v AjdA l ÁSZló kommentár­ortutay­Gyula­naplójának­egy­rám

Személyem­és­jellemem­e­sommás­megítélése­nem­sért,­nem­is­bosszant.­marót károlyhoz­való­viszonyom­azonban­olyan­fontos­volt­és­maradt­számomra,­hogy­feltét-lenül­reagálnom­kell­a­„káderanyagra”.

marót­károly­kiemelkedő­jelentőségű­tudós­volt.­Az­antik­epika­és­vallás­kérdései-vel­ foglalkozó­ munkái­ már­ az­ 1930-as­ években­ felkeltették­ külföldön­ a­ szakkörök figyelmét,­de­magyarországon­még­sokáig­alig­vették­észre,­holott­radikálisan­újszerű látásmódja­nem­csak­az­ókortudományra,­hanem­a­szomszédos­szakokra­is­ébresztő-en­hatott­volna.­népszerűtlenségének­okai­jórészt­banálisak­voltak:­a­csendes,­csak munkájának­élő­filosz-professzor­idegenkedése­a­hangos­szereplés­minden­formájától, és­írásainak­igényes,­elmélyülést­követelő­stílusa.­Büszke­vagyok­rá,­hogy­már­egyete- mista­koromban­„felfedeztem”­néhány­írását,­amelyek­a­kultúrjelenségek­összehason-lító­vizsgálatát­és­mélyebb­elemzését­példázták.­előbb­a­Homerus comparatus-sorozat, később­főleg­a­rítusvizsgálatok­(pl.­az­eskü­mint­cselekvés)­megszilárdították­első­pró-bálkozásaimat,­az­etnográfiától­az­etnológiáig­jutni.­rám­gyakorolt­hatásának­világos dokumentumai­ vannak:­ disszertációm­ (1948:­ a­ mongol­ obo-rítus­ párhuzamairól)­ és első­ nagyobb­ dolgozatom­ az­ Acta­ ethnographicában­ (1953:­ a­ kelet-afrikai­ nungu- komplexusról)­marót­nézeteinek­és­fogalmainak­szimpla,­meghatóan­naiv­alkalmazá-sai.­ marót­ maga­ jóindulatú­ türelemmel­ viselte­ el­ szertelenségemet;­ az­ én­ kezdemé-nyezésemre­ és­ szerkesztésemben­ megjelent­ születésnapi­ Festschriftnek­ (1955)­ a maga­csendes­módján­örült.­(Az­1950-es­évek­végén­én­őt­már­nem­csak­mesterem-nek,­hanem­idős­barátomnak­is­tekinthettem:­tegezett­és­lacinak­szólított,­és­tegeztem és­károly­bácsinak­szólítottam­őt.)­A­kéretlen­tisztelő­később­sem­lett­hűtlen:­a­pász- torkultúrákról­írt­könyvemet­(1968:­habilitációs­munka­a­müncheni­egyetemen)­az­elő-szó­ utolsó­ mondatában­ két­ mesteremnek:­ a­ német­ Hermann­ Baumann-nak­ és­ a magyar­marót­károlynak­ajánlottam.­Összefoglalóan­kijelentem:­marót­károly­szemé- lyének­vagy­tudományos­életművének­„szemérmetlen,­fúró”­jellemzése­nekem­abszo-lút­idegen.

Tanulmányok REFlEXIÓ

v ^AjdA l ^ÁSZló kommentár­ortutay­Gyula­naplójának­egy­rám vonatkozó­bejegyzéséhez

^*

* ortutay­Gyula­naplóköteteiről­lásd­liszka­józsef­recenzióját­a­könyvek­rovatban­(a­szerk.­megj.)

Az­igazság­és­a­„káder”-feljegyzés­közötti­ellentmondás­még­megnagyobbodik­az időrend­fényében.­én­1956­decemberében­hagytam­el­magyarországot;­1957.­február 24-én­–­ez­a­naplófeljegyzés­dátuma­–­már­a­frankfurti­Frobenius-intézetben­dolgoz-tam.­ A­ kérdéses­ káder-papír­ csak­ ezekben­ a­ napokban­ kerülhetett­ marót­ kezébe (különben­ már­ korábban­ említette­ volna­ ortutaynak),­ de­ régebben,­ talán­ évekkel korábban­ íródott.­ Ha­ 1957­ februárjában­ kiderült­ volna,­ hogy­ marót-csodálatom­ kép- mutatás­volt,­akkor­elvárható­lett­volna,­hogy­feladják­a­barátság­illúzióját,­vagy­leg- alább­magyarázatot­követelnek­tőlem.­de­semmi­sem­történt.­én,­mit­sem­sejtve,­leve-leket­írtam­mind­marótnak,­mind­ortutaynak,­és­mindegyiküktől­kaptam­is­leveleket.

