hatása a magyar–amerikai kapcsolatok alakulására – 1981-82
„A nemzetközi égbolt jelenleg nem derűfényes, nem olyan, mint szeretnénk, hanem borús.” A történelem fintoraként Apró Antal 1967-es megállapítása240 – mely a vietnami konfliktusra és a közel-keleti válságra utalt – 1981-ben is érvényes volt a nemzetközi politikai helyzetre. Az enyhülés véget ért, és egyre több jel mutatott arra, hogy a két szuperhatalom viszonyában a konfliktusok, és nem az oly hőn óhajtott „békés egymás mellett élés” lesz a meghatározó.241 A magyar politikának mielőbb alkalmazkodnia kellett a megváltozott helyzethez, hogy fenntartva a kiskapukat érvényesíthesse saját törekvéseit a világ vezető kapitalista államával való viszonyában. Kádár ’realizmusának’ immár túl kellett lépni a szavakon, tettekre volt szükség, s e tettek végrehajtásához pedig megfelelő emberek kellettek, megfelelő iniciatívával.
„Bilaterális kapcsolatainkban különösen nagy figyelmet kell fordítanunk gazdasági – kereskedelmi kapcsolataink fejlesztésére. Ennek megfelelően a politikai megbeszélések során is súlyponti kérdésként kezeljük gazdasági kapcsolataink fejlesztését.”242 Az 1981 második felében kinevezett új, washingtoni magyar nagykövet – Dr. Petrán János – alaputasításában szerepelő sorok jól jellemzik, milyen új irányelvek határozták meg a Magyar Népköztársaságnak az USA-val való viszonyát. Az új new yorki főkonzul – Kocziha Miklós243 – alaputasítása ennél is tovább árnyalja a képet, mikor hozzáteszi: ”...tekintettel a főkonzulátus konzuli kerületében élő magyar származású és kettős állampolgárságú személyek nagy számára a Főkonzul elvtárs vegyen részt emigrációs politikánk elveinek érvényesítésében”.244 Vagyis a mintegy 700.000-es amerikai magyar közösség immár politikai nézeteitől függetlenül, reménybeli katalizátorként tűnt fel az Egyesült Államokkal való párbeszéd további javítására, a lehetőségek kiaknázására. 245
240 MOL-M-KS-288 f. 4/88 ő. e.
241 „Amerikai részről lényegesnek tartják érzékeltetni a Szovjetunióval, hogy a korábbi gyakorlatnak vége...”
Szarka Károly véleménye Lawerence Eagelburger kijelentéseire alapozva. MOL KÜM TÜK 4-13 005807/2
242 MOL KÜM TÜK 4-I-21 005734
243 Petrán Esztergályos Ferencet, míg Kocziha Kasnyik Andrást váltotta fel az amerikai magyar képviseletek élén. Esztergályos és Kasnyik ezután a Külügyminisztérium V. Főosztályán (ahova az Egyesült Államok is tartozott) tevékenykedett; itt kamatoztatva korábbi tapasztalataikat.
244 MOL KÜM TÜK 4-I-21 006158
245 „Az USA-ban élő magyar származású, 700.000 fős etnikum többségét kitevő, el nem kötelezett, részben lojális csoport általában elismeri eredményeinket, és a legkülönbözőbb módon tart kapcsolatot hazánkkal.
64
Ezt az 1981 novemberéből származó „Intézkedési terv magyar–amerikai viszonylatban” 4. pontja is megerősíti, mikor úgy fogalmaz: „Fokozni kell aktivitásunkat, nagyobb figyelmet kell fordítani a gazdasági, kulturális és egyéb lehetőségek kihasználására a magyar eredetű amerikaiak körében”; valamint folytatni kell „a rendszeressé vált és államközi kapcsolatokat is elősegítő egyházi kapcsolatok hasznosítását”.246 Úgy tűnik, a nyilvánosan bűnözőként és árulóként megbélyegzett ’horthysta-fasiszták’ és ’56-os disszidensek’ mellett immár a ’klerikális reakció’ is elfogadható partnernek tűnt, ha a Párt és az általa irányított rendszer fennmaradásáról volt szó. Az MSZMP minden nyilvánosan hangoztatott ideológiai megfontolása ellenére, a Magyar Népköztársaság érdekei megkívánták, hogy akár az egyház, akár az emigráns csoportok közbenjárásával, de jó viszonyt – pontosabban: minél jobb viszonyt – tudjanak kialakítani az Egyesült Államokkal, illetve annak vezetésével.247 Ebben a munkában fokozott felelősség hárult a washingtoni és new yorki magyar diplomáciai képviseletekre. A helyzetet tovább bonyolította, hogy az új elnök, Ronald Reagan, és az új washingtoni kormány várható külpolitikáját hónapokig nem lehetett előre megjósolni – csak annyi látszott biztosnak, hogy a tengerentúlon a „keményvonalasok” (az angol szakirodalomban: hard liners) kerültek túlsúlyba. 1981 márciusában, egy – még Esztergályos Ferenc nagykövet által küldött – jelentés az új adminisztráció néhány kulcsszereplőjével foglalkozik, s az itt leírtakból is kiviláglik, hogy George Bush és Alexander Haig személye nem kevés aggodalomra adott okot. Az ex-CIA igazgató alelnökről Esztergályos úgy írt, mint aki „egyik legveszélyesebb ellenfele a szocialista országoknak”, s aki a kormányzaton beleül is nagy befolyással rendelkezik, miközben maga mögött tudhatja az „egyenlőre verhetetlen olajmonopóliumok” támogatását.248 A külügyminiszter, Haig személye is kevés kétséget hagyott afelől, hogy vezetése alatt milyen politikai attitűd fogja meghatározni a State Department munkáját. Esztergályos jelentésében úgy látta, hogy a világpolitikát illetően talán ő az adminisztráció legtapasztaltabb tagja, aki ráadásul korábban katona volt, s így George C.
