A. Fogalomtár
4. Vezetékes energiaellátás
4.7. Az erőműrendszer szervezeti felépítése
A villamosenergia-fejlesztés feladatát hazánkban döntően a villamosenergia-rendszer közcélú erőművei látják el. Az erőművek részben nagyobb városok, valamint ipari központok közelében találhatók. A 2.4.7.1. ábrán a különböző nagyobb erőművek elhelyezkedése látható. Több esetben az erőmű-bánya integráció keretén belül az erőművekhez csatolták a körzetben található, energetikai célú szenet termelő bányákat is (pl. a pécsi PANNONPOWER Holding Zrt., Vértesi Erőmű Zrt.).
2.4.7.1. ábra
A jelenlegi erőműpark
A jelenlegi erőműpark néhány nagyobb és több kisebb erőműből áll. A primer energiahordozó felhasználás alapján három nagy csoportot lehet megkülönböztetni, a szén-, ill. az olaj- vagy földgáztüzelésű erőműveket, valamint az atomerőművet. A közcélú erőművek főbb műszaki adatait a 2.4.7.2.táblázat tartalmazza.
A szénerőművek a rendszer legrégebben épült berendezései. Ez azt jelenti, hogy ezen erőművek az 1960−70-es évek technikai színvonalának felelnek meg, így a körfolyamat kezdő jellemzői a jelenlegi értékekhez viszonyítva alacsonyak, ennélfogva nem érhető el a mai kor műszaki színvonalának megfelelő hatásfok.
Az olaj- és földgáztüzelésű erőmű a Dunamenti Erőmű Zrt., a Budapesti Erőmű Zrt. erőművei és a Tiszai Erőmű néhány blokkja (Tisza II.). Ezen blokkok egy része már leállításra került, másik részükre szintén ez a sors vár. A Dunamenti Erőmű Zrt. blokkjainak nagy része már újabb konstrukció, azonban már ezek a műszaki konstrukciók is elavultak, hatásfokuk jobb, mint a szenes erőműveké, de itt is jelentős probléma a környezetszennyezés. Földgáztüzelés estén csak a nitrogén-oxid kibocsátás okoz gondot. Ugyanez mondható el a Tiszai Erőmű Rt. olaj-, ill. gáztüzelésű blokkjairól. A Budapesti Erőmű Zrt. erőművei szintén régi konstrukciók, kedvezőtlen energetikai jellemzőkkel rendelkezők. Változást hozott és jelenleg is hoz, hogy a Dunamenti erőműben már üzemel (G1, G2), valamint beüzemelés alatt van egy modern, jó hatásfokú és környezetkímélő gázturbinás, kombinált ciklusú erőművi blokk (G3 blokk). Ugyanígy a Budapesti Erőműhöz tartozó Kelenföldi Erőműben is felépült egy hasonló, gázturbinás, kombinált ciklusú hőszolgáltató fűtőerőmű, a csepeli erőmű, valamint az igen jó hatásfokú gönyűi erőmű.
A harmadik fő csoportba tartozik a paksi atomerőmű. Ezen erőmű esetén elmondható, hogy alacsony a hatásfok, azonban ez a mai modern nyomottvizes atomerőművek esetén sem sokkal magasabb. A legalacsonyabb üzemeltetési költség miatt ez az erőmű viszi a villamosenergia-fejlesztés alapját. Környezetvédelmi szempontok alapján sem mondható rossznak az erőmű, azonban meg kell oldani a kiégett fűtőelemek, valamint a kis és közepes aktivitású hulladékok tárolását. Jelenleg erre a célra a kiégett kazetták átmenti tárolója (KKÁT) szolgál, de már közel üzemkész a Bátaapátiban létesített hulladéktároló. Több erőműből történik hőszolgáltatás is a lakosság, illetve ipari fogyasztók felé. Erre az üzletágra is igaz, hogy gazdaságtalan (ez a magas hőárakban jelenik meg).
