E g y ik e legn ev ezetesebb tö rz sö k ö s m agyar családainknak. R égebbi geneolo- gusaink a családot a Kálmán király idejében é lt A lm ásy E u z é m tő l szárm aztatják le. A z ú jabb k ori g en eo lo g u so k azonban ellentm ondanak e leszárm aztatásnak. N agy Iván pl. család tö rtén eti m űvének p ó tk ö te té b e n az A lm ásy nem zetségrő l írván, élesen kikel Jakab E lek ellen, a m ié rt az a S z e n t István-T ársulat által k iad ott E g y etem es M a g y a r E ncyclo ped ia II. k ö teté n 904. s következő lapjain az «Almásy nem zetség» czím ű czikkében valam ennyi A lm ásy nev ű t, kik a régeb b i századok
ban szerepeltek , m ind a g r ó f A lm ásy-család őseiül sorolja elő. Valóban, Jakab E lek nagy tév edésben van s k ik erü lte figyelm ét, hog y a neves K osztolányi-család is egy A lm ásy t igényel őséül.
A g ró f A lm ásy-család hagyom ányai úg y tartják , h o g y nem zetségük rég iség é
vel egészen a sz e n t k irályok k oráig nyúlik. M ag a a család ú g y tartja, h o g y leg
ré g ib b ősük a krónikák sz erin t ö s z é n y , aki szen t László tábo ráb an vitézül har- czo lt Á kos kún vezér hadai ellen (1092). E g y másik ő sü k pedig Kálmán király védelm ében e se tt el egy o roszországi ü tk ö z e tb e n . S z e n t László király korának Alm ásy n em zetsége erdélyi szárm azású és az E rd é ly t szerző T ö h ö tö m egyik vezéri ivadéka volt. E rd é ly tele v o lt A lm ásyakkal, kikből aztán ju to tt M a g y a r
országnak is, a hol k ü lö n b en is sok az Alm ás helység, a m elyekből bizonyára nem hiányoztak az Alm ásyak, a kikről följegyzések találh atók IV. Béla korából is.
IV. Béla ugyanis 1249-ben Alm ás nevű h ely ség et és vidékét PáJ o rszágb író n ak adom ányozta, annak bizonyságául, h o g y az A lm ásy «fejedelmi nem zetséget» a tatárd ú lás folytán vagyonilag nagy csapás érte.
B á r ezen adatokat a k étség telen hitelességgel nem b író egy k o rú krónikák, részb en a családi hagyom ányok őrzik, bizonyos, h o g y az A lm ásy nem zetség egyike a legrég ibb e re d e tű m agyar családoknak. S b á r nem ességi levelet csak a XVII. szá
zad m ásodik felében n y ertek , régesrégi nem ességi v o ltu k at igazolja a grófi rangra em elt 11. Ignáczhoz in té z e tt királyi levél következő sorai is : T ég edet, ki ősrégi
eidnek a hadban és b ék ében jeleseknek példájára és ki m int ősrégi grófi n em zetség leszárm azottja vagy, gróffá n ev eztü nk . . .
B e n n ü n k e t b ék ésm egyeiket a k ite rje d t A lm ásy-családnak k ét ága érdekel közelebbről és p ed ig a ma B ékés várm egyében élő g ró f A lm ásy D én es családja, valam int a nem ességszerző I. János testvérén ek, G y ö rg y n e k fia: M á rto n , aki a XVII. század végén és a X V 111. század elején nagy s z e re p e t já ts z o tt B ékésvár
m egyében.
II.
György ága (nemes Almásyak).