Marshall óta az első, aki az uniformist cserélte a politika szalonkabátjára. A jelentés azon kitétele viszont, hogy Alexander Haig „funkcióvállalásának kizárólagos feltétele volt, hogy
Magatartása jelentős hatással volt a magyar amerikai kapcsolatok javulása...”, fogalmaz egy 1982 eleji jelentés.
Azaz: a katalizáció a várttal pont ellenkezőleg működött: az államközi viszonyok javulása segítette az emigránsokkal való szótértést, és nem fordítva. MOL KÜM TÜK 4-14 00375
246 MOL KÜM TÜK 4-14 003888
247 A legnépesebb magyar kolóniák New Yorkban, Pittsburghben, New Jerseyben és Clevelandben voltak találhatóak. MOL KÜM TÜK 4-12 004277
248 Az amerikai kormányzati hierarchiában – főként egy erős elnök mellett – az alelnök leginkább reprezentatív feladatokat lát el, és az alkotmányban meghatározott jogköre is igen szűk. Az a tény viszont, hogy Bush a CIA éléről került az alelnöki székbe, más megvilágításba helyezhette fehér házi pozícióját. MOL KÜM TÜK 4-109 001895
65
maximálisan szabad kezet kapjon az amerikai külpolitika tervezésében, végrehajtásában”249 a későbbiek ismeretében téves információnak, vagy a kevés információn alapuló téves következtetésnek tűnik. Igaz, 1981 elején még a washingtoni politikai establishment is habozott, hogy az amerikai külpolitika milyen úton induljon tovább.
Az első magyar külügyi jelentések, melyek már a várható, új washingtoni külpolitika irányvonalait valószínűsítették, az év őszén tűntek fel. Egy a kongresszusi vitákat tárgyaló jelentés például azt prognosztizálta, hogy az USA a továbbiakban majd „arra törekszik, hogy kapcsolatai a kelet-európai országokkal javuljanak olyan mértékben, amilyen mértékben azt az egyes kelet-európai országok hajlandóak vagy képesek viszonozni”; „figyelemmel fogják kísérni, hogyan teljesítik ezek az országok a Helsinki Záróokmány ajánlásainak végrehajtására vállalt kötelezettségeiket.”250 Petrán János egyik 1981. decemberi jelentése arra is rámutatott, hogy ennek „éle elsősorban a Szovjetunió ellen irányul, de szelektíven, a mindenkori amerikai érdekeknek megfelelően egyes szocialista országok is célpontjai lesznek.”251 A magyar külpolitika számára tehát világos volt, hogy részben folytatva a Brzezinski féle politizálást, a Reagan adminisztráció számára a Helsinki Záróokmány (és annak betartása) állt a kétoldalú, konszenzusokon nyugvó kapcsolatok tengelyében.
A szovjeti-amerikai szembenállás kiéleződésének idején fenti megközelítés nyilvánvaló pozitívumot jelentett a magyar vezetés számára. Az egységes elbírálás elve helyett a keleti blokk országaival szemben a differenciálást napirenden tartó amerikai politika helyzeti előnyt kínált az USA-val 1978 óta normalizált kapcsolatokat ápoló Magyarország számára. Mint arról az amerikai külpolitikai gondolkodás megváltozását tárgyaló részben szó volt, mindez az NSDD 75-ben került megfogalmazásra, és rögzítésre; s a dokumentum megszületésének körülményeire a magyar külügynek is volt rálátása.
