Az igei szerkezetek annotálásának további fázisai

Az igei szerkezetek annotálásának további fázisaiban olyan jelenségek annotálását tervezzük, amelyek révén lehetővé válik összetettebb konstrukciók vizsgálata is.

Ezen jelenségek annotálása az első fázis annotációira épül rá, azokat egészíti ki.

A továbbiakban tehát olyan részproblémákra javaslunk megoldásokat, amelyek

a próbakorpusz feldolgozása során már a látóterünkbe kerültek, és így kezelé-sükkel kiegészítettük az annotálás első fázisaként kidolgozott sémát. Többek között bemutatjuk a névszói állítmányok, a tagadószók, a birtokos jelzők és az implicit argumentumok annotálásának a módját. Ezeknek a jelenségeknek az annotálása a jövőben további szintaktikai és szemantikai jelenségek annotá-lásával egészülhet ki.

5.1. Névszói állítmányok annotálása

A névszói állítmányok CoreN címkét kapnak. Ha nyelvileg kifejtetten megjelenik az alany, akkor ahhoz Arg címkét rendelünk, és a névszói állítmány CoreN cím-kéjéhez kötjük tr címkével. Amennyiben a szerkezethez főnévként megjelenő határozói elem (is) tartozik, akkor azt úgyszintén Arg címkével kötjük a névszói állítmány CoreN címkéjéhez, a relációhoz pedig lm címkét rendelünk.

Mégis győztes, mégis új és magyar.

CoreN CoreN CoreN

tölgykerités, barakk oly lebegő

Arg Argtr tr CoreN

hogy milliók közt az egyetlenegy.

Arg lm CoreN

Ahogyan arra már utaltunk, a mint kötőszóval bevezetett hasonlítást specifikus elliptikus szerkezetnek tekintjük, amelyek nyelvtani struktúraként egy korábbi explicit predikátum implikálásán alapulnak. Annotálásuk során a hasonlítói szerkezet első tagjában szereplő névszói állítmányhoz rendelünk egy második CoreN címkét – és kipipáljuk az omitted jelölőnégyzetet –, és ehhez kötjük hozzá a szerkezet második tagjában szereplő hasonlító elemet.

b

bmelybmessze,bmintbazbégb.b

Arg CoreNCoreN

Arg

tr tr

Kopulás névszói állítmányok esetében a kopulát Cop címkével kötjük hozzá a névszó CoreN címkéjéhez, a reláció pedig a cop címkét kapja.

Fáradt vagyok.

CoreN cop Cop

Milyen volt szőkesége,

CoreN cop Coptr Arg

bRiadtbvagyok,bmintbegybvadállat.b

CoreN CoreN

Cop Arg

cop tr

5.2. Tagadószók és birtokos jelzők annotálása

Úgyszintén annotálni kívánjuk az igei szerkezetek, illetve a névszói állítmányos szerkezetek tagadószóit. A tagadószó Neg címkét kap, amelyet az igével, illetve a névszói állítmány névszói részével kötünk össze a Core, illetve CoreN címkétől a Neg címke felé mutató nyíllal. A viszony a neg címkét kapja.

bsbszemedbabföldetbnemblelib.b

Arg Arg tr Neglm neg Core

és hősök sem vagyunk,

CoreN neg copNeg Cop

Az első annotálási fázist követően az igei bővítmények, illetve a névszói állítmá-nyok birtokos jelzőit is annotálnánk. A birtokos jelzők sok esetben különböző személyekhez horgonyozzák le a birtokokat, így ezek annotálása a személy-viszonyok vizsgálatának a szempontjából különösen fontos. A birtokos jelző Poss címkét kap, amelyet hozzákötünk az igei bővítmény Arg címkéjéhez vagy a névszói állítmány CoreN címkéjéhez. A reláció a poss címkét kapja.

És értitek a mulandóság ráncát,

Core Posslm poss Arg

Góg és Magóg fia vagyok én ,

Poss Possposs poss CoreN cop Coptr Arg

5.3. Ige nélküli bővítményszerkezetek annotálása

Bizonyos esetekben egy szerkezet nem azért elliptikus, mert a bővítmények alaptagjaként szolgáló ige egy másik tagmondatban szerepel, hanem azért, mert egyáltalán nem szerepel a szövegben a bővítmények alaptagja. Ebben az esetben a trajektor (alany) szerepű bővítményhez hozzárendelünk egy ArgIC (Argument + Implicit Core) címkét, és ehhez kötjük hozzá az esetleges további bővítménye-ket, a relációhoz pedig az lm címkét rendeljük. Ha a trajektor szerepű bővítmény is hiányzik, akkor a(z egyik) landmark szerepű bővítményhez rendeljük az ArgIC címkét, és ehhez kötjük az esetleges további elemeket. Az esetleges tagadószavakat és vokatívuszokat is az ArgIC címkéhez kötjük.