2.4.7.2. ábra Szállítás és elosztás
A villamos energia elosztása és szállítása különböző feszültségszinteken megy végbe, ennek függvényében beszélhetünk: alap- és fő elosztóhálózatról (szabadvezetékes és kábeles), középfeszültségű és kisfeszültségű hálózatról (2.4.7.3.ábra). A következőkben sorra vesszük ezen hálózattípusok néhány jellemző tulajdonságát.
Alaphálózat
Alaphálózatnak tekintjük mindazon hálózatokat, illetve a hálózatok azon vezetékszakaszait, amelyek a villamosenergia-rendszerben elsőrendűen:
• az alaperőműveknek az országon belüli vagy nemzetközi kooperációjára szolgálnak;
• az alaperőművekből vagy a nemzetközi kooperáció csomópontjaiból a villamos energia átvitelére szolgálnak a fő elosztóhálózatok felé való.
Az MVER-ben e hálózat része a 750 (nemzetközi kooperációs), 400 és 220kV-os vezetékrendszer. Az alaphálózaton kooperálnak az MVER „nagyerőművei” (a beépített teljesítmény nagyobb, mint 100MW).
2.4.7.3. ábra
Fő elosztóhálózat, elosztóhálózat
Fő elosztóhálózat a 120kV-os szabadvezetékes, a 120 és 35kV-os földkábeles hálózat. Afő elosztóhálózaton keresztül kooperálnak a kisebb (100MW alatti beépített teljesítményű) és a nem közcélú erőművek.
Elosztóhálózat a 20(35)kV-os szabadvezetékes és a 10, ill. 20kV-os földkábeles hálózat. Az elosztóhálózat 35, 20 és 10kV-os részeit összefoglalóan középfeszültségűhálózatnak nevezzük.
Kisfeszültségű hálózat
A kisfeszültségű hálózat a villamos energiának a lakossági (kis-) fogyasztókhoz való továbbítására szolgál.
Feszültségszintje: 0,4kV (380V).
Állomás, alállomás
A villamosenergia-rendszer igen fontos egységei az állomások és alállomások. Az állomáson csak a villamosenergia-áramlás iránya változik meg (csatlakozások, leágazások). Az alállomáson az áramlási irányon kívül megváltozik a villamosenergia-továbbítás feszültségszintje is.
B. függelék - Fogalomtár
A modulban előforduló fontosabb fogalmak magyarázata alaperőmű
közel állandó teljesítménnyel üzemelő erőmű, kihasználási óraszáma 5500h/a-nál nagyobb alaphálózat
elsődlegesen kooperációs és nemzetközi cserekereskedelmi célú hálózat analitikai nedvességtartalom
a 105°C-on kiszárított tüzelőanyagból eltávozó nedvességtartalom csúcserőmű
csak csúcsidőszakban üzemelő erőmű, kihasználási óraszáma 1500h/a-nál kisebb durva nedvességtartalom
a nedvesség azon része, amit csak fizikai erők kötnek a tüzelőanyaghoz (felületi adszorpció vagy keveredés) egyensúlyi nedvességtartalom
a teljesen kiszáradt, légszáraz tüzelőanyagban megmaradt nedvességtartalom hamu
a tüzelőanyagban levő éghetetlen ásványi szennyezőkből keletkező anyag ipari (saját célú) erőmű
elsődlegesen egy termelő technológia igényeit kiszolgáló erőmű kapcsolt energiatermelés
egy technológiai folyamatban egy vagy több bemenő energiahordozó átalakítása több (általában két) kimenő energiahordozóvá
kihasználási óraszám
az éves termelt energia és a teljesítőképesség hányadosa kogeneráció
lásd: kapcsolt energiatermelés kombinált ciklusú energiatermelés
több (általában két) technológiai folyamatban egy vagy több bemenő energiahordozó átalakítása egy kimenő energiahordozóvá
kombinált ciklusú kapcsolt energiatermelés
több (általában két) technológiai folyamatban egy vagy több bemenő energiahordozó átalakítása több (általában két) kimenő energiahordozóvá