marótnak­ minden­ írásomból­ dedikált­ különlenyomatot­ küldtem,­ ezt­ ő­ saját,­ szintén

„barátsággal”­ dedikált­ dolgozatainak­ megküldésével­ viszonozta.­ ortutay­ meg­ is­ láto-gatott­münchenben­(valamikor­az­1970-es­években),­két­napon­át­vezettem­őt­a­város látnivalóihoz.¹A­baráti­kapcsolatok­vele­is,­maróttal­is­élethossziglan­tartottak.­A­napló tanúsága­szerint­azonban­ez­a­szíves­viszony­1957­februárjában­legalábbis­súlyos­krí-zisen­esett­át.­miért­nem­közölték­ezt­velem?

A­tény­persze­tény­marad:­létezett­egy­írás,­nyilván­az­én­aláírásommal,­amely­marót károlynak­kárt­okozhatott­volna.­Hogy­milyen­konkrét­kifogásokból­vagy­vádakból­állt­a

„fúrás”,­azt­ortutay­nem­jegyezte­fel.­Az­incidens­tárgyilagos­értelmezése­lehetetlen, hiszen­a­három­szereplő­közül­kettő­már­meghalt.­magyarázatom­ezért­csak­hipoteti-kus,­mert­kizárólag­az­én­marótról­és­ortutayról­alkotott­képemen­alapul.

marót­károly­visszavonult,­munkájának­és­könyveinek­élő­tudós­volt,­de­nem­lett volna­ ember,­ ha­ teljesen­ mindegy­ lett­ volna­ neki,­ mit­ gondolnak­ és­ mondanak­ róla mások.­egyfajta­diszkrét­hiúság­nyilvánult­meg­pl.­abban,­hogy­a­születésnapi­marót-Festschrift­több­példányát­magával­vitte­egy­nemzetközi­kongresszusra­(rómába?),­és személyesen­nyújtotta­át­a­kötetet­néhány­különösen­becsült­kollégának;­díszdoktorrá avatásáról­–­ironikus­kommentárral­ugyan­–­megküldte­nekem­a­hivatalos­beszámolót.

cseppnyi­ megnyilvánulásai­ egy­ cseppnyi­ hiúságnak!­ ennek­ egy­ változata­ volt­ marót sértődékenysége.­kritikai­megjegyzésekben,­elhatároló­véleményekben­hajlamos­volt személyes­ellenségeskedést­látni.­Ami­az­én­szerepemet­illeti,­nagyrabecsülésemben és­személyes­ragaszkodásomban­nem­kételkedett,­holott­a­szellemi­kultúra­elemzésé-nek­egy­alapvető­kérdésében­nem­követtem­őt­vakon.­Amilyen­mértékben­etnológussá értem,­annál­világosabb­lett­számomra,­hogy­marót­egyik­nagy­felismerése:­a­rituális cselekmény­ alapja­ (marót:­ lényege)­ nem­ teszi­ feleslegessé­ a­ történeti­ rekonstrukció kísérletét.­emlékezetem­szerint­legalább­kétszer­előfordult,­hogy­beszélgetésünk­során egy­konkrét­kérdésből­–­mint­például­a­refrigerium-fogalom­értelmezéséből­–­kiindul-va­a­történetiség­vagy­látszólagos­történetiség­dilemmájához­jutottunk.­A­diskurzusban persze­marótnak­jutott­a­könnyebb­szerep:­hatalmas,­nem­csak­az­antikvitásra­vonat-kozó­ismeretanyagával­kétségessé­tudta­tenni­nem­egy­történeti­magyarázat­érvényét.

mimózaszerű­ érzékenységét­ ezek­ a­ vitatkozások­ azonban­ nem­ provokálhatták,­ az­ a gyanúm,­hogy­oppozíciómat­nem­is­vette­egészen­komolyan.­elképzelhető­viszont,­hogy valamilyen­alkalomból­kurtán­és­félreérthetően­írtam­valamit­„történetietlenségéről”.

