Bár a fogalom ma vált igazán divatossá, egyáltalán nem új találmányról van szó. A történelem nagy polihisztor tudósai, mint Leonardo da Vinci vagy Christoph Scheiner, előszeretettel készítettek gyakran művészi igényességű ábrákat elméleteik, megfigyeléseik szemléltetésére. (infografika.ofi.hu, 2012)
Az infografikáról
2. ábra: Leonardo da Vinci illusztrációja.
(http://thinkloud65.wordpress.com/2011/01/13/leonardo-da-vinci%E2%80%94the-dyslexic-genius/;
http://galileo.rice.edu/sci/scheiner.html)
Da Vinci ábrái tudományos precizitással készültek. A művészi igényesség mellett Leonardo komoly tudományos kutatásokat is végzett, és számos grafikája, mint az ábrán látható, emberi magzatról készült tanulmány is, ezek
illusztrálására, lejegyzésére szolgált. Vagyis nem csak ábrákat, de szöveges megjegyzéseket is látunk, esetleg méretarányokat vagy a szögek jelölését is. Leonardo a vizsgálat tárgyát több szögből is lerajzolta, metszetet készített,
tehát minél mélyebben igyekezett megvizsgálni azt, amit kutatott. Ez a precizitás, ez az összetettség az, ami alapvetően megkülönbözteti az infografikát egy egyszerű illusztrációtól. Igaz, ezek a tudományos műveket illusztráló
ábrák inkább szakillusztrációk voltak, és nem a nagyközönség tájékoztatására szolgáltak.
Később az enciklopédiák továbbvitték ezt a hagyományt. Didrot és D’Alembert 1751-es enciklopédiája is bővelkedett olyan illusztrációkban, amelyek az akkori világ működését tárják elénk.
4. ábra. Anatómiai témájú kép az enciklopédiából.
(http://livresanciens-tarascon.blogspot.hu/2010/12/encyclopedie-de-de-diderot-dalembert.html) A többkötetes enciklopédia gazdag képi anyaggal rendelkezik az akkori tudományos, művészeti, kulturális élet
bemutatására. A képek nem csak illusztrációk, hanem az ismeretterjesztés kritériumainak megfelelő precíz ábrázolások, szöveggel, méretaránnyal, sok apró részlettel. Az enciklopédiák már ismeretterjesztő céllal készültek,
ahol az ábrákat tudatosan használták fel a különböző jelenségek magyarázatára.
A ma is alkalmazott diagramok története is többszáz évre tekint vissza. 1786-ban használt elsőként oszlop-, kör-és vonaldiagramokat a gazdasági adatok bemutatására egy skót mérnök, William Playfair, még azelőtt, hogy az angol nyelvben elkezdték volna használni a statisztika kifejezést. A 18. század végén, 19. század elején a természettudományok is elkezdték használni a diagramokat. Alexander von Humboldt (1769–1859) adatok összehasonlítására alkalmazta a grafikonokat, mint például a vegetációs övek ábrázolására a magasság függvényében.
A kördiagram egyik új típusát, a poláris diagramot egy angol ápolónő, Florence Nightingale vezette be 1857-ben, azért, hogy meggyőzze Viktória királynőt a katonai kórházak feltételeinek javításáról. Charles Joseph Minard, francia építészmérnök 1861-ben készítette el a mai vonalas torzított kartogramtérkép elődjének tekinthető grafikáját, melyen Napóleon oroszországi hadjáratát ábrázolta. Négy különböző változót jelenített meg, amelyek a császár bukásához vezettek. James Joseph Sylvester, elméleti matematikus készítette az első matematikai gráfokat, magát a gráf kifejezést 1878-ban használta először. Látható tehát, hogy a mindennapjainkban használt diagramok egyáltalán nem olyan újak, sőt az 1800-as évek második felétől kezdtek megjelenni a 3D-s (térhatású) statisztikai ábrázolások is. Jó példa erre az olasz demográfus, Luigi Perozzo 1879-esAnnali di Statisticaja, amelyben több ilyen ábra is megjelent. (infografika.ofi.hu, 2012; nytimes.com, 2012)
Az infografikáról
5-10. ábra. Playfair diagramjai, Humboldt földrajzi ábrája, Nightingale diagramja, Minard diagramja, valamint Perozzo térhatású ábrája
(Playfair, 2005; http://www.pachs.net/dialogues-with-darwin/item/137, http://understandinguncertainty.org/coxcombs , http://en.wikipedia.org/wiki/File:Minard.png ,
http://www.latebytes.nl/2008/04/zouden-dit-de-eerste-3d-grafieken-zijn/" )
