Miután a szovjet hadsereg 1944-ben megszállta Kárpátalját, a párizsi békeszerződés Aknaszlatinát a Szovjetunióhoz csatolta, és tovább folytatódott a só termelése. Itt, ahol az emberek életében évszázadokon keresztül meghatározó szerepe volt a sóbányászatnak, a bánya egykori igazgatói lakában ma múzeum működik, melynek vezetője Lukács Károly, az ismert helytörténész, aki sok évtizede gyűjti a sóbányászattal kapcsolatos adatokat, emlékeket, melyet 1974-ben alakítottak ki.
A Múzeumban őrzött értékes anyagokból és dokumentumokból nemcsak a Kunigunda gyűrűjéről szóló közismert legendáról értesülünk, melyet röviden ismertetünk, hanem arról is, hogy milyen széles körben elterjedt volt a sóbányászat Máramarosban. A Kunigunda legenda a következő:
Szilágyi István "Máramaros egyetemes leírása" című könyvében megemlíti, hogy IV. Béla király Kunigunda (Kinga) leányával meglátogatta a máramarosi sóbányákat, és az aknaszlatinai sóbányák egyikét ajándékba is adta leányának. A tatárvész után, állítólag, fényes kísérettel jött Magyarországra Kunigunda, Boleszló lengyel herceg felesége, atyja látogatására. IV. Béla király csatlakozott leányához, s együtt járták be az elpusztult országot. Eljutottak Máramarosba is. A szépséges királyleány, akinek szépségéről csodás dolgokat mesélnek a krónikák, mintegy zálogul bedobta a kapott sóaknába gyűrűjét. A szóban forgó bánya az aknaszlatinai Kunigunda bánya (18).
Kunigunda hazatért. Pár év múlva pedig ugyanazon gyűrűt az éppen akkor felfedezett lengyelországi bochnyai sóakna egyik nagy sósziklájából fejtették le a munkások.
7.ábra: Kunigundavissza kapja gyűrűjét a kifejtett sósziklából
Az aknaszlatinai sóbányászok különben ma is pártfogójuk gyanánt tisztelik Kunigundát, akit az egyház nagy életszentségéért a boldogok között tisztel, sőt 1999-ben szentté avatott. Az is valószínű, hogy ebben az időben létesült nem messze a szóban forgott Aknaszlatinai Kunigunda bányától a „Szent János” kápolna, melynek maradványai még ma is féltve őrzött emlékei közé tartoznak a sóbányászoknak. A máramarosi sóbányák hírét különösen az a körülmény emelte, hogy a magyar királyok sokszor még messze fekvő egyházaknak is sót adományoztak, ha alapítványokat tettek.
A Szovjetunió felbomlása után (1991) Aknaszlatina Ukrajna részévé vált. Az 1998. és a 2001. évi árvizek után hatalmas földcsuszamlások voltak a területen. Ennek ellenére 2006-ban még mindig 250.000 tonna sót termeltek, de nem sokkal később balesetveszély miatt leállították a termelést (17).
Aknaszlatina község a járási központtól, Técsőtől 28 km-re található a Tisza völgyében. A Tisza egyben természetes határt is képez Romániával. Aknaszlatina területe 0,1237 ezer m2, a vasútvonal hossza 28 km. az autó útvonalé pedig 34 km. Az önkormányzat adatai szerint 2200 kertes háztartás van. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Aknaszlatina lakossága 8956 fő, ebből 897 ukrán, 2797 magyar, 5200 román, és 111 más különböző nemzetiségű (17). Az anyakönyvi hivatal évente 88-98 születést anyakönyvez, a halálozások száma viszont meghaladja az évenkénti 123-128 főt is. 2020 nyugdíjas és 123 többgyermekes család van.
Csernobili áldozatok száma 17. E gyönyörű településen van egy határőrség, vasútállomás, magánvállalatok, kórházak, bányák, községi rendelőintézet, községi telefonközpont, posta.
Kultúra és fejlődés szempontjából 3 iskola, 1 bentlakásos iskola, egy zeneiskola, stadion, futball csapat, különféle kisebb-nagyobb csoportok, amelyek Aknaszlatinát képviselik különféle rendezvényeken.