A z A lm ásyaknak békésvárm egyei szerep lését illető leg tö rté n e ti so rren d b en elő bb a nem ességszerző I. János édestestvérének, G y ö rg y n e k ágával kell m eg
ism erkednünk. E z ágból m egyénkbe elsőnek G y ö rg y fia: M á rto n k ö ltö z ö tt be a felvidékről a X V 11I. század első éveiben. M á rto n előb b L ö w en b u rg főispán gy ula
vári uradalm ában volt tis z tta rtó , m ajd később b érlő s m in t ilyen, legb izalm a
sabb em bere volt L öw en bu rgn ak. A z egykori főispán ö sztö n zésére M á rto n a a várm egyénél is hivatalt vállalt. É s pedig első ízben 1722 a u g u sztu s i-é n . A volt tisz tik a r ugyanis 1722 április 19-én lem o n d o tt. L ö w e n b u rg főispán a u g u sztu s i-én levelet in té z e tt a lem o n d o tt tisztviselőkhöz, k ö sz ö n e té t m o n d o tt szolgálataik ért s h ite lt adva azon vádnak, m ely a tisztv iselő k et jo g talan napidíjak szedésével és a n ép nyom orgatásával illette, elb o c sá jto tta ő k e t s új tis z tik a rt n e v ezett ki. E tis z tik arb an A lm ásy M á rto n m int m egyei p é n z tá rn o k szerep elt. H o g y m unkásságá
val, becsületességével m ennyire k itű n t aránylag rö v id idő alatt, annak legfénye
sebb bizonyítéka, h o g y a m egyei karok és ren d e k bizalm a az 1722— 23-ik évi o rszág g y ű lésre a le m o n d o tt T olnay képviselő h elyébe követül választotta. M in t m egyei p é n z tá rn o k is derekasan m egállotta h ely ét, m e rt az 1725. évi tis z tú jítá son újbó l p én ztárn ok i tisz tsé g re em elték. H árom év m úlva a várm egye viszályba k ev e re d e tt a új s hatalm as földesúrral, b áró H a rru c k e rn János G yörgy gy el. Az
9 4
új fö ld esú r kö zb enjárására királyi re n d e le te t k a p o tt L ö w en b u rg , ho g y az állítólag ren iten sk ed ő , valójában p e d ig a várm egye é rd e k e it védelm ező tisz tik a rt bocsássa el s ta rtso n tis z tú jítá st. A re n d e le t u tó b b i részén ek eleg et is t e t t L ö w en b u rg , de a Békésen m e g ta rto tt tis z tú jító gyűlés a királyi re n d e le t ellenére Alm ásy M á rto n t ism ét, m o st m ár harm adízben, p én ztárn o k n ak választotta. U gyancsak a H a rru c k e rn -n e l való viszálykodás em elte az alispáni székbe is A lm ásy M á rto n t.
A H a rru c k e rn elleni küzdelem ben ugyanis a tisz tik a r vezére Bakay alispán volt, aki m in t követ, vádlevelet is te rje s z te tt H a rru c k e rn ellen az országgyűléshez.
Bakay id ő k ö zb en b ú c s ú t v e tt a pozsonyi d iétátó l s így a tisztviselők is v e z érü ket v e szte tté k az ország g yű lésben . Bakay távozása annyira haragra lo b b a n to tta L ö w en b u rg o t, h o g y 1729 m árczius 9-én levelet í r t a várm egyének, írván, h o g y B akayt m eg fo szto tta az alispáni tisz tsé g tő l s u tó d jáu l A lm ásy M á rto n t nevezte ki. 1730 au g u sztu s 28-án L ö w en b u rg e kinevezést véglegesen m eg e rő sítette s A lm ásy M á rto n m in t ren d es alispán foglalta el a m egye vezető tisz tsé g é t. Idő
közben a L ö w e n b u rg -H a rru c k e rn h á b o rú sá g ü g y éb en fo rd u lt a koczka. A h a ta l
mas fö ld esú r g y ő zed elm esk ed ett L ö w e n b u rg fö lö tt, aki az 1732 m ájus 12-én m e g ta rto tt közgyűlésen teljesen e lb u k o tt. L ö w en b u rg bukása azonban, b á r Alm ásy M á rto n exp on en se volt, nem ok o zta vesztét. A z ugyanezen alkalommal m eg tar
t o tt tisz tú jítá so n A lm ásy M á rto n t, újból ren d es alispánnak v álasztották s e hiva
talá t haláláig, 1734 a u g u sztu s elejéig viselte.
