Az információs társadalom információtechnológiai feltételei

Az információs társadalom fejlődésének motorját az alap és alkalmazott tudományok terén folytatott kutatások képezik, amelyek eredményeit a gyártástechnológiában igyekeznek minél gyorsabban hasznosítani. A fejlettebb gyártástechnológiával nagyobb tudástartalmú terméke-ket, szolgáltatásokat és árukat lehet előállítani, amelyek versenyképessége és haszontermelő képessége jelentős mértékben javul. A nagyhatalmak közötti gazdasági és katonai verseny már eddig is – a jövőben pedig még inkább – a fejlett műszaki színvonalat képviselő gyártás-technológiák fejlettségi színvonalán dől el.

Az integrált áramköri technológia feltalálásától kezdve rohamosan ütemben fejlődött, és kialakult a mikroelektronikai ipar. Egyre több félvezető elem került az integrált áramkörökbe, egyre bonyolultabb áramköri és rendszertechnikai funkciókat lehetett egyetlen integrált esz-közzel megvalósítani.

A fejlődés ütemét jól szemlélteti a Gordon Moore-ról (az Intel társalapítójáról) elnevezett törvény, amely megfigyelésen alapul és teljesen ad hoc keletkezett. E tapasztalati törvény kimondja, hogy egy integrált áramköri lapkára elhelyezett félvezető komponensek száma 18 havonta megduplázódik, miközben az áramkör mérete körülbelül a felére csökken. Ugyan-ilyen sebességgel csökken az egy komponensre eső költség is. (5. ábra)

Bár a Moore-törvény először egy megfigyelést és előrejelzést írt le, minél szélesebb körben

5. ábra. Moore-törvény: az egy lapkán lévő áramköri komponensek száma az idő függvé-nyében [10]

Ennek következményeként a gyártók hatalmas nyomásnak vannak kitéve a határidőkkel kapcsolatban: egy főbb terméknél pár hét késés jelentheti a különbséget siker és kudarc vagy esetleg a csőd között. A „18 hónaponkénti megkétszereződésként” meghatározott Moore-törvény rendkívüli technológiai fejlődésre utal az elmúlt években. Rövidebb időskálára vetít-ve, a törvény heti 1%-os ipari növekedést jelent. A processzorpiacon szereplő gyártók számá-ra ez azt jelenti, hogy a két vagy három hónapot késő, ezáltal 10-15%-kal lassabb, nagyobb méretű vagy kisebb tárolókapacitású termék általában eladhatatlan.

2004 utolsó negyedévében a processzorok 130 és 90 nm-es technológiával készültek. 2005 végen bejelentették a 65 nm-es gyártósorokat. Egy évtizede az integrált áramkörök 500 nm-es csíkszélességgel készültek. Egyes vállalatok azon dolgoznak, hogy a nanotechnológia segít-ségével képesek legyenek 45 nm-es vagy még kisebb csíkszélességű integrált áramkörök elő-állítására. [11]

A szilícium alapú technológia még nem érte el az elvi korlátait, de az évtized végére belép az úgynevezett átmeneti tartományba, amitől kezdve a hagyományos szilícium alapú

techno-lógiák mellett elkerülhetetlenné válik új eszköz(ök) megjelenése a gyakorlatban. A ma látható trendek alapján látható, hogy a szilícium alapú technológiák Moore-törvény szerinti fejlődése egyszer véget ér. Addig is azonban új paradigmák várhatók a szilícium alapú technológia te-rületén is. A trendek arra utalnak, hogy tovább folytatódik a félvezető eszközök miniatürizálá-sa a több milliárd eszközt tartalmazó és a több gigabit/s sebességű integrált áramkörök felé.

Az új technológiáknak köszönhetően a közeljövőben elérhetőnek látszik a 2 nm-es szigetelő-vastagság, a 10 nm-es csatornaszélesség és a 20 nm-es csatornahossz. (6. ábra) [10]

6. ábra. Az integrált áramköri komponensek elemi méreteinek csökkenése az idő függvé-nyében [10]

A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a mikroelektronikai alkatrész–tömörítési és

A Moore- törvény mellett két másik tapasztalati törvény is jól jellemzi az infokommuniká-ciós technológia fejlődési trendjét. Az egyik a Gilder-törvény a sávszélességről, ami kimond-ja, hogy a kommunikációs rendszerek teljes sávszélessége évente megháromszorozódik. A másik a Ruettgers-törvény a tárolási kapacitásról, amely szerint a memórialapkák tárolási ka-pacitása évente megkétszereződik. Ezen törvények érvényessége is már hosszabb ideje fennáll s az várhatóan fenn is marad az elkövetkező 10 évben.

