Alapelv („a hogyan kell csinálni” elve): Az ÉAO-ban a kommunikációs

készségeknek a klinikai döntéshozatal során nem pusztán végrehajtó szerepük van, mint a kvázi-jogi etikában, hanem lényegi, érdemi szerepük. A klinikai döntéshozatal során—mivel a klinikus, az egészségügyi személyzet, a beteg és a hozzátartozók elér értékekkel rendelkezhetnek—ezért nemcsak a döntés végeredménye

lényeges, hanem egyre inkább az is, hogy hogyan születik a döntés, például mindenki részt vehet-e benne, mindenki értékszempontjai megjelenhetnek-e a döntésben, egyszóval egyre fontosabb magának a döntésnek a folyamata.²¹⁹ A döntésben résztvev k egyéni értékrendszerei bizonyos értelemben egyfajta lencsékként funkcionálnak: eltér lencsék mögül nézve, a valóság más-más

aspektusai tárulnak fel nagyobb élességgel, minden egyes értékrendszer fokozhatja érzékenységünket bizonyos értékek iránt, míg mások iránt csökkentheti.²²⁰

10. Alapelv („a ki dönt” elve): Az ÉAO-ban—hasonlóan a BAO-ban a kutatók és a statisztikusok közötti partneri viszonyhoz—az etikusok és a jogászok között is partneri viszony van. Ennek ellenére az ÉAO visszaadja a döntést oda, ahová az tartozik: az ellátást használók és nyújtók kezébe, vagyis a „klinikai frontvonalra”.

Az ÉAO-ban az érték alapvet en azt jelenti, hogy mit tekintünk jónak és mit rossznak. Az érték feladata az, hogy irányítsa cselekvésünket.²²¹

Az értékek azonban a láthatóság-láthatatlanság skálán egy kontinuumon

helyezkednek el. A látható értékek az explicit, kimondott értékek, míg a láthatatlanok az implicit, kimondatlan értékek. Általában az emberek által széles körben osztott értékek azok, amelyek implicitek, láthatatlanok, s az értékek akkor válnak explicitté, láthatóvá, amikor az emberek közötti egyetértés egy adott érték vonatkozásában megsz nik.

Ezért t nik a szomatikus medicina nagyrészt értékmentesnek, míg a pszichiátria értékterheltnek. A szomatikus medicinában iránymutató értékek azért láthatatlanok, mert velük kapcsolatban széles kör egyetértés van. Például mindenki egyetért abban, hogy az akut életveszély rossz, mert élni jobb, mint nem élni. Ezért nincs vita abban sem, hogy betegség-e az akut myocardiális infarktus? Az akut myocardiális infarktus betegséggé min sítése mögött is értékek állnak tehát, de ezek nem láthatók, mert ezen értékek kapcsán egyetértés van.²²² Ezzel szemben a pszichiátriai diagnózisok hátterében álló értékek vonatkozásában nem áll fenn

széles kör egyetértés, ezért ezek az értékek láthatóvá válnak, explicitekké lesznek.

A pszichiátriai diagnózisok értékfüggése—a DSM klasszifikációját figyelembe véve-- a következ négy területen áll fenn²²³:

1.) A pszichiátriai klasszifikáció hivatalos rendszerei (DSM, BNO) érték-függ kifejezéseket használnak (pl. bizarr, megfelel , stb.)

2.) Bizonyos diagnosztikus kategóriák definiálása részben explicit értékek nevében történik (pl. személyiségzavarok, paraphiliák)

3.) Számos pszichiátriai zavar differenciáldiagnózisánál morális kategóriák szerepelnek (például a megfigyelt jelenség alkoholizmus-e vagy iszákosság, antiszociális személyiségzavar-e vagy b nözés, hisztéria-e vagy szimulálás) 4.) A DSM-ben szerepl B kritériumok (szociális/foglalkozási diszfunkció) nyilvánvalóan érték-kijelentések, hiszen nem elégszenek meg azzal, hogy egy egyén funkcionálása megváltozott (ez ténykérdés lenne), hanem megköveteli, hogy a funkcionálás rosszabbra változzon (s ezáltal értékítélet)²²⁴