A lm ásy M á rto n n a k egy fiú és k ét leánygyerm eke m aradt. F iá t: ifj. A lm ásy M á rto n t, atyja é rd e m e ié rt 1744-ben b áró H a rru c k e rn Ferencz indítványára b é kési alszolgabírónak, tíz év m úlva p ed ig ugyanoda ren d es szolgabírónak válasz
to ttá k meg. K arácsonyi sz erin t ifj. A lm ásy M á rto n hú sz eszten d eig viselte a békési szolgabirói hiv atalt s u tó d o k nélkül h a lt meg. K é t n ő te s tv é ré t: J ú liá t és C zecziliát an y ju k refo rm á tu s vallásban akarta nevelni, de ezt a várm egye tis z ti
kara állítólag nem en g ed te m eg s í r t a nem ességszerző A lm ásy Jánosnak, ho g y vegye m agához a leányokat. M i le tt a nővérek sorsa, nem tu d n i.
János ága. I. János, a nemességszerző.
G r ó f A lm ásy D énes kizárólag a család ré sz é re 1902-ben «A z A lm ásy-gró- fok» czím en m eg írta a család tö rté n e té t. E m ű b en a nem ességszerző ősről a következők fo g la lta tn a k :
«E lső felism erh ető alakként A lm ásy János bo ntak o zik ki a m últak ködéből (G y ö rg y n ek , M á rto n édesatyjának testvéröcscse), a kiben nem közönséges elm e
beli teh e tség , erő s jellem m el és szívós akarattal p árosul. A m ennyire közelism e
réssel forg oló d ik a közügyek fórum án, ép oly fáradhatatlan erélylyel igyekszik családja leendő jö vőjének b izto s alapját m egvetni. Alm ásy Jánossal 1677-ben talál
kozunk, m int a királyi tábla h ites jegyzőjével, a h on nan csakham ar m egyéjének, H eves-Szolnoknak, m ely akkor N ó g rád b a já r t gyűlésezni, á llo tt szolgálatába.
1684-ben G ácson szolgabirónak, 1690-ben főb izto snak választották. 1691-92-ben m ásodalispán, 1693-ban pedig, s azután ism ét 1697-ben első alispánnak válasz
to ttá k . A zidőben a királyi levelek A lm ásy Já n o st dicsérik, h o g y a tö rö k ö k ellen táb o ro z ó k eresztén y hadak élelm ezésében nagy odaadással, kitartással és sikerrel já r t el. L ip ó t király p ed ig 1703-ban levelet in té z e tt hozzá, m elyben tö b b e k k ö z ö tt a következők fo g laltatnak : «A m ú lt század legsan yarú b b k o r
szakában volt H eves várm egyének viczeispánja. A lm ásy Ján o s H ev es és K ülső S zolnokm egyékben tö b b éveken k eresztül a közjónak nagy hasznával dicséretre- m éltóan v itte az alispáni tisz te t.»
1703-ban a Rákóczi-m ozgalm at H evesben egy A lm ásy János kezdi G y ö n gyösről szítani. H o g y ki v o lt ezen A lm ásy Já n o s: a volt alispán-e, avagy fia? — az b izto san m eg nem állapítható.
A z alispán Alm ásy Jáno st eg y é b k én t L ip ó t király em elte nem ességre. «Té
g e d e t — szól a nemesi levél — ki fiatal k o ro d tó l fogva Isten tő l n y e rt szép te h e t
ség edet a tu d o m án y o k tanulm ányozásával kapcsoltad össze, és azokban tu d o m ásu n k sz erin t nagy elő m en etelt te tté l . . . m éltóvá te tte d m agadat királyi jóak aratu nk ra és kegyelm ünkre.» A czím eres királyi levél, m ely B écsben, 1677 au g u sztu s i i- é n á llítta to tt ki, alakilag sokban e lté rő a közönséges tö b b i árm álisoktól. N agyságá
val jelen tékeny en felülm úlja a s z o k o tt alakot, sok színű kezdő soraival kivitelé
ben ünnep iesen díszes. B en ne L ip ó t király nem ró la, de h ozzá beszél, m ind járt az
06
III.