Bár már többször megjósolták, hogy valamelyik tapasztalati törvény előbb-utóbb érvényét veszti, azonban ez még nem következett be. A következő tíz évben mind a sávszélesség, mind a tárkapacitás és a műveleti sebesség várhatóan a tapasztalati törvények szerinti exponenciális ütemben növekszik tovább. E fejlődésüknek kettős hatása lesz:

 a jövőben egyre inkább azzal számolhatunk, hogy a sávszélesség és a tárkapacitás szin-te korlátlanul rendelkezésére áll majd a felhasználóknak;

 a műveleti sebesség fokozódásával a számítási teljesítmény átlépi – részben már át is lépte – azt a határt, amely felett lehetővé lesz csomagkapcsolt valósidejű jelfolyamok továbbítására is.

A két trendből együttesen következik, hogy a közel százharminc éves vonalkapcsolt tech-nológiát a legtöbb hálózatban lavinaszerűen felváltja a csomagkapcsolás és ennek jelentős hatása lesz a szolgáltatók üzleti modelljeire is.

A gyártástechnológiában a mikrotechnológiát fokozatosan felváltja a nanotechológia. A nanoinformatika különböző módokon valósul meg: elektromos-, mágneses-, kémiai- biológi-ai-, esetleg kvantumos jelenségek felhasználásával jelentősen nagyobb sebességek, kisebb méretek és alacsonyabb költségek elérésével. [12]

Az atomi méretek elérésének lehetősége az elektronikai alkatrészek előállítása terén újabb gyártástechnológiai szintáttörés eredményez, és hatására a számítástechnikai iparban újabb technológiai korszak kezdődik. Az ilyen rendkívül kisméretű, ugyanakkor igen nagy teljesít-ményű nanoelektronikai eszközök előállítására képes nanoipari gyártástechnológiával

rendel-kező szuperhatalmak, az információs technológia területén abszolút csúcstechnikai és gyártás-technológiai fölényben, ún. gyártás-technológiai felsőbbségben lesznek más ipari hatalmakkal szem-ben. Ennek hatását a globális és nemzeti biztonságra nem kell külön hangsúlyozni. [1]

Infokommunikációs technológiai trendek

Az adatok, információk megszerzését, előállítását, tárolását, feldolgozását, továbbítását biztosító különböző elektronikai, informatikai eszközök és rendszerek közötti legátfogóbb, legmeghatározóbb jelenség ezen területek konvergenciája, amit infokommunikációs konver-genciának nevezzük. Az infokommunikációs konvergencia szerepe döntő az információs tár-sadalom kiépítésében és fejlesztésében, mivel nem szűkül le a technológia szintjére, hanem mind szélesebb köröket von hatása alá, társadalmi jelenséggé válik. Ezt a folyamatot a digitá-lis technológia hatalmas léptékű fejlődése váltotta ki. Az említett eszközök és rendszerek kö-zös technológiai alapja kialakult.

A digitális technológia elterjedésével megkezdődött a számítógép, a vezetékes és vezeték nélküli távközlési eszközök, továbbá az elektronikus média műszaki közeledése, technikai konvergenciája, majd közös termékben való összeolvadása. A műszaki fejlesztések lehetővé tették az áttérést a multimédiás jeltovábbításra a kommunikációs csatornán. Ezáltal megvaló-sul a beszédhang, zene, szöveg, rajz, álló– és mozgókép egy csatornán történő továbbítása.

Lehetővé vált korábban elkülönült információ kezelésmódok összekapcsolása és kombinálása, infokommunikációs alkalmazások és ezekre épülő vállalkozások létrejötte. Ilyen infokommu-nikációs alkalmazások a különféle audiovizuális/multimédia szolgáltatások, internet-alkalmazások, elektronikus tartalomszolgáltatások és tulajdonképpen az ún. információs tár-sadalmi szolgáltatások. [13]

kialakítására. Ez a műszaki és technológiai lehetőség képezi, a gazdasági globalizmus alap-ját. [1]

Az infokommunikációs rendszerek konvergenciáján belül különbséget teszünk:

 szolgáltatások konvergenciája;

 hálózatok konvergenciája és

 készülékek konvergenciája között.

Szolgáltatások konvergenciájakor egy infokommunikációs rendszer szolgáltatásában kü-lönféle információs tartalmak jelennek meg (pl. a multimédia-termékek).

