Az elveszett én újraépítése

Az énvesztés állapotából való kilépés, illetve az énteremtés magával hozza a posztkoloniális elméletek alkalmazási lehetőségét, ami jelen esetben visszájára fordul, mivel az itt vizsgált fogságnarratívákban a gyarmatosító hatalmak (Spa-nyolország, Anglia, Franciaország) képviselői kerülnek alárendelt helyzetbe a gyarmatosítottal szemben. Kiindulási pontom Homi Bhabha posztkoloniális port-ré-, illetve diskurzuselmélete (discourse), amelynek értelmében az identitás filo-zófiai és antropológiai szinten is megjeleníthető. A filofilo-zófiai szint, vagyis „saját énképünk visszaverődése az emberi természet tükréről”(66)¹⁴⁸ az identitás, vagyis

147 “The Indians were as thick as the trees; it seemed as if there had been a thousand Hatchets going at once; if one looked before one, there was nothing but Indians, and behind one, nothing but Indians, and so on either hand, I my self in the midst, and no Christian soul near me.”

148 ”the philosophical tradition of identity as the process of self-reflection in the mirror of

a cselekvő, beszélő szubjektum egyéni oldalát ragadja meg, míg az antropológiai megközelítés az adott énképet a természet és kultúra között helyezi el.

Az énvesztésből felépülve a fogságnaplók hőse ösztönösen keresi a cselekvő és beszélő szubjektum megteremtésének lehetőségét. Képlékeny mivolta és elcsúszá-sa több szinten értelmezhető, hiszen a hagyományos cselekvő szubjektum – a tár-gyiasított én, illetve a self és a Másik dichotómiája – nem kulturálisan rögzített pozíció, és változik az adott viszonyítási pontok alapján. Bhabha szintén elutasítja a forma/tartalom, szuper/infrastruktúra és self/Másik kettősséget, és óva int a ho-mogén Másik-koncepció alkalmazása ellen (75).

Amint korábban jeleztem, az indián fogságnapló létrehozása énépítési tevé-kenységnek is tekinthető, ugyanakkor munkámban a szilárdan beírt én szub-jektumként értelmezhető. Az eredeti társadalmi környezetből való kiszakítás a rabszolgasághoz hasonló social death ¹⁴⁹ szituációt idéz elő. A fogoly célja, hogy önmagát újra megtalálja, illetve az élete szétvágott darabjait összeillesztve nyerje vissza régi életét.

Ugyanakkor az én, a szubjektum és az identitás nem egymással helyettesít-hető fogalmak. „A szubjektum […] abban különbözik az identitástól, hogy nincs rögzítve, nem az autonóm individuum adottsága, nem eleve létező lényegiség […], hanem az állandó írottság folyamatában és következtében létrejövő, ugyanakkor minduntalan elcsúszó pozíció, mely olyan értelemben alávetett szubjektum, hogy a diszkurzusok beírása következtében létrejövő kulturális konstrukcióként téte-lezzük” (Séllei „Bevezetés” 10).

Az amerikai határvidéken vagy kontaktzónában történő angolszász és indián kultúrák közötti összeütközés eredményeképpen létrejövő női szubjektum nem tekinthető homogén képződménynek. Foucault nyomán kijelenthető, hogy a szub-jektum a mindenkori hatalommal szemben, a vele való kölcsönös viszonyban, il-letve a hatalmi diskurzusokon esett rés (Séllei 238) eredményeként jön létre. A női fogoly esetében a mindenkori hatalom két részből tevődik össze: a puritán partriarchális berendezkedés és az őt fogva tartó indián törzs formájában. Vagyis a foucault-i hatalmi rés is kettős értelemben fedezhető fel. A telepesek nem voltak képesek megvédeni otthonukat az indián támadástól, amelynek következtében a nő kikerül a patriarchális hatalmi struktúrából, és erőszakkal integrálódik egy másikba, ahol azonban a fogvatartók szemében, de sokszor önmaga felismerése alapján az angolszász hatalom képviselőjévé válik. Következésképpen Warleynak a térbeli elhelyezkedés változásaival és az énfejlődési folyamattal párhuzamot vonó posztkoloniális térelmélete válik relevánssá, amely alapján paradox módon a fogvatartó törzs válik a hegemón térdiskurzus birtokosává.

(human) nature.”

