Az egységes belső piacot alakító közös politika

Az európai integráció alapvető, az elsők között közös területté, közös politikává váló szegmense a belső piac (internal market). Az EK/EU alapjait letevő Római Szerződés legfőbb célkitűzése, az akkor közös piacnak nevezett integrációs forma létrehozása. Rómában, 1958-ban határidőt is megfogalmaztak erre vonatkozóan. 12 év alatt kívánták a kitűzött célt megvalósítani. A tervet bizonyos szempontból igen eredményesen sikerült megvalósítani, hiszen a tervezett határidőnél két évvel korábban, már 1968-ra megteremtődtek az ehhez szükséges jogi feltételek. Más szempontból viszont megállapítható, hogy a közös piac effektív működése tulajdonképpen mindmáig nem valósult meg tökéletesen.

Az adekvát vizsgálat megköveteli, hogy mindenekelőtt tisztázzuk a használt fogalmakat. Közös piacon a 4 szabadság elvének megvalósítását értjük a tagállamok között: az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlását. Természetesen mindez szorosan összefügg szinte az összes egyéb közös politikával is, amiket ezért szintén alá lehetne vetni alaposabb vizsgálatnak, ez azonban messze túlmutatna jelen elemzés keretein. Így ehelyett arra koncentrálunk, hogy áttekintsük, mennyire érvényesül a négy szabadság elve a gazdaság egészére értelmezve, melyek érvényesülésének legfontosabb lehetőségei illetve korlátai. Példaként, az egyes témakörök végén röviden említésre kerülnek Magyarország és az Európai Unió kapcsolatának az adott terület szempontjából legfontosabb jellemzői.

Minden közös politika működésének megértéséhez fel kell tárni az adott politika közösségi jellegének okait. Az egységes piac esetében ezek általában jólismertek. A békés, konstruktív egymás mellett élést célként megfogalmazó politikai motivációknak kitűnő eszköze, a mindenki számára előnyös gazdasági kooperáció. Gazdasági előnyei sokkal inkább kézzelfoghatóak,

kiemelhető közülük a tranzakciós költségek csökkenésének, és a verseny intenzifikálódásának kedvező gazdasági következményei.

Az egységes belső piac kialakulása

• Az előzmények terén a már említett Római Szerződésig érdemes visszanézni, az abban kitűzött 12 éves átmeneti időszak jelentette az első lépést az európai közös piac kialakítása felé. Volt szó arról is, hogy a szükséges jogi keretek megteremtése gyakorlatilag másfél évvel a kitűzött határidő előtt, 1968-ra megtörtént.

• Az ezt követő időszak már egy új szakasz nyitánya volt, amit szokás euro-pesszimizmusnak is nevezni. Számos globális probléma (olajválság, bretton woodsi rendszer összeomlása) rávilágított arra, hogy számos olyan kiskapu maradt a közös piac építményén, amit a tagállamok a nehéz helyzetben sikeresen tudtak kihasználni saját javukra és az integráció rovására. Ennek negatív hatásait a nemzetközi versenyképességre nem lehetett nem észrevenni, így amint a világgazdasági helyzet javulása ismét elősegítette a Közösségen belüli együttműködést, igen erős motiváció mutatkozott ezen kiskapuk eltüntetésére, vagyis az együttműködés még szorosabbá fűzésére.

• A folyamatok végül az 1985-ös, az egységes piacról szóló Fehér Könyv elfogadásában csúcsosodtak ki, amelyet elsősorban Jacques Delors neve fémjelez.

Az együttműködés keretei

A közösségi együttműködés jellegét tekintve különösen fontos kiemelni a többször módosított Római Szerződésbe ekkor bekerült 95. cikket. Ez számos lényeges, az egységes piaccal összefüggő kérdésben teszi lehetővé a minősített

többségi szavazás alkalmazását a Tanácsban, a korábbi egyhangú szavazással szemben. A változtatás amellett, hogy hatékonyabbá teszi az érintett területeken a közös akciókat, egy újabb lépés a tagállamok közötti együttműködés közösségi jellegének erősítése felé vezető úton. Jól tükrözik az egységes piac vonatkozásában a tagállamok közötti együttműködés jellegét azok az alapelvek, amelyekre a ’85-ös Fehér Könyv épül. Ezek az alábbiak:

• a diszkrimináció-mentesség elve

Külön hangsúlyt kap természetesen a nemzeti hovatartozás alapján történő diszkrimináció tilalma, ami nem más, mint a nemzeti elbánás elve.

• kölcsönös elismerés

Hacsak valamilyen rendkívüli indok (pl. egészségvédelmi) nem merül fel, akkor el kell ismerni a belső jogban is a többi tagállam vonatkozó szabályozását, szabványait (lsd. Cassis de Dijon-ügy).

