füstgázkéntelenítés nélkül mintegy 1000 mg/m3lenne. Az Európai Unió irányelvei nagy tüzelőberendezésekre legfeljebb 400 mg/m3-t engednek meg, ezért füstgázkén-telenítésre még ilyen esetben is szükség van. Összehasonlításképp célszerű egy pil-lantást vetni a magyar erőművekre jellem-ző kibocsátási koncentrációkra az 5. ábrán.
Olajtüzelésnél a helyzet csak annyiban kedvezőbb, hogy a fűtőolajok fűtőértéke 40–41 MJ/kg, azaz egységnyi bevitt hőhöz kevesebb kén tartozik. Ahhoz azonban, hogy az uniós irányelveknek megfelelő ki-bocsátást érjünk el legfeljebb 0,25% kén-tartalmú olajokat használhatnánk fel, ami egyelőre csak a benzinre és bizonyos gáz-olajokra jellemző – nem a fűtőgáz-olajokra.
Földgáztüzelésnél kén-dioxid kibocsá-tással gyakorlatilag nem kell számolni. A nitrogén-oxidok kibocsátása azonban min-denfajta tüzelőanyag esetében jellemző és
alapvetően nem a tüzelőanyagok nitrogén-tartalmától, hanem a tüzelési technológiá-tól, a tüzelőberendezés kialakításátechnológiá-tól, az égés hőmérsékletétől függ. A nitrogén-oxid kibocsátás azáltal is eltér a kén-dio-xid emissziótól, hogy a füstgázok nitro-gén-oxid koncentrációja a terhelés növe-kedésével növekszik. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátott NOx mennyisége a tüzelőbe-rendezés terhelésének növelésekor a lineá-risnál nagyobb mértékben növekszik. Ha-zai porszéntüzelésű kazánjaink közül a legnagyobbak (a lignittüzelésű kazánok) NOx-kibocsátása kifejezetten kedvező (kb.
300 mg/m3), ami a lignit nagy nedvesség-tartalma miatti viszonylag alacsony tűztéri hőmérséklet következménye. Nem éri el az 1000 mg/m3-t a többi széntüzelésű ka-zán füstgáka-zának nitrogén-oxid koncentrá-ciója, ám az olaj- és gáztüzelésű kazánokéi (nagyobb terheléseken) meghaladják azt.
Iskolakultúra 1998/9
Szemle
5. ábra
Hagyományos tüzelésű erőműveink kén-dioxid kibocsátási koncentrációi a füstgázban Dunamenti
Tisza II
A NOx-kibocsátás csökkentésére számos eljárás ismeretes. Erre alkalmas lehet az égők speciális kiképzése, az égéslevegő megfelelő elosztása, segédégők alkalmazása és más, a tűztérben alkalmazható módszerek, amelyek mintegy megakadályozzák, vissza-szorítják a nitrogén-oxid képződést. Ezekkel legfeljebb 50–70%-os hatásfok érhető el. To-vábbi csökkentésre bonyolultabb, költsége-sebb eljárások alkalmazhatók, a nitrogénoxi-dok kémiai átalakítása (redukció) nitrogén-gázzá vegyszerek (elsősorban) ammónia és katalizátorok (a kémiai reakciót lehetővé te-vő vagy azt gyorsító anyagok) segítségével.
A porkibocsátás oka alapvetően a tüzelő-anyagok meddő anyag (hamu-) tartalma. A nem éghető ásványi anyagok a tűzteret és a kazánt jobbára finom eloszlású por alakjában (pernye) kisebb részben nagyobb szemcse-méretű, összesült anyag (salak) formájában hagyják el. Száraz salakeltávolítás esetén (ha-zánkban kizárólag ez jellemző, a magyaror-szági szenek nem alkalmasak az ún. salakol-vasztó tüzelésre) a pernye a kazán alján gyű-lik össze és könnyen eltávolítható, a pernye-leválasztáshoz azonban speciális berendezé-sek szükségeberendezé-sek. A század első felében alkal-mazott mechanikus (ütközéses és ciklon-rendszerű) porleválasztókat azóta teljesen ki-szorították a modernebb elsősorban elekt-rosztatikus porleválasztók amelyek a pernyét (amely elektromos töltéssel rendelkezik) 99% feletti hatásfokkal távolítják el. Hazánk-ban minden erőművi, széntüzelésű kazán rendelkezik elektrosztatikus porleválasztó-val. Nyugaton és az Egyesült Államokban egyre több helyen alkalmazzák a zsákos szö-vetszűrőket, amelyek az elektrosztatikus le-választókhoz hasonló hatásfokúak.
