„Mi valóban értünk el nagy eredményeket, de nehézségekkel is küzdünk. Sikerült kereskedelmi mérlegünket egyensúlyba hoznunk, de a fizetési mérlegünk nem javult, és adósságállományunk összegyűlt. Ezért most átmeneti nehézségekkel küzdünk.”265 Kádár János magánbeszélgetésének szavai legfeljebb annyit árulnak el, hogy 1982 júliusában a magyar gazdaság még mindig ott tartott, ahol, egy, vagy két, vagy ki tudja hány évvel korábban. Sokkal többet árul el, ha tudjuk, hogy beszélgetőpartnere Richard Nixon volt. A republikánus exelnök magyarországi útja volt az első azon ’követváltások’ sorában, melyek a két ország viszonyának gyors és dinamikus javulását mutatták; s melyek csúcspontja egyértelműen George Bush budapesti, illetve ezzel párhuzamosan Várkonyi Péter washingtoni látogatása266 volt, 1983 szeptemberében. A magyar–amerikai kapcsolatok páratlan fejlődése tehát az Egyesült Államok korábbi elnökének magyarországi útjával kezdődött, s a hivatalban lévő amerikai alelnök látogatásával érkezett új fejezethez.267
Nixon útja csak részben tekinthető egy, az aktív politizálástól már visszavonult államférfi magánlátogatásának. Nicholas Ruwe, Nixon irodájának vezetője, még 1982 júniusának elején, egy hónappal a Kádár – Nixon találkozó előtt, nyilvánvalóvá tette, hogy a Watergate-ügy nagy vesztese kifejezetten Reagan elnök érdekében vállalkozott keleti körútjára. Arra is egyértelműen utalt, hogy a látogatás során szerzett tapasztalatairól, a személyes beszélgetések során kialakuló benyomásairól Richard Nixon beszámol, nemcsak az elnöknek, de éppen így Haig külügyminiszternek is.268 Bár az elnök269 hivatalos vendéglátója Lázár György volt, mégis kevés kétség merült fel azt illetően, hogy Nixon és Kádár személyes találkozója nemcsak hasznos, de szükségszerű is, hiszen kelet-európai útjai során, Ceauşescu, Zsivkov és Húsak mindannyian személyesen fogadták a korábbi elnököt.270 Így a magyar párt elsőszámú vezetőjével lezajlott, mintegy két és fél órás megbeszélés szinte evidensen következett a budapesti látogatás tényéből. A kettejük között elhangzottak négy
265 MOL KÜM TÜK 4-13 003500/13
266 Az amerikai meghívás eredetileg Puja Frigyesnek szólt; az amerikai fél e korábbi meghívást megismételve és fenntartva fogadta a magyar külügy élére újonnan kinevezett Várkonyit.
267 Bár az alelnöki poszt – ahogy erről fentebb már szó esett – alapvetően csak reprezentatív funkciókkal bír, Busht – a CIA korábbi igazgatójaként – a magyar külügy befolyásos hard linerként látta. Ebbéli megítélésében valószínűleg szerepet játszott az olyan történelem formáló elődök sora is, mint Harry S. Truman, Lyndon B.
Johnson vagy éppen Henry Ford, akik mind alelnökből váltak elnökké.
268 MOL KÜM TÜK 4-13 003500/3
269 Az USA-ban minden valahai elnököt élete végéig megilleti a ’President’ titulus.
270 MOL KÜM TÜK 4-13 003500/3
70
főbb témakört érintettek: a lengyel helyzetet; Brezsnyev utódlását, és annak lehetséges konzekvenciáit; a leszerelési tárgyalásokat és a hidegháborús hatalmak ’nagypolitikáját’;
valamint természetesen a magyar–amerikai bilaterális kapcsolatokat, illetve Magyarország gazdasági helyzetét.271 Mindez korántsem jelenti azt, hogy Nixon csak Kádárral folytatott érdemi megbeszélést. A magyarországi helyzet törékenységének felismerése ugyanis pontosan a Lázár Györggyel folytatott konzultációról készült jelentésből olvasható ki.272 Nixon a magyar–amerikai kapcsolatokat úgy értékelte, hogy azok huszonöt év távlatában (vagyis 1956-ot követően) éppen látogatása idején voltak a legjobbak. Ugyanakkor nyilvánvalóvá tette, tudatában van, „ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti konfrontáció folytatódik, úgy annak közvetlen kihatása lehet erre, a jól fejlődő kétoldalú kapcsolatokra.”273 Bár Nixon helyzetmegítélése tökéletesen helytálló volt, a történelemben oly forgandó szerencse mégis úgy hozta, hogy az éleződő szovjet – amerikai viszony csak igen csekély mértékben befolyásolta Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolatát, még Ronald Reagan híres „gonosz birodalma beszéde” után is.
