• Nem Talált Eredményt

Alany és szubjektum: összefoglalás

A grammatikai alany nyelvtani funkció, amely alapbeállításban további sze-mantikai tényezőkkel együtt tölti be a szerepét. A nyelvi szerkezetek létrehozása és megértése folyamatában, a beszédeseményben a konstruálás, a dinamikus társas jelentésképzés műveletei során elsősorban egy megnevezett dolognak

a mondatbeli jelenetben betöltött szerepével és a figyelem előterébe, közép-pontjába helyezésével és szemantikai kiindulópontként működésével együttesen kapcsolatos grammatikai funkció. Az alany funkcionálását vagy kiüresedését befolyásolja a szemantikai szerepek és a trajektor-landmark megoszlása. A sze-mantikai komplexitást növeli a beszélő és a hallgató mondatbeli leképezése vagy le nem képezése alanyként vagy tárgyként. Az alanynak a predikátumhoz és az objektumhoz való viszonya részleges függésként jellemezhető, amennyiben ezek a mondatbeli viszonyok önmagukban nem merítik ki a mondat jelentését.

Az alany az igével (állítmánnyal) temporális folyamatot kifejező kompozitum-szerkezetben kerül viszonyba szemantikai megfelelések révén, a kidolgozás és az aktív zóna kijelölése műveleteiben. Az alany a tárggyal az ágens-páciens és a trajektor-landmark megoszlásban kerül kapcsolatba, a konstruálási műve-letben előtér-háttér viszonyban.

Mindez rendkívüli variabilitást tesz lehetővé a fogalmi konstruálásban és a nyelvi kifejezésben. Az alany nem a priori szerkezeti vagy logikai kijelölés, hanem nagymértékben sematizálódott konceptualizálási mód. Az alany lehet a jelenvalólét és a létező is, egyes szám első személyű vagy második személyű lehorgonyzottsága azonban a jelenvalólétnek van. Az alany ez utóbbi esetben tud a szubjektum mint jelenvalólét nyelvi leképezésének a folyamatához hozzá-járulni, az önreferencia reflexivitásának nyelvi megvalósításával.

A grammatikai alany és a szövegben kidolgozott szubjektum elválik egymástól, és a szétválasztási műveletben egyúttal a legkülönbözőbb módokon kapcsolódik a kettő ismét össze. Az irodalmi műben a szubjektum nem egy grammatikai alany közvetlen kidolgozásában formálódik meg, hanem a szubjektum önalkotásának és önreferenciájának különböző módjaival, a beszélő és a befogadó interszub-jektív műveleteiben, a szövegben (a szövegvilágban) összetalálkozva. A közös figyelemirányítás helyzetében megvalósuló társas jelentésképzés e feldolgozó műveletek lényege. A grammatikai alany lehet a grammatikai állítmány vagy tárgy függvénye egy mondaton belül, a szubjektum fogalmi kidolgozása azonban nem köthető ki egyetlen sematikus referenciaponthoz, a szubjektum interszub-jektív megkonstruálása a létében magát megértő jelenvalólét megkonstruálása.

A jelenvalólét és létező közötti ontológiai különbség a társas jelentésképzés dinamikájában is megmutatkozik, amennyiben a jelenvalólét nyelvi koncep-tualizációiban meghatározó a grammatikai alany és a szubjektum megnevezései közötti szétkülönbözés. Az alany-szubjektum szépirodalmi alakulástörténete alapvető jelentőségű az irodalmi alkotás és irodalomértés számára, legalább a modernség kezdete óta. Verlaine, Mallarmé, Proust, Joyce, Woolf vagy Rilke,

Musil, Benn, a korai Babits, Ottlik, Szabó Lőrinc, József Attila, Tandori vagy Petri az alany-szubjektum viszony legkülönbözőbb változatait dolgozták ki. E történeti folyamatok nem függetlenek a mindennapi szövegek alanyfunkcióinak részleges tovább sematizálódásával, deszemantizálódásával.

