Az energiapolitika kidolgozásának alapelvei

Számos vállalat létezik, néhány közülük igen fejlett energiagazdálkodással rendelkezik, amely eddig még nem érezte szükségét annak, hogy formális energiapolitikát dolgozzon ki. Ezeknél a vállalatoknál egyetértenek az energiafelhasználásért felelős és elszámoltatható szervezet szükségességével, de létrehozása nem történt meg.

De amíg az energiamegtakarítás iránti elkötelezettség csak nem hivatalos vagy véletlenszerű alapon funkcionál, addig tévútra terelődhet vagy hatása csökkenhet, amennyiben személyi változások történnek a felső vagy középvezetők, vagy éppen az energiaügyi szakemberek soraiban. Ahol az elkötelezettség informális, egy élenjáró vagy kulcsfontosságú döntéshozó elvesztése a fent említett bármelyik szinten alááshatja a vállalat energiagazdálkodási tevékenységeit.

Ezen felül, hacsak az elkötelezettséget formálisan el nem fogadják, fennáll annak a veszélye is, hogy egyéb, átmenetileg sürgetőbb prioritások sajátítják ki maguknak az energiafogyasztás ellenőrzésének szentelt figyelmet, legyen az a vezetés ideje, vagy pedig az emberi, illetve anyagi erőforrások odaítélése.

Az energiamegtakarítás iránti elkötelezettség csak nehezen foglalható bele az alkalmazottak teljesítményértékelésébe, kivéve, ha az energiafogyasztással kapcsolatos felelősségeket és elszámoltathatóságot világosan írásba foglalják és rutinszerűen az összes érintett dolgozó rendelkezésére bocsátják. Kidolgozott energiapolitika nélkül a vállalat energiafogyasztásának kézbentartására tett kísérleteket veszélybe sodorhatják

• a vállalat dolgozóinak sorában beállott személyi változások és/vagy

• a vélt prioritásokat érintő változtatások.

A cél

A formálisan írásba foglalt energiapolitika

• nyíltan kifejezésre juttatja a vállalat elkötelezettségét az energiamegtakarítás és a környezetvédelem iránt, egyszersmind

• munkaanyagként szolgál a vállalat energiagazdálkodási tevékenységének irányításához és garantálja a folytonosságot.

A vázolt két célkitűzés azt sugallja, hogy a vállalat energiapolitikáját két részben célszerű megfogalmazni. Az 1.rész, az elkötelezettség kifejezése és az alapelvek összefoglalása, publikálható és terjeszthető. A 2.rész, a részletes működési politika, kereskedelmi szempontból érzékeny információt is tartalmazhat, ezért csak a vállalaton belül érdemes azt közreadni.

A részletezett okoknál fogva a vállalat elsőrendű érdeke, hogy az energiagazdálkodást támogató szándékát, elkötelezettségét formális, írott dokumentumba foglalja, amely kiegészül a világosan megfogalmazott célkitűzésekkel, az elérésüket szorgalmazó akciótervvel, valamint a felelősségek egyértelmű leosztásával.

Ezen felül még négy ok szól amellett, hogy a főenergetikus erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy a vállalat formális, írásba foglalt energiapolitikát dolgozzon ki és fogadjon el.

1. Nagyobb valószínűséggel érünk el energiamegtakarítást akkor, ha mind nekünk, mind pedig a vállalatunknak a rendelkezésére áll annak a világos megfogalmazása, hogy milyen eredményt várnak el tőlünk.

2. A vállalatunk jobban fogja értékelni a munkánkat, ha teljesítményünket összevetheti a közös megegyezéssel kidolgozott programmal és célkitűzésekkel.

3. Tevékenységeink megvalósítása nagyobb hatásfokot ér el, amennyiben megfelelő emberi és anyagi erőforrásokat biztosítanak számunkra.

4. Tevékenységeinket nagyobb valószínűséggel fogadják el és támogatják a vállalatunk különböző szintjein, ha azok a felső vezetés formális támogatását élvezik.

Az energiapolitika perspektívái

Az energiagazdálkodás csupán eszköz egy adott cél elérésére, védelmet nyújt szervezetünknek, hogy tevékenységeit energiaellátási zavarok nélkül folytathassa, valamint hogy elkerülhesse a szükségtelen energiaköltségeket.

Vállalatunk nem működhet a megfelelő minőségű, mennyiségű és árfekvésű energia rendelkezésre állása nélkül.

De még ezen kívánalmak teljesülése esetén is az energiapolitikai célkitűzések csupán másodlagos fontossággal bírnak a vállalat által meghatározott kulcsfontosságú célokkal való összehasonlításban. Mivel az utóbbi lehetősége idő függvényében változik, hasonlóképpen fog változni az energiapolitikának tulajdonított fontossági fok is.