Az eredeti angolban mindenki által csak Evil Empire Speech-ként emlegetett beszédet, melyet Reagan elnök 1983. március 8-án, az Evangélikusok Nemzeti Szövetségének (National Association of Evangelicals – NAE)274 éves gyűlésén, Orlandóban, Floridában mondott el, a kétoldalú diplomácia történéseihez képest kissé előreugorva, értelmezési környezetként fontos megismernünk. Reagan a NAE vezetőségének év eleji felkérésének tett eleget, amikor a Sheraton Hotel báltermében kiállt 1.200 fős hallgatósága elé.275 Kevesen sejtették, hogy a 32 perces „monstre” beszéd milyen hatással lesz majd nemcsak a jelenlévőkre, de a két szuperhatalom által uralt világ egészére. Reagan – az alkalomhoz illően – eleinte hosszasan beszélt hitről, vallásról, erkölcsről, illetve ezek szerepéről és hatásáról az amerikai társadalomra és életformára. Azután nagyjából beszédének felénél témát váltott, s innentől a kéthatalmi konfliktusról beszélt, minden korábbinál őszintébben, s ugyanakkor élesebb hangon.
271 MOL KÜM TÜK 4-13 003500/13
272 A megbeszélések ezen részének fontosságát jelzi, hogy a jelentést Puja Frigyes készítette. MOL KÜM TÜK 4-13 06884/2
273 MOL KÜM TÜK 4-13 003500/12
274 A NAE különböző amerikai evangelizált (reformált) egyházak, kongregációk, intézmények és magánszemélyek egyfajta gyűjtőszervezte. http://www.nae.net/about-us/history
275http://frankwarner.typepad.com/free_frank_warner/2003/12/story_of_reagan.html?cid=6a00d83451cd3769e20 133f313ef9f970b
71
„De ha a történelem tanít bármit is, akkor azt, hogy a mások igényeinek együgyű kielégítése,276 vagy az ellenfeleinkkel kapcsolatos vágyálmok mind ostobaság. Saját múltunk elárulását, a szabadság eltékozlását jelentik. Így hát sürgetem önöket, szólaljanak fel azok ellen, akik az Egyesült Államokat katonailag és erkölcsileg alávetett helyzetbe hoznák. […]
…sürgetem önöket, hogy óvakodjanak a büszkeség csábításától, annak a csábításától, hogy jókedélyűen mindezek felett állónak nyilvánítsák magukat, s mindkét felet egyformán hibásnak bélyegezzék, hogy figyelmen kívül hagyják a történelmi tényeket, s a gonosz birodalmának agresszív impulzusait, hogy a fegyverkezési versenyt hatalmas félreértésnek nevezzék, s így eltávolítsák magukat a jó és a rossz, a jó és a gonosz harcától. […] Miközben Amerika katonai ereje fontos, hagy tegyem hozzá itt, hogy mindig úgy tartottam, a világunkért most zajló küzdelmet sosem bombák vagy rakéták, hadseregek vagy a katonai erő fogják eldönteni. A valódi krízis mellyel ma szembenézünk lelki és szellemi; gyökereiben az erkölcsi akarat és a hit próbája. […] Hiszem, hogy a kommunizmus csak az emberi történelem egy újabb szomorú, bizarr fejezete, melynek utolsó lapjait most írják. Azért hiszek ebben, mert erőnk forrása küldetésünkben az emberi szabadságért nem anyagi, hanem szellemi. S mivel ez nem ismer határt, el kell rettentse azokat, s végül győzedelmeskednie kell azokon akik rabszolgasorba taszítanák embertársaikat.”
A kéziratként 17 oldalas beszéd végére mindenki számára egyértelművé vált, hogy a várt, politikailag indifferens beszéd helyett277 Reagan a hidegháborút érintő addigi legfontosabb beszédét mondta el. A Szovjetuniót a gonosz birodalmával való azonosítás, a détente (a szó direkt használata nélkül) ostobaságnak, együgyűségnek, sőt árulásnak minősítése, az amerikaiak és a szovjetek harcát a jó és a rossz harcaként való beállítás mind kíméletlen retorikával ostorozták a szovjet rendszert, és az amerikai szuperhatalmi politika elhibázott évtizedeit. A beszéd egyben nyilvánosan is küldetéssé emelte Reagan hitvallását: az amerikai szupremácia helyreállítást, a szovjet rendszer és mentalitás totális negációját.278
276 Reagan itt az „appeasement” szót használta, mely történelmileg egyértelműen Chamberlain elhibázott, a náci Németországgal kapcsolatos politikájára utalt.
