp., Alterra, 1998.; szent szonettek (válogatás a világ- és magyar irodalom istenes szonett-jeiből), szerk. horváTh loránd, Bp., 1994.
ben – a követelmények és a konkrét esetek kontingenciái között378 (jelen esetben modern magyar költők egyes versei és az „istenes vers” kritériumai között).
elöljáróban megállapíthatjuk, hogy nem léteznek ilyen krité-riumok (legalábbis poetológiai értelemben), vagyis az „istenes versnek” nincsen kanonikus formája. A fogalom (vagy megneve-zés) mégis forgalomban van az irodalomtudományi diskurzusok-ban, de követendő kánon híján nagy a bizonytalanság, elég itt a kongresszus anyagából néhány példát kiemelni: míg Tuomo lah-delma Az Úr érkezése című Ady-vers kapcsán nemcsak használja az „istenes vers”-megnevezést, hanem a kritikai kiadással még vitába is száll, hogy melyik is az Ady-életműben az első „istenes vers”,379 addig a (kötetben) következő komparatív, Ady és ivan kras ko „vallásos motívumait” összehasonlító tanulmány380 még szinonimaként sem használja az istenes kifejezést. ebben a kér-désben akár a már szóba hozott kritikai kiadás is szolgálhatna autoritásként, igazi kánonformálóként, de azon kívül, hogy az álmom: az isten keletkezéstörténetében ezt a verset nevezi az
„istenes versek” nyitódarabjának, inkább bizonytalanságról árulkodik, ahogy néhány sorral lejjebb érvel: „1907 szeptembe-rében megjelent már egy »isten-problémás« verse, a sötét vizek partján, de ebben még inkább a kétség fejeződik ki…”381 A kétség mint téma nem lehet perdöntő Ady versei kapcsán sem, mint ahogyan azzal a másik gyakori nézettel sem lehet sokra menni, hogy „istenes versei” középpontjában a „hit és nem-hit” eldöntet-lensége áll.
Az irodalomtörténet-írásban is találunk (nemcsak Ady kap-csán) ilyen eldönthetetlen kérdéseket: hívő volt-e vagy sem a költő, illetve melyik felekezet tanításai szerint írta a műveit. első látásra idetartozónak vélhetjük azt a kérdést is, hogy vallásos
378 AssMAnn, Jan, A kulturális emlékezet (írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban), ford. hidAs zoltán, Bp., Atlantisz, 1999, 125.
379 lAhdelMA, Tuomo, Az Úr érkezése mint újtestamentumi transzfiguráció
= A magyar művelődés és a kereszténység (iii. kötet), i. m. 1365–1375.
380 ToMiŠ, karol, vallásos motívumok Ady endre és ivan krasko költészetében
= A magyar művelődés és a kereszténység (iii. kötet), i. m. 1376–1381.
381 Ady endre összes versei iii., sajtó alá rendez te koczk ás sándor és kisPéTer András, Bp., Akadémiai–Argumentum, 1995, 500.
vagy istenes versről beszéljünk-e inkább. ez a vita bújtatottan mindig jelen volt a magyar irodalomtudományban kezdve Martinkó András egyik cikkétől382 egészen kenyeres zoltán 1998-ban megjelent Ady-monográfiájáig, ahol a szerző ismét az istenes elnevezés mellett teszi le a voksát.383 ezt a kérdést nem is lehet úgy megválaszolni, hogy megnyugtató döntés születhessen. sok-kal több hozadéka van annak, ha inkább arra kérdezünk rá, hogy miért merül fel egyáltalán az istenes és vallásos jelző közötti választási kényszer, és miért hangzik idegenül a „József Attila istenes versei” összetétel és miért elfogadható még az „Ady end-re istenes versei” kifejezés? A választ immár nem egyes költők hitében vagy „nem-hitében” kell keresnünk, hanem kánonokban és ellen-kánonokban.