kooperáló erőmű
része a villamosenergia-rendszernek, együttműködik más erőművekkel
közcélú erőmű
nem saját célú erőmű közvetlen energiatermelés
egy technológiai folyamatban egy vagy több bemenő energiahordozó átalakítása egy kimenő energiahordozóvá légfelesleg-tényező
a tényleges és az elméleti égési levegő mennyiségének viszonyszáma menetrendtartó erőmű
változó terhelésen üzemelő erőmű, kihasználási óraszáma 5500−1500h/a közötti mennyiségi veszteség
az energiahordozó extenzív jellemzőinek megváltozásából származó munkavégzőképesség-csökkenés minőségi veszteség
az energiahordozó intenzív jellemzőinek megváltozásából származó munkavégzőképesség-csökkenés nem kooperáló erőmű
nem feltétlenül része a villamosenergia-rendszernek (szigetüzemben is működhet), nem működik együtt más erőművekkel
nyomottvizes atomreaktor
a hőmérséklethez tartozó telítési nyomásnál nagyobb nyomáson üzemelő reaktor pernye
a hamu szálló része salak
a hamu összesült része szerkezeti nedvességtartalom vegyületekben található (kristályvíz) szubkritikus
a kritikus nyomás alatti szuperkritikus
a kritikus nyomás feletti távhőellátás
a hő nagyobb távolságra történő szállításával megvalósuló hőigény kielégítés
3. fejezet Energiagazdálkodás és -menedzsment
Az eddigi modulokban az energiaátalakítás és -felhasználás műszaki részleteivel ismerkedtünk meg. A következőkben sorra vesszük azokat a stratégiai és szervezési lehetőségeket, amik elősegítik az energiafelhasználás hatékonyságának növelését. Ezek a menedzsmenttechnikák segítséget nyújtanak a meglévő és üzemelő rendszerek energetikai elemzéséhez, hatékony útmutatást adnak a szükséges beavatkozások megtervezéséhez és végrehajtásához. Ismertetjük az egyes gazdasági szervezetek energiagazdálkodást felügyelő személyének – főenergetikus – feladatait és lehetőségeit.
1. Stratégiai megközelítés
Célkitűzések és tartalmi összefoglaló:
A lecke célja, hogy
• bemutassa az intézményi és a nemzeti energiagazdálkodás stratégiai megközelítésének módszertanát;
• feltárja az intézményi kultúra és az energiagazdálkodás kapcsolatát.
A lecke két téma köré csoportosítva
• részletesen ismerteti az energiagazdálkodás egyes fázisait és az azokban elvégzendő feladatokat;
• bemutatja az intézményi kultúra által meghatározott különböző stílusú stratégiai megközelítéseket és eszközöket.
1.1. Nemzeti energiastratégiai célkitűzések és alapelvek
A közelgő energiastruktúra-váltással kapcsolatos kihívásokat hazánk javára fordíthatjuk, de ehhez az energetikai fejlesztésekben rejlő foglalkoztatási és gazdasági növekedést elősegítő lehetőségeket ki kell aknázni. Az energetikai struktúraváltás során meg kell valósítani:
• (I) a teljes ellátási és fogyasztási láncot átfogó energiahatékonysági intézkedéseket;
• (II) az alacsony CO2-intenzitású – elsődlegesen megújuló energiaforrásokra épülő – villamosenergia-termelés arányának növelését;
• (III) a megújuló és alternatív hőtermelés elterjesztését;
• (IV) az alacsony CO2-kibocsátású közlekedési módok részesedésének növelését.
E négy pont megvalósításával jelentős előrelépés tehető a fenntartható és biztonságos energetikai rendszerek létrehozása felé, ami egyúttal lényegileg hozzájárulhat a gazdasági versenyképesség fokozásához is.
