Az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdése értelmezése

A 22/2012. (V. 11.) AB határozat alapjául szolgáló ügyben a Kormány nevében a közigazgatási és igazságügyi miniszter indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság értelmezze az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdését abból a szempontból, hogy milyen ismérvek alapján kell valamely nemzetközi szerződést az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése szerinti nemzetközi szerző-désnek tekinteni.

1.1. Az Alkotmány 2/A. §-hoz tartozó értelmezés továbbélése

Az alkotmányértelmezés előfeltétele volt abban a kérdésben dönteni, hogy a Lisszaboni Szerződés alkotmányossága vizsgálata kapcsán született 143/2010.

(VII. 14.) AB határozatnak az akkori Alkotmány 2/A. §-ához fűzött értelmezése tovább él-e az Alaptörvény E) cikke vonatkozásában. Az alkotmányértelmezés során így az Alkotmánybíróságnak lehetősége nyílt az Alkotmány és az ahhoz

222 Pro Publico Bono. Magyar Közigazgatás, 2013/1.

kapcsolódó alkotmánybírósági határozatok ‘további sorsáról’ dönteni. Az Alkotmánybíróságnak tehát azt is vizsgálnia kellett, hogy az előző Alkotmány 2/A. §-át értelmező 143/2010. (VII. 14.) AB határozatban megfogalmazottak alkalmazhatók-e a jelen indítvány elbírálása során. Az Alkotmánybíróság – többek között – megállapította: „Az Alkotmánybíróság feladata az Alaptörvény védelme. Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az ér-veket, amelyeket az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmazott, feltéve, hogy az Alaptörvény konkrét – az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez le-hetséges.” […] Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése a 2/A. §-ban foglaltakkal azonosan tartalmazza, hogy Magyarország „az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződé-sekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig” [az Alaptörvényből] „eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen […] az Európai Unió intézményei útján” gyakorolhatja. Változatlan alkotmányi szabály, hogy az ilyen nemzetközi szerződéshez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A korábbiakhoz képest elté-rést jelent, hogy az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata nem a szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez, hanem a kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz szükséges. A szövegszerű egyezés mel-lett az Alaptörvény E) cikkének szabályozási környezetéből sem lehet olyan megalapozott következtetést levonni, hogy a 2/A. §-nak a 143/2010. (VII. 14.) AB határozatban foglalt értelmezése az Alaptörvény hatályba lépésével megha-ladottá vált volna.

A fenti érvek után az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az előző Alkotmány és az Alaptörvény jelen üggyel érintett rendelkezései az eldöntendő értelmezési kérdés szempontjából tartalmilag megegyeznek, ezért a 143/2010.

(VII. 14.) AB határozatban kibontott elvek alkalmazásának nincs akadálya.²²³

223 Az Alaptörvény negyedik módosítása hatályon kívül helyezte a korábbi alkotmánybírósági határozatokat, így az alkotmánybírósági határozatok alkalmazhatóságát tekintve ezt az értel-mezést a 13/2013. AB (VI. 17.) AB határozatba foglalt értelmezés váltotta fel. Részletesebben ld. TÉGLÁSI András: Az Alkotmánybíróság alapjogvédelmi gyakorlata az Alaptörvény hatálybalépése után. In: GÁRDOS-OROSZ Fruzsina – SZENTE Zoltán: Alkotmányozás és alkot-mányjogi változások Európában és Magyarországon. Budapest, NKE KTK, 2014. 317–320.

1.2. Az alkotmányossági probléma

Az Alaptörvény értelmezésének indokául szolgáló konkrét alkotmányjogi probléma a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződéssel (a továbbiakban: Szerződés) merült fel. A miniszternek a Kormány nevében előterjesztett indítványa annak megválaszo-lására irányult, hogy az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése szerinti nemzetközi szerződésnek minősül-e az olyan nemzetközi szerződés

a) amely nem tartozik az Európai Unió alapító szerződései közé, illetve nem minősül uniós jogi aktusnak, de

b) amelynek valamennyi részes fele az Európai Unió tagállama,

c) amely az Európai Unió alapító szerződései, illetve az uniós jogi aktusok által is szabályozott tárgyköröket szabályoz,

d) amely az Európai Unió alapító szerződéseinek lényeges elemét képező tárgykörben az Európai Unió továbbfejlődését, az Európai Unió gazda-sági megerősítését célozza, és

e) amelynek értelmében a nemzetközi szerződésben foglaltak végrehaj-tása és végrehajtásának felügyelete tárgyában az Európai Unió egyes intézményei is eljárnak?