A 99% feletti porleválasztási hatásfok mel-lett általában teljesíthetők a legszigorúbb elő-írások, amelyek jelenleg legfeljebb 50 mg/m3 porkoncentrációt engednek meg a füstgázok-ban. Nyugat-Európában egyes országokban ennél is szigorúbb előírások érvényesülnek.
A széntüzelés mellett néha sajnos az olajtü-zelésű berendezések is bocsátanak ki szilárd részecskéket. Ebben az esetben a kibocsátott anyagok túlnyomó része kémiailag szén (ko-rom), amely azonban – nagy aktív felülete és annak speciális tulajdonságai révén – más
anyagokat, pl. nehézfémeket és szénhidrogé-neket is tartalmaz a felületén megkötve. Ezek jelentős része egészségkárosító hatású, ezért a koromképződést lehetőleg el kell kerülni.
A kibocsátáscsökkentés, azaz a légtérbe emittált anyagok mennyiségének csökkenté-se nemcsak előnyöket, hanem hátrányokat is jelent, hiszen a legtöbb esetben az történik, hogy az eddig a levegőbe juttatott anyagokat a „földre kényszerítjük”, azaz ezekkel, ezek káros sajátságaival immár természetes köze-günkben kell megküzdenünk. Célszerű, ha ezen anyagokat valamiféle nemes célra fel-használjuk. Ez elérhető pl. a füstgázkéntele-nítés során keletkező gipsz esetében, de megjegyzendő, hogy a felhasználás miként-jét és a melléktermék értékesítéséért realizál-ható árbevételt annak minősége is befolyá-solja. Jó minőségű füstgázkéntelenítő-gip-szet pedig csak további melléktermékek egy-idejű termelésével lehet gyártani. Általában is igaz, hogy a légszennyező anyagok nyiségének csökkentése a hulladékok men-nyiségének növekedésével jár együtt.
E tekintetben az újrahasznosítás jelenthet és jelent sok esetben megoldást. A jó minő-ségű szenek pernyéje általában ugyancsak jó minőségű, így az felhasználható pl. ce-mentgyártási adalékanyagként, töltőanyag-ként vagy az útépítésben. Magyar viszo-nyok között az okoz gondot, hogy viszony-lag sok pernye keletkezik, mert szeneink hamutartalma nagy (20–55%). Az építőipa-ri felhasználást egyes szénfajták pernyéje esetében a radioaktivitás túlzott mértéke akadályozza. (5) Az erőművi salaknak és pernyének (évi 4,5–6 millió tonna keletke-zik) mintegy 15%-a hasznosul, a többit zagytereken kell elhelyezni.
A hazai erőművek kén-dioxid kibocsátása 1980 óta jelentősen csökkent. Ez a csökke-nés elsősorban a Paksi Atomerőmű üzembe-lépésének következménye volt és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország telje-síteni tudta a Helsinki Jegyzőkönyv szerinti kötelezettségét. (6) Növekedett viszont az utóbbi években az erőművi kén-dioxid kibo-csátás részaránya az országos kibokibo-csátásban.
Az 1991-ben még 40% körüli érték mára meghaladta az 50%-ot. A hazai villamos-energia-termelés ugyanis növekedett, (bár
1993–94-ig csökkent a fogyasztás, de csök-kent a villamosenergia-import is), ugyanak-kor az ipar más területeinek visszaszorulása a kibocsátások csökkenését is eredményezte.
Az erőművi nitrogén-oxid kibocsátás alig változott az elmúlt évtizedben és évi 40 ezer tonna körül alakul. Itt a közlekedés (szállítás) dominanciája jellemző. Rendkí-vül jelentős csökkenés mutatkozott vi-szont a nyolcvanas években az erőművi porkibocsátásban, amely 230 ezer tonnáról 20 ezer tonnáig csökkent.
Mindenféleképpen meg kell említenünk a hagyományos erőművek szén-dioxid kibo-csátását. A globális éghajlatváltozást okozó anyagok kibocsátásának csökkentése napja-inkban kényszerítő szükségszerűség. Az üvegházhatással foglalkozó tanulmányok, a nemzetközi megállapodások és egyezmé-nyek sürgetik a hathatós beavatkozásokat.
Egyes országok az ezzel kapcsolatos fele-lősségüknek úgy tesznek eleget, hogy – tá-voli országokban – erdőket telepítenek, amelyek a kibocsátott szén-dioxid megköté-sét biztosítják. Ezt a megoldást számos or-szág élesen bírálja. A kézzelfogható, valósá-gos lehetőség a villamosenergia-termelési
és -felhasználási hatásfok, hatékonyság javí-tása. Ebben Magyarországnak – mint koráb-ban láthattuk – jelentős tartalékai vannak.