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II . é vf o ly a m 2 0 1 0 / 3 , S o m o rj a

1. ortutay­a­Napló 3.­kötetében­valóban­megemlékezik­erről­(vajda­ezt­írása­megszövegezése-kor­még­nem­olvashatta):­„1970.­5.­23.­(…)­mindenről­írni­kellene,­maga­a­német­út­akár­egy külön­tanulmányt­is­érdemelne:­Simon­Feri­és­főként­vajda­laci­történetei,­emberi­alakulá-sa.­jó­találkozás­volt­mind­a­kettő…”­(iii:­149).­liszka­j.­megj.

ez­a­papír­kerülhetett­kezébe,­és­erről­szólt­ortutaynak,­de­nem­gyanúsított­azzal,­hogy ártani­akartam­neki.­Tovább­levelezett­velem,­és­minden­jel­szerint­barátjának­tartott, mert­nem­látott­okot­neheztelésre.

és­ortutay?­Az­inkriminált­szöveget­nem­olvasta,­de­marót­„panaszkodása”­nyilván megerősítette­régi,­itt­néhány­szóban­összefoglalt­véleményét­jellemem­gyarlóságáról.

Az­ilyen­expressz-diagnózisok­a­napló­jellegzetes­vonásai­közé­tartoznak.­A­két-három szóval­tipizált­személyek­között­van­olyan­(nevek­nem­tartoznak­ide),­akiről­ortutaynak a­napló­szerint­lesújtó­véleménye­volt,­de­akit­a­gyakorlati­életben­minden­jel­szerint őszintén­(!)­barátjának­tekintett.­Bennem­aljas­intrikust­látott,­de­ő­is­(mint­marót,­csak egészen­ más­ jelleggel)­ töretlenül,­ a­ spontán­ baráti­ hangnem­ megőrzésével,­ fenntar-totta­ kapcsolatunkat.­ képmutatás?­ nem­ hiszem;­ ebből­ a­ kapcsolatból­ ortutaynak semminemű­haszna­sem­volt.­A­napló­jövendő­kommentátorainak­egyik­feladata­lesz, ortutay­speciális­barátság-fogalmának­tisztázása.

münchen,­2010.­április­27.

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II. é vf o ly a m 2 0 1 0 / 3 , S o m o rja

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II . é vf o ly a m 2 0 1 0 / 3 , S o m o rj a

ortutay­Gyula:­napló­1.­1938–1954,­812­p.;

uő:­napló­2.­1955–1966,­644­p.;­uő:­napló­3.

1967–1977,­646­p.­mindhármat­szerkesztet-te­ és­ a­ jegyzeteket­ írta­ markó­ lászló.

Budapest,­Alexandra.

ortutay­ tanszékén­ végeztem,­ személyesen sosem­ találkoztam­ vele.­ népmese­ kurzusát két­ alkalommal­ is­ fölvettem,­ ám­ –­ ekkor­ már súlyos­ beteg­ –­ egyiket­ sem­ tartotta­ meg.­ így, egyetemi­ indexemben­ még­ „autogrammal”

sem­rendelkezem­tőle.­Híres­volt­segítőkészsé-géről,­ amit­ viszont­ –­ a­ fentiek­ ellenére­ – magam­ is­ megtapasztaltam.­ 1976­ nyarán,­ a ceglédi­kossuth­múzeumban­voltam­múzeumi gyakorlaton,­aminek­keretében­tápiósági­terep-munkára­ is­ sor­ került.­ A­ falu­ zegzugos­ utcáit, illetve­(mint­később­kiderült)­azoknak­tűnő­tel-keit­ járva­ egyszer­ egy­ portára­ tévedtem,­ ahol egy,­ az­ elfogyasztott­ pálinkától­ már­ szemmel láthatóan­ a­ helyzet­ magaslatán­ leledző­ férfi-társaság­betonozott.­Amint­fölbukkantam,­egy alacsony,­ klottgatyás­ atyafi­ termett­ előttem,­ s felszólított,­ hogy­ igazoljam­ magam,­ mivel

„magánterületre­ hatoltam”.­ és­ hogy­ ő­ rendőr.