Magyarország nyitott, exportorientált és gazdaságosan kitermelhető fosszilis energiahordozókban szegény országként természetesen nem lehet teljesen energiafüggetlen. De felelősen gondolkodva mégis erre kell törekednie, ha ki akar maradni azokból a nemzetközi konfliktusokból, amelyek a globális szinten egyre fogyatkozó fosszilis energiahordozó-készletek és az egyre fokozódó fogyasztási igény ellentmondásából adódnak. A fentiekben már leszögeztük, hogy hazánk energiafüggetlenségének sarokpontjai az energiatakarékosság, a decentralizáltan
és itthon előállított megújuló energia, az integrálódás az európai energetikai infrastruktúrákhoz és az atomenergia, amelyre a közúti és vasúti közlekedés villamosítása épülhet. Az ötödik sarokpont a kétpólusú mezőgazdaság létrehozása, ami piacorientált flexibilitással tud váltani az élelmiszertermelés és az energetikai célú biomassza-előállítás között, és ezáltal az energianövények termesztésével fokozatosan művelésbe vonhatóak az élelmiszertermelésben nem kellő hatékonysággal hasznosítható, ma parlagon hagyott területek. Ez
egyben előfeltétele a vidéki munkahelyteremtésnek, a „zöldgalléros” foglalkoztatás növelésének, egyszóval a mezőgazdasági „rozsdaövezetek” újjáélesztésének.
Az energiastratégia célja nem egy kívánatos energiamix megvalósítása, hanem Magyarország mindenkori biztonságos energiaellátásának garantálása a gazdaság versenyképességének, a környezeti fenntarthatóságnak és a fogyasztók teherbíró-képességének a figyelembevételével. Mindezt úgy, hogy közben elindulhassunk egy energetikai struktúraváltás irányába is, a mindenkori adott költségvetési mozgástér szabta feltételek mellett.
Jelenleg sok olyan alternatív energia-előállítási módszer körvonalazódik, amelyekhez a jövőben nagy reményeket fűzhetünk. Többségük azonban nem piacérett – még a folyamatosan dráguló hagyományos energiahordozók tükrében sem –, és csak erőteljes állami támogatással életképes.
A jövőre nézve pedig nehéz megjósolni, hogy a hagyományos és alternatív energiahordozók piaciár-inverziós pontja mikor következik be. Tovább bonyolítja a képet a földgáz jövőbeni árváltozásainak megjósolhatatlansága, hiszen egy ország energiaellátását mindenképpen biztonságosan, előre kalkulálható és megfizethető áron beszerezhető energiahordozóra, vagy energiahordozó mixre kell alapozni. Mindezek alapján a villamosenergia-előállítás szempontjából a legreálisabbnak tartott és ezért megvalósítandó célként kijelölt
„közös erőfeszítés” jövőképet az energiastratégia „atom−szén−zöld” elnevezésű forgatókönyve jeleníti meg, melynek legfontosabb elemei a következők:
• az atomenergia hosszú távú fenntartása az energiamixben;
• a szén alapú energiatermelés szinten tartása két okból:
1. energetikai krízishelyzetben (pl. földgázár-robbanás, nukleáris üzemzavar) az egyedüli gyorsan mozgósítható belső tartalék,
2. az értékes szakmai kultúra végleges elvesztésének megelőzése a fentiek miatt és a jövőbeni nagyobb arányú felhasználás lehetőségének fenntartása érdekében. Ez utóbbi feltétele a fenntarthatósági és ÜHG-kibocsátás vállalási kritériumoknak való megfelelés (a széndioxid-leválasztási és tisztaszén-technológiák teljes körű alkalmazása);
• megújuló energia szempontjából a Nemzeti Cselekvési Terv 2020 utáni lineáris meghosszabbítása azzal, hogy a gazdaság teherbíró képességének, valamint a rendszerszabályozhatóság és a technológiai fejlesztések függvényében a kitűzött arány növelésére kell törekedni.