Energiamegtakarítási erőfeszítések nem tehetők anélkül, hogy kellő figyelmet fordítanánk a vállalat működésének egyéb összetevőire, például a dolgozók hangulatára, a termelékenységre vagy az épületekkel kapcsolatos fűtési kockázatokra. Ugyancsak tekintetbe kell venni egyéb olyan, tágabb értelmű korlátokat, mint a véges erőforrások kimerülése, a környezetszennyezés vagy pedig a környezet pusztulása. Általános vezérvonalként úgy fogalmazhatnánk, hogy nagy gondossággal kell eljárnunk energiapolitikánk kimunkálásakor, és megvalósításakor kizárólag olyan utakat-módokat válasszunk, amelyek védik egyrészt a vállalatunk célkitűzéseit, másrészt az egyéb érdekeket is, és így segítsük elő a szervezetünk fejlődését.

Manapság egyre növekvő figyelmet szentelnek az energiapolitikának a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos szélesedő aggodalom miatt. Megérett tehát az idő arra, hogy nyomást gyakoroljunk szervezetünkre a vállalati energiapolitika kidolgozása és elfogadása érdekében. Amennyiben ez már megtörtént, ösztönözni kell a vállalatot, hogy ezt a politikát hangolja össze a szervezet vállalati környezeti stratégiájával, amennyiben létezik ilyesmi.

Energiapolitikai minta

Nincs két teljesen egyforma vállalat. Úgy kell tehát kidolgoznunk politikánkat, hogy az tükrözze a környezeti adottságokat, valamint a vállalat specifikus tevékenységeit és prioritásait. Hasonlítsuk össze ezt az energiapolitikai mintát a saját vállalatunk energiapolitikai célkitűzésével, amennyiben készült ilyesmi!

Elképzelhető, hogy annak bizonyos részei, kellő adaptációval, átültethetők a saját vállalatunkéba. Ha szervezetünk még nem dolgozott ki energiapolitikai programot, próbáljunk meg mi magunk kimunkálni egyet az alábbi tartalmi útmutató segítségével.

Tartalmi útmutató:

1. rész

1.1. A felső vezetés elkötelezettségének kinyilatkoztatása az energiagazdálkodás iránt, valamint középvezetők bevonásának deklarálása.

1.2. A politika általános megfogalmazása.

1.3. A célkitűzések részletezése, rövid és hosszabb távú célokra bontva.

2. rész

2.1. Akcióterv, amely tartalmazza a munkaprogramot ütemtervvel együtt.

2.2. A program teljesítéséhez szükséges költségekre lebontott forrásszükségletek, beleértve a humán erőforrással kapcsolatos igényeket, a beruházási és képzési kívánalmakat.

2.3. A tevékenységekhez rendelt felelősség és elszámoltathatóság meghatározása, nevesítve az egyéneket vállalati besorolásukkal együtt.

2.4. Bármiféle létező energiagazdálkodási bizottság hatáskörének, felépítésének, tagságának és jelentési mechanizmusának leírása.

2.5. Az osztályok által a bizottságba delegált képviselők név szerinti felsorolása, a belső és külső kommunikációs csatornák körvonalazása.

2.6. Az ellenőrzési folyamat ismertetése, feltüntetve a teljes folyamat és annak pénzbeli kihatásának felmérési állomásait és mechanizmusait, valamint az energiagazdálkodásba bevont szakemberek egyéni teljesítményének értékelési szempontjait.

Az energiapolitika kidolgozása

Az energiapolitika tényleges megszövegezése bizonyos mértékig az adott szervezet vállalati kultúrájától függ, de hatással lehet rá az ott bevezetett vezetési stílus is. Nagyobb a valószínűsége az energiapolitikai célkitűzések széles körben való elfogadtatásának, ha az összes érintett félnek alkalma nyílt közreműködni annak megfogalmazásában. Az energiapolitikát tartalmazó dokumentumot összeállíthatja és megfogalmazhatja a főenergetikus, de ajánlatos azt osztályközi bizottsággal felülvizsgáltatni és módosíttatni. Fel kell kérni az osztályok képviselőit, hogy tegyenek javaslatokat az energiapolitikai dokumentum első megfogalmazásakor, majd a felülvizsgálatot követően ismét.

A konzultációs időszakot annak kell szentelni, hogy elkezdjük megszerezni a politika iránti elkötelezettséget a vállalat egésze részéről. Ideális esetben úgy járunk el, hogy az összes érdekcsoport érezze, hogy a kidolgozott politika ésszerű és az ő érdekeiket is képviseli. Mindennél fontosabb, hogy kerüljük el az olyan helyzet kialakulását, amelyben valamely csoport úgy érzi, hogy megkérdezése nélkül kényszerítették rá a vállalat energiapolitikáját.

Az energiapolitika ratifikálása

Miután a politikát megszövegezték, fontos, hogy a vállalat formálisan is elfogadja és ratifikálja azt. Enélkül nehézségekbe ütközhet ama erőforrások megszerzése, amelyekre szükségünk van az energiagazdálkodási tevékenységek kivitelezéséhez.