• közösségi jogalkotás

Példaként említve szóba került már az egészségvédelem, mint olyan eset, amely felmentést adhat a kölcsönös elismerés elve alól. Látható, hogy ez az elv nem képes feloldani és megoldani minden problémáját az egységes piacnak, ez tette szükségesség ezt az újabb elvet. Ennek keretében bizonyos problémás területeken lehetővé válik a tagállamok egyetértésével létrejövő kompromisszum kialakítása, ami mind a bizalomra, mind a legitimációra pozitívan hat. Az elv alkalmazásának igen látványos eredményei a különböző európai szabványhivatalok. Azt tapasztaljuk, hogy a kormányközi együttműködés mellett, számos jele tapasztalható a szupranacionális dimenziónak is a tagok viszonyában. Ugyanez látható, ha megvizsgáljuk az egységes piac működési mechanizmusát.

Döntéshozás terén két eltérő eset különböztethető meg. Bizonyos kérdésekben erősödött a szupranacionalitás, ami egyrészt azt jelentett, hogy a Tanácsban

lehetővé tették a minősített többséggel történő döntéshozást, másrészt a határozatokat a Parlamentnek is el kellett fogadnia. Néhány érzékenyebb területen viszont megmaradt a Tanácsban az egyhangúság kritériuma. Ez elsősorban pénzügyi valamint foglalkoztatásügyi problémákra vonatkozott.

Leginkább a végrehajtás terén figyelhető meg a szupranacionalitás, ahol az Unió kormányok felettiségét jelképező Bizottság működik. A Bizottság a ráruházott jogkör keretében intézkedhet, döntései a tagállamokra nézve kötelezőek. Természetesen ezeket a döntéseket alaposan megkonzultálja a tagállamok képviselőivel. Ennek színterét azok a szakmai bizottságok jelentik, ahol együtt ülnek a Bizottság és az egyes tagállamok képviselői. Számos hatásköre a Bizottságnak delegálva van különböző szakmai szervezetekhez.

Példaként azokat említeném, amelyek témánk szempontjából nagy jelentőséggel bírnak: a különböző szabványügyi hivatalokat.

Az ellenőrzés esetében is megfigyelhető az említett kettősség, jelen vannak úgy a kormányköziségnek, mint a szupranacionalitásnak jelei. Egyrészt a kormányok is ellenőrzik, hogy az egyes európai jogszabályokat megfelelően alkalmazzák-e, másrészt az uniós szervek is megteszik ugyanezt. A Bizottság mellett a Bíróságnak jut ennek során fontos szerep. Az effektív működés mellett azt is alaposan ellenőrzik, hogy a jogszabályok valóban részévé váltak-e a hazai jognak, hiszváltak-en váltak-ez nváltak-em mindváltak-enhol történik mváltak-eg automatikusan. Az Európai Unió több jelentése is tartalmaz információkat arról, hogy a kihirdetett közösségi jogszabályok mennyiben érvényesülnek a tagállamokban. A Bizottság, "Közösségi jog a tagállamokban" c. éves kiadványa mellett, az egységes piacról szóló értesítő is tartalmaz lényeges vonatkozásokat. E közösségi ellenőrző szervek bejelentésre indítanak vizsgálatot, végső esetben a Bíróság szankcióként pénzbírságot vethet ki.

Az együttműködés területei

Az áruk szabad mozgása terén a következő főbb területei említhetők az együttműködésnek:

• A forgalomba kerülés azonos feltételeit megteremtő jogharmonizáció.

• Az egyes termékekre, eljárásokra vonatkozó részletes ajánlások európai szabványok formájában történő rögzítése.

• A termékek kölcsönös elismerése.

• Piacfelügyelet koordinációja.

• Közbeszerzések nyitottá tétele az összes EU-tagállam számára.

A személyek szabad áramlására vonatkozó fő témakörök között említhető a szociális ellátás európai szintű koordinálása valamint a diplomák elismerése.

A szolgáltatások szabad áramlásának kritikus kérdése a vállalkozás (letelepedés) szabadsága.

Magyarország és az egységes piac

A csatlakozni szándékozó országok –köztük Magyarország- számára sikerességük kiemelten fontos kritériuma, hogy mennyiben tudnak felkészülni a közös politikákban való részvételre. Hazánk lehetőségeinek és feladatainak áttekintése az egységes piachoz történő csatlakozás vonatkozásában ezért feltétlenül indokolt. Ezen elemzés kiindulópontja az ún. „négy szabadság”

lesz, amelyek alapján át fogom tekinteni Magyarország felkészülését. A vizsgálat a csatlakozási szerződés első négy fejezete alapján ad áttekintést, amely fejezetek a négy szabad áramlás kérdéseivel foglalkoznak (Külügyminisztérium[2004]).

