1.­A­probléma­megoldása

A­probléma­megoldása­olyan­cselekvéssorozat,­melynek­eredményeképpen­a­létrejött probléma­a­körülményekbe­való­beavatkozás­révén,­rendszerint­egy­konkrét­cselekvé-si­ program­ megvalósulásaként­ megszűnik­ létezni.­ A­ probléma­ megoldására­ nagyon sok­példa­áll­rendelkezésünkre,­ezekből­itt­aránytalanul­keveset­mutatok­be,­mégpedig azért,­hogy­jusson­tér­a­nyelvi­problémakezelés­többi,­kevésbé­ismert­módozatának­a bemutatására.

Az­ első­ példánkban­ az­ eseti­ problémát­ nyelvi­ lapszus­ okozta;­ a­ beszélő­ „online”, körülírással­oldotta­meg­a­problémát.­A­körülírás­a­nyelvi­lapszus­és­a­nyelvi­hiány­ese-tében­az­egyik­legkézenfekvőbb­„online”­megoldási­stratégia.

mivel­ a­ kollégiumi­ szobámban­ az­ asztalom­ körül­ nincs­ elektromos­ csatlakozó, kénytelen­ vagyok­ az­ egyik­ szobatársamét­ használni.­ ezt­ a­ problémát­ akartam megoldani­egy­hosszabbító­vásárlásával.­Amikor­épp­erről­beszélgettem­a­szoba-társammal,­nem­jutott­eszembe­a­szlovák­predlžovačka ’hosszabbító’ szó,­ezért megpróbáltam­körülírni:­„idem si kúpiť nejaký kábel...”⁶,­ennyiből­már­tudta,­hogy mit­akarok­mondani.

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II. é vf o ly a m 2 0 1 0 / 3 , S o m o rja

A­téves­nyelvválasztás­olyan­nyelvi­probléma,­ami­viszonylag­könnyen­korrigálható.­Az alábbi­eset­azért­érdekes,­mert­itt­a­korrekció­csak­második­nekifutásra­sikerült:

egy­nap­dunaszerdahelyről­utaztam­Pozsonyba,­és­a­buszmegállón­megkérdez- tem­egy­várakozó­hölgytől,­hogy­ez­a­busz­fog-e­majd­Pozsonyba­menni,­de­ő­visz-szakérdezett,­ hogy:­„Prosím?”’Tessék?’.­ Annyira­ váratlanul­ ért,­ hogy­ dunaszer­-dahelyen­ nem­ értették­ meg­ a­ magyar­ kérdésemet,­ hogy­ zavaromban­ angolul ismételtem­meg:­„Is this bus going to Bratislava?”majd­mikor­észrevettem,­akkor rögtön­elmondtam­szlovákul­is:­„Tento autobus ide do Bratislavy?”végül­a­hölgy szlovákul­válaszolt­nekem.

A­ következő­ naplóbejegyzés­ egy­ nyelvi­ témájú­ családi­ beszélgetésről­ szól;­ az­ egyik résztvevő­számára­az­ún.­suksükölés­volt­a­probléma,­a­másik­résztvevő,­a­naplóbe-jegyző­–­magyar­szakos­egyetemi­hallgató­–­számára­pedig­épp­a­suksükölésnek,­ill.­a suksükölő­beszélőknek­az­elítélése.­A­probléma­„offline”­megoldását­a­naplóbejegyző saját­testvére,­ill.­általában­az­ilyen­hozzáállású­emberek­irányában­folytatott­felvilágo-sító­tevékenységben­látja:

vasárnap­este­édesanyámmal­és­húgommal­többek­között­arról­beszélgettünk, hogy­másnap­kezdődik­a­nyári­szemeszter,­ami­biztosan­hamar­eltelik­majd.­Szó esett­arról,­hogy­milyen­órákat­vettem­fel,­s­mikor­édesanyám­meghallotta,­hogy szociolingvisztikára­is­fogok­járni,­megjegyezte,­hogy­akkor­majd­ismét­beszélget- hetünk­a­nyelvművelők­hülyeségeiről.­ekkor­kérdezte­meg,­hogy­mit­szólok­a­suk-süköléshez.­Húgom­erősen­tiltakozott­ez­ellen:­„Aki magyar, az ne suksüköljön. Ez nem való magyar emberhez.”nagyon­meglepődtem­ezen­a­véleményén,­hiszen többször­hallottam­őt­is­suksükölni.­kérdésemre,­hogy­miért­van­ennyire­a­suk-sükölés­ellen,­azt­válaszolta,­hogy­mert­így­tanulta­az­alap-­és­középiskolában­is.