Petrán János Fehér Ház-i és State Departmentbeli forrásokra hivatkozva számolt be részletesen a hazai politikai vezetésnek.252 Jelentése szerint Washington sokáig megosztott volt azon kérdés eldöntésében, hogy vajon a kelet-európai szocialista országok és a Szovjetunió egységes elbírálás alá essenek-e. Az egységes elbírálást – egységesen ellenséges blokként való kezelést253 – támogatta a teljes katonai vezetés és a hírszerzés: így a Pentagon, a NASA, és a CIA – akik maguk mellett tudhatták a befolyásos Energiaügyi Minisztériumot
249MOL KÜM TÜK 4-109 001895
250 A jelentés az MFN státusz további megadásáról folytatott kongresszusi vitára hivatkozik. MOL KÜM TÜK 4-503 004-503/1
251 MOL KÜM TÜK 4-10 0070903
252 MOL KÜM TÜK 4-10 006458
253 Petrán jelentésében szó szerint így szerepel. uo.
66
is. Ugyanekkor Haig és a State Department a differenciálási politika mellett tette le voksát. A patthelyzet – szerepel a jelentésben – végül a Nemzetbiztonsági Tanácsban dőlt el.254 Úgy tűnik, a washingtoni magyar nagykövetség konkrét formájában nem ismerte az NSDD 75-öt, ugyanakkor meglehetősen jól informált volt a direktíva születésének körülményeit illetően.
Petrán jelentésében Richard Pipes személye kiemelten szerepel, mint az a személy, aki meggyőzte Reagant arról, hogy a Szovjetunióval szemben folytatott konzekvens ’erőpolitika’
annak európai szatellitjeire ne legyen érvényes.255 Pipes azért utasította el az ideológia alapján való egységes kezelést, mert az ideológiánál fontosabb tényezőnek látta – látja mindmáig – a kultúrát, melyben az ideológia gyökeret tudott verni.256 Ebből a szempontból, az alapvetően ázsiai típusú, despotikus fejlődésű Oroszország, melyből a kommunista ideológia hozta létre a Szovjetuniót, és az általa 1945 közepéig elfoglalt térség országai között óriási volt a különbség. Ez a különbség inspirálhatta a State Department vezetőinek állásfoglalását is, ahogy erre J. Greenwald, a budapesti amerikai nagykövetség első titkára is utalt, egy magyar kollégáival tartott konzultáción: „Mértékadó politikusok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Kelet-Európa sokszínűségének fenntartása a nyugat érdekében áll. Ezért az egyes országok politikai irányvonalától és együttműködési készségétől függően megfelelő formában és ütemben fejleszteni kell az együttműködést.” 257 A fennálló kulturális különbségekre, s a részben ebből fakadó eltérő érdekekre és célokra építve az Egyesült Államok a KGST és a Varsói Szerződés konglomerátumát igyekezett fellazítani.258 Ugyanakkor, a détente végével, mindez már nem párosult a korábbi adminisztrációknál (Nixon, Ford, Carter) megszokott tárgyalási készséggel a két szuperhatalom viszonyában.
Ronald Reagan már 1981 októberében nyilvánvalóvá tette, hogy a korábban tervbe vett fejlesztések, így a B 1-es bombázók hadrendbe állítása, a stealth (lopakodó) program, és az MX rakéták telepítése a Jupiterek és Minutemanek helyett nem képezik alkuk tárgyát.259
254 uo.
255 uo.
256 A Boston Globe 2003-as Pipesszal készült interjújában is szerepel e kitétel, Pipes önéletrajzából idézve. A Vixi-ben szó szerint úgy fogalmazott, hogy „a kultúra fontosabb az ideológiánál; az ideológiák alkalmazkodnak a kulturális talajhoz, melyre hullanak.”
http://www.boston.com/news/globe/ideas/articles/2003/11/02/the_hard_liner/
257 MOL KÜM TÜK 4-14 00375/1
258 A szovjetek által exportált, és a testvérpártok által megvalósított ideológia közepette, az USA arra törekedett, hogy felerősítse az adott országokban amúgy is meglévő, az eltérő múltból, fejlődésből és hagyományokból fakadó önálló törekvéseket.
