2. fejezet. A fogságnapló mint mítoszi textus
2.5. A fogságnapló mint M 3 -típusú mítoszi konfiguráció
Virágos úgy határozza meg ezt a mítoszkategóriát, mint a modern mítoszalko-tás termékét, melynek folytán maga a szöveg aspirál mítoszi státuszra. A szöveg lehet irodalmi vagy irodalmon kívüli, és a mítosz ebben az esetben fokozatosan épül be a társadalomtudatba.
A mítoszgenerálás az emberi lét alapeleme, amely ontológiai kérdésfeltevést, illetve episztemológiai kétségeket tartalmaz. Az M1 és az M3 mítoszkategóriák kö-zött kapcsolat fedezhető fel, mivel a két mítoszfajta kökö-zött idősík-eltolódás látható, továbbá azok a kérdések, melyek az M1 kialakulásához vezettek, a ma emberét is foglalkoztatják.
A fogságélmény, illetve a fogságmítosz már a kezdetektől megfelelő alapanya-got szolgált a történelmi folyamatok leegyszerűsítésére, őstípussá alakítására, il-letve metaforává sűrítésére. A fogságba esés, szenvedés és visszatérés számtalan szerzőt, politikust, egyházi személyt ihletett meg. Az amerikai társadalomtudatba a fogságmítosz gyakorlatilag folyamatosan épült be. Cotton Mather Decennium Luctuosum című művében Hannah Dustan megpróbáltatásaira világít rá, Jonat-han Edwards prédikációinak gyakran szolgáltatott alapot az indián fogságélmény.
Természetesen ismert, hogy James Fenimore Cooper Bőrharisnya-ciklusa, első-sorban The Last of the Mohicans (1826) (Az utolsó mohikán) felhasználja ezt a motívumot, de Deja Thoris személyében a női fogolyra épít Edgar Rice Burroughs The Princess of Mars (1912) (Hercegnő a Marsról) című műve is. Slotkin továbbá megállapítja, hogy Allen Pinkerton 1877-ben készült The Mollie Maguires and the Detectives című munkája a magántulajdon védelméért küzdő detektív, Mac-Parlan megpróbáltatásait Mary Rowlandson szenvedéseivel hozza párhuzamba.
Mindezek mellett a huszadik század második felében a western mint filmműfaj is felfedezte magának a fogságélményt olyan, a filmtörténet klasszikus művei for-májában, mint John Ford: The Searchers (Az üldözők, 1956), Richard Brooks: The Professionals (Szerencsevadászok, 1966), mely vonal egészen a horror műfajáig (Texas Chainsaw Massacre) (A texasi láncfűrészes mészárlás,1974) terjed.
Ugyanígy utalok Charlotte Perkins Gilman The Yellow Wallpaper (A sárga szoba foglya) című 1892-ben kiadott novellájára, amely a házasságot mint a patri-archális rendszer által irányított fizikai és egyben metafizikai fogságélményt ábrá-zolja. Figyelemreméltó az is, hogy az indián fogolyhoz hasonlóan Gilman hőse is kifelé irányítja érdeklődését, és a szobája falát díszítő sárga tapéta leírásában talál, ha időlegesen is, menedéket. Kurt Vonnegut Slaughterhouse Five (Az ötös számú vágóhíd) című 1969-ben kiadott műve is a fogságélményre épül, mivel főhőse, Billy Pilgrim a cselekmény egyik síkjában hadifogoly, majd a másik idővetületen a Tralfamador bolygón üvegbúra alatt tartott egzotikus látnivaló. Továbbá Mary Jemison fogságélménye elevenedik meg Debra Larsen The White (A fehérség) című 2003-ban kiadott munkájában is.
Mary Jemison sorsa és két kultúrán átívelő élete ugyanakkor több szerzőt meg-ihletett. 1856-ban Lewis Henry Morgan egy romanticizált Jemison-képet tartal-mazó kiadványt szerkesztett, míg az iparmágnás William Pryor Letchworth Jemi-sonnak szobrot emeltetett, és hamvait egy általa épített parkban helyezte el. Lois Lenski Indian Captive: The Story of Mary Jemison (Indián fogoly: M. J. története) című gyermekirodalomba sorolandó műve pedig 1941 óta 20 kiadást ért meg több mint 90 000 példányban.
Hannah Dustan erőszakos önfelszabadítása, melynek folytán társaival megölte és megskalpolta fogvatartóit, több szerzőt inspirált. Kalandjait többek között John G. Whittier The Mother’s Revenge (1831, Egy anya bosszúja) című írása, Henry David Thoreau A Week on the Concord and Merrimack Rivers (Egy hét a Concord és Merrimack folyók vidékén) című műve és Nathaniel Hawthorne The Heroism of Thomas Dustan (1836, Thomas Dustan hősi helytállása) című munkája örökítet-te meg, és nem utolsósorban még egy egészségközpontot is elnevezörökítet-tek róla.