Az „atom−szén−zöld” forgatókönyvének megvalósításával kiválthatóvá válik a hazai összfogyasztás 13%-át kitevő jelenlegi − elsősorban nyári – villamosenergia-import. Sőt, az importot a villamosenergia-termelésünk 14%-át kitevő export válthatja fel 2030-ra, ami a német és a svájci nukleáris kapacitások leépítésével összefüggésben realizálható lesz. Az ”atom−szén−zöld” forgatókönyv preferálása nem jelenti azt, hogy a többi forgatókönyv irreális elemeket tartalmazna. Bizonyos külső és belső gazdaságpolitikai feltételek teljesülése mellett akár kormányzati preferenciaváltás is bekövetkezhet, új helyzetben más forgatókönyv adhat megbízhatóbb garanciát a biztonságos energiaellátásra. Ezért is fontos elem az energiastratégia kétévenkénti felülvizsgálata.
1.2. Az energiagazdálkodás alapjai
A vállalatok különböző módon közelíthetik meg az energiagazdálkodás kérdését. Pl. az, hogy hol helyezkedik el az energiagazdálkodási osztály, hogyan finanszírozzák azt és kik dolgoznak ott, illetve az osztály milyen kapcsolatban áll a vállalat többi részével. Ezek olyan kérdések, amikre nincs egyetlen lehetséges válasz, a lehetőségek skálája széles. Az általunk elfogadandó stratégia az egyedi helyzetünk függvénye; elsősorban a szervezetünk vállalati kultúrájától függ, valamint attól, hogy milyen fejlettségi fokot ért el az energiagazdálkodás területén.
Az energiagazdálkodás fázisokra bontása
Az energiagazdálkodási tevékenységek kialakítása világos fázisokra bontható, amelyet a 3.1.2.1.ábra szemléltet.
Tekintet nélkül arra, hogy első ízben vezeti-e be az energiagazdálkodást vagy a jelenlegi tevékenységeit igyekszik-e javítani, bármely vállalatnak tisztában kell ezekkel lennie, és ezek fényében kell erőfeszítéseket tennie. A folyamat egymást átfedő fázisok összességeként képzelhető el:
1. fázis: az energiafogyasztás ellenőrzés alá vétele
2. fázis: energiamegtakarítást célzó beruházások 3. fázis: a fogyasztás feletti ellenőrzés fenntartása
3.1.2.1. ábra 1. fázis
Az energiagazdálkodás első célja szükségszerűen az, hogy ellenőrzés alá vegye a fogyasztást és a költségeket a vállalat fő energiafogyasztóinak meghatározásával, valamint a pazarlást elkerülő, költséggel nem járó módszerek bevezetésével.
• Beszerzési stratégiák: Tekintsük át az energiahordozók, illetve az árkiválasztás lehetőségekeit annak érdekében, hogy biztosíthassuk a legmegfelelőbb energiaforrások igénybevételét és azok legelőnyösebb áron való beszerzését!
• Üzemeltetési gyakorlatok: Vizsgáljuk át a kazánházi, fűtési, világítási és szellőztetési ellenőrző-stratégiákat, hogy biztosíthassuk a meglévő üzem és berendezés maximális hatásfokon való üzemeltetését!
• Motiváció és képzési gyakorlatok: Tekintsük át az energiatudatosság-fejlesztő kampányokat, és úgy alakítsuk át a képzési programokat, hogy megfelelő útmutatást nyújthassunk a megfelelő energiagazdálkodási módszerekről a vállalat összes dolgozójának, elsősorban azoknak, akiknek tevékenységei befolyásolják a fogyasztást!
Egy intézmény átfogó energiapolitikájának és energiagazdálkodási stratégiájának elemzésére az energiagazdálkodási mátrix szolgál (3.1.2.2.ábra). E mátrix segítségével
• feltárhatjuk az energiagazdálkodás egyes aspektusainak jelenlegi prioritási szintjeit;
• alternatív lehetőségeket tárhatunk fel az energiagazdálkodás szervezése kapcsán.
Az energiagazdálkodási mátrixot (Energy Management Matrix) a Building Research Energy Conservation Support Unit (BRECSU), UK dolgozta ki. Alkalmazása az EU országaiban széles körben elterjedt. Törekedni kell a magas szintű, jól szervezett, kiegyensúlyozott energiagazdálkodási profilra.