Furcsa­volt­számomra­nemcsak­azért,­mert­ő­is­használja­ezt­a­megbélyegzett­for-mát,­hanem­azért­is,­mert­már­párszor­otthon­is­elmondtam,­hogy­ez­egy­nyelvi babona.­miután­megmagyaráztam,­hogy­mi­is­a­suksükölés­lényege,­hogy­húgom is­használja­ezt­a­formát,­hogy­tévesen­hiszi­azt,­hogy­aki­suksüköl­az­nem­lehet rendes­magyar,­bízom­benne,­hogy­sikerült­„kiölnöm”­húgomból­ezt­a­babonát.

Az,­hogy­egy­beszélő­valamilyen­beszédhelyzetben­suksüköl,­nem­objektíve­probléma, hanem­a­magyar­beszélőközösségben­erőteljesen­jelentkező­nyelvi­standardizmus­és vele­összekapcsolódó­nacionalizmus­(„ez­nem­való­magyar­emberhez”)­miatt.⁷

Arról,­ hogy­ az­ említett­ hallgató­ komolyan­ gondolja­ felvilágosító­ tevékenységét,­ a következő­bejegyzése­is­tanúskodik.

ezen­a­szerdai­napon­a­15:40-es­autóbusszal­tartottam­Pozsonyból­Somorjára.

két­lány­ült­mögöttem.­Az­egyikük­ismerős­volt­számomra,­és­miután­hallottam beszélgetésüket,­már­tudtam,­hogy­miért­is.­ez­a­lány­volt­ugyanis­az,­akiről­már a­múlt­szemeszteri­nyelvi­naplómban­is­írtam,­aki­szerint­a­páros­testrészeket­a magyarban­nem­szabad­többes­számban­használni.­erre­akkor­jöttem­rá,­mikor­a gimnazista­lány­így­szólt:­„Ebben a magas sarkú cipőben annyira megfájdultak a lábaim.”Az­egyetemista­lány­válasza­ez­volt:­„Nem a lábaid, hanem a lábad. Nem értem, miért nem tudják az itteniek rendesen, egyes számban használni.”ekkor én­ akaratlanul­ hátrafordultam,­ közbeszóltam­ a­ beszélgetésükbe.­ elmondtam, hogy­magyar­szakos­hallgató­vagyok,­tehát­jövendőbeli­tanár,­és­azért,­ha­a­diák-jaim­ többes­ számban­ fogják­ használni­ a­ páros­ testrészeket,­ nem­ fogom­ őket

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II . é vf o ly a m 2 0 1 0 / 3 , S o m o rj a

megszólni,­ csak­ elmondom,­ hogy­ az­ úgymond­ magyarosabb­ forma­ az­ egyes számú.­Aztán­megkérdeztem­az­egyetemista­lánytól,­hogy­azt­használja-e­pl.,­hogy szemeim.­A­válasza­az­volt,­hogy­igen,­mert­a­szabály­csak­a­láb, kéz, fül szavak-ra­érvényes.­elmagyaráztam­neki,­hogy­ugyanarról­az­esetről­van­szó,­amit­előbb helytelenített,­ odaadtam­ neki­ egy­ tanulmányt,­ ami­ a­ páros­ testrészek­ többes számú­ használatáról­ szólt,­ amit­ ő­ el­ is­ olvasott­ ott­ a­ buszban.­ Az­ olvasás­ után némiképp­ elszégyellte­ magát,­ és­ ígéretet­ tett,­ hogy­ nem­ terjeszti­ tovább­ ezt­ a babonát.­A­további­beszélgetésünk­során­pedig­már­csak­pár­adatot­kérdeztem meg­velük­kapcsolatban­a­nyelvi­napló­miatt.

A­nyelvi­problémák­közt­kitüntetett­helyet­foglalnak­el­a­ko m m u n i k á c i ó s ­ p ro b l é -m á k ,­akár­-magyar–-magyar,­akár­nyelvközi­viszonylatban.­Ha­az­e-mberek­hosszú­ideig kénytelenek­egymással­kommunikálni,­működésbe­lépnek­a­kölcsönös­megértést­elő- segítő­különféle­stratégiák,­amelyek­bizonyos­értelemben­nyelv(változat)-tanulási­stra-tégiák.

édesapám­már­több­mint­30­éve­liftszerelő,­és­már­a­szakmunkásképzőben­is szlovákul­tanulta­meg­az­ehhez­kapcsolódó­szakkifejezéseket.­nemrég­új­mun-katársat­vettek­fel­mellé,­akit­neki­kellett­betanítania,­de­a­közös­munka­eleinte nehézségbe­ütközött,­a­munkatársa­ugyanis­magyar­tannyelvű­szakközépiskolá-ba­járt,­így­ő­minden­szakkifejezést­magyarul­használt,­ami­megértési­gondokat okozott.­édesapám­részéről­ez­a­nyelvi­akadály­leküzdhetőbbnek­bizonyult,­mivel ő­a­szakmai­gyakorlatának­köszönhetően­ki­tudta­következtetni­a­magyar­szakki-fejezés­jelentését,­még­ha­esetleg­ő­nem­is­használja­magyarul.

