2. BEVEZETÉS
2.1. Az amerikai-zsidó irodalom
Amikor e sorokat írom, 2012. július 23-a van. Tíz évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Chaim Potok író és rabbi. Disszertációm megírásával emléket kívánok állítani A kiválasztott című regény szerzőjének, születéskori anyakönyvi nevén Herman Harold Potok tudósnak, aki a XX. század amerikai-zsidó irodalmának egyik jelentős személyisége volt. Műveivel – legyenek azok irodalmi vagy történelmi jellegűek – maradandót alkotott a jelen és a jövendő generációk számára egyaránt. Dolgozatom bevezető részében olyan ismeretekkel ruházom fel az olvasót, amelyek elengedhetetlenül szükségesek A kiválasztott című regény mozzanatainak, cselekményének, a szereplők tulajdonságainak és gondolatainak elemzéséhez.
Az előző évszázad történelme viharosnak mondható Európában és a tőlünk távolabb eső kontinenseken is. Világháborúk és válságok követték egymást, amely események átrendeződésre késztették a világ társadalmait, így valamennyi tudományterület művelőit is. Nem volt ez másként az irodalom tekintetében sem.
Jellemző tendenciává vált a tömeges népvándorlás a XX. században. Az 1900-as évek elején számtalan hajó érkezett az Amerikai Egyesült Államok keleti partjaihoz bevándorlókat szállítva. Az utasok között különböző nemzetiségű és foglalkozású emberek léptek a szabadság földjére. Ez tette lehetővé, hogy az addig is színes kultúrával rendelkező ország még inkább kitárult; mondhatjuk azt, hogy megjelentek a multikulturalizmus első elemei az említett földrészen. Írók, költők, képző- és előadóművészek telepedtek le az Államokban, magukkal hozva identitásukat, kultúrájukat és jellegzetes művészetüket. A különböző népek megjelenésével, megérkeztek a különböző vallások is az országba. Letelepedési engedélyt kértek és kaptak zsidó emberek, elsősorban egyszerű polgárok, akik között voltak irodalmárok, zenészek és képzőművészek is. Ettől az időszaktól kezdve számíthatjuk az Amerikai Egyesült Államok kultúrájának sokszínűségét, más területekkel együtt az amerikai-zsidó irodalom kezdetét is.
Kiindulópontként felmerülnek a következő kérdések: Melyik a helyes kifejezés:
’amerikai-zsidó irodalom’ vagy ’zsidó-amerikai irodalom’? Mi tartozik ebbe a kategóriába? Kik azok az írók és költők, akik ennek a területnek a részesei? Mi alapján mondhatjuk egy szerzőről vagy műről, hogy a fenti kategóriák valamelyikébe tartozik?6
6 Bollobás Enikő, Az amerikai irodalom története (Budapest: Osiris Kiadó, 2006), 605.
10.13146/OR-ZSE.2016.002
Számos szakirodalom foglalkozik az előbbi kérdések megválaszolásával úgy, hogy közben a problémakör továbbra is nyitott marad. Disszertációmban nem célom vizsgálni a felvetett gondolatmenet végkifejleteit, ezért meghatározom az általam adott válaszokat az előbbi felvetésekre.
Úgy ítélem meg, hogy nem beszélhetünk helyes vagy helytelen kifejezésről, mégis választania kell a kutatónak, amikor a terület feldolgozásával foglalkozik.
Számomra az ’amerikai-zsidó irodalom’ fogalom egyértelműen maghatározza azt az irányultságot, amire kutatásom kiterjed. Ezért ezt a szókapcsolatot használom munkám során. Chaim Potok szerint: „Amerikai-zsidó író az az amerikai zsidó, aki zsidó témákról ír.”7 Az amerikai-zsidó irodalom kategóriába olyan szerzőket sorolok, akik az Amerikai Egyesült Államok polgárai, valamint zsidó vallásúak és/vagy zsidó származásúak. Továbbá olyan műveket – regényeket, novellákat és költeményeket – tekintek ennek a területnek részeként, amelyek a zsidósággal, mint vallással, illetve annak kultúrájával és hagyományaival foglalkoznak.
