III. OKTATÁSI MÓDSZEREK
3. Az önálló tanulást segítő módszerek 96 1. Szövegértés
Napjainkban nagyon fontossá vált az önálló tanulás képessége. Az iskolának fel kell készítenie a tanulókat arra, hogy el tudjanak igazodni a körülöttük lévő világban, képesek legyenek megszerezni naprakész információkat, tudjanak válogatni az információáradatban. Az internet, a média ontja a híreket, a tudományos és kevésbé tudományos, sőt áltudományos tanokat (részletesebben lásd IX. Áltudományok és ismeretterjesztés), amelyek között válogatni kell tudni. A megszerzett információkat adott szempontok alapján értékelni, rendszerezni is kell, illetve szükség esetén be kell építeni az adott témáról már meglévő tudásunkba (részletesebben lásd II.
A kémiai fogalmak tanításának lehetőségei és problémái). Fontos tisztában lenni azzal, hogy mi az, amit értelmezni is tudunk, mert megvannak hozzá az ismereteink, és mi az, amit csak elhiszünk (vagy ha mi magunk nem ismerjük az aktuális tudományos magyarázatot, akkor elhisszük a tudósoknak, szakértőknek, mert megbízunk a tudásukban és hitelesnek tartjuk őket). Minél jobban érti valaki a környező világ működését, minél több hasznos információhoz képes hozzájutni, annál eredményesebben képes működni ebben a világban, annál nagyobb eséllyel tud megfelelni a munkaerőpiacon, annál jobban tud boldogulni a mindennapi életben.
95 A játék a standardpotenciál táblázat adatai alapján játszható.
96 Balázs K. (2005): Önálló tanulást segítő módszerek a kémia tanításában; A kémia tanítása, XIII. évf. 5. sz.
A Nemzeti alaptanterv97 is azt az elvet fogalmazza meg, hogy az iskolának az egyik fontos feladata az egész életen át való tanulásra való felkészítés (részletesebben lásd I. A tanítási és tanulási folyamat tervezése és szervezése). Ebben a természettudományos tantárgyaknak, ezen belül a kémiának is részt kell vállalnia. Ennek a feladatnak csak akkor lehet eleget tenni, ha a tanulóknak nem okoz gondot a szövegértés. Egy diáknak a saját korosztályához szóló szöveget, például egy társasjáték szabályainak leírását, vagy egy DVD-lejátszó használati utasítását meg kell értenie (az persze más kérdés, hogy úgy vannak-e ezek a szövegek minden esetben megfogalmazva, hogy az ténylegesen az adott korosztálynak szóljon).
Kémiaórán úgy tudja a tanár a tanulók szövegértését gyakoroltatni, fejleszteni, hogy az adott óra tananyagához szorosan kapcsolódó, de nem a tankönyvben megszokott, jól érthető, hanem ettől egy kicsit eltérő stílusban íródott szövegeket olvastat, majd a szöveggel kapcsolatos kérdéseket tesz fel. A szöveg lehet ismeretterjesztő irodalomból való, vagy olyan szépirodalmi szövegrészlet, amelynek szakmai tartalma van. Lehet lexikoncikkely, kémiatörténeti érdekesség stb. A szakmai szöveg tartalmazza azokat a szakkifejezéseket, amelyeket a tanulók az órán elsajátítottak, és így megbizonyosodhatnak arról, hogy valóban jól értik-e a tanult fogalmakat. A szövegre vonatkozóan kérdéseket állítunk össze, amelyekre a választ a szöveg alapján várjuk, majd a válaszokat értékeljük.
3.2. A tanulói kiselőadás
Ha a megfelelő szintű szakmai szöveget értik a tanulók, akkor érdemes gyakorolni az önállóan tartott előadást, ezzel egyúttal fejlesztve a tanulók retorikai készségeit is. Eleinte a felkészüléshez meg kell adni a forrást. Ennek felhasználásával készülhetnek a tanulók egy olyan kiselőadásra, amelyhez csak vázlatot írnak maguknak, és saját szavaikkal mondják el röviden a lényeget. Közben a hallgatóság számára mindenképpen adjunk feladatot, tegyünk föl előre kérdéseket, hogy nagyobb érdeklődéssel és célirányos figyelemmel kísérjék az előadást. Ha a kiselőadást digitális eszköz segítségével tartja az előadó, akkor használja ki az az által kínált lehetőségeket. Bemutathat ábrákat, képeket, animációkat, videoklipeket, hanganyagot stb.