A térképek története is egészen a régmúltba nyúlik. Történetük igen bőséges, amit ebben a munkában nem is lehetne teljes egészében áttekinteni. Emeljünk ki három olyan pontot, amelyek az adattérképek és az infografika szempontjából kiemelkedő jelentőségűek voltak. A térképek fejlődésének egyik legfontosabb szakasza a nagy földrajzi felfedezések korára tehető, hiszen az újonnan felfedezett területeket valahogy fel kellett jegyezni, a területi fennhatóságokat is jelezni kellett. Azonban a térképkészítők azzal a problémával szembesültek, milyen nehéz is a földfelszínt 2D-ben ábrázolni. A megoldást Gerhard Mercator 1500-as években kidolgozott vetületi rendszere adta, amely még ma is a navigációs térképek alapjául szolgál. (Wildbur et al., 1998)
11. ábra. Ez az ábra azt szemlélteti, hogyan torzít a Mercator-rendszer? (Wildburg & Burke, 1998) Fontos megemlíteni Harry Beck munkásságát, aki 1933-ban megrajzolta híressé vált londoni metrótérképét. A műszaki rajzoló Beck a túlzottan bonyolulttá vált metróhálózat térképét radikálisan leegyszerűsítette. A metróvonalakat függőleges, vízszintes, illetve 45o-kal elforgatott egyenesekkel jelölte, a megállókat gyémánt alakú jelekkel. A koordinációt egyedül a Temze folyó sematikus ábrája segítette. (Jesus, 2009)
Az ismeretterjesztő adattérképek történetének harmadik kulcsállomása volt, amikor 1982-ben az USA Today című amerikai lapban megjelent George Rorick időjárástérképe. E munkája nyomán Rorick-ot modern időjárástérképek atyjaként emlegetik, amellett, hogy egyéb infografikákat is készített számos hírmagazin számára. (Pompilio, 2004)
12-13. ábra. Rorick időjárástérképe és Beck metrótérképe http://lazarus.elte.hu/hun/dolgozo/jesus/otka0810/tortenet/beck.htm http://www.uigarden.net/english/infographics-being-and-doing-part-i
A 20. századi infografikák egyik kulcsalakja Otto Neurath volt, aki Gerd Artz grafikus segítségével kidolgozta a tipografikus nevelés nemzetközi rendszerét (International System of Typographic Picture Education – Isotype).
Az Isotype-rendszer nagy előnye, hogy világosan átlátható volt, a piktogramok egyértelművé tették, hogy miről szól az ábra, számuk pedig a jelölt mennyiséggel volt arányos. Éppen ezért ezek a grafikák könnyen érthetőek és összevethetőek voltak, bár nem sok szabadságot adtak azoknak, akik ezeket a szabályokat követték. (Péntek, 2012;
infografika.ofi.hu, 2012)
14-15. ábra. Isotype grafikák ( http://cabinetmagazine.org/issues/24/pendle.php)
Jó tudományos ábrát készíteni sosem volt egyszerű. Jacques Bertin francia geográfus és térképész az 1900-as évek második felében munkatársaival rájött arra, hogy a kutatók ismeretterjesztő cikkeiben megjelenő ábrák sokszor feleslegesek, mert senki nem érti azokat. Így az ő célja az lett, hogy megtalálja a módszert az adatok és információk emészthető grafikává való alakítására. Ezért kidolgozott egy szabályrendszert az érthető, informális tudományos grafikák készítésére. (Bonin, 1997)
Szintén sokat tett hozzá a tudományos grafikák fejlődéséhez Edward Rolf Tufte (1942–), akinek az adatvizualizációról szóló munkái ma is kötelező olvasmányok azoknak, akik ilyen jellegű ábrákat akarnak készíteni, vagy többet szeretnének megtudni az infografikákról. (infografika.ofi.hu, 2012)
A tudományos infografikák egyik legérdekesebb momentuma az volt, amikor 1972-ben a Pioneer 10 fedélzetén felküldték az első infografikát az űrbe. Ez a grafika a földönkívülieknek szánt üzenet, amely a Földről és az emberiségről tartalmaz információkat. (www-pw.phisics.uiowa.edu, 2012)
Az infografikáról
16. ábra. A Pioneer plaque. ( http://en.wikipedia.org/wiki/File:Pioneer10-plaque.jpg ) A Pioneer-táblán látható a hidrogénatom hiperfinom átmenet (azért a hidrogén, mivel ez a leggyakoribb elem az univerzumban), a férfi és a női test jellemzői, a Nap relatív helyzete és a Naprendszer, valamint az űrszonda sziluettrajza. A táblát sok bírálat érte, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy egy, a miénktől idegen kultúra meg tudja fejteni a legtöbb ember számára
sem mindig egyértelmű üzenet tartalmát.