277 Ahogy a fehér házi stáb egy tagja megfogalmazta: „Menetrend szerint ez nem volt jelentősebb beszéd. […]
Úgy nézett ki, mint egy beszéd a reggeli imához. A legalacsonyabb prioritású beszédek egyikének tűnt.”
http://frankwarner.typepad.com/free_frank_warner/2003/12/story_of_reagan.html?cid=6a00d83451cd3769e2013 3f313ef9f970b
278 Tony Dolan, s éppígy Reagan önéletírása szerint is, miközben az elnök tudatni akarta, hogy véleménye szerint az oroszok mindig a saját érdekeiknek megfelelően csalnak és hazudnak,ennek nyílt kimondását sokan
ellenezték. Így a trojka mindig óvatos tagjai; a State Department külügyérei, a nemzetbiztonsági tanács tagjai. A korábban már említett Tony Dolan – nem mellékesen az Evil Empire Speech megalkotója – szerint jónéhány, az 1982. június 8-i londoni beszédből (az angolban: Westminster Address vagy Westminster Speech) kicenzúrázott elemet visszacsempésztek, s ezt fejelték meg „a gonosz birodalma” kifejezéssel. Mivel a beszéd első fele a NAE hívő közösségét célozta, a hivatali bürokráciában sokáig senkinek nem tűnt fel, hogy a beszéd második részében 72
Az Evil Empire Speech fordulópontot jelentett az amerikai–szovjet viszony nyilvánosságában és retorikájában: Reagan személyiségének és az NSDD 75-nek köszönhetően a tettek már megelőzték e szavakat. Ugyanakkor feltűnő, hogy miközben a beszéd a kommunizmust általában, a szovjet rendszert pedig direkt módon támadja, nem esik szó az egyes kommunista országokról, sem a keleti blokkról mint de facto a „gonosz birodalmának” szatellitjeiről. Egy ilyen horderejű beszédnél ezen distinkció csak tudatos és szándékos lehetett. Kimondatlanul jelezte, hogy a Szovjetunió s az általa megszállt országok amerikai szempontból nem esnek azonos megítélés alá – így biztosítva teret a magyar–
amerikai viszony további életében is a diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.
Miközben 1982 előtt a kádári modus vivendit egyetlen külső tényező volt képes befolyásolni: Moszkva; addig az 1982-es IMF/IBRD csatlakozással ez alapvetően megváltozott. Washington támogatása – tekintettel Budapest 1982. tavaszi, katasztrofális financiális helyzetére – a Kádár-rendszer stabil fennmaradását direkt módon támogató lépésként értékelhető, melyről csak a legnaivabb politikusok gondolhatták, hogy érintetlenül hagyja majd a jövőbeni amerikai–magyar diplomáciát. Az Egyesült Államok egyértelműen támogatóbb bilaterális külpolitikai irányvonala Magyarországra minimálisan is az USA irányában követett nyitottabb diplomácia kötelezettségét rótta, s hogy amerikai részről mindez mennyire evidensen merült fel, jól jelzi az 1983-tól látványosan megszaporodó követváltások sora.
1983 legelején, januárban, az amerikai kongresszus tizenhárom képviselője érkezett Budapestre. A képviselői csoportot Tom Lantos, magyar származású, kaliforniai, demokrata képviselő vezette.279 Lantos személye nem volt ismeretlen a magyar diplomácia számára,
milyen horderejű dolgokról, és milyen hangnemben esik szó. Mikor az SD illetékeseinek feltűnt, valamikor 1983 márciusának elején, hogy a beszéd távolról sem az, aminek első ránézésre látszik, készítettek egy erősen
cenzúrázott saját vázlatot, melyből a gonosz birodalma rész teljes bekezdése hiányzott. Dolan azonban, nem kevéssé saját hiúsága okán, mégis az eredetit juttatta el az elnökhöz, aki március 5-én és 6-án átnézte, átírta és kiegészítette a beszédet – ám benne hagyta a később történelmivé váló kifejezést (is). uo.
