• Nem Talált Eredményt

ANNÁL TÖBB IDŐD MARAD A FELZÁRKÓZÁSRA ”

In document „K IS HÍJÁN H ARMINC ” (Pldal 142-146)

adathelyreállítás kapcsán

ANNÁL TÖBB IDŐD MARAD A FELZÁRKÓZÁSRA ”

/Kitzinger Szonja, Figyelő, 2003/

Egy Fehérvári úti Patyolat-fiókból küzdötte fel magát a világvezető adatmentéssel foglalkozó cégei közé a KÜRT Rt.

Az 1989-ben saját telephely nélkül alakult vállalkozás a Patyolat Vállalat egyik kirendeltségébe fészkelte be magát. S míg a fióküzem néhány szobájában a munkatársak közreműködésével ténylegesen a Patyolat profiljába vágó "fedőtevékenység" folyt, a színfalak mögött ugyanezek az emberek adatmentéssel foglalkoztak.

Idővel azonban nagyobb igény mutatkozott az adattároló javításra, mint a mosatásra, amit Kürti Sándor, a cég vezérigazgatója a későbbiekben egyáltalán nem bánt.

Kürti Sándor 1971-ben, diplomavédésének évében vegyész- és automatizálási mérnökképesítéssel került a Dunai Kőolajipari Vállalathoz.

Tizenkilenc év alatt a ranglétra számos lépcsőfokát megmászta.

Szivattyú-, majd táblakezelőként kezdte, később üzemmérnök, műszakvezető és számítógépes folyamatirányító lett.

1985-ben az akkorra már rendszermérnöki diplomát és műszaki doktori címet is magáénak tudó szakember, betanított munkásnak állt testvére, Kürti János Kazetta Gmk nevű manufaktúrájába, ahol mágneses adattárolók javítása folyt.

Mivel a COCOM szabályozás

értelmében csúcstechnológiai eszközök csak különleges engedéllyel jöhettek be hazánkba, megesett, hogy egy-egy berendezés ugyan megkapta a behozatali engedélyt, de annak javítása, pótlása, az alkatrészek karbantartása nem volt megoldott.

143 Erre a térségünkben egyedülálló és telítetlen piacra tette be a lábát még időben Kürti János.

1989-ben törvényes lehetőség nyílt magántulajdonú cég alapítására, ám a korábbi üzlet - a mágneses adattárolók javítása- lassan, de biztosan egyre értelmetlenebb tevékenységgé vált, mert minden boltban lehetett új, a ma ismert mágneses technológián alapuló eszközöket vásárolni.

"Felismertem, hogy technológiai forradalom küszöbén állunk, s vagy áttérünk az új technológiára, vagy végünk van. Villamosmérnöki aggyal akkortájt még könnyen meg lehetett ismerni a mágneses adattároló (winchester) működését, felépítését. Neki láttunk hát a feladatnak, s mikor teljes mértékben feltérképeztük az újfajta adattároló lelkét, építve annak sebezhetőségére, 1989-ben KÜRT Kft. néven létrehoztuk saját vállalkozásunkat" – emlékszik cége hőskorára Kürti Sándor.

Eleinte csak javították a háttértárolókat, de amikor egyre több tekintélyes cég kopogtatott náluk azzal a problémával, hogy a meghibásodott winchesterből javítás helyett inkább az információt nyerjék vissza, rájöttek: az igazán nagy érték az adat.

"Megjelentünk az· adatmentés piacán, ahol szolgáltatók hiányában nagy igény mutatkozott az efféle tevékenységre. Nem volt konkurenciánk, mert a technológiaváltás hajnalán még mindenki szundikált, s aki a kezdet kezdetén nem tolakodott, hogy megismerje a winchester működését, az ma nem tud hozzászólni az adatmentéshez. Így lehet az, hogy nemcsak Magyarországon, de Kelet-Európában sincs vetélytársunk. Mi több, a Computer Sources című szakmai lap a világ négy legjelentősebb adatmentő cége közt tart számon minket" – összegzi a siker titkát Kürti.

A cég fejlődése során persze akadtak nehéz helyzetek is. Egy bukott vállalkozó 30 milliós kiegyenlítetlen számlát hagyott maga mögött, így az egyetlen vagyonaként számon tartott téglagyárában 5 éven keresztül gyártott téglát a KÜRT, hogy kitermelje a hiányzó összeget.

144

Másodszor az 1998-as ázsiai válság küldte padlóra a céget, amikor is a KÜRT által Magyarországon képviselt, AST nevű számítógépgyártó csődbe ment és itt hagyta a 150 millióra rúgó garanciális kötelezettségeket. Noha az elszenvedett bukás elől könnyen ki lehetett volna siklani egy felszámolási eljárással, Kürti Sándor nem azt az utat választotta. A 2000-ig tartó szigorú megszorító intézkedéseknek köszönhetően a cég túlélte a krízist. A visszakapaszkodáshoz az kellett, hogy amit a globalizált világgazdaság az egyik oldalon elvett, azt a másik oldalon visszaadja.

A cég munkatársai 1997-ben kezdték fejleszteni az adatvesztés megelőzésére szánt Informatikai Biztonsági Technológiát, amelyre a

„2000. év problémái", majd a 2001. évi New York-i terrortámadás valódi piaci igényt támasztott, s mindez kedvezően hatott a KÜRT bevételeire.

Az időközben részvénytársasággá váló és 40 fősre duzzadó cég ma sem költ direkt reklámra, hírük szájhagyomány útján terjed. Ügyfeleik fele külföldről hívja segítségül a cég biztonsági technológiáját

,

kockázatelemző, adatmentő szolgáltatását. S ha kell, Kürti Sándor siet mások megsegítésére.

Részvénytársasága gimnáziumot alapított Budapesten, Veszprémben pedig a roma gyerekek továbbtanítását támogatja. Mindezeken túl az egykori szivattyúkezelő a szeptember 11-i terrortámadások után úgy nyújtott segítő jobbot New Yorknak, hogy a megsemmisült számítógépek adatainak visszanyerésére ingyenesen ajánlotta fel cége teljes kapacitását.

E cikkel kezdődik Chikán Attila professzor Vállalatgazdságtan tankönyve

(Corvinus Egyetem 2005)

145

71. „A S

ZENTÍRÁSBAN EGYETLEN SZÓ SINCS AZ

INTELLIGENCIA DICSÉRETÉRŐL

/Kertész Zoltán, 2015/

Egy sebészorvos vált az ügyfelünkké. Hibát észlelt az adattárolója működésében, és határozott elképzelése volt a hibaelhárításra.

Szétszerelte a winchestert, és a benne lévő lemezeket DVD olvasóba helyezte, adatolvasási célból. Azonban a DVD olvasó tökéletesen alkalmatlan a winchester típusú adattároló jeleinek olvasására.

A két eszköz jeltárolási módjának fizikája alapvetően eltérő, és ami talán még meglepőbb, az adattárolások logikai rendszere is különböző.

Az „operáció” eredménye, pontosabban eredménytelensége súlyos adatvesztés lett.

Ügyfelünk „különlegessége” még abban is megmutatkozott, hogy hivatalos szakvéleményt kért tőlünk arról, hogy a mágneses jeleknek és a lézerrel letapogatott jeleknek az olvasása miért nem kompatibilis.

146

72. „V

AGY A TÁNYÉR EGYENES

,

VAGY A LEVES GÖRBE

/Újsághírek, 2006/

Újsághír 1: A rendőrség az Egyesült Királyságban letartóztatott egy

In document „K IS HÍJÁN H ARMINC ” (Pldal 142-146)