Irodalom

Dixon, Robert Malcolm Ward 1994. Ergativity. Cambridge: Cambridge University Press.

Foley, William A. – van Valin, Robert D. 1985. Information packaging in the clause. In: Shopen, Timothy (ed.): Langauge typology and syntactic description. Vol. I. Cambridge: Cambridge University Press. 282–364.

Gadamer, Hans-Georg 1984. Igazság és módszer. Budapest: Gondolat.

García-Miguel, José M. 2007. Clause structure and transitivity. In: Geeraerts, Dirk – Cuyckens, Hubert (eds.): The Oxford handbook of cognitive linguistics.

Oxford: Oxford University Press. 753–781.

Givón, Talmy 2001. Syntax. An introduction. Vol. I. Amsterdam, Philadelphia:

John Benjamins.

Halliday, M.A.K. 1994. An introduction to functional grammar. London: Edward Arnold.

Heidegger, Martin 1989. Lét és idő. Budapest: Gondolat.

Heidegger, Martin 2001. A fenomenológia alapproblémái. Budapest: Osiris Kiadó.

Imrényi András 2017. Az elemi mondat viszonyhálózata. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan. A magyar nyelv kézikönyvtára 4. Budapest: Osiris Kiadó. 663–761.

Keenan, Edward L. 1976. Towards a universal definition of “subject”.

In: Li, Charles N. (ed.): Subject and topic. New York, London: Academic Press. 303–333.

Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

É. Kiss, Katalin 2002. The syntax of Hungarian. Cambridge: Cambridge University Press.

Kövecses Zoltán – Benczes Réka 2010. Kognitív nyelvészet. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kugler Nóra 2017. Az összetett mondat. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan.

A magyar nyelv kézikönyvtára 4. Budapest: Osiris Kiadó. 806–895.

Langacker, Ronald W. 1987. Foundations of cognitive grammar. Volume I.

Theoretical Prerequisites. Stanford, California: Stanford University Press.

Langacker, Ronald W. 1999. Grammar and conceptualization. Berlin, New York:

Mouton de Gruyter.

Langacker, Ronald W. 2006. Subjectification, grammaticalization, and con-ceptual archetypes. In: Athanasiadou, Angeliki – Canakis, Costas – Bert Cornillie (eds): Subjectification. Varoius paths to subjectivity. Berlin, New York: Mouton de Gruyter. 17–40.

Langacker, Ronald W. 2008. Cognitive grammar. A basic introduction. Oxford:

Oxford University Press.

Li, Charles N. (ed.) 1976. Subject and topic. New York, London: Academic Press.

Luhmann, Niklas 1998. Die Gesellschaft der Gesellschaft. Zweiter Teilband.

Frankfurt am Main: Suhrkamp.

Németh G. Béla 1970. Az önmegszólító verstípusról. In: Mű és személyiség.

Budapest: Magvető Kiadó. 621–670.

Palmer, Frank Robert 1994. Grammatical roles and relations. Cambridge:

Cambridge University Press.

Plank, Frans (ed.) 1979. Ergativity: Towards a theory of grammatical relations.

London: Academic Press.

Tolcsvai Nagy Gábor 2003. „Apa” – „édesapám”. Megértéslehetőségek a Harmonia Cælestisben. In: Zemplényi Ferenc – Kulcsár Szabó Ernő – Józan Ildikó – Jeney Éva – Bónus Tibor (szerk.): Látókörök metszése. Írások Szegedy-Maszák Mihály születésnapjára. Budapest: Gondolat Kiadói Kör. 492–504.

Tolcsvai Nagy Gábor 2011. Kognitív szemantika. Második kiadás. Nyitra:

Konstantin Filozófus Egyetem.

Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) 2017. Nyelvtan. A magyar nyelv kézikönyvtára 4.

Budapest: Osiris Kiadó.

Traumatizált grammatika Borbély Szilárdnál