279 Tom Lantos 1928-ban Budapesten született. 1944-ben, a náci megszállást követően munkatáborba került, ahonnan azonban sikerült megszöknie, és a háború hátralévő részét a Raoul Wallenberg által biztosított budapesti menedékben vészelte át.1947-ben egy Rooseveltről írt esszéjével amerikai ösztöndíjat nyert, s így augusztusban New Yorkba hajózott, hogy onnan Seattlebe menve megkezdje tanulmányait. A magyarországi kommunista hatalomátvétel, illetve sikeres főiskolai majd egyetemi tanulmányai egyértelművé tették, hogy iskolaéveinek lezárultával is az USA-ban marad. 1950-ben megnősült és San Franciscóba költözött, ahol később a Berkley egyetemen közgazdaságtanból doktorált. Három évtizednyi gazdasági tanácsadói, illetve elemzői munkát követően 1980-ban választották először kongresszusi képviselővé, a demokraták színeiben.
Mindannyiszor újraválasztották, így egészen 2008 februárjában bekövetkezett haláláig ő képviselhette Kalifornia 11. és 12. választókerületét a kongresszusban. http://www.lantos.org/biography.html
73
hiszen társszerzője volt annak a kongresszusi beadványnak, mellyel elérték, hogy 1981.
október 22-én, a forradalom kitörésének 25. évfordulóján, Reagan elnök október 23-át a Magyar Szabadságharcosok Napjává nyilvánítsa. Esztergályos Ferenc már akkor felhívta a magyar külügy figyelmét arra, hogy Lantos várhatóan „a magyar ügyekre koncentrálva”280 igyekszik majd politikai tőkét kovácsolni saját képviselői karrierjének építéséhez. Amit Esztergályos nem tudhatott, hogy alig egy évvel később, a fenti ’magyar ügyekre való koncentrálás’ már ellenkező előjellel lett fontos a magyar diplomácia számára. Az ide érkező képviselői csoport ugyanis döntő befolyással bírt a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elbírálásában résztvevő kongresszusi bizottságokban;281 márpedig Magyarország egyik legfőbb törekvése arra irányult az USA-val folytatott viszonyában, hogy elérje az évenkénti elbírálás felülvizsgálatát, és legalább 5 évre biztosítsa az MFN-t a maga számára. Ebben az új politikai konstellációban Lantos amerikai magyar származása már nem elválasztott, hanem – a külügy reményei szerint – összekötött; segíthette a felek közötti jobb megértést. Ezért is javasolták, hogy az általa vezetett delegációt fogadja Kádár János.282
A Külügyminisztérium V. Területi Főosztályának referatúrája emellett azt is szorgalmazta, hogy – nyilván a legnagyobb kedvezményre való tekintettel – „külön kerüljön sor gazdasági kerekasztal megbeszélésre”283 is. Ebből egyértelműen kiderül, hogy magyar részről a politikai és a gazdasági megbeszéléseket külön kérdéscsoportként kívánták kezelni.
Ez a megközelítés azonban nem egyezett sem az amerikai szándékokkal, sem az ide érkező képviselők álláspontjával. A január 12-14-e között lezajlott kétoldalú tárgyalásokon Tom Lantos ezt nyilvánvalóvá is tette: tévesnek ítélte azt a magyar elképzelést, hogy az ország pozitív megítélése a gazdasági erőfeszítések értékeléséből fakadna; ellenben az „emberi jogok területén kifejtett”284 munkát kulcsfontosságúnak ítélte.285 Ha a budapesti vezetésnek korábban lettek volna kétségei afelől, hogy a gazdasági engedményekért, illetve a tevőleges segítségért cserébe az Egyesült Államok (bel)politikai ellentételezést vár, akkor legkésőbb 1983 elejével bizonyosságot szerezhetett erről.
280 MOL KÜM TÜK 4-95 007411
281 Petrán János jelentése. MOL KÜM TÜK 4-13 06884/1
282 „Lantos személyében az első magyar születésű amerikai kongresszusi képviselő vezetésével fogadunk küldöttséget, ezért javasoljuk kérésük teljesítését, hogy Kádár elvtárs fogadja a csoportot.” MOL KÜM TÜK 4-13 06884
283 MOL KÜM TÜK 4-13 06884/2
284 MOL KÜM TÜK 4-134 00166/4
285 Igazolni látszik ezt a képviselői delegáció összetétele. A kereskedelmi albizottság elnöke (Gibbons) és a költségvetési bizottság elnöke (Jones) mellett ugyanis Budapestre látogatott a külügyi bizottság emberi jogokkal foglalkozó elnöke, Bonker képviselő is.