Önálló forráskeresés
Nehezíthetjük a feladatot oly módon, hogy a tanulóknak kell a megadott témához a forrásokat megkeresni. Nem csak előadás formájában, hanem írásos formában is kérhetjük az összeállított szakanyagot. Lehet posztert készíteni, vagy újságot szerkeszteni. Ez utóbbi esetekben fontos a külalak és formai megoldás (képanyag, szerkesztés, grafikonok, ábrák stb.).
Adatgyűjtés
A természettudományos tantárgyaknak meg kell tanítania a diákokat a számadatokhoz való viszonyuláshoz is. Általában számadatokat nem tanulunk meg, de érdemes bizonyos mennyiségeket nagyságrendileg ismerni, illetve képesnek lenni azok megbecsülésére. Az adatgyűjtést, a mennyiségek megbecsülését végezhetjük egy kicsit játékosabb formában is.
Feladatként adhatjuk, hogy minél több számadatot kelljen gyűjteniük a tanulóknak egy adott témában (a megfelelő mértékegységekkel együtt). Tudniuk kell, hogy honnan származik az adat (pontos forrás megnevezése, weblap elérhetősége, szakkönyv megnevezése oldalszámmal stb.), pontosan mire vonatkozik az adat (melyik évre, melyik területre stb.), vagy lehet minél érdekesebb, meghökkentőbb az adat. A hallgatósággal meg is lehet becsültetni az adatokat, mielőtt pontosan elhangzanak.
Hibakeresés és forráskritika
Az internet és a Web2.0 korában (részletesebben lásd VIII. Infokommunikációs technológiák alkalmazása a kémiaoktatásban) a hamis, megbízhatatlan információk ugyanúgy fénysebességgel terjednek, mint a valósak (részletesebben lásd IX. Áltudományok és ismeretterjesztés). Ezért nagyon
97 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról
fontos, hogy a tanulókkal már kisgyermekkortól kezdve gyakoroltassuk az információk hitelességének ellenőrzésére alkalmas technikákat. Egészséges (és az önvédelem miatt szükséges) szkepticizmusra kell szoktatni a diákokat. Arra, hogy a látott, hallott vagy olvasott információt mindig vessék össze a természettudományos tárgyak során tanultakkal és gondolkozzanak el azon, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint igaz lehet-e az adott állítás vagy hamis. Például egy oxigénnel dúsított víz reklámjának könnyű ellenállni akkor, ha elgondolkozunk azon, hogy milyen az oxigénmolekula polaritása és ebből kifolyólag vízoldhatósága, valamint hogy melyik szervünkkel veszi föl a szervezetünk az oxigént. Számolási feladatként össze is vethető az egy liter
„oxigénnel dúsított ásványvíz” oxigéntartalma az egy lélegzetvétellel fölvett oxigén anyagmennyiségével (részletesebben lásd IX. Áltudományok és ismeretterjesztés és VI. A kémiai számítások tanítása).
Meg kell tanítani a diákoknak a forráskritika alapvető szabályait is: csak a hozzáértő szakértők által és megbízható fórumokon publikált, ellenőrizhető (lehetőleg egymástól független forrásokban is fellelhető) információkat fogadják el nagy valószínűséggel hitelesnek.
E célok érdekében érdemes rendszeresen olyan hibakeresési feladatokat adni, amelyek során az internetről vett áltudományos szövegek elemzését kell elvégezni a tanulóknak az addig megszerzett tudásuk alapján, illetve esetleg további internetes keresés és/vagy könyvtárazás segítségével. Például a szén-monoxid-molekula polaritásának tanításakor érdemes megkérdezni a diákokat annak az állításnak az igazságtartalmáról, hogy a szén-monoxid jól oldódik vízben (amely egyébként egy vízipipázásról szóló internetes fórumon98olvasható).
