Az ügymenet workflowjának generálása a WFS módszerrel

A specifikált ügymenet első fázisát a feljelentéstől az elbírálásig emeljük ki a WFS módszer bemutatására. A legenerálandó workflowban a szűk keresztmetszetek kiküszöbölése érdekében elhelyezünk párhuzamos aktivitásokat, melyekhez járulékos erőforrásokat rendelünk hozzá. Az így kibővített ügymenet workflowjának szintézise során az alábbi jelöléseket alkalmazzuk:

Bemeneti dokumentumok (ID):

d1 - gépjármű vezetői engedély d2 - gépjármű forgalmi engedély

d3 - igazolás a kötelező gépjármű biztosításról d4 - a gépjárművezető személyi igazolványa d5 - a gépjárművezető lakcímkártyája

d6 - bizonyíték a gyorshajtásról d9 - közlekedési előéleti pontszám Köztes dokumentumok (MD):

d8 - feljelentés

d9 - kiszignált feljelentés Vég dokumentumok (PD):

A paraméterek megadásával előállítható maximális workflow struktúra a 6.3. ábrán látható.

6.3. ábra Az ügymenet maximális workflow struktúrája

Az SSG algoritmus segítségével előállítjuk az összes lehetséges megoldást, ami esetünkben az adott munkafolyamat és adott erőforrások figyelembevételével az összes lehetséges munkaszervezést jelenti. Azaz azt kapjuk megoldásként, hogy az adott kereteken belül hogyan szervezhetjük meg a szervezet azon részét, amelyik ezt az adott munkafolyamatot elvégzi.

A matematikai modellt felírva az optimalizálást elvégezve a következő tapasztalatot szereztük.

Az 1. megoldás struktúra abban az esetben volt optimális – minimális erőforrás idő felhasználásra optimalizálva – amikor s1 gyorsabb volt mint s2, s4

gyorsabb volt mint s3 és nem túl sok feljelentést kellett készíteni.

6.4. ábra Az 1. megoldás struktúra

A 2. megoldás struktúra abban az esetben volt optimális – minimális erőforrás idő felhasználásra optimalizálva – amikor s2 gyorsabb volt mint s1, s4

gyorsabb volt mint s3 és nem túl sok feljelentést kellett készíteni.

6.5. ábra A 2. megoldás struktúra

A 3. megoldás struktúra abban az esetben volt optimális – minimális erőforrás idő felhasználásra optimalizálva – amikor s4 gyorsabb volt mint s3 és annyi feljelentést kellett készíteni, hogy sem s1 sem s2 műszakjába önállóan nem fért bele.

6.6. ábra A 3. megoldás struktúra

A 4. megoldás struktúra abban az esetben volt optimális – minimális erőforrás idő felhasználásra optimalizálva – amikor s1 gyorsabb volt mint s2, s3

gyorsabb volt mint s4 és nem túl sok feljelentést kellett készíteni.

6.7. ábra A 4. megoldás struktúra

Az 5. megoldás struktúra abban az esetben volt optimális – minimális erőforrás idő felhasználásra optimalizálva – amikor s2 gyorsabb volt mint s1, s3

gyorsabb volt mint s4 és nem túl sok feljelentést kellett készíteni.

6.8. ábra Az 5. megoldás struktúra

A 6. megoldás struktúra abban az esetben volt optimális – minimális erőforrás idő felhasználásra optimalizálva – amikor s3 gyorsabb volt mint s4 és annyi feljelentést kellett készíteni, hogy sem s1 sem s2 műszakjába önállóan nem fért bele.

6.9. ábra A 6. megoldás struktúra

A 7. megoldás struktúra sohasem volt optimális – minimális erőforrás idő felhasználásra optimalizálva – ez azzal magyarázható, hogy a kiszignálásra fordítandó idő nagyságrenddel kisebb, mint a feljelentés készítésének ideje, így sohasem kellett két ügyintézőt dolgoztatni.