74
Az érzékelhető politikai és felfogásbeli különbségek ellenére a Tom Lantos vezette csoport összességében pozitív benyomásokkal tért haza; és a hónap végén Lantos már az MFN háromévenkénti megajánlásának kongresszusi szorgalmazását ígérte.286 Budapest kilátásai tehát javultak, és ezt csak tovább erősítették az 1983 folyamán később idelátogató személyek. Áprilisban Kenneth Damot, az amerikai külügyminiszter első helyettesét fogadta Marjai József. Az ekkor történt megbeszéléseken Marjai tájékoztatást adott az ország gazdasági helyzetéről, és újfent megköszönte, hogy az Egyesült Államok támogatta hazánk IMF/IBRD felvételét. Dam válaszában jelezte, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetekben az USA továbbra is jóindulatúlag fog Magyarországgal szemben viselkedni; illetve amennyire lehet, biztatni fogják az amerikai magánbankokat is, „hogy legyenek bátrabbak a Magyarországra vonatkozó pénzügyi műveletekben.”287
A nyáron Christopher Dodd képviselő tett nála látogatást. Dodd részben személyes indíttatásból kereste fel Marjait. A képviselő tanácsadója Decsy János történész, a Hartfordi Magyar Klub vezetője volt. Dodd Decsyn keresztül szembesült azzal a ténnyel, hogy az amerikai emigránsok esetében a magyar állam rendszeresen megtagadja az országba való beutazás jogát (ahogy erről az emigráció kapcsán már volt szó). Dodd egy öt nevet tartalmazó listát adott át (Decsy János, Katona János, Lipták Béla, Király Béla és Kis-Varga Sándor), s azt kérte, hogy az ott szereplő személyek beutazási kérelmét, amennyiben lehetséges, a későbbiekben támogassák.288
Szintén 1983 nyarán, még júniusban, egy képviselőházi küldöttség az utolsó pillanatban lemondta az egyeztetett megbeszéléseket. Ezt a delegációt Don Fuqua vezette volna, és 1983. június 1-3-a között tartózkodtak volna Magyarországon. Ám a NASA és a National Science Foundation költségvetési vitája miatt ezt az utat a képviselőház elnöke, Tip O’Neill lefújta, s Fuqua csak június 2-án jelezte, hogy végül mégsem tudnak Budapestre repülni.289 Az év végén, december 5-8-a között újra Budapesten járt a már említett Samuel M.
Gibbons, és további négy kongresszusi képviselő. Gibbons ezúttal is pozitívan nyilatkozott mind a kétoldalú kapcsolatokról, mind magyarországi tapasztalatairól. Az MFN kapcsán azt
286 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az emigráció hangadói mesze nem látták ennyire pozitívan az anyaországi fejleményeket. Őket inkább az ifjabb Rajk, és a más ellenzékiek elleni fellépés foglalkoztatta. Ezért ők
kifejezetten a kapcsolatok további javítása (értsd: a Kádár-rendszer megítélésének enyhülése) ellen foglaltak állást. MOL KÜM TÜK 4-134 166/6
287 MOL KÜM TÜK 4-135 002258/2
288 A kor szellemére jellemző, hogy Nagy János azt firkálta (Esztergályosnak címezve) a lap szélére: „Győzelem!
Már nem kiengedést, hanem ide beengedést kérnek. Amint lehet, segíteni kellene.” MOL KÜM TÜK 4-134 004663
289 MOL KÜM TÜK 4-134 00166/4
75
valószínűsítette, hogy a választási év miatt 1984-ben annak időbeli kiterjesztésére nem fog sor kerülni. Ugyanakkor hozzátette, hogy 1985-ben minden valószínűség szerint sikerül elérni a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény 5 évre (Tom Lantos az év elején még három évről beszélt) való megadását Magyarország esetében.290 Az 1983-as esztendő tehát egyértelműen a magyar–amerikai kapcsolatok újabb fázisát jelentette, ahol a hivatalos külügyi tisztviselőkön túl, immár az állam egyéb területein hivatalt viselők is személyes kontaktus útján vettek részt az államközi kapcsolatok ápolásában, fejlesztésében.