én­meg­közöltem,­hogy­ezt­akárki­mondhatja…

majd­ szó­ szót­ követett,­ s­ végül­ emberem kimondta­azt­a­bűvös­mondatot,­ami­azóta­is egyik­ vezérelvem­ maradt­ (tudniillik­ ez­ általá-ban­ a­ szakmai­ elhivatottság­ krédója­ is­ egy-ben):­„Uram, a rendőr gatyában is rendőr!”Az incidens­ (nem­ mesélem­ végig)­ végül­ is­ béké-sen­ lezárult.­ este­ a­ történtekről­ inkább­ csak mint­egy­jópofa­élményről,­s­nem­is­mint­sére-lemként­ megélt­ eseményről­ számoltam­ be akkori­ múzeumi­ mentoromnak,­ kocsis Gyulának.­ő­viszont­rettenetesen­dühbe­gurult, hogy­ a­ kutatómunkát­ részeg­ gatyás­ rendőrök hátráltatják,­ s­ megígérte,­ hogy­ nem­ hagyja annyiban.­jött­az­ősz,­én­már­el­is­feledtem­az egészet,­ amikor­ egyszer­ csak­ megállít­ a­ böl-csészkar­ ötödik­ emeleti­ folyosóján­ Tálasi istván,­ a­ Tárgyi­ néprajzi­ Tanszék­ vezetője,­ s hamiskásan­rám­kacsintva­a­hátamra­üt:­„no, ugye­jól­elbántunk­kovács­törzsőrmesterrel?!”

értetlenül­ nézhettem­ rá,­ mert­ elmagyarázta:

kocsis­Gyula­nála­tett­panaszt,­ő­meg­azonnal

szólt­ ortutay­ professzor­ úrnak,­ aki­ kinyomoz-tatta­ a­ tápiósági­ zaklatómat,­ és­ valamilyen fegyelmiben­ részesíttette­ „a­ komoly­ tudomá-nyos­ kutatómunka­ hátráltatása­ miatt”.­ nos tehát:­a­(voigt­vilmos­akkori­[!]­szavaival)­mar-xizmussal­ igazán­ nem­ vádolható­ Tálasi­ pro-fesszor­ úr­ szólt­ az­ elnöki­ Tanács­ egyik­ tagjá- nak,­aki­„igazságot­tett”­egy­hosszú­hajú,­sza-kállas,­ a­ rendőrök­ által­ amúgy­ is­ állandóan vegzált­ (éppen­ ezért­ ez­ a­ tápiósági­ eset,­ mai szóval­élve,­életében­a­lightosabbak közé­tar-tozott),­ valóban­ magánterületre­ tápészkodó egyetemista,­s­az­őt­molesztáló­részeg­rendőr között.­ilyen­időket­éltünk­akkor,­s­ennyi­a­„sze-mélyes”­ élményem­ ortutay­ Gyula­ elvtárssal kapcsolatban.­Akit­különben,­mi­egyetemisták, persze­anélkül,­hogy­ismertük­volna,­nem­sze-rettünk.­nyilván­politikai­szerepvállalásai­miatt.

közben­ minduntalan­ megkerülhetetlennek tűnt:­ hol­ a­ radnótival­ kapcsolatos­ barátsága okán­ botlottam­ bele,­ hol­ mesetanulmányai, vagy­ a­ szájhagyomány­ törvényszerűségeit feszegető­elméleti­dolgozatai­révén.

Amikor­ megjelent­Naplójának­ első­ kötete, azonnal­ rávetettem­ magam,­ s­ így­ tettem­ a következő­ hárommal­ is.­ A­Naplók­ sajtóvissz- hangja­gyakran­érzelmileg­sem­mentes,­s­egy- másnak­ellentmondó.­Zömében­a­szerző­politi-kai­szerepvállalásaival,­az­azokkal­kapcsolatos bejegyzésekkel­ foglalkoznak­ a­ recenzensek.

magam­ a­ továbbiakban­ a­folklorista ortutay Gyulát­ keresve­ a­Naplóban­ szeretnék­ egyet­ s mást­elmondani.­olvasása­közben­az­elsődle-ges­ kérdés­ az­ volt­ számomra,­ mily­ mértéken egészítik­ki­az­ott­található­bejegyzések­a­folk-lorista­ortutay­Gyuláról­amúgy­is­ismert­(vagy legalábbis­ismerhető)­képet,­milyen­új­informá- ciókkal­szolgálnak­ortutay­tudományos­nézete-it­illetően,­s­persze­az­sem­érdektelen,­miként vélekedett,­ miket­ pletykált­ össze­ kollégáiról, kortársairól,­ a­ korszak­ tudományos­ (vagy annak­tűnő)­életéről­stb.­Tudatában­vagyok­ter- mészetesen­annak,­hogy­egy­(mégoly­terjedel-mes)­ recenzió­ kereteiben­ legfeljebb­ csak­ a problematikára­lehet­felhívni­a­figyelmet.­Szép egyetemi­ szakdolgozati­ témaként­ tudnám elképzelni­ortutay­tudományos,­tudománypoli-tikai­ nézeteinek­ elemzését­ naplófeljegyzései, valamint­még­életében­megjelent­tudományos publikációinak­tükrében.