A fentiek alapján például a szkizofrénia diagnózisa egyszerre alapul tényeken és értékeken. A DSM-IV szerint a szkizofrénia fennállásának kimondásához egyszerre szükséges bizonyos tények fennállása ( bizonyos viselkedési és élménymód

jellemz k, melyeket az A kritériumok között sorol fel a DSM) és bizonyos negatív következmények jelenléte (a szociális/foglalkozási funkcionálásban való romlás), mely a diagnózis értékeken alapuló része, s melyet a B kritériumok tartalmaznak. S ez a szerkezet a legtöbb pszichiátriai zavar diagnózisára igaz a DSM-ben, melyek nagy részénél vannak A és B kritériumok. Érdekes módon—ahogyan Fulford hangsúlyozza—az akut myocardiális infarktus diagnózisánál nincsenek B

kritériumok, s azért nincsenek, mert az bármely ember értékrendje szerint rossz, így az infarktusnál a B kritérium csak rejtetten van jelen.²²⁵ Ezzel szemben, ha a

szkizofréniánál szerepl A csoport tünetei mellett a B csoport kritériumai nem teljesülnek (vagyis nincs szociális/foglalkozási funkcióromlás), akkor a

hallucinációkat , inkoherens beszédet lehet sajátos transzállapotnak, vallási

élménynek, a halottakkal való kapcsolatra való képességnek, földönkívüli lényekkel való kommunikációnak, stb. értelmezni, de nem betegségnek. Mint látni fogjuk, ma sokan egyes vallási-spirituális élményeket bizonyos pszichotikus jelenségekt l úgy különítenek el, hogy az er t ad-e az élményt tapasztalónak, javítja-e hosszú távon a társadalomban való funkcionálása színvonalát, vagy rontja. S mint a fent említett példában láttuk, csak funkcióromlás esetén jogosult a szkizofrénia diagnózis.

Látni kell, hogy az értékterheltség minden diagnózis jellemz je, s ez éppúgy

jellemz je a szomatikus medicinának, mint a pszichiátriának. Noha a pszichiátriában az értékek „láthatóbb” jelenlétét a pszichiátria kevésbé tudományos voltának szokták tulajdonítani, valójában éppen a fordítottja igaz. A pszichiátria—értékek

szempontjából—komplexebb, mint a szomatikus medicina, s ezért van szükség B kritériumra a pszichiátriában, s nincs szükség rá a szomatikus medicinában.²²⁶ A valóságban azonban a szomatikus medicina struktúrája hasonló a pszichiátriáéhoz (vagyis minden diagnózis egyszerre tartalmaz tényítéletet és értékítéletet), így a pszichiátriai diagnózisok szerkezete az értékekre való explicit utalással minta lehet a szomatikus medicina számára is.

Valójában a medicina bármely ágában „két-szemes látásra” van szükség: az egyik szemmel a tényeket, a másikkal az értékeket kell figyelnünk.²²⁷ Bármely szempont elhanyagolása egyoldalúsághoz, vagy a tudományos dimenzió, vagy a morális dimenzió elhanyagolásához vezet. Az antipszichiátria—mint láttuk—elhanyagolta a pszichiátriai betegségek tudományos dimenzióját, míg a modern biológiai

pszichiátria hajlamos negligálni a morális dimenziót. ²²⁸

Összegzés

Az értékek szerepét a pszichiátriában a legradikálisabban az antipszichiátria hangsúlyozta azt állítva, hogy a pszichiátriai betegség nem egyéb, mint bizonyos uralkodó értékekt l való eltérés, az intézményes pszichiátria pedig nem más, mint az uralkodó erkölcsi normáktól eltér non-konformisták kirekesztése, elnyomása és kontrollálása a társadalom védelme érdekében. A pszichiátria így a társadalmi kontroll modern formája, egyfajta modernkori inkvizíció lenne. A társadalom uralkodó értékei ellen lázadó emberek elnyomása az antipszichiátria szerint tudományos frazeológiával történik, úgy, hogy ehhez felhasználják a modern tudomány eszközeit, s eme elnyomást az elnyomott érdekében állónak tüntetik fel.