A hálózatok konvergenciája azonos technológiai alapokat, szolgáltatások együttes kiszol-gálását lehetővé tevő kapacitásokat és hálózati funkciókat jelenti. E területen a teljes konver-gencia megvalósítását lehetővé tévő szélessávú internethálózatok állnak.

A készülékek konvergenciája a korábban külön álló készülékek funkcióinak egybeépülését jelenti (pl.: a PDA-kba beépülő mobiltelefon, vezeték nélküli internet, navigáció). [13]

Az információs társadalom működésének alapja az infokommunikációs rendszereken ala-puló információs infrastruktúrák egymásba kapcsolódó komplex rendszere. A rendszerek komplexitását bizonyítja, hogy a távközlési, informatikai rendszerek, a hozzájuk kapcsolódó távérzékelő, távfelügyeleti, navigációs rendszerekkel, szenzorhálózatokkal és más elektroni-kai rendszerekkel egységes rendszert képeznek, ami által képesek teljes hatékonysággal mű-ködni. Ez azt jelenti, hogy az infokommunikációs rendszerek jóval többet jelentenek, mint csak az informatikai és távközlési rendszerek konvergenciájából kialakuló rendszerek. Ebbe beletartoznak mindazon rendszerek is, melyek az érzékelés, irányítás, vezérlés funkcióit látják el. Így pl. e kategóriába sorolhatók azok a repülőtéri leszállító és irányító rendszerek is, ame-lyek a távközlési rendszereken és a számítógép-hálózatokon keresztül csatlakoznak más rend-szerekhez.

Ennek megfelelően igen korszerű, igen fejlett információtechnológián alapuló infokom-munikációs rendszerekkel látják el a különböző kormányzati, gazdálkodó, védelmi

szerveze-teket, intézményeket, illetve a vállalatokat. Amennyiben e szervek ezeket az információs rendszereket megfelelően tudják működtetni, ki tudják használni a bennük rejlő lehetőségeket, és ugyanakkor a biztonságos működtetésüket is meg tudják teremteni, akkor ez egy igen ko-moly erősokszorozó, hatásnövelő képességjavító és integráló hatású tényezővé válik.

Az infokommunikáció legtöbb területén létrejönnek olyan alkalmazások, amelyekkel a korlátlan sávszélességet kihasználva a távoli tároló- és számítási teljesítmény tetszőleges idő-ben elérhető. Kialakulnak az elosztott feldolgozó rendszerek, amelyekidő-ben a személyes adato-kat is távoli szervereken tárolják.

A hálózati technológia fejlődése, a sávszélesség növekedése lehetővé teszi, hogy gyakorla-tilag minden számítógép mindig kapcsolatban lehessen a világhálóval, azaz a világ összes többi számítógépével. Ehhez szükség van a nagyobb címzési lehetőségeket és fokozott átviteli biztonságot megvalósító új internet protokoll (IPv6²) elterjedésére is. A teljes összekapcsolt-ság következtében:

 a felhasználók a világon tárolt bármilyen információhoz hozzájuthatnak, és bárkivel kapcsolatba léphetnek;

 az informatikai eszközök felhasználhatják egymás erőforrásait, így egy feladat megol-dásában több – akár a világ különböző pontjain elhelyezkedő – számítógép vehet részt.

 Az infokommunikációs technológiai fejlődésére az alábbiak a jellemzőek:

 az infokommunikációs eszközök teljesítmény paraméterei (műveleti sebesség, tároló kapacitás, memória kapacitás, sávszélesség stb.) tovább növekednek;

 az eszközök összekapcsoltsága teljessé válik, ezáltal az információhoz való hozzáférés még könnyebbé és még teljesebb körűvé válik;



 az infokommunikációs rendszerek egyre intelligensebbé válnak, aminek következtében a "gépi gondolkodásmód" egyre jobban közelít az emberihez, mind az információ fel-dolgozásban, mind az ember-gép kommunikációban;

 a rendszerek működésében egyre nagyobb szerep jut a szolgáltatások különböző fajtái-nak;

 az infokommunikációs eszközök általános összekapcsoltsága révén fokozott mértékben együttműködnek egymással az infokommunikációs rendszerek felhasználói is;

 az infokommunikációs rendszerek működésének minden szempontból való biztonsá-gossága egyre növekvő kihívást jelent. [14]

Összességében az infokommunikációs technológia fejlődésének fontosabb állomásait a 7.

ábra szemlélteti.

7. ábra. Az infokommunikációs technológiai fejlődés várható tendenciája [12]