A hagyományos tüzelőanyagok abban is különböznek egymástól, hogy egységnyi mennyiségükből (az energiaiparban ezen mi-dig egységnyi hőértéket értünk) mennyi szén-dioxid keletkezik. E tekintetben is a földgáz a legkedvezőbb, majd a fűtőolaj és végül a szén következik. A magyarországi erőművek az el-múlt években alig változó mértékben 20–22 millió tonna szén-dioxid kibocsátásáért voltak felelőssé tehetők, amely az országos kibocsá-tásnak mintegy 30%-a.
Az erőművi zagytér a széntüzelésű erő-művek csaknem mindegyikének velejárója.
Mint említettük, a fejlettebb országokban a jó minőségű, felhasználható pernye teljes mennyiségét újrahasznosítják, ez hazánk-ban (még) nem járható út. Nem bizonyult megfelelőnek a salak és pernye viszszatö-medékelése a felhagyott bányagödrökbe részben a túlzott szállítási költségek miatt.
Magyarországon (szemben pl. az Egyesült Államokkal) a nedves, hidraulikus salak- és pernyeszállítás nyert polgárjogot, ahol a szállítás végpontja a zagytér. A Pécsi
Erő-Iskolakultúra 1998/9
Szemle
6. ábra
A hazai erőművek légszennyezőanyag-kibocsátásai (1980–1996) 0.0
100.0 200.0 300.0 400.0 500.0 600.0 700.0
1980 198 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 199 1992 1993 1994 1995 1996
e z e r t o n n a / é
Szilárd anyag kt/a Kén-dioxid kt/a Nitrogén-oxid kt/a
műben már több éve bevezetett és másutt is bevezetés előtt álló ún. sűrűzagyos techno-lógia környezetvédelmi szempontból is elő-nyösebb (a zagytér nem porzik, a megszi-lárdult zagy nyomószilárdsága nagyobb, vízáteresztő képessége kisebb mint koráb-ban és jóval kevesebb szállítóvízre van szükség). Korábban 1 rész pernyéhez 7–10 rész szállítóvízre volt szükség, ma már az 1:1 arány alatt is lehet csővezetéken pernyét szállítani – innen a sűrűzagy elnevezés. Egy korábbi projekt keretében azt is sikerült (hatóságilag is!) igazolni, hogy a fluid tüze-léskor keletkező salak és pernye nem minő-sül veszélyes hulladéknak (toxicitását és kémiai tulajdonságait tekintve sem).
A zagyterek környezeti hatása – sajnos – nem merül ki abban, hogy rontja a tájké-pet, mintegy sebként mutatkozik a termé-szet arcán. A pernyéből a szállítóvízbe ol-dódó különféle anyagok oldat formájában a talajba, a talajvízbe juthatnak és akár élő-vizeket is szennyezhetnek. Ebből adódóan a zagyterek létesítése előtt a lerakandó hulladékot minősíttetni kell és környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.
A villamosenergia-ipar az ország legna-gyobb vízfelhasználója. Az évi mintegy 4 milliárd köbméternyi frissvíz-felhasználás-nak kb. 97%-a kizárólag hűtési célokat szolgál és a befogadókba „csak” hővel szennyezve (kb. 8–10şC-kal magasabb hőmérsékleten) jut vissza. Az erőművi víz-használat fennmaradó részének legna-gyobb hányadát a salak-pernye szállítóvi-zek adják évi mintegy 40 millió m3-rel. (7) A zagytereken forgatott víz mennyisége ennél lényegesen nagyobb, mert a megfe-lelően üzemeltetett lerakók esetében a szál-lítóvíz jelentős részét a zagy leülepedése után visszaforgatják, ismételten felhasznál-ják. Az említett vízmennyiség az elpárolgó és elszivárgó vizek pótlására szolgál.
Jelentős vízhasználati elem a kazánok pótvízellátása. Mivel ebben az esetben igen nagy (csaknem elméleti) tisztaságú vízről van szó, az évente felhasznált mintegy 20 millió m3 sótlanított víz előállítása speciá-lis technológiák alkalmazását teszi szüksé-gessé. Az ehhez szükséges vegyszerekből (az ioncserélő gyanták regenerálása során)
mintegy tízezer tonna só keletkezik évente.
Ez a mennyiség technológiai korszerűsítés-sel (ellenáramú regenerálás) és modernebb, vegyszertakarékos technológiákkal (membrántechnika) jelentősen csökkenthe-tő. Membrántechnikán (fordított ozmózis) alapuló módszert alkalmaznak immár több éve az Oroszlányi Erőműben több száz ton-na só kibocsátását téve ezzel feleslegessé.