3.1.2.2. ábra 2. fázis
Amennyiben a meglévő üzemet, épületeket sikerült ellenőrzés alá vonni és a nyilvánvaló túlfogyasztást megfékezni, figyelmünket olyan energiamegtakarítási intézkedések felé fordíthatjuk, amelyek erőforrások beruházását teszik szükségessé.
Beruházási gyakorlatok: Tekintsük át a jobb energiahatékonyságot célzó beruházási lehetőségeket és rangsoroljuk azokat a szükséges tőkebefektetés, illetve előrevetített megtérülési rátájuk szerint!
A rendelkezésre álló erőforrások alapján olyan munkaprogramot tervezzünk, amely a beruházás legjobb megtérülését eredményezi annak érdekében, hogy fedezzük az energiagazdálkodási tevékenységek költségeit, és újra beruházható megtakarításokat érhessünk el.
Általánosságban szólva, a 2. fázis kezdeti stádiumaiban ez arra fog vezetni, hogy a beruházást alacsony vagy közepes költségtartományba eső intézkedésekre korlátozzuk. Mégis, a könnyű megtakarítást eredményező lehetőségek kimerítése után lépéseket kell tennünk az alacsonyabb megtérülési rátát eredményező beruházások megvalósítása érdekében is.
Úgy tűnhet, hogy a vállalatok végül elérkeznek egy olyan ponthoz, ahol új beruházás nem vezet további megtakarításokhoz. Valójában az új és hatékonyabb technológiák kiegészítő beruházásokat igényelnek.
3. fázis
Amennyiben az 1. és 2. fázis beindult, arra kell összpontosítani a figyelmünket, hogy ellenőrzés alatt tartsuk beruházásunkat és védelmezzük azt. Ez azt jelenti, hogy hatékony energiagazdálkodási információs rendszert hozunk létre és működtetünk, amely tartalmazhat egy számítógéppel vezérelt, nyomon követő és célmeghatározó rendszert.
Energiagazdálkodási információ: Tekintsük át az adatgyűjtési, feldolgozási és visszacsatolási eljárásainkat, mechanizmusainkat annak érdekében, hogy biztosíthassuk, hogy az információ eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá, méghozzá időben és olyan formában, amely támogatja a vezetői döntéshozatalt, aminek eredményeképpen
• a fogyasztás ellenőrzés alatt tartása fenntartható,
• az elért energiamegtakarítások megőrizhetők,
• a bevezetett energiamegtakarítási beruházások védelmezhetők.
1.3. Az energiagazdálkodás folyamatai
Hogy mennyi időt kell szánnunk az 1. és 2. fázisnak, az attól függ, hogy mennyi problémával kell megbirkóznunk, valamint attól, hogy vállalatunk mennyi erőforrást hajlandó rendelkezésünkre bocsátani. Ha a beruházott szakértelem és anyagi erőforrás elégtelennek bizonyul, a vállalat valószínűleg nem lesz képes csökkenteni energiafogyasztását, illetve nem tudja ellenőrzés alá vonni azt. Némely esetben még visszaesés is tapasztalható.
Ha a felső vezetés nem nyújt állandó támogatást, nem áll rendelkezésre a szükséges anyagi erőforrás, és nem megfelelő színvonalat képviselnek az energiagazdálkodási szakemberek, az ellenőrzés kudarcba fog fulladni.
Amennyiben így alakulnak a dolgok, a vállalat rosszabb helyzetbe kerülhet, mint az energiamegtakarítási erőfeszítések beindítását megelőzően volt. Ennek az az oka, hogy miután kísérlete kudarcélménybe torkollott, a második próbálkozáskor nehezebb lesz:
• meggyőzni a felső vezetést, hogy további időt és pénzt fektessen be az energiagazdálkodás sikeres megvalósítása érdekében,
• rábírni a vállalat egyéb dolgozócsoportjait arra, hogy komolyan vegye az energiamegtakarítás kérdését.