Noha az a felismerés, hogy az értékeknek szerepük van a pszichiátriai betegségek definiálásában helyes, az azonban nem tartható, hogy a pszichiátriai zavar nem több, mint erkölcsi értékekt l való eltérés. Wakefield betegségdefiníciója abból indul ki, hogy a betegség káros diszfunkció, vagyis szomatikus vagy pszichés eltérés attól a m ködést l, melyre az evolúció az adott fajt „tervezte”. Így látható, hogy egy

társadalom csak a normától eltér olyan viselkedést, gondolkodást, élménymódot tarthat pszichiátriai zavarnak, mely feltételezése szerint diszfunkción alapul. A nem diszfunkción alapuló normaszegést devianciának vagy egyszer en csak

erkölcstelenségnek tekinti. Az antipszichiátria nem képes megmagyarázni, hogy miért különíti el a legtöbb természetes nyelv is az egészségesnek, de

normaszeg nek tekintett viselkedést az abnormális viselkedést l, mi a különbség például a részeges és az alkoholista vagy a gyanakvó és a paranoid között. A válasz az, hogy a közgondolkodás és az azt tükröz természetes nyelv is különbséget tesz a zavart mentális m ködés (diszfunkció) miatt kialakuló normaszegés, s a választáson alapuló (egészséges) normaszegés között.

Az antipszichiátria azonban—minden egyoldalúsága ellenére—hatékony ellenszer volt a pszichiátriai betegségfogalmat értékmentesnek gondoló, s azt

természettudományos egzaktsággal meghatározhatónak tartó rivális felfogásokkal szemben.

Az antipszichiátria számos felismerése és kritikája mára beépült az intézményes pszichiátriába. A dezinstitucionalizáció modern tendenciáját, a közösségi

pszichiátriai szemlélet uralkodóvá válását részben az antipszichiátria ilyen szellem kritikája hívta életre. A stigma, a címkézés szerepének a hangsúlyozása a

pszichiátriai zavarok keletkezésében és súlyosbodásában az antipszichiátria révén vált tudatossá. Annak hangsúlyozása, hogy az egyén és a társadalom közti

konfliktus önmagában nem elégséges alap a pszichiátriai zavar megállapításához, az antipszichiátria kritikája kapcsán került bele a DSM betegségdefiníciójába. A pszichiátriával kapcsolatos szovjet visszaélések pedig kísértetiesen bizonyították, hogy ha az antipszichiátria a pszichiátria „egészséges”, normál m ködését nem is írja le, a pszichiátriával való visszaélési lehet ségeket nagyon jól el re látta.

Ugyanakkor az antipszichiátria számos olyan elméleti problémát is felvetett, melyek teljesen ma sem tekinthet k megoldottnak. Élesen felvetette a klasszikus

kartéziánus dualizmus máig kísért problémáját: mennyiben tekinthet a test és a lélek két külön entitásnak? S ha csak test van, s a lélek sem más, mint a test (agy) valamilyen formában való megnyilvánulása, akkor hogyan tartható fenn mégis az akarat szabadságának, az emberi cselekvés indokok, célok és nem csak okok által történ meghatározottságának a doktrínája? Ha az egészséges ember akarata szabad (indokok és célok által meghatározott), míg a pszichiátriai betegé betegsége (okok) által, akkor ez nem vezet-e szükségszer en a pszichiátriai beteg

dehumanizálásához, tárgy-státuszúvá degradálásához? Milyen tere marad egy ok-okozati összefüggéseket vizsgáló modern idegtudományi szemléletben az

értelmezéssel, hermeneutikával dolgozó humanisztikus-erkölcsi megközelítésnek?

Egyáltalán, megragadható-e objektíven a szubjektivitás, mely a pszichiátria tulajdonképpeni vizsgálódási területe? Ha a pszichiátria tudomány, akkor a

tudomány módszereit kell használnia az emberi szubjektivitás leírásához, melyet azonban maradék nélkül így nem adhat vissza. Az emberi szubjektív élményt a ma ismert legteljesebb módon leíró m vészi megközelítés pedig szükségszer en idegen a mai tudományos módszert l. Így ma megoldhatatlan feladatnak t nik az emberi szubjektivitás maradék nélküli tudományos leírása, mely azonban a pszichiátria alapvet feladata. A tudományos megközelítés—a módszertani inkompatibilitás miatt—ma jórészt ignorálni kénytelen az emberi szubjektivitásról a történelem során a m vészetek révén felhalmozott gazdag tudást és tapasztalatot. Eme elméleti és módszertani megoldatlanságokat a tudományokon belül is jól leképezi a