A széntüzelésű erőművekben az erőművi hulladékvizek jelentős részét a pernyeszállí-tásban hasznosítják. Az olajjal szennyezett hulladékvizeket mindenütt olajleválasztókon vezetik át mielőtt a befogadóba vagy a csa-tornába vezetnék. Egyre elterjedtebb a hulla-dékvizek szelektív kezelése, azaz a használt vizeket szennyezettségük, szennyezéseik szerint a lehetőségekhez mérten különvá-lasztják és külön is kezelik, ha ez szükséges.
Az erőművi hulladékok közül a salakot és pernyét már többször említettük. Az érvényes jogszabályok szerint ennek veszélyességét minősítési eljárás során kell megállapítani.
Nagyságrendileg kisebb mennyiségben ke-letkeznek az erőművekben egyéb – részben veszélyes – hulladékok (azbeszt-, olaj-, eset-leg PCB-tartalmú hulladékok, (8) ózonkáro-sító anyagok stb.) amelyek szelektív gyűjtése és ártalmatlaníttatása (leggyakrabban elége-téssel vagy lerakás útján) alapvető feladat.
A környezetvédelem költségei A környezetvédelemmel kapcsolatos költ-ségek meghatározása nem egyszerű feladat – a hagyományos erőművekben sem. Évtize-dekkel ezelőtt szinte nem is beszélhettünk ilyenféle ráfordításokról. Mára azonban na-gyot változott a helyzet. Az természetesen igaz, hogy a hazai erőműpark még nem di-csekedhet pl. füstgázkéntelenítővel – ezek telepítése Nyugat-Európában és Japánban már csaknem három évtizede megindult, sőt be is fejeződött, természetessé vált – de a Mátrai Erőmű Rt. tervei szerint 2000 után ott már üzemel majd ilyen berendezés, több mint 100 ezer tonnával csökkentve az éves kén-dioxid kibocsátást. A füstgázkéntelení-tők beruházási költsége – főképp a kereslet szűkülésének következtében – jelentősen csökkent. A hetvenes évek végén 300
USD/kW körül járt ez az összeg, míg mára 100 USD alá csökkent. 1 kWh villamosener-giára vetítve egy ilyen berendezés üzemelte-tési költsége kb. 1–1,5 Ft-ot tesz ki. Napja-inkban egy újonnan létesítendő, széntüzelé-sű erőmű esetében a környezetvédelmi célú beruházások aránya eléri, egyes esetekben meghaladja a 30%-ot. E nagy részarány ta-lán csak addig meglepő, amíg meg nem fon-toljuk a környezetvédelem „szakterületeit” a 7. ábraszerinti bontásban.
Civin Vilmos
Jegyzetek
(1)Jóllehet barnaszénbányáink nagy része kimerülő-félben van és a gazdaságosan kitermelhető szénva-gyon a következő évtizedre gyakorlatilag elfogy.
(2)A gázturbinák innen kapták a nevüket; sajnos ezt manapság is sokan félreértik, és feltételezik, hogy e berendezéseket kizárólag (föld)gázzal lehet üzemel-tetni. Előfordul azonban – főképp a tartalék célokat szolgáló ilyen egységeknél – az olajtüzelés is.
(3)1 PJ=1015 J.
(4)1 gramm kénből elégésekor csaknem pontosan 2 gramm kén-dioxid keletkezik
(5) Egyes hazai szenek esetében a hamuban kon-centrálódó radioaktív izotópok bomlástermékei (a radon-gáz ilyen) lassan kiszabadulnak pl. az ilyen pernyék felhasználásával korábban készült falakból, födémekből és a szokásosnál intenzívebb szellőzte-tést tesznek szükségessé az ilyen épületekben. Ma már ilyen pernyéket építőipari célokra nem szabad használni.
(6) A jegyzőkönyv értelmében Magyarországnak 30%-kal kellett csökkentenie SO2-kibocsátását az 1980. bázisévhez viszonyítva 1993-ig. 1980-ban az iparág kén-dioxid kibocsátása kb. 650 ezer tonna volt, amely 1993-ra 425 ezer tonnára csökkent. Az országos kibocsátás évi kb. 1,6 millió tonnáról keve-sebb mint a felére esett vissza.
(7)Mint említettük, más országokban, ahol a pernyét és a salakot pl. teherautókon szállítják a lerakókba, ilyen célra vizet nem, vagy csak nedvesítési célra (porzáscsökkentés) használnak, relatíve kisebb mennyiségben.