149 A személyiség egyéni és társadalmi vetületeinek megsemmisülése.

A második hatalmi rendszernek a meglétét jól illusztrálja Mrs. Rowlandson észrevétele, miszerint fogsága folyamán az indiánok „zsarnoki hatalma”¹⁵⁰ gátolta meg abban, hogy láthassa a másik lányát, illetve nővérét (Tarnóc „Énteremtés”

116). Warley elmélete segítségével nyomon követhető a fogoly fizikai integráció-ja, amint Rowlandson húsz Elvonulások (Removes) című fejezetre bontott beszá-molója tükrözi a szerző előző életétől való eltávolodását, illetve a tér fokozatos megismerését és birtokba vételét.¹⁵¹ E témával részletesebben a következő fejezet foglalkozik.

A fogságnaplók széles skálán illusztrálják a különböző énépítési és énszabásza-ti technikákat. Mivel munkámban Mary Rowlandson Narratívája modellértékű-nek tekintendő, elsősorban a szerzőn keresztül mutatom be a szubjektum szerve-ződésének folyamatát. Ugyanakkor megint fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a szubjektum szerveződése vagy az én újrateremtése igencsak vitatott koncepció, és amint Andrew Hudgins jelezte, az önéletrajzi írások, amelyeknek létrehozása is egy jól ismert szubjektumfelépítési technika, egyik gyengéje az újrateremtett én bizonyítatlan mivolta (the lie of the recreated self). Az indián fogságnapló mint önéletrajzi dokumentum témáját azonban a következő fejezetben fogom taglalni.

Az egyes szabadulástörténetek a női szerző öntudatra ébredésének, önálló szubjektummá fejlődésének is emléket állítanak. A fogságnaplók vizsgálatánál megfigyelhető, hogy a nő mint eleve a gyarmati patriarchális társadalomban más-ságra ítélt személy saját alteritását cseréli fel egy újabb kontextussal. A fogságba esés által a főhős(nő) kiszakad eddig megszokott környezetéből, és arra kénysze-rül, hogy megsemmisült énjét felépítse. A fogságélmény eredményeképpen a nő felszabadul a puritán társadalom patriarchális uralma alól, és elindul a Hisaye Ogushi által énszabászatnak (self-fashioning) tartott folyamat. A fehér angolszász puritán közösségből kiszakított női fogoly a női terrénum vagy hely megszerzésé-vel vagy elfoglalásával az identitását is újraépíti.

Az én felépítését olyan tevékenységek segítik, mint a fogoly produktív munka-végzése, avagy a fogvatartó törzs gazdasági szerkezetébe való beépülés. A vallá-sos meggyőződésre támaszkodás, a bibliai tanítások saját élettapasztalatra történő alkalmazása mellett egy másik énépítési mód az eredeti társadalmi funkció foly-tatása, illetve azok eszközeinek ún. újrateremtése. Az énszabászat módszerei közé

150 “They made use of their tyrannical power whilst they had it” (460)

151 Alice Jardin Gynesis című munkájában így határozza meg a női teret: „A tudatos cse-lekvő éntől leválasztott hely mindig a női teret jelezte a nyugati gondolkodásban, és bármely e másságot jelentő tér felé irányuló mozgás a női tér elfoglalását jelenti”(68).

Természetesen itt párhuzam figyelhető meg De Lauretis space-off (mellék-tér) elmé-letével, amely az utóbbi fogalmat úgy definiálja, mint egy máshol létesült diskurzus, a hegemón térdiszkurzussal szemben, a centrumon kívül létrejött tér (26). A „máshol”

ebben az esetben Séllei szubjektumképző terével rokonítható.

sorolható az erőszak is, vagyis az elszenvedett traumára adott agresszív válasz, ahogy ez tapasztalható Hannah Dustan esetében.

Mary Rowlandson esetében a következő szubjektumépítési technikák fedez-hetőek fel: az anyaság visszaszerzése; a Biblia mint pszichológiai és spirituális védelmi mechanizmus; továbbá a varrás, illetve a produktív munka. Mrs. Row-landson megjegyzése, miszerint fogságba esésekor „az indiánok csillámló fegyve-rei megtörték erejét”,¹⁵² és eddigi világa teljességgel darabjaira hullott, metonimi-kusan és emblematimetonimi-kusan fejezi ki a fogságba esett telepes lelki állapotát. Az írás segítségével azonban sikerül visszanyernie uralmát sorsa felett.