A kétoldalú kapcsolatok fejlődését, ahogy arra már korábban utaltam, legegyértelműbben George Bush magyarországi, illetve Várkonyi Péter amerikai látogatása jelezte. A gondos és hosszas előkészítés után lezajlott alelnöki, illetve külügyminiszteri látogatás egyszersmind a két ország kapcsolatainak magasabb szintre való emelését is jelentette.291 A találkozók előkészítésével, lezajlásával, illetve azok visszhangjával foglalkozó jelentésekből a felek motivációjába, retorikájába, valamint eltérő célokból fakadó, mégis alapvetően kompromisszumkereső párbeszédébe kapunk betekintést.
Nem hivatalosan, a személyes kapcsolatokon keresztül közvetetett módon, a magyar külügynek már 1982 közepe óta voltak információi arról, hogy George Bush hajlandóságot mutat egy magyarországi látogatást illetően. Kocziha Miklós 1982. április legvégén, egy Nicholas L. Deak, a Deak-Perrera Bank elnökével folytatott beszélgetés után a következőket írta jelentésében: „Dicsekvésnek is felfoghattuk Deak úr kapcsolatait a jelenlegi adminisztráció vezető személyiségeivel. Elmondta, hogy felkérésre nem régen Bush alelnökkel beszélt, és megkérdezte tőle, elutazna-e Magyarországra, ha meghívást kapna?
Bush igennel válaszolt – mondotta Deak úr, bár Reagan álláspontját még nem ismerte.”292 1982 júliusának közepén hasonló, pozitív állásfoglalásról adott hírt a washingtoni magyar nagykövetség is. Az információ ezúttal John Akerstől, a nyugati és keleti vezetők előtt egyaránt ismert baptista lelkész, Billy Graham tanácsadójától származott. „Akers utalt arra, hogy Graham a Fehér Ház vezetőinél puhatolózott a magyar–amerikai legfelső szintű látogatások gondolatáról. A válasz szerint ilyen találkozó iránt megvan az érdeklődés, jelenleg azonban erre még nem érett meg a helyzet.”293
290 MOL KÜM TÜK 4-134 004663/1
291 „A látogatás megvalósításával kapcsolatainkat az eddigi legmagasabb szintre emeljük. A tőkés világ vezető nagyhatalmának legfelsőbb szintű vezetése szerezzen közvetlen és pozitív benyomásokat Magyarországról.”
MOL KÜM TÜK 4-131 002059/7
292 MOL KÜM TÜK 4-19 003281
293 MOL KÜM TÜK 4-19 004800/1
76
George Bush lehetséges magyarországi látogatása hivatalosan végül 1983 júniusában merült fel először; a jelzés Mark Palmertől, a State Department kelet-európai ügyekkel foglalkozó osztályvezetőjétől származott.294 Palmer szerint Bush látogatására az alelnök észak-afrikai és kelet-európai – szeptember 11-e és 26-a közé tervezett – útjának részeként kerülhetett sor.295 Magyarországi tartózkodásának, két napra tervezett időpontját később Harry E. Bergold nagykövet konkretizálta, szeptember 19-ét és 20-át jelölve meg a látogatás végső időpontjaként.296 Bergold egyben azt is egyértelműsítette, hogy a „Kádár János elvtárssal való megbeszélés lehetőségét”297 tartotta a Bush látogatás kulcsmomentumának.
Palmer, és még inkább Bergold jelzése azonban a kádárizmus elvi/ideológiai határait, a rezsim Kádár habitusából fakadó alapkérdéseit feszegette. A keleti blokkon belül298 gazdasági életét tekintve liberális, külpolitikájában viszont abszolút ortodox magyar kommunizmus működ(tet)ésében jelentős dilemmaként jelent meg az Egyesült Államok vezető politikusainak fogadása. Kádár mind 1983-at megelőzően, mind azt követően definiáltan és feltűnően, már-már tüntetőleg kerülte – akár még a látszatát is annak – hogy személye a magyar–amerikai kapcsolatok normalizálódásában és fejlődésében tevőlegesen jelenjen meg.
Az amerikai fél jelzései ugyanakkor félreérthetetlenné tették, hogy Washingtonban Bush legmagasabb szintű fogadására számítanak az alelnök budapesti látogatása alkalmával.
A Kádár – Bush találkozóra végül sor került, ám a magyar szervek előzetesen, Kádár János szeptember 20-i, finnországi útjára hivatkozva azt jelezték, hogy az alelnök és a
A Kádár – Bush találkozóra végül sor került, ám a magyar szervek előzetesen, Kádár János szeptember 20-i, finnországi útjára hivatkozva azt jelezték, hogy az alelnök és a