Aknaszlatina polgármestere: Uhály Jurij, akit 2006 tavaszán választottak meg ebbe a tisztségbe s azóta is aktívan tevékenykedik. Aknaszlatina gazdasági életét alapvetően a só határozza meg, hiszen egyrészt napjainkban is a bánya a legnagyobb foglalkoztató, másrészt pedig jelentős a sóstavakra épülő turizmus. Nem hiába a főbb látványossága e településnek a sóstavak. Ebből kifolyólag Aknaszlatina vonzerejét a község határában fekvő sóstavak adják. A tavak a korábban bezárt bányák helyén jöttek létre, ezek vízzel feltöltődve sós vizű tavakká alakultak át. Az izraeli Holt-tengerhez hasonlító tavak a bőrallergiára, reumatikus betegségek, valamint a pszoriázisra és a pikkelysömörre kifejtett gyógyító hatása miatt keresik fel, de gyógyulási szándék nélkül is népszerű üdülőhelynek számítanak nyaranta.
8. ábra: Aknaszlatiani sóstó
A víz sótartalma 180 gramm literenként, ennek köszönhetően az ide érkező turisták akár lebeghetnek a tó felszínén. A közelmúltban ezek a különleges tavak nemzetközi érdeklődést is kiváltottak. Mára már legalább 40 üdülőközpontot nyitottak ki. A turistáknak köszönhetően Aknaszlatina gazdasági élete is fellendült. Azok a turisták, akik nem szeretnének az üdülőkben megszállni, nagyon sok kiadó szobát találnak magánházaknál. Az éttermekben is a nemzeti konyha rejtelmeibe lehet belekóstolni, esténként, pedig választani lehet az ide érkező turistáknak, hogy ukrán, magyar esetleg román zenére szeretnek-e kikapcsolódni.
A bánya mellett, különösen foglalkoztatási szempontból, igen jelentős gazdasági szereplők a kórházak.
A településen 4 egészségügyi központ működik, (1 klinika, 1 alLergológiai kórház, 1 megyei kórház, és egy rendelőintézet), amelyek állományába 308 orvos és egészségügyi dolgozó tartozik. A kórházakat és a betegeket 4 patika szolgálja ki, amelyekből egy állami-, 3 pedig magántulajdonban lévő.
Kétségtelen, hogy az aknaszlatinai bánya sóval telitett levegőJE igen magas, felnőtteknél 80-85 százalékos, gyermekeknél 95-97 százalékos hatékonysággal gyógyítja az asztmát, a krónikus bronchitist és a különféle allergiás betegségeket (por-, macskaszőr-allergia stb.), melyet a 9. számú aknában 300 m mélyen nemzetközi hírű asztma- és allergiagyógyító szanatóriumként ismeretes, melyet 1976-ban hoztak létre. A gyógykúra huszonnégy napig tart, ez alatt körülbelül 18-20 alkalommal ereszkednek le a betegekkel a sóbányába (általában csak vasárnapok maradnak ki). Erre két műszakban kerül sor nappal vagy éjszaka, a betegeknek ezért fekhelyük is van a föld alatt kialakított kórtermekben. A kórházban mindent biztosítanak, ami a gyógyuláshoz szükséges lehet, még egy földalatti kápolna is rendelkezésre áll (a vallások egyenjogúságának elvét betartva római és görög katolikus, református és ortodox istentiszteletet egyaránt tartanak). A bányában egyébként állandóan 20-25 oC fok a hőmérséklet, a relatív páratartalom, pedig 40-50 százalékos (17).
9. ábra:A légúti betegségek
szanatóriuma 10. ábra: A légúti megbetegedésekkel szenvedő betegek gyógyulási helye
11. ábra: A szanatóriúm sósziklafala
A kezeléssel több fronton indítható támadás a betegségekkel szemben: egyrészt antibakteriális hatása van, másrészt aktivizálja az immunrendszert, ugyanakkor köptető hatásával tisztítja a légutakat. A levegő magas sótartalma miatt azonban óvatosnak kell lenni, mert a légzés során több só kerül be a szervezetbe, mint amennyire átlagos körülmények között szükség volna, s ez bizonyos betegségek esetén (magas vérnyomás, vesebetegségek) problémát okozhat. A kúra eredményeként növekszik a szervezet ellenálló képessége, s várhatóan a jövőben sem tér vissza a betegség. Ennek ellenére javasolt a kezelést követő egy év elteltével megismételni a kúrát.
Szlatinán két piac működik, amelyeken zöldségtől autóalkatrészig mindennel kereskednek.
A településen a magán vállalkozók száma 78, akik közül 70-en rendelkeznek a piacokon állandó elárusítóhellyel. Az étterem tulajdonosok száma 18. Az éttermek elsősorban a sóstavi turizmust, másrészt a kórházakba beutaltakat és azok kísérő hozzátartartozóit szolgálják ki. Aknaszlatinán a PRIVÁT és az AVALJ banknak van egy-egy fiókja.