Fogságélményét meghatározza, hogy hatéves és öt hónapos legkisebb lányával, Sarah-val együtt kerül az indiánok kezébe. Már a kezdettől fogva erőt ad számára a lányáról való gondoskodás, és az indiánok paradoxnak tűnő módon tisztelik anyaságát. Amint a harmadik Elvonulásban írja, fizikai és lelki elcsigázottsága láttán az indiánok engedik, hogy haldokló gyermekét ölében tartva felüljön egy lovas harcos mögé, és úgy folytathassa útját. Kilenc nappal a fogságba esés után Sarah meghal, és a gyermeket a gyászoló anya iránti tisztelet jeléül a narragansett indiánok temetik el. Habár fizikailag elvesztette anyastátuszát, a varrás, illetve ruhák készítése segíti a fájdalom enyhítését és a gyermekekről való gondosko-dás érzésének visszaszerzését. Mary Rowlandson vonatkozásában az énszabászat részben szinte szó szerint értendő. Egyfelől nadrágokat készít a narragansett tör-zsbeli gyerekeknek és még Fülöp Királynak is, ugyanakkor identitása felépítésé-ben és fenntartásában segít a bibliai hősökkel való azonosulás, illetve a Szentírás tanításaira való támaszkodás.

Mrs. Rowlandson varrónői „pályafutása” akkor kezdődik, amikor találkozik Fülöp Királlyal (Metacom), aki felkéri, hogy készítsen egy inget számára. Habár már korábban is varrt és kötött, többek között egy harisnyát fogvatartója asszonya számára, ezt a megbízást számos másik követi, amelynek következtében a fogoly a törzs produktív tagjává válik. Fontos megemlíteni, hogy Metacom egy shillinggel honorálja Mrs. Rowlandson tevékenységét, aki ezután már élelmet tud vásárolni magának, és ezáltal beépül a narragansett törzs gazdasági szerkezetébe. A ruha, vagyis a nadrág varrása kulturális tranzakciónak is minősül, amint Dorothy Jones kijelenti, hogy a ruházat készítése genderhez kötött mediáció vagy közvetítés az egyén, a test, vagyis a magánszféra és a külső világ között.¹⁵³

A fizikai és gazdasági integráció mellett Mrs. Rowlandson nagyobb önbecsü-lésre is szert tesz, és mintegy előrevetít egy másik, gyakorlatilag fogságban élő irodalmi figurát, Alice Walker The Color Purple (1984, Kedves Jóisten) Celie-jét,

152 ”their glittering weapons so daunted my spirit” (437)

153 ”Defining Self and Others through Textile and Text.” Women’s Writing, Vol 8, No. 3, 2001 (375-389)

aki számára szintén a varrási tevékenység jelenti az üzleti sikert és a férfiuralom alól való felszabadulás egyik útját (Tarnóc ”Re-creation” 202).

Habár Rachel Plummer beszámolója Rowlandsonéhoz hasonló megpróbáltatá-sokat ír le, esetében az anyaság elvesztése nem párosul annak metafizikai szinten való visszaszerzésével, illetve produktív gazdasági tevékenységgel, vagyis fogoly státuszát nem hagyja maga mögött. Mary Kinnan leírása szintén a fogságeleme-ket és azoknak minél inkább könnyfakasztó bemutatását hangsúlyozza. Ezzel szemben Mary Jemison integrálódik a szeneka törzsbe, és annak tevékeny tagjává válik. Részt vesz a kukoricatermesztésben, az ételek előkészítésében, sőt még fel-használja varrási tudományát is. Mindazonáltal mivel csak magának készít ruhá-kat, közel sem olyan hatékonyan teszi ezt, mint Mrs. Rowlandson.

Habár a fogság előtti életmód folytatása megjelenik a férfi fogoly esetében is, ilyen vonatkozásban nem énépítésről, hanem énvédelemről van szó. Annak elle-nére, hogy a férfi a női fogolynál kegyetlenebb bánásmódnak van kitéve, utalok itt Robert Eastburn vagy Isaac Jogues vesszőfutására, ezekben a Narratívákban az én elvesztése nem fedezhető fel. Mind Eastburn, mind Jogues aktív helyzetben, az erőd, illetve a misszió védelmének szolgálatában kerül fogságba. Mivel mindkét szereplő egyházi személy, vallásuk és hivatásuk gyakorlása megfelelő pszicholó-giai támaszt nyújt. Amíg Eastburn hadászati stratépszicholó-giai megfontolásokat vél fel-fedezni fogságba esése mögött, eredeti kovács mesterségét is gyakorolja. Jogues pedig a jézusi Passió megtestesülésének tartja fogságélményét, és szenvedélyesen kereszteli meg indián sorstársait. Mindkét esetben a vallás kizárólagos protestáns, illetve katolikus értelmezése jelent további viszonyítási pontot. Ugyanakkor, elté-rően a női fogolytól, a férfi esetében a hatalmi rés csak az indiánok vonatkozásá-ban ismerhető fel, hiszen eredeti társadalmi környezetükben mind a magán, mind nyilvános szférában a férfiak vezető szerepe nem volt kétséges.