A­munkatársak­között­kommunikációs­fennakadást­jelentett,­hogy­más-más nyelven­ismerték­az­adott­szakterület­szókincsét.­A­félreértések­elkerülése,­ill.­a közös­ munka­ gördülékennyé­ tétele­ érdekében­ eleinte­ körülírásokhoz­ folyamod- tak,­magyarázatokkal­egészítették­ki­mondanivalójukat.­A­megértés­annak­a­fél-nek­volt­könnyebb,­aki­nagyobb­szakmai­tapasztalattal­rendelkezik,­a­másnyelvi szakszókincs­ elsajátítását­ ugyanis­ a­ szaktudás­ jelentősen­ segíti.­ Fokozatosan azonban­ idomult­ egymáshoz­ a­ nyelvhasználatuk,­ mivel­ a­ közös­ cél­ –­ a­ munka mihamarabbi­elvégzése­–­jelentős­mértékben­motiválta­az­alkalmazkodási­folya-matot.­ Az­ egyik­ fél­ még­ mindig­ a­ szlovák­ szakkifejezéseket­ használja,­ a­ másik pedig­magyarul­használja­a­szakszavakat,­egy­idő­után­azonban­már­nem­kellett körülírásokhoz­folyamodniuk,­mert­mindketten­megértették­már­a­másik­nyelven is­ a­ szakszavakat,­ de­ a­ saját­ nyelvhasználatukban­ megmaradtak­ az­ eredetileg használt­nyelvnél.

Szép­ példa­ a­ nyelvközi­ kommunikációs­ problémák­ hosszú­ távú­ megoldására­ a­ más- más­nyelvű­beszélők­részéről­egymás­nyelvének­megtanulása,­melynek­„népi”­változa-táról­számol­be­a­következő­naplóbejegyzés:

nagymamámat­gyakran­meglátogatja­szlovák­nyelvű­szomszédnője,­annak­elle-nére,­ hogy­ az­ egyik­ fél­ magyarul,­ a­ másik­ szlovákul­ nem­ tud.­ A­ szomszédasz-szonyról­ tudni­ kell,­ hogy­ Pozsonyból­ költöztek­ Félbe,­ ami­ többségében­ magyar nyelvű­falu.­ez­miatt­szeretné­bizonyos­szinten­elsajátítani­a­magyart,­és­elősze-retettel­tanul­magyar­szavakat.­Az­ilyen­kommunikációk­leggyakoribb­tárgya­az, hogy­az­éppen­asztalon­levő­ételnek­mi­a­magyar­neve,­illetve­hogy­nagymamám hogyan­szokta­elkészíteni.­Az­ilyen­kommunikáció­folyamán­előkerülnek­konyhai

eszközök,­amivel­nagymamám­próbálja­szemléltetni­a­szóban­forgó­étel­elkészí-F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II. é vf o ly a m 2 0 1 0 / 3 , S o m o rja

tését,­és­szó­szerint­„kézzel-lábbal”­mutogatnak­egymásnak,­hogy­megértessék mondanivalójukat.­Az­említett­konyhai­eszközöket­meg­is­nevezi­ki-ki­a­saját­nyel-vén­ is.­ Ha­ valamilyen­ számról­ van­ szó­ (például­ mennyi­ pénzért­ árulja­ nagyma-mám­a­tojást),­akkor­azt­leírják­papírra,­és­szintén­mindkettő­elmondja­a­saját nyelvén,­ezáltal­is­tanulnak­egymástól­szavakat.­Az­ilyen­alkalmakkor­tehát­mind-két­fél­tanul­bizonyos­szavakat­a­másik­nyelvből,­melyeket­(ha­el­nem­felejtik)­a következő­kommunikációkor­már­használhatnak.

előfordul,­ hogy­ nem­ a­ megértés­ hiánya­ a­ probléma,­ hanem­ a­ megértés­ lenne­ az,­ s ezért­annak­megakadályozására­kell­valamilyen­nyelvi­stratégiát­alkalmazni,­hogy­az érintett­ –­ többnyire­ meghalló⁸ –­ megértse,­ amit­ a­ beszélők­ egymásnak­ mondanak.

erről­szól­a­következő­rövid­naplóbejegyzés.

Az­egyik­angol–magyar­szakos­csoporttársamnak­szerettem­volna­megmondani, hogy­nézze­meg­az­egyik­szlovák­lány­nyelvpiercingét.­de­mivelhogy­a piercinges lány­közelben­volt,­és­nem­akartam­kimondani­apiercing szót,­magyarul­körülír-tam:­testékszer a nyelvében.