Törődött csönd, öreg szülők a házban.

ArgIC ArgIClm lm Arg

bÉsbkönny helyettbazbarcokonbabráncok,b

Arg lmArg lm ArgIC

az érvek foszló szélein a szárny,

Poss poss Arg lm ArgIC

Éghajlatok. Feltételek.

ArgIC ArgIC

5.4. Az annotációk részletezése

Az annotálás első fázisát követően nem csupán további elemek felcímkézését ter-vezzük, hanem az első fázisban felcímkézett elemek annotációinak a részletezését is. Ez egyfelől a mintázatok azonosíthatóságát fokozza, másfelől olyan konstruk-ciós leírás felé mozdítja el az elemzést, amely ráépül a függőségi szerkezetekre, de jobban érvényesíti a kognitív és a konstrukciós nyelvleírások belátásait. A már felcímkézett igei bővítmények esetében például egy jelölőnégyzet kipipálásával

jelezzük majd, ha a bővítmény része a magmondatnak. A magmondat az elemi mondaton belül az a legkisebb egység, „amely kifejezi a mondatban ábrázolt lehorgonyzott folyamatot, azaz tartalmazza a folyamattípus előhívásához, illetve a folyamattípus egy példányának a lehorgonyzásához szükséges (az idő, a mód, a szám és a személy kategóriáit kifejező) elemeket” (Imrényi 2017: 1072). A mag-mondat általában a mag-mondat igéje, ugyanakkor bizonyos esetekben a mag-mondatban előhívott folyamattípust egy sematikusabb jelentésű ige és annak egy tárgyi vagy határozói vonzata együtt fejezi ki, szemantikai szempontból szorosabb egységet alkotva (például intézkedést hoz, feleségül vesz). A magmondatok részét alkotó vonzatok annotálása révén pontosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen típusú események jelennek meg a lírai szövegekben.

Kiegészítjük a második fázisban a névmási bővítmények annotációit is, ameny-nyiben azok anaforikusan utalnak egy korábbi vagy kataforikusan egy későbbi szerkezetben szereplő főnévre. A névmással koreferens főnév egy erre szolgáló üres mezőbe írható be. Ha a névmás utalószóként egy teljes mellékmondatra utal, akkor azt a sub (subordinate clause) szónak a beírásával jelezzük.

Ugyancsak tervezzük az implicit argumentumok jelzését is az annotációban, bár még nem alakítottunk ki végleges álláspontot az implicit argumentumok annotálásának a módjáról. Az annotációs séma jelenlegi változatában az implicit argumentumok öt nagy csoportját különböztettük meg az annotálási teendők szempontjából (az implicit argumentumokról lásd Németh T. 2000, 2008). Az első csoportba tartoznak azok a szerkezetek, amelyekben az ige első vagy második személyben van, és nincs alanyi vonzata. Ezekben az esetekben nem annotáljuk az implicit alanyi vonzatot, mivel az igeragozás már önmagában jelzi, hogy a lírai diskurzusban megképződő fiktív beszédesemény megnyilatkozójáról vagy befo-gadójáról van szó, vagyis nem is feltétlenül beszélhetünk implicit argumentumról.

A második csoportba tartoznak azok az esetek, amikor az ige ragozása és/vagy argumentumszerkezete egyértelműen utal egy accusativusi vagy dativusi, vala-milyen személyre vagy megszemélyesített entitásra vonatkozó implicit vonzatra, amely jellemzően a lírai diskurzusban megkonstruált fiktív beszédesemény részt-vevője, azaz a megnyilatkozó vagy a megszólított (például megkereslek [ImpAcc];

keress meg [ImpAcc]; adjál pénzt [ImpDat]). Az ilyen esetekben jelezzük az implicit accusativusi és dativusi argumentumot, illetve amennyiben a kontextus alapján kikövetkeztethető, annak számát és személyét is. A harmadik csoport-ba tartoznak azok az esetek, amikor az ige szemantikai szerkezetéből, bizonyos használati módjaiból következhet egy implicit argumentum (például elmenekül-tem [vhonnan] [vhova]; olvasd fel a szöveget [vkinek]). Ezeket az eseteket nem

annotálnánk. A negyedik csoportba azok az esetek tartoznak, amikor az ige valamelyik argumentuma azért marad kidolgozatlanul, mert az adott entitást megnevező főnév a szöveg egy korábbi vagy későbbi pontján szerepel, vagyis a bővítmény elhagyását a szövegkörnyezet teszi lehetővé, a szövegkörnyezetből az implicit argumentum egyértelműn kikövetkeztethető. Ekkor az erre szolgáló mezőben megadjuk az impliciten maradó főnevet. Az ötödik csoportja az implicit argumentumoknak az az eset, amikor az implicit argumentum egy alárendelő mellékmondatra utaló névmás. A tervek szerint ezt is annotálni fogjuk.