Az amerikai-zsidó irodalom több hullámáról beszélhetünk. Ami meghatározza az egyes generációk megkülönböztetését egymástól a szerzők tekintetében, az az általuk beszélt és a műveikben használt nyelv. Az 1900-as évek korai időszakában az Európából az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt zsidó írók és költők általában két nyelvet beszéltek: születési országuk nyelvét és a zsidók között, Európában elterjedt jiddis nyelvet. Ők alkotják az amerikai-zsidó irodalom első csoportját. Ebbe a kategóriába tartoznak például: Abraham Cahan (1860-1951), Michael Gold (1894-1967), Henry Roth (1906-1995) és Isaac Bashevis Singer (1902-1991).
Azok az irodalmi alkotók, akik már az újvilágban születtek, egyre kevésbé beszélték szüleik anyanyelvét és a jiddist, viszont ők már gyermekfejjel megismerkedtek az angol nyelvvel. Így ők egy másik csoportba sorolhatók: ez a második generáció kategóriája. Például: Bernard Malamud (1914-1986), Saul Bellow (1915-2005), Herman Wouk (1915-) és Philip Roth (1933-).
A harmadik generációt alkotják azok a szerzők, akik már nem ismerik sem szüleik anyanyelvét, sem a jiddis nyelvet, műveikben csupán az angolt használják, és azt is tekintik anyanyelvüknek. Ilyen szerzők például a következők:
7 Harold Ribalow, “A Conversation with Chaim Potok,” Daniel Walden, ed. Conversations with Chaim Potok (Jackson: University Press of Mississippi, 2001), 7. from Harold Ribalow, ed. The Tie That Binds:
Conversations With Jewish Writers (A. S. Barnes and Co., 1980), 110-137.
10.13146/OR-ZSE.2016.002
Norman Mailer (1923-2007), Jerome David Salinger (1919-2010), Arthur Miller (1915-2005) és Cynthia Ozick (1928-).
Az amerikai-zsidó irodalomnak létezik egy más szemszögből történő csoportosítása is. A szerzők által használt nyelven kívül, létrehozhatunk kategóriákat a művek témái alapján is. Így beszélhetünk olyan írásokról, amelyek a következő területek valamelyikébe sorolhatók: „a zsidók harca, ahogyan a bevándorlást megélték, különbséget téve a hagyományos zsidó etika és az amerikai materializmus között;
proletár regények és ellenállás; amerikai-zsidó irodalmi reneszánsz az 1950-1970-es években; modern témák, mint elidegenedés és önámítás; a zsidó tradíciók újra felfedezése, valamint a zsidó kultúra és annak hosszú vallási öröksége bonyolultságának leírása; a jiddis nyelv és kultúra fontossága; a második világháborúhoz kapcsolódó területek, mint a Holokauszt, valamint Izrael Állam megalakulása és létezése.”8
Az előbbi felsorolásból kiemelem a nyelvi megközelítést. A jiddis az a nyelv, amely egy kis, zárt közösség által beszélt, még Európából hozott kommunikációs csatorna szerepét tölti be. Ezzel szemben megjelenik az angol nyelv, amely egy nagy és nyitott társadalom által használt kifejező eszköz. Ennek eredményeként megjelenik az ellentét a hagyomány, azaz a régi értékek és az új dolgok között, amelyet e két nyelv, a jiddis és az angol képvisel az amerikai-zsidó irodalomban.
Összegezve az előbbi néhány bekezdést, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy
„az amerikai-zsidó irodalom minden időben az amerikai-zsidó életélményt tükrözi.
Megjelennek: a bevándorló élet harcai; az azt követő stabil, de elidegenedett középosztály élete; és végül a kulturális létezés egyedülálló kihívásai, mint az asszimiláció és a hagyományok újraéledése.”9 Mindezeken a területeken végighúzódik a nyelvi sík: a jiddis és az angol nyelv párhuzamos megléte, mint a kommunikáció eszköze az irodalmi művekben.
8 “Jewish-American Fiction – Introduction,”
elérhetőség: http://www.enotes.com/twentieth-century-criticism/jewish-american-fiction/introduction, letöltés ideje: 2009. május 21.
9 “Overview: Jewish American Literature,” My Jewish Learning,
elérhetőség: http://www.myjewishlearning.com/culture/2/Literature/Jewish_American_Literature.shtml, letöltés ideje: 2009. május 21.