Először a vállalatvezetésnek kell formálisan elfogadnia az energiapolitikát. Ezt követően a dokumentum példányait el kell juttatni az összes osztálynak és az érintett érdekcsoportoknak, majd gyűlésekre kerül sor, amelyek során az energiapolitikát és annak hatásait elmagyarázzák a résztvevőknek. Itt ismét az a célunk, hogy jó kapcsolatokat építsünk ki az energiagazdálkodási szakemberek és azon dolgozók között, akik befolyásolhatják munkánk eredményét. Ezeket a találkozókat célszerű arra is felhasználni, hogy részletesen megtárgyaljuk azokat a marketing vagy képzési tevékenységeket, amelyekre a politika megvalósításához szükség lehet.

A bevonandó tevékenységek

Legelőször is biztosítanunk kell, hogy hatékonyan megtárgyaljuk mindama tevékenységeket, amelyek szükségesek az energiagazdálkodási munkaprogram általunk elért fázisának megvalósításához. Csak azután kerülhet sor egyéb kezdeményezések felkutatására, miután sikeresen számba vettük mindezeket.

Ha a vállalatunknál már beindultak energiagazdálkodási tevékenységek, nagy a valószínűsége annak, hogy ezek a tevékenységek először a vállalaton belüli energiamegtakarítási erőfeszítésekre korlátozódnak. De ugyanakkor növekvő nyomás nehezedik ránk, hogy ne csupán energiaköltségek megtakarítására fordítsuk figyelmünket, hanem igyekezzünk javítani a szervezet környezeti teljesítményét is. Válaszképpen erre a kihívásra, szükség lehet szerepünk kiszélesítésére, hogy ne csak az épületek vásárlásába és karbantartásába szóljunk bele, hanem a vállalat egyéb energiafogyasztási területeivel is foglalkozzunk.

Azok a területek, amelyek haszonnal alkalmazhatják a főenergetikus által felhalmozott tapasztalatokat, többek között a következők:

• a környezetszennyeződés csökkentése a szén-dioxid- és freonemissziók lefaragásával, valamint a levegőminőség javítása az épületekben és azokon kívül,

• szállításnál felhasznált üzemanyag csökkentése,

• beszerzés, tekintettel az anyagok energiatartalmára,

• hulladékkezelés, mivel az elhelyezés, a rekultiváció és az újrafelhasználás energiavonzatokkal jár, és

• üzem és teleptervezés, hiszen számolni kell az épületek elhelyezkedéséből adódó szállítás energiaigényével.

A fenti területek többnyire kívül állnak a főenergetikusok jelenlegi hatáskörein, néhány más viszont felelősségi körébe tartozik. Azonban relevanciával bír a vezetés számára az energetikai szakemberek energiamegtakarítási erőfeszítéseinek eredményeképpen felhalmozott tapasztalata. Igyekeznünk kell, hogy minket is bevonjanak legalább a politika kimunkálási fázisába, amikor ezeket a tevékenységeket összehangolják a vállalatunk átfogó környezeti stratégiájával.

A városi önkormányzat példája

A városi önkormányzat energia akciótervet adott ki 1990-ben, amely 80 tevékenységet tartalmaz, és amelynek célja az energiafogyasztás 50%-kal való csökkentése 2025-re. A terv meghatározza minden egyes tevékenység felelősét, valamint azok teljesítésének határidejét. Az 1992-ben közzétett második éves jelentés arra utal, hogy a megelőző évben 2,5%-kal csökkentették az energiafogyasztást.

A következő lépések

Hogy milyen következő lépésekre szánjuk el magunkat, függ

• attól a fázistól, amelyet az energiagazdálkodási programunkban elértünk, valamint

• azoktól a kérdésektől, amelyeket a mátrixból azonosítottunk, mint a következőkben megoldandó problémákat.

Bárhol legyünk is a jelen pillanatban, az állandó célkitűzésünk az energiagazdálkodás stratégiai megközelítésének kialakítása legyen. Ez azt jelenti, hogy részt kell vennünk olyan hosszú távú beruházási és szervezetfejlesztési program kidolgozásában, amely végső eredményként beilleszti az energiagazdálkodási tevékenységeinket

• a vállalatunk környezetgazdálkodási rendszereibe, valamint

• a mindennapi vezetői döntéshozatalba is.

Igen fontos, hogy ne legyünk túlságosan nagyravágyók. Haladjunk lépésről lépésre, csak annyi munkát vállalva magunkra, amivel meg tudunk gyürkőzni a az adott humán és anyagi erőforrásainkra támaszkodva. Csak azokat a feladatokat célszerű elvállalni, amelyekről tudjuk, hogy jó esélyünk van sikeresen teljesíteni. Különösen fontos hogy ne tegyünk olyan ígéreteket, amelyeket nem tudunk betartani, mivel ez

• tönkreteszi ama hírnevünket, hogy hatékonyan szoktunk dolgozni és munkánk megéri a befektetést

• elrettenti az embereket attól, hogy ismét igénybe vegyék szolgálatainkat, valamint

• megnehezíti jövőbeni energiagazdálkodási tevékenységeink finanszírozását.