Az áruk szabad mozgása terén a csatlakozási szerződésben nem találhatók kitételek, derogációk. A személyek szabad áramlása esetében a jelenlegi tagok

kezdeményezésére hétéves derogáció áll fenn. A derogáció támogatói a keleti kibővítéssel csatlakozó országok munkaerőpiaci problémáira hivatkozva a munkaerő tömeges, saját munkavállalóik lehetőségeit veszélyeztető érkezésétől tartanak. Az intézkedés a közös piac alapelveivel hosszútávon összeegyeztethetlen, bevezetését elsősorban politikai okok indokolták. A szolgáltatások szabad áramlása fejezet esetében két területen kapott Magyarország derogációt: a befektetésvédelem és a szövetkezeti hitelintézetek indulótőke-követelménye tartozik ide. A jövedelmek alacsonyabb szintje miatt az uniós követelmények egyenlőre még gondokat okoznának e szolgáltatók és a piac működésében. A tőkemozgások liberalizálása a magyarországi ingatlan- és termőföldvásárlás esetében járt átmeneti korlátozásokkal. Az intézkedés az árak európai szinthez való felzárkózására kíván lehetőséget adni, kizárva az átmeneti, spekulációs célú felvásárlásokat.

Tendenciák, jövőképek

Annak ellenére, hogy az egységes belső piac deklaráltan 1993-ra megvalósult, a konstrukció természetesen még ma sem tökéletes, az állandóan változó világban folyamatos kiigazításokra szorul. Sem az egységes piac jelenlegi helyzetét, sem jövőképét nem lehet megérteni a 2000. márciusában indult, ún.

lisszaboni folyamat⁴ elemzése nélkül. A kettő építése egymással szoros összhangban halad, és kell, hogy haladjon a közöttük levő komplex összefüggések miatt. Az Európai Unió reformtörekvéseiben ennek fényében az alábbiakat fogalmazta meg:

• vállalkozásbarát, a hatékonyság maximalizálását lehetővé tevő gazdasági környezet kialakítása

Ide tartozik a szabályozási környezet, a közbeszerzési eljárások, a versenyszabályozás közösségi szinten történő optimalizálása.

4 Lisszabonban a versenyképes, európai dimenziójú gazdaság, és egy ezzel együttműködni képes, modern szociálpolitika kialakításáról határoztak.

• az üzleti bizalom építése az Unió szintjén

Rendkívül lényeges, hogy csak abban az esetben működhet igazán integrált piacként a Közös Piac, ha a szereplők úgy tekintenek rá, egyedi tranzakcióikat ebben a dimenzióban folytatják, ami nem képzelhető el a kellő bizalom hiányában. Fogyasztóvédelem, probléma-kezelési mechanizmusok, biztonsági előírások jelentik a legfontosabb alkotóelemeit ennek az intézkedéscsomagnak.

• európai dimenziójú hálózatok kialakítása a szervezetek, vállalatok terén Különösen azért, mert egy létező struktúra megváltoztatásáról van szó, fontos szerep jut a különböző ösztönzők alkalmazásának. A Transzeurópai Hálózatoknak nagy szerep juthat e célok elérésében.

• az innováció közösségi szintre emelése és fejlesztése

Költség és eredményesség szempontjából is számos előnyt biztosíthat ez a célkitűzés, melynek főbb lépései a kommunikációs hálózatokhoz való hozzáférés elősegítése (külön kiemelve a kis- és középvállalkozásokat), az uniós szintű szabadalom bevezetése, valamint annak támogatása, hogy az új, nagy fejlődési lehetőséget biztosító technológiák kialakulhassanak és meghonosodhassanak Európában.

Magyarország lehetőségei

Magyarország -relatíve kis ország lévén- különösen rá van, rá lesz utalva a Közös Piacra, ezért arra kell törekednie, hogy az lehetőleg minél teljesebb legyen. Természetes, hogy kedvezőtlen hatások is érhetik Magyarországot, amelyeket -többek között a derogációknál említett módokon- meg kell próbálni minimalizálni. Ennek mozgástere a csatlakozás után egészen bizonyosan le fog csökkeni. Mindez arra a nagyon lényeges konzekvenciára világít rá, miszerint a tárgyalások sikeres lefolytatása mellett, legalább akkora

fontossággal bír a felkészülés is. Bármilyen korlátozás esetén kiemelt fontosságú, a korlátozás segítségével elérendő cél pontos definiálása, a megvalósítás pontos menetrendje, mivel a közös piacon minden korlátozás csak jól definiált, lényeges célok érdekében és szigorúan rövid távon történhet.

Az integráció minden szintjén, így a közös/egységes piac esetében is tapasztalható az, hogy ha az adminisztratív módon elérhető eredményeknél (pl. vámunió) több a célkitűzés, és egy valóban integráltan működő közös piacot szándékozunk létrehozni, akkor az integráció mélyülésével egyre újabb és újabb területek közösségi szintre emelése válik szükségessé. Ez arra világít rá, hogy az egységes piac reformjainak irányát, az egységes piac jövőképét, az integráció magasabb szintű formáiban kell keresni: a már megvalósult monetáris unióban, valamint a gazdasági illetve a politikai unió optimálisan meghatározott szintjén.