Összefoglalás
Ebben a fejezetben a kémia tanításához használható eszköztár végtelen gazdagságából csak néhány alapvető oktatási módszert és konkrét példát volt módunk bemutatni. Ezek variálása és bővítése minden tanár saját fantáziájára és ambícióira van bízva. Az adott tanulócsoporthoz, témához, helyhez és időtartamhoz legmegfelelőbb oktatási módszer kiválasztása nagy felelősség és fontos részét képezi a tanári szabadságnak. A minél nagyobb hatékonyság érdekében azonban egyetlen jó tanács biztosan adható: mindenkor törekedjünk a lehető legváltozatosabb oktatási módszerek alkalmazására. Erre nem csak a „változatosság gyönyörködtet” elve miatt és motivációs okokból van szükség, hanem azért is, hogy a különféle téren tehetséges, változatos képességekkel rendelkező tanítványaink összessége számára teremtsünk lehetőségeket a kémia megértésére és megszeretésére (részletesebben lásd VII. Differenciált oktatás, felzárkóztatás, tehetséggondozás).
Irodalom
Balázs K.: Életpálya-építés – Ember a természetben-kémia programcsomag, SuliNova, 7-10.
évfolyam számára tantárgyi modulok, HEFOP 3.1.1-K-2004-08-0001/1.0
Balázs K. (2008): Kompetencia alapú fejlesztés a kémiaoktatásban; A kompetencia alapú fejlesztés elmélete és gyakorlata, alkotószerkesztő: Vass V., Apáczai Kiadó, Celldömölk
Balázs K. (2005): Önálló tanulást segítő módszerek a kémia tanításában; A Kémia Tanítása XIII. 5. sz.
Balázs K. (2005): Szemléletformáló módszerek a kémia tanításában; A Kémia Tanítása XIII.
4. sz.
Balázs K.: Természettudományos végzettségű tanárok továbbképzése laboratóriumi
gyakorlatok levezetésére, akkreditált pedagógus-továbbképzés szakanyag, TÁMOP 3.1.3-11.
98 http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__dohanyzas__6125-a-shisha-vizipipa-az-ugyanolyan-karos-a-szervezetre-mint-a-cigi (utolsó letöltés: 2015. 06. 05.)
Eilks, I., Prins, G. T., Lazarowitz, R., (2013): How to organise the chemistry classroom in a student-active mode, in: Teaching Chemistry – A study book (eds.: Eilks, I., Hofstein, A.), 183-212, Sense Publishers, Rotterdam, the Netherlands
Falus I. (szerk.) (2003): Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Havas P.: A természettudományi kompetenciákról és a természettudományi oktatás
kompetencia alapú fejlesztéséről (http://www.ofi.hu/tudastar/hazai-fejlesztesi/havas-peter;
(utolsó letöltés: 2015. 01. 14.)
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:nlL4n6H0IfkJ:www.chem.elte.hu/
w/modszertani/index_elemei/kt_elm_I_elemei/Oktatasi_modszerekLADA.doc+&cd=1&hl
=hu&ct=clnk&gl=hu, (utolsó letöltés: 2015. 03. 07.)
M. Nádasi M. (2010): A projektoktatás elmélete és gyakorlata, Géniusz Könyvek, Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége
(http://geniuszportal.hu/sites/default/files/06_kotet_net.pdf, (utolsó letöltés: 2015. 01. 14)
Nagy Lné. (2010): A kutatásalapú tanulás/tanítás (’inquiry-basedlearning/teaching’, IBL) és a természettudományok tanítása, Iskolakultúra Online, 1
(http://www.iskolakultura.hu/iol/nagy.pdf, (utolsó letöltés: 2015. 01. 14.)
Nahalka I.: Konstruktív pedagógia - egy új paradigma a láthatáron, Iskolakultúra 97/4.
(http://epa.oszk.hu/00000/00011/00124/pdf/1997-4.pdf, (utolsó letöltés: 2015. 01. 14.)
Takács Gné, Takács G.: Tizenhárom éves tanulók deduktív és induktív gondolkodása, Új Pedagógiai Szemle, 2000 június (http://epa.oszk.hu/00000/00035/00039/2000-06-mu-Tobbek-Tizenharom.html, (utolsó letöltés: 2015. 01. 14.)