A­szakmai­típusú­bejegyzéseket­három­cso-portba­ sorolhatjuk:­ 1.­ a­ saját­ munkásságával

könyVEk

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II. é vf o ly a m 2 0 1 0 / 3 , S o m o rja

kapcsolatos­jegyzetekre­(ide­értve­saját­néze-teit­ a­ népi­ vagy­ ahogy­ ő­ talán­ szívesebben használta,­ paraszti­ kultúráról,­ annak­ „újrater-melésről”),­ 2.­ tudományszervezési­ kérdések-kel­foglalkozó­adatokra,­valamint­3.­kollégákra vonatkozó,­ személyes­ (gyakran­ személyeske-dő,­ pletykaszintű)­ megjegyzésekre.­ Hang­sú­-lyozni­szeretném,­hogy­az­ilyen­típusú­(tehát­a fenti­ három­ kategóriába­ tartozó)­ jegyzetek csak­ elenyészően­ kis­ töredékét­ képezik­ az egész­Naplónak.­ Alapvetően­ közéleti­ szerep-vállalásaival­ kapcsolatos­ megjegyzései,­ aggá- lyai,­vívódásai­kerülnek­inkább­újra­és­újra­terí-tékre,­továbbá­magánéletbeli­(szerelmi)­ügyeit részletezi­(gyakran­valóban­a­legapróbb­részle-tek­ taglalásával!),­ majd­ –­ ahogy­ idősödött­ – egyre­ inkább­ a­ családi­ problémák,­ egészség-ügyi­kérdések­kerülnek­előtérbe.

A­ személyes­ néprajzi­ kutató-­ és­ szervező-munkával­ kapcsolatos­ jegyzetektől­ sokat­ vár-tam,­ hiszen­ amellett,­ hogy­ az­ általános­ tudo-mányos­ nézeteiről­ (tudotudo-mányos­ munkássága, könyvei,­tanulmányai­révén)­kialakult­képet­is árnyalhatják,­konkrét­szlovákiai­(magyar)­kap-csolataihoz­ is­ szolgáltathatnak­ adalékokat.

mint­kiderült,­utóbbihoz­csak­rendkívül­takaré-kosan.­ Szakmai­ körökben­ „lehet­ tudni”,­ sőt némi­hírlapi­lenyomata­is­van­ennek,­hogy­az 1938-as­határmódosításokat­követően­ortutay több­utat­valósított­meg­a­visszacsatolt­terüle-teken­(pl.­érsekújvár,­rozsnyó).­A­Napló ezek-kel­ kapcsolatban­ vagy­ hallgat,­ vagy­ rendkívül szűkszavú.­ érsekújvári­ útját­ meg­ sem­ említi (manga­ jánossal­ ápolt­ kapcsolataira­ –­ aki akkoriban­ógyallai­tanító­volt­–­viszont­szán­egy epés­megjegyzést;­i.­85–86.­p.),­s­rozsnyóval kapcsolatban­is­inkább­csak­(a­korszellemnek megfelelő)­ általánosságokat­ fogalmaz­ meg:

„1939.9.11.­Ahogy­útban­rozsnyó­felé­az­autó-buszban­ a­ tájat­ szemléltem,­ a­ távoli­ hegyek halványkék,­ szürke­ rajzát,­ makranc­ község házoromdíszeit,­a­sugárzó­napot,­a­holdat­s­a csillagokat,­ a­ tornai­ várat,­ ahogy­ elhelyezke- dett­egy­elpihenő­ősállathoz­hasonlító­hegyvo-nulat­tetején,­ahogy­a­szádelői­völgyet­s­a­mind közelebb­ merészkedő­ hegyeket­ s­ erdőket

figyeltem­s­az­egyik­rozsnyó­környéki­kis­faze-kas-falut,­ licét­ bejártam,­ az­ utolsó­ magyar falut­a­kezdődő­szlovák­falvak­között­–­elszo- rult­a­szívem­a­fájdalomtól­és­az­aggódó­szere-tettől.­ez­a­haza­a­miénk,­patetikus­és­rajongó lettem”­ (i.­ 85.­ p.).­ Szinte­ biztosra­ vehetjük, hogy­ez­alkalmakkor­találkozott­a­néprajz­helyi letéteményeseivel,­ az­ érsekújvári­ Thain jánossal­ és­ a­ rozsnyói­ Tichy­ kálmánnal­ is.