A szőke György által kiemelt két könyv az „istenes vers”
rekanonizációjában, e név kiterjesztésében szerepet játszó kötetek egy-egy típusának reprezentánsa: az Új aranyhárfa a sokszerzős antológiák, a Fogadj fiadnak a szent istván Társulat által kiadott, Balassi és öt nyugatos szerző életművéből külön-külön összeállí-tott „istenes vers”-kötetek képviselője. ez utóbbi sorozat egy már említett kötet újrakiadásával indult: A sion-hegy alatt, amely Ady
„istenes verseit” tartalmazza, és szabó lőrinc válogatta, erede-tileg 1927-ben jelent meg. ez a kötet a többi „istenes vers”-váloga-tás mintaadója lett, s ezzel a könyvkiadó a húszas évek végének Ady-értését éleszti újjá egy másik kontextusban, a kilencvenes években. A két szerkesztő – a kanonikus művekkel mindig együtt járó – értelmezéshagyományt is átveszi: kelényi istván bevezető tanulmányaiban Babits és József Attila személyes hitét kívánja bizonyítani,384 vidor Miklós pedig Juhász Gyula és Tóth árpád
382 MArTinkó András, Bevezető gondolatok egy „vallásos” Ady-vers elemzésé-hez („ádám, hol vagy?”), literatura, 1977/2., 3–26.
383 „Ady istenes versében föl-fölhangzott a küzdelem hangja, de ő nem istennel küzdött, mint Balassi, aki kérte, könyörögte, követelte a segítséget, hanem istenért küzdött: a bizonyosság megnyugvásáért. ezért is helyesebb istenes verseknek nevezni idetartozó verseit és nem vallásos verseknek.” kenyeres zoltán, Ady endre, Bp., korona, 1998, 38.
384 Például: „hogy hívő lélek, – ezt aligha kell hangsúlyozni, hisz versei ezt a hitet hitelesítik.”, isten gyertyája, i. m. 6.
esetében tanulmány helyett pályarajzot közöl,385 amely szinte determinálja az életrajzi interpretációt. s mivel szabó lőrinc nem ad útmutatást a válogatás szempontjait illetően (csak elismeri, hogy Ady „egy-egy istenversét nem lehetne kizárni semmilyen más rendeltetésű speciális antológiából”386), olyan költemények is szerepelnek, melyek valóban provokálják a klasszikus modernség költőinek kanonizált képét: így Babitsnál a Mint különös hírmon-dó vagy a csak posta voltál még csak-csak besorolható, de példá-ul Juhász Gypéldá-ula tájverseit (Tiszai csönd; Magyar táj, magyar ecsettel) már egyáltalán nem lehet „istenes versnek” nevezni, még tematikus olvasással sem.
ez a kanonikus tisztelet viszont nem szabó lőrincnek, hanem Ady endrének jár ki. Az „istenes vers”-kötetekben található ta-nulmányok szinte mindegyikére jellemző, hogy Adynak mint kiindulópontnak mindig jelen kell lennie, a Fogadj fiadnak végén olvasható sík sándor-tanulmány például így kezdődik: „Az Ady utáni nemzedék legnagyobb költőtehetségének, József Attilának istenélménye sokban erősen rokon Adyéval”.387 Ady ciklusszer-kesztésének hatása alól (az egyetlen kanonizált költőnk, aki külön ciklusba rendezte „istenes verseit”) sem szabó lőrinc (hi-szen válogatását Az illés szekerén indítja), sem az antológiák nem vonhatták ki magukat, egyik kötetben sem haladja meg az Ady-versek számát más költő műveinek a száma. s ez az erőteljes dominancia nemcsak az „istenes vers” kapcsán ilyen erős, Ady az a kivételes szerző, aki egyszerre tudott jelen lenni a modernség-kánonban és az azzal szembeálló ellenkánon(ok)ban is.388 Az egyik ellenkánon jelmondata Makkai sándor azon kijelentése lehetne, amelyet – mint könyvünk elején már említettük – szabó lőrinc is mottónak választott és bizonyítására a kötet bevezetőjében ígéretet is tesz: „Ady endre az egyetlen magyar vallásos költő”.389 szabó lőrinc tehát ezt a logikát követve elvégzi a tematikus
385 A tápai krisztus, i. m. 5–25., isten oltó-kése, i. m. 5–22.
386 A sion-hegy alatt, i. m. 16.
387 Fogadj iadnak, i. m. 114.
388 szirák Péter, kanonizációs stratégiák, történeti konstrukciók az Ady-recep-cióban, literatura, 1998, 173–180.
389 A sion-hegy alatt, i. m. 5.