259 Az OKP véleményét összefoglaló jelentésben a neutron bombák fejlesztésétől és hadrendbe állításától való félelem is hangot kap; ráadásul a KGB hírszerzésének nem voltak kétségei afelől, hogy mindez megvalósulhat:
„A tények arra utalnak, hogy ebben a hidegháborús hangulatban a fegyverkezés szempontjából az elnöknek viszonylag jó pozíciói vannak mind a Kongresszusban, mind a közvéleményben.” MOL KÜM TÜK 4-40 005140/5
67
1982 elejére – magyar részről – ezt így volt összegezhető: ”Ma már a tények birtokában megfogalmazható, hogy az új kormányzat külpolitikáját a kooperáció helyett a konfrontáció jellemzi”; „kerülik illetve kiiktatták az enyhülés szó használatát.”260 Az enyhülés szó használatának ’kiiktatása’ természetesen a Szovjetuniót célozta; a többi szocialista ország261 tekintetében az Egyesült Államok – az NSDD 75-ben foglaltaknak megfelelően – fenntartotta az aktív párbeszéd lehetőségét. Az új amerikai politika tehát egyrészt a Szovjetunió és annak kelet-európai csatlósainak elkülönítve való kezelését, másrészt a keleti blokk országai között differenciálást, sőt, mint a későbbiekben látni fogjuk, azok egyértelmű kategorizálását jelentette. Ez a kategorizálás az MSZMP vezette Magyar Népköztársaság számára előnyösnek bizonyult; és még az amerikaiak által olyannyira favorizált Lengyelországgal, illetve a szintén kiemelten kezelt, Ceauşescu vezette Romániával szemben is kézzelfoghatóbb eredményeket hozott.
A legkézzelfoghatóbb eredmény az ország gazdasági összeomlásának elkerülése lett, az IMF-hez és az IBRD-hez való csatlakozással. Ha hazánk nem tud csatlakozni ezen szervezetekhez, akkor a további hitelek elmaradása likviditási válsághoz vezetett volna 1982 tavaszán.262 Az ország fizetésképtelenségének bejelentése pedig óhatatlanul és egyértelműen a külkereskedelem, valamint ezzel párhuzamosan a gazdaság összeomlását eredményezte volna. A szocializmus keretei között koraszülött fogyasztói társadalmat kiépítő kádári politika nem engedhetett meg egy hasonló scenáriót, s az az Egyesült Államoknak sem állt érdekében.
Sőt, az USA hivatásos ’politikacsinálói’ éppen a térség – így Magyarország – politikai stabilitásának fenntartásában voltak érdekeltek.263 Ezt igazolja azon 1982 szeptemberéből származó jelentést is, mely az USA külügyminisztériumának kelet-európai ügyekkel foglalkozó részlegének osztályvezető helyettese – W. Farrand – által közölt információkon alapul. Az ebben foglaltakból egyértelműen kiolvasható, hogy Magyarország – mind a gazdasági, mind a politikai interakciókat tekintve – még a térségen belül is különleges figyelemben (és elbánásban) részesült. „A ’hivatásos külpolitikusok’, a szakértők álláspontja
260 MOL KÜM TÜK 4-10 00453/1
261 Az ideológusok kínosan pontos distinkciót próbáltak tenni a kommunista ideológia és a megvalósult szocializmus között, mégis nyilvánvaló, hogy egy és ugyanazon ideológiáról van szó. Munkámban, a nyugati szakirodalomhoz hasonlóan, az ideológiára való utaláskor a szocialista/kommunista kifejezés mint egymás szinonimái jelennek meg.
262 Ahogy ezt az eladósodás fejtegetésekor már részletesen kifejtettük.
263 A kiszámítható politikai viszonyok miatt volt fontos, hogy egyetlen országban se következzék be olyan drasztikus vagy drámai politikai (és társadalmi) változás, mely lehetőséget ad a szovjeteknek a térségben való direkt beavatkozásra, ahogy az 1956-ban és 1968-ban történt. Ebből a szempontból Kádár János személye illetve az általa az 1960-as évektől képviselt politikai irányvonal kulcsfontosságú volt, lévén egyetlen más kommunista vezető sem bírta ilyen sokáig Moszkva bizalmát.
68
Magyarországgal kapcsolatban változatlan, Magyarországot külön kategóriaként kezelik. Az Egyesült Államok is érdekelt abban, hogy Magyarország túlzott gondok nélkül vészelje át a jelenlegi időszakot.”264
A nehézségek átvészelésében tehát az Egyesült Államok Magyarország partnere kívánt lenni, így válhatott az USA új kelet-európai politikája Magyarország egyik legbiztosabb támaszává. Ha a nyolcvanas évek amerikai politikájában a katonai lobby által proponált egységes elbánás elve érvényesült volna, és ennek eredményeként elmarad a Világbankhoz valamint a Valutaalaphoz való csatlakozásunk, akkor a változásra és megújulásra képtelen gazdaságpolitika már 1982-ben csődbe vitte volna az országot. A külpolitikai viszonyok javulása, és a politikai mozgástér kiszélesülése ugyanakkor evidensen vezetett a gazdasági mozgástér kiszélesüléséhez – és a kádári rendszer változatlan formában való fennmaradásához.
264 MOL KÜM TÜK 4-146 0116/13
69