Az indián fogságélmény megörökítése olyan szabadulástörténetekhez is veze-tett, mint a Barbary Coast fogságnaplók, amelyek elsősorban fehér nők arab fog-ságba eséséről számolnak be a mai Algéria és Líbia területén. A Barbary Coast műfaj képviselői között megemlíthetjük Royall Tyler The Algerine Captive (Az algíri fogoly) című 1797-es regényét, illetve Susanna Rowson Slaves in Algiers (Rabszolgák Algírban) című 1794-es munkáját. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy az afrikai fogságbeszámolók Mary Rowlandson előtt száz évvel már az euró-pai irodalom népszerű elemei voltak. Ezt tanúsítja Cervantes Don Quijotéja, amely megörökíti a szerző ötéves algíri fogságát. Továbbá John Smith kapitány, aki a powhatan indiánok közti fogsága folyamán találkozik Pocahontasszal, korábban, 1603-ban Charatza Tragabigzanda hercegnő rabszolgája volt Észak-Afrikában, és
az ő segítségével menekült meg a haláltól.
A berber szabadulástörténet növekvő kulturális jelentőségét tanúsítja Cotton Mather Ten Pastoral Letters című munkája, amelyben a marokkóiakat hasonlóan az indiánokhoz a Sátánnal hozza kapcsolatba, illetve több prédikációjában úgy utal az arab fogságra, mint a világon létező legszörnyűbb sorsra. Ugyanakkor az arab vagy afrikai fogságnaplók népszerűsége az Egyesült Államok függetlenségé-nek elnyerése után erősödött meg, mivel a fiatal állam ekkor már nem számíthatott az angol gyarmatbirodalom védelmére, és Jefferson elnök maga is az amerikai flottát küldte a berber kalózok leverésére 1804-ben.
A huszadik század folyamán a berber fogságélmény Tom Mix vadnyugati mes-terlövész észak-afrikai kalandjainak leírásával behatolt a western műfajába. A fe-hér rabszolga-fekete rabszolgatartó képe áthatotta a népszerű kultúrát és irodalmat.
A Pirates of the Barbary Coast társasjáték mellett megemlíthető Kenneth Roberts Lydia Bailey című népszerű, 1947-ben a Book of the Month club keretében kiadott műve, illetve Kevin Matthews 1955-ös Barbary Slave (Berber rabszolga) című ponyvaregénye.
A fogságélmény ihletett adott olyan szerzőknek, akik munkáit a gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriába soroljuk. Megemlíthető az 1830-ban kiadott The Sto-len Boy: A Story Founded on Facts by Mrs. Hotland (Ellopott gyermek, Mrs. Hot-land tényszerű beszámolója), The Bible Boy Taken Captive by the Indians (Bibliai gyermek az indiánok fogságában) 1845-ből, illetve az 1842-es the Book for Child-ren (Gyermekek könyve), amely mondókákba sűrítette az indián fogságélményt.
A női fogságélmény egy külön válfaja az úgynevezett zárdatörténetek, ame-lyek kétes szerzőségük ellenére igen nagy népszerűségnek örvendtek, miközben főként antikatolikus célokat szolgáltak. Ebben a kategóriában két mű vált hírhedté.
Rebecca Reed 1835-ben kiadott Six Months in a Convent, a Narrative of Rebecca Theresa Reed (Hat hónap a zárdában, Rebecca Theresa Reed története) és Maria Monk 1836-ban megjelent Awful Disclosures of the Hotel Dieu Nunnery (Beszá-moló az Isten Háza apácazárdában történt szörnyű eseményekről) című munkái.
Mi lehet a fogságélmény évszázadokon átívelő népszerűségének az oka? A sza-badulástörténetben egyfelől az amerikai értékrendszer megnyilvánulásait, vagyis a minden nehézséget túlélő hőst láthatjuk, ugyanakkor a műfaj önmagában is egy romanticizált terület, az amerikai határvidék kulturális terméke. Kathryn Z. De-rounian-Stodola szerint a fogságnapló egy olyan kerékagyhoz hasonlítható, amely-ből egymáshoz kapcsolódó, ugyanakkor külön is álló tengelyek erednek. Vagyis az indián fogságmotívum megtalálható mind az ún. magas és populáris kultúrá-ban mintegy megerősítve és tanúsítva a Virágos által megállapított M3 funkciót.
Az indián fogságnapló ugyanakkor az amerikai történelem és kultúra alap-mítoszaként kifejezi annak a Másikhoz fűződő viszonyát. Egyrészt szimbiotikus kapcsolatról van szó, másrészt pedig az „ügyeletes” ősellenségképhez fűződő viszonyról. Monika Hogan a fogságnapló fő vonzerejét abban látja, hogy leírja a Másikkal létesített közvetlen kapcsolatot, és ugyanakkor megörökíti a Másik, illetve a szubjektum (feltételezett ugyanaz, önmaga, fogoly vagy olvasó) közötti határ elmosódását (109). A mítosz kiemeli, hogy az amerikai civilizáció és kultú-ra folyamatos harc terméke. Ugyanakkor az indián mint Másik megjelenése nem azonos az amerikai kultúra más nem euro-amerikai csoportjainak élményével.
Az úgynevezett fogságelem nem tipikus sem a fekete, sem pedig a spanyolajkú csoportok viszonylatában. Az egzotikus Másik bélyegét viselő indiánok között el-szenvedett főként női fogságélmény és annak megörökítése megteremtette a ame-rikai irodalom alapjait, és megcáfolta a Fiedler-féle elméletet, miszerint az ameri-kai irodalom férfiak közötti homo-szociális kötelékek vonalán fejlődött volna. Így válik a női fogoly által jegyzett fogságnapló vagy szabadulástörténet az amerikai kultúra multi- vagy transzkulturális alapkövévé.