3. fejezet. Az indián fogságnapló mint ideológiai töltetű mítoszi alakzat .75
3.3. Projekció
3.3.2. A kulturális projekció társadalmi szinten
Az indián fogságnapló társadalmi szintű kulturális projekciójával kapcsolatban Tara Fitzpatrick azon megállapítására támaszkodom, amely szerint a fenti szaba-dulástörténetek az egyéni sorsokon és újfent megszerzett identitásokon keresztül a nemzeti önazonosság megerősítőjévé, illetve azok adathordozóivá is váltak. A fogságnaplók egy hierarchikus rendszer párba rendezett elveit is tükrözték. A mí-tosz M2 funkciójaként annak belső tematikai feszültségét enyhítendő magukba foglalják a közösségi alapon szervezett társadalmi–egyéni vallási meggyőződés, a település–vadon, bizonyosság–kárhozat, történelem–végső dolgok tudománya, illetve vallási ortodoxia–antinómiai eretnekség ellentétpárjait (20).
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a fogságnaplóban leírt spirituális út, a meg-térés vagy a vallási elkötelezettség megerősítése az egyén szintjén megy végbe, a szervezett puritán egyház keretein kívül. A fenti jelenségnek egyúttal azonban szélesebb társadalmi üzenete is van, hiszen a fogoly beismerése a vallási kötele-zettségek elhanyagolásáról nevelési erővel bír minden az eredeti szövetségi teo-lógiától eltávolodott és hitét a középutas szövetség (Halfway Covenant) kompro-misszumában megtartó ember számára. Az ortodox puritán irányítással szemben a női fogoly Anne Hutchinson késői megtestesüléseként a hiten alapuló kegyelmi szövetség (covenant of grace) szószólója lesz. A fogságnapló egyúttal aláássa azt az alapfeltevést, miszerint a település, a civilizáció lehet az egyetlen terület, ahol az angolszász ember megélhet, illetve biztonságban lehet, hiszen éppen az indián támadás mutatja meg a határvidék védtelenségét. Az előbbi részben már taglalt apokaliptikus elemek pedig éppen a történetírás–eszkatológia kontrasztra utalnak, miközben a tényszerű valóság megörökítése párosul a messianisztikus küldetés, az isteni kiválasztottság mitikus magyarázatával. Vagyis a fogságba esésnek nem-csak történelmi okai vannak, hanem általa a fogoly kikerül a korabeli társadalmi keretekből, és egy magasabb metafizikai rendszer, az eredetmítosz igazságának
170 “Perhaps the object of the stereotype is not so much to crush the Negro as to console the white man.” (Ellison 146)
171 ”It was believed for a long time, by some of our people, that I was a great witch; but they were unable to prove my guilt.”(160)
alátámasztójává válik. Ugyanez érzékelhető a bizonyosság–kárhozat kontraszt-ban, mivel a megtérés vagy a puritán tanok melletti újraelköteleződés a fogság-naplók üzenetének gerincét alkotja, ami csak az indiánok által képviselt kárhozati fenyegetettség katalizáló hatásának köszönhető.
A fogoly fehér nő sajátos helyet foglalt el a határvidék transzkulturális dinami-kájában, és ezáltal többrétű önazonosítási folyamatot indított el. Az indiánok az ellenséges puritán társadalom képviselőjének tekintették, ugyanakkor fogolyként az indián törzsi társadalom kisebbségi szektorába lett sorolva. Tara Fitzpatrick a fogságnapló fő funkcióját identitásépítő munkaként (identity work) nevezi meg, amelynek során a fehér amerikai vagy angolszász identitás az indián kulturális diszlokációja árán épült fel.
Merelman előbb hivatkozott kulturális projekciója a fogságnaplóban a többségi oldalról indul, és a kisebbségi kultúra képviselőit ábrázolja. A társadalmi szintű kulturális projekció hegemonikus, hiszen a fogoly eleve a puritán fehér amerikai vagy angolszász társadalom képviselőjeként jelenik meg. Egyúttal a fenti típusú kivetítés hangsúlyozza a vallási különbséget, amelynek eredményeképpen a fo-goly úgy jelenik meg, mint jámbor keresztény a barbár pogányok között. Ez tetten érhető Mary Rowlandson esetében, aki Bauer szerint értékalapú távolságot tart fogvatartóitól (678). Ugyanakkor fogvatartóira csak az indián szóval utal, mintegy elrejtve törzsi vagy kulturális identitásukat.