Futóak,­további­szorosabb­kapcsolatokat­nem eredményezőek­ lehettek­ ezek­ a­ találkozások, ami­két­tényből­is­következik:­1.­a­Naplónem említi­őket­név­szerint­sem­ekkor,­sem­később;

2.­ Thain­ és­ Tichy­ munkássága,­ szellemisége (főleg­az­utóbbié)­egészen­más­irányt­vett,­mint amit­ortutay­képviselt.­Az­persze,­hogy­ortutay ott­ és­ akkor­ éppen­ milyen­ tudományos­ állás-pontot,­ milyen­ szellemiséget­ képviselhetett, további­kérdéseket­vet­fel,­hiszen­írásaiból­(ide értve­a­naplófeljegyzéseket­is)­viszonylag­köny- nyűszerrel­összeállítható­egy­párba­állított,­egy-másnak­ ellentmondó­ állításokat­ tartalmazó lista.­ miközben­ hajlamos­ volt­ a­ romantikus szemléletmódot­ tükröző,­ patetikus­ megfogal-mazásokra,­ mély­ és­ differenciált­ ismeretei­ (s ebből­adódóan)­nézetei­voltak­a­népi/paraszti kultúráról.­ mindez­ persze­ nem­ feloldhatatlan ellentét,­hiszen­egy­kutató­nézetei­élete­során alakulhatnak,­ s­ pláne­ a­ naplófeljegyzések gyakran­ pillanatnyi­ fellángolást,­ lelkesedést tükröznek,­ami­nem­okvetlen­felel­meg­a­hideg és­ egzaktságra­ törekvő­ tartósabb­ kutatói szemléletnek.­ „1939.9.4.­ …a­ sokác­ község milyen­jókedvű,­színes­egészségtől­duzzadó.­A régi­ paraszti­ falu­ él­ itt,­ szőttesek,­ dallamok, mesék­világa­ez…”­(i.­79.­p.).­miközben­ortutay a­Naplóban­ilyen­és­hasonló,­inkább­a­19.­szá- zad­elejére­jellemző­romantikus­sorokat­is­fel-jegyez,­tud­ő­(időben­a­fenti­bejegyzéstől­nem is­ olyan­ távol)­ jóval­ kritikusabb­ is­ lenni:

„1940.7.14.­ …egy­ kis­ szabadtéri­ színpadon­ a francia­tájak­néptáncait­mutatták­be,­s­ebből Zsuzsa­ szomorúságára­ igen­ keveset­ láthat-tunk,­ bár­ én­ a­ túl­ sok­ elzászi­ polkát­ nem nagyon­ sajnálom.­ A­ viseletek­ érdekesek,­ igen sokban­ igazolták­ volna­ naumann¹ elméletét,

1. A­Naplóhoz,­kötetenként­egy-egy­kötetnek­nagyjából­az­egynegyed­részét­kitevő­terjedelemben­jegyzetek járulnak­ (markó­ lászló­ munkája).­ ezekkel­ kapcsolatban­ a­ legtöbb­ recenzens­ kritikai­ észrevételeket fogalmazott­meg,­amit­én­sem­hallgathatok­el.­egyrészt­már-más­sértő,­hogy­a­jegyzetek­készítője­felté-telezi­aNapló olvasójáról,­hogy­nem­tudja,­ki­volt,­mondjuk­Beethoven­vagy­johann­Sebastian­Bach,­eset-leg­Thomas­mann,­vincent­van­Gogh,­valamint­(horribile­dictu)­Petőfi­Sándor­vagy­Arany­jános.­róluk

nagyjából­ a­ táncok­ is­ (…)­ bámészkodtam­ és szomorkodtam,­hogy­a­nemzeties­dekorációk, a­gall­kakas­s­egyebek­itt­is­éppolyan­ízléste-lenek,­ mint­ az­ egyéb­ nemzetieskedések”­ (i.

152.­p.).­egy­jóval­későbbi­bejegyzésében­még világosabban­fogalmaz:­„még­a­nemzeti­öntu-dat­ apostolává­ kiáltanak­ ki,­ pedig­ nagyon határozottan­ szóltam­ a­ vidékieskedés,­ a­ pri-mitív­ szemlélet,­ a­ nemzetieskedés­ ellen,­ és hangsúlyoztam­ a­ helyi–nemzeti–egyetemes összefüggéseit”­–­írja­1970.­október­15-én­a Honismereti­ országos­ konferencián­ elmon-dott­ beszédének­ fogadtatását­ széljegyzetelve (iii.­163.­p.).­Azt­tehát,­hogy­Thain­jános­vagy Tichy­ kálmán­ további­ munkásságára­ volt-e hatással,­s­ha­igen,­akkor­történetesen­milyen hatással,­jelen­ismereteink­szerint­nem­lehet megállapítani.