(8)A hazai erőművekben több mint egy évtizede nem használnak PCB-tartalmú (poliklórozott bifenileket tartalmazó) szigetelőolajokat, régebbi berendezések-ben azonban nem zárható ki teljesen ezek jelenléte.
Iskolakultúra 1998/9
Szemle
7. ábra
Új széntüzelésű erőmű környezetvédelmi beruházási költségeinek megoszlása Nitrogén-oxid
kibocsátás csökkentés
30%
Füstgáz-kéntelenítés
40%
Elektrosztatikus porleválasztók
7%
Hulladékkezelés és -elhelyezés
5%
Zajvédelem 6%
Monitoring Vízminőség- 5%
védelem 3%
Egyéb 4%
Az új továbbképzési rendszer kialakulásának jogi állomásai 1996-ban a parlament több ponton mó-dosította a közoktatási törvényt. Ekkor ke-rültek a jogszabályba az alábbi bekezdések:
„A munkakör betöltésére jogosító vég-zettség és szakképvég-zettség megszerzését igazoló okirat kiállításától számított tize-dik év eltelte után a pedagógus munkakör-ben való foglalkoztatás feltétele… felsőok-tatási (egyetemi vagy főiskolai szintű) szakirányú továbbképzésben a pedagógus szakvizsga letétele.” [17. § (5) bek.]
„A pedagógus hétévenként legalább egy alkalommal – jogszabályban meghatáro-zottak szerint – továbbképzésben vesz részt. A továbbképzésben részt vevő, tanul-mányait sikeresen befejező pedagógust – jogszabályban meghatározottak szerint – anyagi elismerésben kell részesíteni.
Megszüntethető… annak a pedagógus-nak a munkaviszonya, illetve közalkalma-zotti jogviszonya, aki a továbbképzésben önhibáján kívül nem vett részt, illetve ta-nulmányait nem fejezte be sikeresen…”
[19. § (6) bek.]
„A pedagógus szakvizsga és a tovább-képzés bevezetéséről … a Kormány – ren-deletben – intézkedik.” [123. § (6) bek.]
Ugyanekkor rögzítette a törvény azt is, hogy a továbbképzési rendszer működésé-hez az állam minden évben a közoktatási költségvetés 3 százalékával járul hozzá.
A Művelődési és Közoktatási Minisz-térium pedagógus-továbbképzéssel és szakvizsgával kapcsolatos koncepciója 1997 nyarára készült el. Kialakításában számos külső szakértő vett részt. A doku-mentumot többször megvitatták és for-málták javaslataikkal a Közoktatáspoliti-kai Tanács, az Országos Köznevelési Ta-nács, valamint az év tavaszán megalakult Országos Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Bizottság tagjai.
A koncepció alapján készült el 1997 őszére a rendszer működését szabályozni hivatott rendelet tervezte, amit jóváha-gyás előtt csaknem száz különféle – a pe-dagógus-továbbképzésben érintett – tes-tület, illetve szervezet vitatott meg. A sokszorosan átdolgozott, végső változatot 1997 decemberében fogadta el a minisz-terek testülete. A Kormány 277/1997.
(XII. 22.) Korm. számú rendelete a peda-gógus-továbbképzésről, a pedagógus-szakvizsgáról, valamint a továbbképzés-ben résztvevők juttatásairól és kedvezmé-nyeiről a Magyar Közlöny 1997. évi 118.
számában jelent meg.
Az átmeneti időszak kínálata A jogszabályalkotással párhuzamosan megkezdődött az új továbbképzési rend-szer létrehozásának gyakorlati előkészíté-se is. Az országgyűlés által e célra meg-szavazott összeg – első alkalommal 3,4 milliárd forint – már a kormányrendelet megszületése előtt, az 1997-es naptári év-ben rendelkezésére állt a pedagógusok-nak, illetve az őket foglalkoztató intézmé-nyeknek. Ez azt a feladatot rótta a Minisz-tériumra, hogy átmeneti érvényességű ke-reteket teremtsen a pénz minél ésszerűbb felhasználására.
Az első lépés a továbbképzési kínálat áttekintése és közreadása volt. Az ezzel kapcsolatos felhívásra két-három hónap alatt mintegy 5500 program leírása érke-zett be a Minisztériumba. A kínálat két részletben, a Művelődési Közlöny 1997.
június 20-ai és augusztus 31-ei számában látott napvilágot.
A felhívás megjelenését követően sokan aggódva gondoltak arra, vajon megfelelő minőségű képzésekre fordítják-e majd az intézmények a rendelkezésükre álló pénzt.
A közreadott programok ugyanis az idő rö-vidsége miatt semmiféle előzetes