1.3. A döntés

Az Alkotmánybíróság – mint minden absztrakt alkotmányértelmezésre irá-nyuló indítvány esetén – ebben az esetben is a rendelkező részben határozta meg az Alaptörvény E) cikkéhez kapcsolódó alkotmányos követelményeket.

Ezek szerint az olyan nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz, amely az alapító szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek módosítására vagy kiegészítésére irányul, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, feltéve, hogy a szerződés az Alaptörvényből eredő további hatáskörök közös gyakorlására irányul. Ilyennek minősülhet különösen az olyan nemzetközi szerződés, amelynek Magyarország az Európai Unió tagállamaként részese más tagállamokkal együtt, és a szerző-dés az alapító szerzőszerző-désekben foglalt tárgyköröket szabályoz, vagy amelynek célja az alapító szerződések végrehajtása vagy ennek felügyelete.

Nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazás-hoz nem szükséges az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata, ha a

szerződés nem eredményezné újabb, az Alaptörvényből eredő hatásköröknek az Európai Unió intézményei útján vagy más tagállamokkal való közös gyakorlását.

E döntés álláspontunk szerint abban hozott újat (vagy tisztázta a helyzetet), hogy kimondta: nem kell alkotmányozói többség, ha a szerződés nem ered-ményez további szuverenitás-transzfert. Az indokolás nyomatékosítja: „A jelen ügyben nem kell állást foglalni a szuverenitás-transzfernek a terjedelméről, az alaptörvény-értelmezési indítvány erre nem terjed ki; az Alaptörvény E) cikk (4) bekezdését bármilyen csekély mértékű, hatáskör-átadáshoz vezető szerző-désnél alkalmazni kell.”

Kifejtésre került, hogy a szerződés alanyai, tárgya, a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek alapján lehet esetenként megállapítani, hogy az alkotmányér-telmezés szerinti szerződésről van-e szó. Szükséges feltétel, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamaként, más tagállamokkal együtt legyen részese a szer-ződésnek. A szerződésből az Alaptörvényből eredő további hatáskörök közös, illetve az Európai Unió intézményei útján történő gyakorlása kell következzen.

Ugyanakkor nem szükséges, hogy ez már a szerződés hatálybalépésekor bekövetkezzék; elég, ha ez csupán feltételtől függő kötelezettséget jelent. Ha nemzetközi szerződésen alapul, akkor az alapító szerződések végrehajtására és ennek felügyeletére irányuló új eszközök bevezetésére is alkalmazni kell a minősített többség követelményét: ez ugyanis azt jelenti, hogy az alapító szerződéseken nyugvó végrehajtási intézkedések (másodlagos jogi aktusok elfogadása) már nem elégségesek, és ezért a végrehajtást szolgáló eszközök kiegészítésére, vagy új eszközökre jelentkezik igény.

Nem szükséges, hogy a szerződés önmagát európai uniós jognak minősítse, és az sem feltétel, hogy az Európai Unió alapító szerződései közé tartozzon. Tehát itt az Alkotmánybíróság feltétlen elsőbbséget adott a tartalmi vizsgálatnak.

Az Alkotmánybíróság e határozatának jelentősége (mintegy egy évig) inkább abban állt, hogy a korábbi alkotmánybírósági határozat hivatkozhatóságának teremtette meg a határozatbeli alapját. ²²⁴

224 Chronowski Nóra is rámutatott, hogy az Alaptörvénnyel nem változott a belső jog és az uniós jog viszonya, illetve az Alkotmánybíróság elkötelezettsége az európai alkotmányfejlődés értékei mellett. Ld. CHRONOWSKI Nóra: Az Alaptörvény a többszintű európai alkotmányosság hálójában; Alkotmányozás és alkotmányjogi változások Európában és Magyarországon.

Budapest, NKE, 2014.