köztudomású­(?)­továbbá,­hogy­ortu­tay­nak voltak­ (állítólagos?)­ csallóközi­ és­ zoborvidéki népmesegyűjtései­is.­Az­ezekre­vonatkozó­fel-jegyzések,­esetleges­támpontok­talán­ahhoz­is hozzásegíthettek­ volna,­ hogy­ ezek­ az­ egykori kéziratok­ előkerüljenek.­ A­ kiindulási­ pont ortutay­egy,­még­életében­megjelent­tanulmá- nya:­„S­itt­van­az­1956-os­csehszlovákiai­gyűj- tés,­anyaga:­csallóközi,­nyitra-vidéki,­Zobor­kör-nyéki­ értékes­ anyag,­ büszke­ voltam­ rá­ –­ s akkor­ gyűjtöttem­ először­ magnóval,­ helyeseb- ben­‚minifonnal‘.­A­rádióban­voltak­a­magnó-tekercsek,­át­akartam­játszani,­s­ott­pusztultak a­ rádió­ ostrománál.­ igaz,­ Sima­ Ferenc­ bará-tom,­a­nyelvész­adataim,­feljegyzéseim­alapján

(ezek­maradtak­meg!)­újra­gyűjtötte­kérésemre az­ anyag­ jó­ részét,­ magnóra­ ő­ is,­ a­ tanszék könyvtárosa,­ Winkler­ Zsuzsa­ gépírásba­ tette, szinte­ kiadásra­ készen­ –­ úgy­ fájt­ az­ eredeti gyűjtés­ elvesztése,­ hogy­ máig­ nem­ vettem kézbe,­egyik­szekrényemben­várja­a­nyomdába adást.­nagyon­szerettem­ezt­a­gyűjtést­–­gaz-dag­anyag,­olyan­részletekkel,­mint­az­egyik­jó énektudású,­ mesélő­ asszony­ elmondta, hogyan­ ismerte­ meg­ kodály­ Zoltánt,­ hogyan gyűjtött­ közöttük­ nehéz­ fonográffal,­ hogyan énekelt,­ s­ hogyan­ cipekedtek.­ kislány­ volt akkor,­ nagy­ szeretettel­ emlékezett­ kodályra.

Azt­se­néztem­meg­azóta,­hogy­ez­a­faggatózá- som­s­a­kodályra­emlékező­szavai­ott­vannak-e­ az­ újragyűjtött­ anyagban.­ ki­ kellensom­s­a­kodályra­emlékező­szavai­ott­vannak-e­ adnom ezt­is...”²

nos,­ a­ naplófeljegyzések­ alapján­ sokkal többet­sajnos­nem­tudunk­meg­erről­a­gyűjtő-útról,­ amire­ 1956­ szeptemberének­ második felében­került­sor,­s­ortutay­egy­1956.­október 24-i­ feljegyzésében­ tér­ rá­ vissza:­ „Gyönyörű, eredményes­út­volt­–­egyik­legszebb,­legfárasz-tóbb­ gyűjtőutam:­ csak­ éppen­ azt­ nem­ tudom pillanatnyilag,­hogy­mi­lesz­ezzel­az­anyaggal.

168­ mese,­ trufa­ etc.­ került­ a­ minifon­ finom acéldrótjára,­ 10­ tekercsre.­ lehet­ ez­ vagy 550–600­oldalnyi­anyag.­S­ezt­az­anyagot­már át­is­adtam­a­Belügynek:­ők­játsszák­át­mag- netofonszalagra­–­majd,­ha­egyszer­erre­is­ide-jök­ lesz.­ Tőlük­ kaptam­ a­ két­ finom­ kis­ gépet, pénteken­ jöttem­ haza,­ nyomban­ átadtam.