3.1.3.1. ábra
A gyakorlatban az 1. és 2. fázis sohasem ér teljesen véget, ahogyan azt a 3.1.3.1.ábra is szemlélteti. Az ellenőrzés megvalósítása és fenntartása dinamikus folyamat. Bizonyos idő elteltével azt tapasztaljuk, hogy újra vissza kell nyernünk ellenőrzésünket a folyamat fölött, mivel a fogyasztók veszítenek energiatudatosságukból, vagy pedig új ellenőrzési rendszereket kell bevezetnünk. Hasonlóképpen a technológiai változások eredményeként állandóan felül kell vizsgálnunk az új intézkedések bevezetésének előnyeit.
Meg kell érteni a változásokat
A főenergetikus egyik feladata, hogy részt vegyen a vállalatát érintő változások bevezetésében. A szervezeti változtatások meglehetősen jól előrevetíthető cikluson mennek keresztül:
• a teljesítmény javításának óhaja cselekvésre sarkall,
• a bizonytalanság kreatív gondolatokat szül,
• a probléma átgondolása lehetővé teszi számunkra a változtatást, valamint
• a jobb ellenőrzés jobb gyakorlat kialakításához vezet.
Az első fázis akkor kezdődik, amikor a vállalat dolgozói változást akarnak bevezetni, vagy javítani akarják a teljesítményüket. A cselekvésre esetleg kockázattal jár. Ez bizonytalanságot szül, ami gyanakvást kelthet és végül a kezdeményezés megtörését idézheti elő. De amennyiben a szóban forgó dolgozók szembe tudnak nézni az ellentmondásokkal és a bizonytalansággal, újra átgondolják a problémát, és átlépnek a kreatív gondolkodás fázisába, amelyben a korábbi ellentmondásokat egymással összevetik és felfedezik a megoldásokat. Ez az új meglátás rutinszerűvé válhat, amint a dolgok elintéződnek. Ezek után a vállalat a stagnálás fázisába kerülhet, mígnem valaki új változásokat javasol, ami ismét beviszi a vállalatot az előbb leírt ciklusba.
A főenergetikus egyik legfontosabb feladata annak előmozdítása, hogy az emberek hozzáállása és viselkedése az energiamegtakarítás felé terelődjék. Ilyenfajta kérdéseket kell feltenni magunknak:
• milyen mértékben tudjuk kihasználni a vállalat jelenlegi kultúráját?
• van mód arra, hogy megszabaduljunk a vállalat fejlődését gátló korlátoktól?
• kell-e, és ha igen, tudunk-e változtatni a vállalatunkon?
• mennyire vagyunk mi magunk képesek arra, hogy megváltoztassuk vagy jobb irányba tereljük a vállalat működését?
1.4. Az intézményi kultúra hatása
A fenti kérdések megválaszolásához meg kell értenünk annak a vállalatnak a kultúráját, amelynél dolgozunk. Az energiagazdálkodásnak azon viselkedések és szokások együttes légkörében kell működnie, amelyek a szervezet kultúráját formálják. Ezek a viselkedésformák magukba foglalják a vállalat célkitűzéseivel kapcsolatos elképzeléseket, a hatáskörök elhelyezkedését, valamint a kedvelt vezetési stílusokat. Fontos kérdés, hogy hogyan szokták teljesíteni a kéréseket, milyen körültekintéssel járnak el, melyek a teljesítményértékelés és a dolgozói teljesítményösztönzés bevett eljárásai, amennyiben megpróbáljuk befolyásolni vagy megváltoztatni az emberek hozzáállását és viselkedésformáit.
Ebben a tekintetben kétféle gondolkodásmód terjedt el. Az egyik elképzelés az, hogy mivel a vállalatok felépítése bonyolult, csak azt a rugalmas megközelítést koronázhatja siker, amely specifikus vállalati kultúra
Ebben a tekintetben kétféle gondolkodásmód terjedt el. Az egyik elképzelés az, hogy mivel a vállalatok felépítése bonyolult, csak azt a rugalmas megközelítést koronázhatja siker, amely specifikus vállalati kultúra