Az indián ördögi kegyetlenségének leírása segíti a főhőst abban, hogy a puritán eszmerendszer dualista jó és a rossz között megosztott világképe alapján konstru-álja fogságélményét. A fogságnapló mint a fejlődő gyarmatkor kulturális terméke, amelyet a korabeli eurocentrikus világkép perifériáján hoztak létre, segíti az ame-rikai gyarmatok telepeseire aggatott Másik címke megcáfolását. Samuel Groome 1676-ban Londonban kiadott Glass for the People of New England in Which They May See Themselves (Új-angliai tükör, amelyben ama gyarmat lakói önmagukat láthatják) ilyen módon ábrázolta az amerikai brit gyarmatokon élő telepeseket:
„Az Anglia amerikai gyarmatain élők eredeti angol erényeiket feladva móhóság-ba, barbárságba és kegyetlenségbe süllyedtek.” (Bauer 670)172 Mrs. Rowlandson, miközben kiemeli az indiánok foglya tisztességét és jámborságát, mintegy sajátos történetírói funkciót betöltve a brit birodalmi historiográfiával szemben, utal a telepesek jellemének szilárdságára is (Bauer 675).
Mrs. Rowlandsont kulturális projekciója a kulturális bróker vagy közvetítő szerepébe is helyezi. Nyelvi szinten, főként az indián szavak (nux, papoos, samp, wampum) Narratívájába illesztése eredményeképpen egyfajta szinkretizáció, il-letve azonosulás érezhető az indiánokkal. Ugyanakkor a szövegben több utalás is található az indiánok és a fehér telepesek közötti határok áthatolhatatlanságára.
Ezek főként a már említett vallási téren jelentkeznek.
172 ”Colonial Americans had degenerated into greed, barbarity, and cruelty from their original English virtues.”
Mary Jemison esetében az indiánok leírása követi a fehér angolszász társada-lom által forgalmazott sztereotip ábrázolatokat. Amint már előbb utaltam rá, a ne-mes barbár leírása mindkét férje bemutatásánál is megjelenik. Ugyanakkor több általános szintű megjegyzést is tesz, köztük megemlítendő az „indiánok mindig indiánok maradnak” (85) kitétel.173 Ebben a mondatban is érezhető a társadalmi szinten történő kulturális projekció. Az egyik jelentés ugyan utalhat az őslakosok büszkeségére, illetve erős önazonosságára, miközben a megjegyzés hangvétele leereszkedően erősíti meg a leírás tárgyának gyermeki mivoltát.
Mary Jemison esetében azonban a puritán társadalom felé történő projekci-óról csak az élete második felében beszélhetünk, hiszen miután integrálódott a szeneka közösségbe, azonosult is velük. A szóban forgó azonosulás azt is jelenti, hogy a főhős az amerikai társadalomhoz viszonyítva válik mássá, mely tényállást kifejeznek a „mi indiánjaink” szófordulatok vagy az amerikai támadásokat elitélő és a határvidéki telepesekre való támadást helyeslő megjegyzések: „A Sullivan támadását követő nyáron a mi indiánjaink az amerikaiak általi bánásmód miat-ti felháborodásukban és az elszenvedett megpróbáltatások miatt úgy döntöttek, hogy a határvidéki települések megtámadásával elégtételt vesznek.” (106)174
Indián feleségként Mary Jemison folytatja az angolszász társadalom képvise-lőinek Másikká degradálását. Természetesen felmerül a kérdés, ki a kulturális projekció célközönsége ebben az esetben? A leírások közül megemlítendő a fehér kalandor, Ebenezer Allen mint ördögien kegyetlen gyilkos, illetve unokaöccse, George Jemison mint szélhámos, őt a vagyonából kijátszani akaró számító rokon ábrázolása. Amint korábban említettem, a visszatérő fogoly naplója nem számít-hatott széles olvasótáborra az amerikai őslakosok körében, miközben a fehérek részint hízelgő, ugyanakkor jellemhibáit feltáró leírása az indián társadalommal való azonosulást sugallja, és ezáltal ellenhegemonikus kulturális projekcióra utal.
A hegemóniaellenes kulturális projekció mind a brit, mind az amerikai társadalom képviselőinek negatív tartalmú bemutatását foglalja magában.
Rachel Plummer a fehér többségi társadalom nézőpontját nem adja fel, és kö-nyörtelen, illetve kegyetlen ellenségként (ruthless, savage enemy) rajzolja meg a településüket megtámadó komancsokat. Természetesen az ellenség szó teljes azo-nosulást sugall az amerikai társadalom főáramlatával. Az indiánok leírása a korai puritán atyák által hirdetett ördögképet követi, és Bauer értékalapú távolságtartá-sa is megjelenik a Narratíva vonatkozásában.
Ugyanakkor a negatív ábrázolatok mellett Mrs. Plummer az indiánok javára írja, hogy időt engedélyeztek számára, hogy halott gyermekét eltemesse.