most­ aztán­ a­ haza­ sorsa­ mellett­ ezért­ is­ van

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II . é vf o ly a m 2 0 1 0 / 3 , S o m o rj a

ugyanis­mindegyikükről­viszonylag­terjedelmes,­inkább­a­Wikipédiába­illő­életrajzok­olvashatóak­a­jegy-zetekben­(amennyiben­valamelyik­korábbi­kötetben­már­megjelent­a­biográfia,­akkor­–­pl.­a­harmadik kötetben­Petőfire,­Aranyra­–­már­„csak”­hivatkozás­történik,­hol­melyik­előző­kötet­jegyzeteiben­tájéko-zódhat­a­tájékozatlan­olvasó­ezekről­a­kevésbé­ismert­magyar­költőkről).­naumann­esetében­aztán­még jól­mellé­is­nyúlt­a­jegyzetíró,­hiszen­azt­a­Friedrich­naumannt­(1860–1919)­mutatja­be,­aki­német­poli-tikus­ volt,­ s­ akinek­ tervei­ közt­ szerepelt­ egy­ közép-európai­ rendezési­ elképzelés­ is­ (i.­ 623.­ p.).­ Hogy ennek­a­tervnek,­illetve­Friedrich­naumann­egész­munkásságának­mi­köze­a­népviseletekhez,­ez­szem-mel­láthatóan­fel­sem­vetődött­a­jegyzetíróban.­ortutay­viszont­nyilván­Hans­naumannra­(1886–1951) gondolt,­ akinek­ híres­ tana­ a­ „lesüllyedt­ kultúrjavakról”­ (naumann,­ Hans:­Grundzüge der deutschen Volkskunde.­leipzig,­1922)­akkoriban­erősen­foglalkoztatta­a­szakembereket­és­a­néprajz­iránt­érdeklő-dő­laikusokat­egyaránt­(vö.­Schirrmacher,­Thomas:­„Der göttliche Volkstumsbegriff” und der „Glaube an Deutschlands Größe und heilige Sendung”. Hans Naumann als Volkskundler und Germanist im Nationalsozialismus. Eine Materialsammlung mit Daten zur Geschichte der Volkskunde an den Universitäten Bonn und Köln.Bonn,­1992).­elméletének­lényege,­hogy­a­„nép”­nem­alkot,­hanem­csak a­„magaskultúrából”­átvett­elemeket­építi­be­(s­rontja­el)­saját­kultúrájába.­ebben­az­esetben­ortutay nyilván­arra­gondolt,­hogy­a­színpadon­látott­francia­paraszti­táncoknak­és­viseleti­elemeknek­megvan­a maguk­előképe­a­francia­„magaskultúrában”.

2. ortutay­Gyula:­A­magam­gyűjtéséről.­in­uő:­A nép művészete.­Budapest,­Gondolat,­1981,­130.­p.

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II. é vf o ly a m 2 0 1 0 / 3 , S o m o rja

teljes­ anyaga”­ (ii.­ 125.­ p.).­ Hogy­ most­ a Belügyhöz­ vagy­ a­ rádióhoz­ kerültek-e­ ezek­ a felvételek,­talán­már­sosem­tudjuk­meg,­a­vég-eredményt­tekintve­mindegy­is.­A­Sima­Ferenc közreműködésével­ történt­ újragyűjtésnek­ a Naplóban­nincs­nyoma,­mint­ahogy­(az­eddigi keresgélések­ alapján)­ a­ legépelt,­ valamelyik szekrényben­szunnyadozó­változatnak­sincs.

némileg­többet­mondanak­az­olyan­típusú bejegyzések,­ amelyek­ a­ naplóíró­ valamilyen jelenségre­(szakmai,­ideológiai­stb.­irányzatra) vonatkozó­ személyes­ véleményét­ tükrözik.

ilyen­ szempontból­ is­ tanulságos­ ez­ a­ három kötet,­ hiszen­ segítenek­ értelmezni­ ortutay egyéb,­ott­és­akkor­közre­is­adott­műveit,­azok szellemiségét.­ nyilvánvaló,­ hogy­ –­ mivel­ jól, annak­minden­mélységében­ismerte­a­parasz-ti­kultúrát,­miközben­az­ún.­magas­kultúrában is­ magabiztosan­ mozgott­ –­ nem­ szenvedte­ a paraszti­kultúra­felszínes­prezentálását,­értel-mezését.­ Györffy­ istván­ halálakor­ (ortutaytól

ilyen­ szempontból­ is­ tanulságos­ ez­ a­ három kötet,­ hiszen­ segítenek­ értelmezni­ ortutay egyéb,­ott­és­akkor­közre­is­adott­műveit,­azok szellemiségét.­ nyilvánvaló,­ hogy­ –­ mivel­ jól, annak­minden­mélységében­ismerte­a­parasz-ti­kultúrát,­miközben­az­ún.­magas­kultúrában is­ magabiztosan­ mozgott­ –­ nem­ szenvedte­ a paraszti­kultúra­felszínes­prezentálását,­értel-mezését.­ Györffy­ istván­ halálakor­ (ortutaytól

In document 33 Fórum Fórum (Pldal 152-169)