Ezzel a dolgozattal szerettük volna bemutatni Aknaszlatina mélyén ma is elterülő, egykor nemzedékek sokaságát boldogító természeti kincseit, feltárni múltját és jelenét. Sajnos vannak Aknaszlatinán, úgynevezett veszélyzónák, benne az egykor életet jelentő sóval, ahol 133 lakás és családi ház van, melyekben 345 ember él, s a bányaomlások miatt végveszélybe került település lakói kitelepítésre várnak (19).
Felhasznált irodalom
1. A magyar bányászat évezredes története (I. köt.). OMBKE, Budapest, 1997. p. 313.
2. Az aknaszlatinai sóbányák. = Bányászati és Kohászati Lapok, 73. évf. 1940. 216-219. old.
3. Balázs Emil: A szlatinai sóaknák. = Magyarország és Erdély képekben. III. köt. Pest, 1853.
36-38. old.
4. Csándki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890.
MTA, 452. old.
5. Földtani Közlöny, 1887. 418. old.
6. Szathmáry Béla: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. Sóbányászat, Bp. 1898. 149-160 old.
7. HOKKI K. et al.: Interpelláció (1268/XII.) a Közmunkaügyi Miniszter Úrhoz az aknaszlatinai (slatinské doly-i) sóbányamunkások tömeges elbocsátása tárgyában. Prága, 1931. június hó.
8. Révai Nagy Lexikona. I. köt. Bp. 1911. Révai testvérek, 247. old.
9. Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Bp. 2005. Osiris Kiadó, 205-206. old.
10. Schmidt Sándor.: A bányászat az 1896-ik évi ezredéves országos kiállításon Budapesten.
Sóbányászat. = Földtani Közlöny, 27. évf. 1897. 56-59. old.
11. Szilágyi István: Máramaros megye általános történetéből. = Századok, 1889. 8. sz.
12. Szokol P.: Az aknaszlatinai sótelep bányászata. = Bányászati és Kohászati Lapok, 12. évf.
1879. 133-135, 148-149. old.
13. Telegdi Roth Károly: A visszatért Erdély bányászata. = Bányászati és Kohászati Lapok, 74.
évf. 1941. 29-33. old.
14. Tóth Mike: Magyarország ásványai. Bp. 1882. 280-282. old.
15. Vahot Imre: A szlatinai sóaknák, különösen Kinga és Miklós aknája. = Magyarország és Erdély képekben I. Pest, 1853. 151-153. old.
16. VÁRADY Gábor: Máramaros megye. = Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben.
Magyarország. VI. köt. Bp. 1900. 437-461. old.
17. http://www.aknaszlatina.hu/index.html, letöltve 2012.07.20.
18. A sókristály kincse. Árpádházi Szent Kinga legendái. Szalai Attila feldolgozásában. Bp.
1999, 7-10 old.
Turulmadár, vereckei emlékmű
(Kárpátalja művészettörténeti emlékei 1896-ból és azok későbbi sorsa) Írta: Balogh Ildikó
„Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival?”
/Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én/
Bevezetés
A Nagy-Britanniából kiinduló ipari forradalomnak nevezett társadalmi, gazdasági, és technológiai változás szele Magyarországot is elérte a XIX. század második felére, melyet a nemesi reformmozgalom készített elő 1848-ban. S habár az itt megvalósuló forradalmat a vezetés sokszor csak Habsburg együttműködéssel és birodalmi mintára tudta megvalósítani, a nemzetgazdaság mégis gyökeresen átalakult, s mi, magyarok, a századvégre jelentős számú magyar feltalálóval, műszaki eredménnyel és művészeti formával gazdagodtunk.
A XIX. század második felében közeledett Magyarország fennállásának ezredik évfordulója, az ország közvéleménye jogos igényének adott hangot annak kinyilvánításával, hogy a magyar államnak méltó módon kell hozzájárulnia ezen történelmi esemény emlékezetessé tételéhez.
Az 1896-ban megrendezésre került millenniumi ünnepségsorozat egyik célja – természetesen mindamellett, hogy országos szinten megemlékezés-sorozatot tartson a magyar állam ezer éves fennállásáról – az volt, hogy megismertesse a magyar közönséget az elmúlt néhány évtized alatt elért eredményekkel. Magyarország ezer éves fennállásának alkalmából országszerte megemlékezéseket tartottak, nem kivétel ez alól a ma Kárpátalja nevet viselő kelet-felvidéki terület sem.