természettudomány és a társadalomtudomány eltér metodológiai megközelítése: a csak okokat elismer természettudományi (idegtudományi, biológiai pszichiátriai) megközelítés „elmétlen”, mert elhanyagolni kénytelen az emberi választás indokok, célok által meghatározottnak tartott hermeneutikai vizsgálatát. Ezzel szemben az embert választó, célok által is meghatározott lénynek tekint erkölcsi, jogi,

pszichológiai, szociológiai, antropológiai megközelítés „agyatlan”, mert nem tud kell figyelmet fordítani a célok, indokok agym ködés által történ ok-okozati

meghatározottságára.

Az antipszichiátria csak nagyon radikális XX. századi újrafogalmazása a már korábban megjelen szociális konstrukcionista elméleteknek, melyek a pszichiátriai zavart alapvet en a normaszegéssel azonosították, s így a normák által

konstruáltnak tekintették. A szociális konstrukcionista elméletek szerint a társadalom, s a sz kebb szociális környezet nem általában okoz pszichiátriai betegséget, hanem meghatározza az így létrejöv pszichiátriai betegségek fajtáit.

Így tehát nem ugyanazok a betegségek jönnek létre a különböz társadalmakban,

hanem a társadalmaknak, kultúráknak csak rájuk jellemz pszichiátriai betegségeik is vannak. Így nem csak arról lehet szó, hogy ugyanazok a pszichiátriai zavarok különböz társadalmakban eltér formákban jelennek meg, hanem arról, hogy eltér társadalmakban másképpen alakulnak ki azok a pszichés törésvonalak, amelyek mentén azután a pszichiátriai zavar létrejön. A szociális konstrukcionizmus mint modell annak komolyan vételét jelenti, hogy a pszichiátriai zavarok nemcsak biológiai, hanem egyben pszichológiai és szociális eredet ek is. Ez a modell azonban némiképp elhanyagolja a pszichiátriai zavar etiológiájának biológiai elemeit, elhanyagolja, hogy a társadalmi hatásoknak pszichés diszfunkciókat kell létrehozniuk ahhoz, hogy betegséget okozzanak.

A szociális konstrukcionista elméletek fontos felismerése azonban, hogy az értékeknek meghatározó szerepük van a betegségfogalom definiálásában. A mai medicina, s a pszichiátriai klasszifikáció is két lábon áll: a tényeken és az értékeken.

A tények megismerésének jelent ségét a medicinában ma elismerik, a tények minél pontosabb tisztázását szolgálja a Bizonyítékokon Alapuló Orvoslás modern

megközelítése. Az értékek jelent ségének a felismerése a medicinában azonban új kelet , s nem kis mértékben a pszichiátriai klasszifikáció kapcsán felmerült

problémák vezettek el egy értéktudatosabb, az értékek szerepét explicite elismer medicina létrejöttéhez. Így a tényeket tisztázó, Bizonyítékokon Alapuló Orvoslás mellett szükség van az értékszempontokat vizsgáló Értékeken Alapuló Orvoslásra is.

Csak a kett együtt alapozhatja meg a modern medicinát. Az, hogy ennek felismerése a pszichiátriában a legkifejezettebb, a pszichiátriát a mai medicina paradigmatikus, élen járó tudományává teszi. A pszichiátria így—az azt körülvev viták okozta látszattal szemben—nem fejletlenebb, mint a szomatikus medicina, hanem bizonyos mértékben fejlettebb, mert explicit módon szembenézni kénytelen a klasszifikációt, a nozológiát és a betegségdefiníciót meghatározó

értékszempontokkal.