Mind-173 ”Indians must and will be Indians”
174 ”The next summer after Sullivan’s campaign, our Indians, highly incensed at the whites for the treatment they had received, and the sufferings which they had con-sequently endured, determined to obtain some redress by destroying their frontier settlements.”
ezek ellenére a Narratíva fő célja a fogvatartók démonizálása. Leírásai közül ki-emelkedik az indiánok kannibálként történő ábrázolása, miközben a Narratíva a következő ellentétpárokra, illetve egymást kizáró koncepciókra épül: nomád őslakos↔megállapodott telepes közösség; bálványimádó, eretnek indiánok↔ke-resztény elkötelezettség; és embertelen kannibál↔tisztességes amerikai.
Mrs. Plummer beszámolója integrálódik egy nagyobb narratívába, Texas állam történelmébe. Az írás időpontja egybeesik a Mexikó elleni függetlenségi moz-galommal, így a fogságnapló az amerikai identitás egyik kulcsfontosságú kata-lizátorának tekinthető. Rachel Plummer annak ellenére, hogy fogsága folyamán elsajátította az indián nyelvet, soha nem integrálódott a komancs társadalomba, következésképpen nem is törekedett kulturális közvetítő szerepre.
Elizabeth Hanson indián leírásában kiemeli, hogy az őslakosok nem ismerik a takarékosság fogalmát, és a kuporgató puritán sztereotip képe ellenében a nap-nak élnek, falánkság, részegség jellemzi őket.175 Rachel Plummerhez hasonlóan Peter Williamson részletekbe menően ábrázolja az indián pudding nevű kannibál szokást, Mary Kinnan pedig az indián nő leírásában emeli ki, hogy hasonlóan a férfiakhoz, szilajok, kegyetlenek, csökönyösek, és örömüket lelik a foglyok szen-vedésében.
Faery szerint a női fogoly, a kulturális, gender- és rasszimpulzusok közötti küzdőtérként jelenik meg. Rowlandson Narratívájával kezdődően a fogságnaplók a nőt, vagyis a női szubjektumot spirituálisan, szexuálisan, reproduktív képessége alapján egy határ- vagy kontaktzónába sorolták, melyben „a rassz és a nem által meghatározott diskurzus jön létre és játszódik le” (77). A rassz, gender és nem-zeti identitás formálódásának a fehér női fogoly az elsődleges terepe. A fogolynő metafora is, jelképezve azt a geopolitikai, rasszi és gender teret, amiért mindkét oldal elkeseredett küzdelmet folytatott.
Az indián fogságnaplóban, ha közvetetten is, de megjelenik a rassz kérdése a társadalmi nem és a szexualitás problematikája mellett. Faery meglátása szerint a szabadulástörténet egy időben jelent meg a rasszi alapú különbséget sugalmazó kulturális diskurzussal. A fogságnapló kulcsfontosságú volt az anglo-amerikaiak fehér identitásának megszerzéséhez, illetve az indiánok Másikká degradálásához.
Az indián fogságnapló többször folyamodott a rasszi keveredés fenyegetésé-nek taktikájához, és a fehér nő testét mint küzdőteret jelentette meg (39). A fehér nő a területi rivalizálás szimbólumává is vált. Vagyis a fehér nőben csúcsosodott ki a küzdelem a határvidék ellenőrzéséért. A teste mind fizikai, mind kulturális értelemben két kultúra közötti harc színhelyévé vált. Mint a fehér angolszász tár-sadalom képviselője szimbolizálta az indiánok által körülvett telepes civilizációt, annak sebezhetőségét és kiszolgáltatottságát, ugyanakkor jelezte azon képességét, hogy túlélje a megpróbáltatásokat, illetve meghatározza a Másikat (Faery 41).
175 ”they live, for the most part, either in riot and excess; or undergo very great hardships for want of necessaries” (141)
Mary Rowlandson és sorstársnői fogságélménye több példával is illusztrálja a fenti megállapításokat. Az egyik lehetséges indoklás az indián fogság okai között található, hiszen az indián fogságnaplók és szabadulástörténetek avatott kutatója, Richard VanDerBeets szerint az indiánok négy okból folyamodtak fogolyejtés-hez: az elfogott telepesek rabszolgaként való dolgoztatása, váltságdíj követelése, a foglyok eladása más társadalmaknak vagy törzseknek, illetve a harcokból fakadó emberveszteség pótlása. Mary Jemison esetében érzékelhető, hogy két szeneka nővére a harcokban elesett bátyjuk helyét kívánja betölteni vele. A váltságdíj, illet-ve a fogoly áruba bocsátása megjelenik Mary Rowlandson, illetillet-ve Rachel Plum-mer esetében is.