6.10. ábra A 7. megoldás struktúra

A 8 megoldás. struktúra sohasem volt optimális – minimális erőforrás idő felhasználásra optimalizálva – ez azzal magyarázható, hogy a kiszignálásra fordítandó idő nagyságrenddel kisebb, mint a feljelentés készítésére fordított idő, így sohasem kellett két ügyintézőt dolgoztatni.

6.11. ábra A 8. megoldás struktúra

A 9. megoldás struktúra sohasem volt optimális – minimális erőforrás idő felhasználásra optimalizálva – ez azzal magyarázható, hogy a kiszignálásra fordítandó idő nagyságrenddel kisebb, mint a feljelentés készítésére szánt idő, így sohasem kellett két ügyintézőt dolgoztatni.

6.12. ábra A 9. megoldás struktúra

7. Összefoglalás

A dolgozat 2. fejezetében a szakirodalom alapján bemutattam a workflow eddigi modellezési lehetőségeit. Kitértem a WfMC által javasolt modellre, annak szokásos elemeire, struktúrájára és a vezérlési mintákra. Elemeztem az egzaktabb megadáshoz vezető Petri-hálón alapuló workflow modellt, a lehetséges vezérlési mintákat, vizsgáltam az alkalmazás lehetőségeit és korlátait. Rámutattam, hogy a szakirodalom tanulmányozása alapján megállapítható, hogy, nincs megoldás a workflow folyamat-hálózat alapú értelmezéséhez kapcsolható optimális struktúra szisztematikus és bizonyíthatóan helyes generálására. Ez indokolja az új kutatási irány, azaz a folyamat gráfoknál (P-gráf) már széles körben sikerrel alkalmazott szintézisen alapuló optimális struktúra keresés algoritmikus módszere workflow modellekre értelmezett kiterjesztésének szükségességét.

A 3. fejezetben a P-gráf alapú modellezést és a kombinatorikus módszerrel történő folyamat hálózat szintézist Friedler és munkatársai publikációi alapján mutattam be. A P-gráfok modellezési lehetőségén, matematikai leírásán túl kitértem a folyamat-hálózat szintézis (PNS) kombinatorikus megoldására, a maximális struktúra generálására az MSG algoritmussal, a megoldás struktúrák generálására az SSG algoritmussal, valamint a Branch-and-Bound és a gyorsított Branch-and-Bound módszerekre.

A 4. fejezetben a folyamat-hálózat modellezés analógiájára bevezettem a workflow P-gráf alapú modellezését, valamint bevezettem a modell kiterjesztését az idő tényezővel, mint speciális erőforrással. Generáltam az ily módon megadott workflow PNS struktúrájából a matematikai modelljét és vizsgálatokat végeztem a valós környezet által indukált célfüggvények (erőforrás korlátok, szűk keresztmetszetek) meghatározásához.

Az 5. fejezetben a P-gráf alapú workflow modell fuzzy kiterjesztési lehetőségét mutatattam be. Elemeztem a workflow valós alkalmazási környezetében előforduló „életszerű”, bizonytalan, egzaktul nem definiálható helyzeteket, amelyek szükségessé teszik a jobb modellezés érdekében a fuzzy kezelés bevezetését. Rámutattam arra, hogy a szakirodalomban nem található

ilyen jellegű modellezési eszköz és bemutattam a workflow fuzzy kiterjesztésének általam javasolt módszerét. Bevezettem a dokumentumokra és aktivitásokra értelmezett fuzzy halmazokat és egy példán keresztül bemutattam a módszer alkalmazását. Bevezettem a paraméterezett t-normát, amely lényegében a Zadeh-féle és a Fodor-féle t-normák, kiterjesztéseként, általánosításaként fogható fel és alkalmazásával hatékonyabb lehet a fuzzy szabályozási rendszerek hangolása.

A dolgozat 6. fejezetében egy valós életből merített példán mutatjuk be a WFS használatának lehetőségét.