1 Ronald David Laing (1985): Bölcsek, balgák, bolondok. (Egy pszichiáter útja). Fordította: Tandori Dezs és Tandori Ágnes. Budapest: Európa könyvkiadó, 1990. (p. 36)

2 Ronald David Laing (1985): Bölcsek, balgák, bolondok. (Egy pszichiáter útja). Fordította: Tandori Dezs és Tandori Ágnes. Budapest: Európa könyvkiadó, 1990. (p. 12. lábjegyzet)

3 Edward Shorter (1997): A History of Psychiatry. New York--Brisbane--Toronto: John Wiley & Sons, Inc. (p. 274)

4 Edward Shorter (1997): A History of Psychiatry. New York--Brisbane--Toronto: John Wiley & Sons, Inc. (p. 277)

5 Edward Shorter (1997): A History of Psychiatry. New York--Brisbane--Toronto: John Wiley & Sons, Inc. (p. 275)

6 Edward Shorter (1997): A History of Psychiatry. New York--Brisbane--Toronto: John Wiley & Sons, Inc. (p. 275)

7 Michel Foucault (1976): A szexualitás története. (A tudás akarása.) (Fordította: Ádám Péter) Budapest: Atlantisz könyvkiadó, 1996. (p. 92)

8 Michel Foucault (1976): A szexualitás története. (A tudás akarása.) (Fordította: Ádám Péter) Budapest: Atlantisz könyvkiadó, 1996. (p. 148-149)

9 Michel Foucault (1976): A szexualitás története. (A tudás akarása.) (Fordította: Ádám Péter) Budapest: Atlantisz könyvkiadó, 1996. (p. 10)

10 Michel Foucault (1976): A szexualitás története. (A tudás akarása.) (Fordította: Ádám Péter) Budapest: Atlantisz könyvkiadó, 1996. (p. 39)

11 Michel Foucault (1976): A szexualitás története. (A tudás akarása.) (Fordította: Ádám Péter) Budapest: Atlantisz könyvkiadó, 1996. (p. 56)

12 Michel Foucault (1976): A szexualitás története. (A tudás akarása.) (Fordította: Ádám Péter) Budapest: Atlantisz könyvkiadó, 1996. (p. 57)

13 Robert Baker (1995): Conceptions of Mental Illness. In: Warren Thomas Reich (ed.) (1995):

Encyclopedia of Bioethics (Revised edition). New York--London--Toronto: Macmillan Library Reference USA, Simon & Schuster and Prentice Hall International. (p. 1737)

14 Grant Gillett (1999): The Mind and Its Discontents. An essay in discursive psychiatry. Oxford--New York: Oxford University Press. (p. 55)

15 Robert Baker (1995): Conceptions of Mental Illness. In: Warren Thomas Reich (ed.) (1995):

Encyclopedia of Bioethics (Revised edition). New York--London--Toronto: Macmillan Library Reference USA, Simon & Schuster and Prentice Hall International. (p. 1737)

16 Grant Gillett (1999): The Mind and Its Discontents. An essay in discursive psychiatry. Oxford--New York: Oxford University Press. (p. 56)

17 Ronald David Laing (1985): Bölcsek, balgák, bolondok. (Egy pszichiáter útja). Fordította: Tandori Dezs és Tandori Ágnes. Budapest: Európa könyvkiadó, 1990. (p. 24)

18 Ronald David Laing (1985): Bölcsek, balgák, bolondok. (Egy pszichiáter útja). Fordította: Tandori Dezs és Tandori Ágnes. Budapest: Európa könyvkiadó, 1990. (p. 25)

19 Ronald David Laing (1985): Bölcsek, balgák, bolondok. (Egy pszichiáter útja). Fordította: Tandori Dezs és Tandori Ágnes. Budapest: Európa könyvkiadó, 1990. (p. 20)

20 Ronald David Laing (1985): Bölcsek, balgák, bolondok. (Egy pszichiáter útja). Fordította: Tandori Dezs és Tandori Ágnes. Budapest: Európa könyvkiadó, 1990. (p. 24)

21 Edward Shorter (1997): A History of Psychiatry. New York--Brisbane--Toronto: John Wiley & Sons, Inc. (p. 276)

22 Robert Baker (1995): Conceptions of Mental Illness. In: Warren Thomas Reich (ed.) (1995):

Encyclopedia of Bioethics (Revised edition). New York--London--Toronto: Macmillan Library Reference USA, Simon & Schuster and Prentice Hall International. (p. 1737)

23 Grant Gillett (1999): The Mind and Its Discontents. An essay in discursive psychiatry. Oxford--New York: Oxford University Press. (p. 59)

24 Grant Gillett (1999): The Mind and Its Discontents. An essay in discursive psychiatry. Oxford--New York: Oxford University Press. (p. 60)

25 Grant Gillett (1999): The Mind and Its Discontents. An essay in discursive psychiatry. Oxford--New York: Oxford University Press. (p. 63)

26 Ronald David Laing (1985): Bölcsek, balgák, bolondok. (Egy pszichiáter útja). Fordította: Tandori Dezs és Tandori Ágnes. Budapest: Európa könyvkiadó, 1990. (p. 63)

27 Ronald David Laing (1985): Bölcsek, balgák, bolondok. (Egy pszichiáter útja). Fordította: Tandori Dezs és Tandori Ágnes. Budapest: Európa könyvkiadó, 1990. (p. 24)

28 Ronald David Laing (1985): Bölcsek, balgák, bolondok. (Egy pszichiáter útja). Fordította: Tandori Dezs és Tandori Ágnes. Budapest: Európa könyvkiadó, 1990. (p. 170)

29 Allan V. Horwitz (2002): Creating Mental Illness. Chicago—London: The University of Chicago Press. (p. 8)

30 T. J. Scheff (1966): Being Mentally Ill: A Sociological Theory. Chicago: Aldine.

31 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p. 343)

32 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p. 149)

33 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p. 343)

34 Robert L. Woolfolk—John M. Doris: Rationing, Mental Health Care: Parity, Disparity, and Justice.

Bioethics, vol. 16 No. 5, 2002. (p. 477.)

35 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p. 12)

36 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p. 19)

37 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p. 37)

38 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p. 49)

39 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p. 137)

40 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p. 90)

41 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.72)

42 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. x)

43 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.138)

44 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.151)

45 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 40)

46 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 41)

47 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 249)

48 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.140)

49 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 1)

50 Thomas Szasz: Mental illness: psychiatry’s phlogiston. Journal of Medical Ethics. 2001; 27:297-301. (p. 297)

51 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 10)

52 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. xi)

53 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.155)

54 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. xv-xvi)

55 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.163)

56 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 8)

57 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.295)

58 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 118)

59 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 142)

60 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 119)

61 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 120)

62 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 118)

63 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 145-146)

64 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 146)

65 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 246)

66 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 262)

67 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. xvi)

68 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. xvii)

69 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.39)

70 Thomas S. Szasz (1974): The Myth of Mental Illness. (Revised edition) New York--Cambridge:

Harper & Row Publishers. (p. 182)

71 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. xvi)

72 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 27)

73 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. xix)

74 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. xx)

75 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. xvi)

76 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 58)

77 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 204)

78 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 93)

79 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 178)

80 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 4)

81 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 100)

82 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 129)

83 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. xxiv)

84 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. xxvi)

85 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.346)

86 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.354)

87 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 205)

88 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 23)

89 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.330)

90 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 69)

91 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 149)

92 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 292)

93 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 256)

94 Thomas S. Szasz (1970): The Manufacture of Madness. New York: Harper Torchbooks, Harper &

Row, Publishers. (p. 166)

95 Thomas S. Szasz (1987): Insanity. (The Idea and Its Consequences) New York--Singapore: John Wiley & Sons. (p.210)

96 Thomas Szasz: Mental illnesss: psychiatry’s phlogiston. Journal of Medical Ethics 2001; 27:297-301. (p. 298)

97 Thomas Szasz: Mental illnesss: psychiatry’s phlogiston. Journal of Medical Ethics 2001; 27:297-301. (p. 299)

98 Thomas Szasz: Mental illnesss: psychiatry’s phlogiston. Journal of Medical Ethics 2001; 27:297-301. (p. 299)

99 Thomas Szasz: Mental illnesss: psychiatry’s phlogiston. Journal of Medical Ethics 2001; 27:297-301. (p. 300)

100 Thomas Szasz: Mental illnesss: psychiatry’s phlogiston. Journal of Medical Ethics 2001;

100 Thomas Szasz: Mental illnesss: psychiatry’s phlogiston. Journal of Medical Ethics 2001;

In document DR. KOVÁCS JÓZSEF (Pldal 71-86)