A kiválasztott adatbázis-kezelő rendszert fel kell telepíteni. Céges környezetben a telepítés nem egyszerűen úgy néz ki, hogy betesszük a szállítótól kapott CD-t és a telepítő szoftver magától elvégzi a telepítést. Egy adatbázis-kezelő rendszer a cég szoftvereinek egy szerves része. Ahhoz, hogy hosszútávon jól működjön, a telepítést előre meg kell tervezni. Az adatbázis-adminisztrátornak ismernie kell a telepített adatbázis-kezelő rendszernek a követelményeit és elő kell készítene a környezetet az új adatbázis-kezelő rendszer fogadására.
2.1. Hardver- és operációsrendszer-követelmények
A telepítés előtt először az előfeltételeket kell megismerni. Minden adatbázis-kezelő rendszernek van telepítési útmutatója, amely az adatbázis-kezelő rendszer megfelelő működéséhez szükséges hardver- és operációsrendszer-követelményeket tartalmazza. Leírja például, hogy az adatbázis-kezelő rendszer megfelelő futásához milyen processzor, mennyi memória, illetve az operációs rendszernek melyik verziója szükséges. Azt is leírja, hogy az adatbázis-kezelő rendszer szoftverének telepítéséhez mennyi tárterület szükséges.
Ezenkívül leírja, hogy milyen környezet szükséges az adatbázis-kezelő rendszer különböző eszközeinek használatához, mint például a párhuzamos feldolgozásokhoz, az adattárházakhoz, stb.
Bizonyosodjunk meg arról, hogy az igényeinkhez szükséges adatbázis-kezelő rendszerbeli eszközök követelményeinek megfelel az új adatbázis-kezelő rendszer fogadására kialakított hardver- és operációsrendszer-környezet.
2.2. Tárolási követelmények
Egy adatbázis-kezelő rendszernek lemezterületre van szüksége, hogy fusson. Az adatbázis-kezelő rendszernek nem csak amiatt az egyszerű ok miatt van szüksége tárterületre, hogy az adatokat és az azokhoz tartozó indexeket tárolja. Az adatbázis-kezelő rendszer megfelelő működéséhez és az adatbázis hiba nélküli kezeléséhez szükség van a következő struktúrákra, amelyek ugyancsak helyet foglalnak el a lemezen:
• Rendszerkatalógus vagy adatszótár, hogy az adatbázis-kezelő rendszer kezelje és kövesse az adatbázisokat, az adatbázis-objektumokat és a kapcsolódó információkat. Minél több adatbázis-objektumot tervezünk létrehozni, annál több helyre lesz szüksége a rendszerkatalógusnak. A tartalmát a Metaadatok kezelése című fejezetben részletezzük.
• Naplóállományok, amelyek az adatbázisban végrehajtott változásokat tartalmazzák. Ez aktív és archív naplókat, visszagörgető szegmenseket, és más naplókat tartalmaz. Az adatbázisnaplóhoz tartozó állományokról részletesebben az Adat- és tároláskezelés című fejezetben van szó.
• Indító és vezérlő állományok, amelyekre az adatbázis indításakor és inicializálásakor van szükség. Ezek az állományok olyan egyszerű információkat tartalmaznak, mint például az adatbázis neve, a létrehozásának a dátuma, információk az adatállományokról, a naplóállományokról, mentési információk, rendszerparaméterek értékei. Ezeknek az állományoknak a tartalmát az adatbázis-kezelő rendszer akkor is tudja használni, hogy ha az adatbázisbeli adatok nem érhetőek el a felhasználók számára. Karbantartási feladatoknál nagy szükség lehet rájuk.
• Ideiglenes vagy munkaállományok, melyekre az adatbázis-kezelő rendszernek adatrendezésre vagy más folyamatokhoz van szüksége.
• Alapértelmezett adatbázisok a rendszerstruktúrák tárolására. Ezek a struktúrák létfontosságúak az adatbázis-kezelő rendszer normál működéséhez és az adatbázis megfelelő kezeléséhez.
• Rendszer-nyomkövetési és hibadiagnosztikai állományok, amelyekbe az adatbázis-kezelő rendszer folyamatosan ír, információt szolgáltat a működéséről. Az adatbázis-kezelő rendszerbeli hibákat ezekből az
2. fejezet - Az adatbázis-környezet létrehozása
állományokból fedezheti fel az adatbázis-adminisztrátor, még mielőtt azok nagyobb működésbeli hibát okoznának.
• Adatbázis-adminisztrátori adatbázisok az adminisztráláshoz, monitorozáshoz és hangoláshoz.
Az adatbázis-adminisztrátornak az adatbázis-kezelő rendszer minden tárolási követelményét meg kell ismernie, és ügyelni kell rá, hogy mindig legyen az állományoknak elegendő helye. Az adatbázis-kezelő rendszer a különböző állományokat (adat, napló, vezérlő, stb.) képes párhuzamosan olvasni és írni. Emiatt jó az, ha több adattároló eszközt használunk, még akkor is, ha a kapacitásukat nem használjuk ki. Megfelelő állományelhelyezéssel az adatbázis-kezelő rendszer sokkal hatékonyabban működik, mert a párhuzamos adatelérések hatékonyságát nem a lemez fizikai korlátai szabják meg.
Az adatbázis-kezelő rendszernek a lemezeken kívül szalagos egységre is szükségük van olyan feladatokhoz, mint adatbázismentések, naplómentések. Az adatbázismentéseket akkor fogjuk használni, ha az adatbázisban valamilyen hiba történik és helyreállítás szükséges. Ahhoz, hogy az adatbázisunkat bármilyen hiba esetén, bármikor konzisztens állapotba tudjuk helyreállítani, szükség van az adatbázisnapló archiválására is. Az adatbázisnapló archiválása akkor történhet meg, amikor az aktív naplóállomány megtelik. Ekkor naplóváltás történik, egy új naplóállományba kerülnek az adatbázis-módosítások bejegyzései, a régi naplóállományt pedig ekkor lehet archiválni. Az adatbázisnaplóról bővebben az Adat- és tároláskezelés című fejezetben, illetve a Rendszerteljesítmény című fejezetben olvashatunk.
2.3. Memóriakövetelmények
A relációs adatbázis-kezelő rendszerek adatbázisai és alkalmazásai imádják a memóriát. Egy adatbázis-kezelő rendszernek az alaptevékenységéhez szüksége van memóriára, ami azt jelenti, hogy a legtöbb memóriát a belső feldolgozásra használja, azaz arra, hogy az adatbázis-kezelő rendszerhez tartozó memóriaterületeket karbantartsa, és a különböző belső feladatokat teljesítse.
Egy adatbázis-kezelő rendszernek jelentős mennyiségű memóriára van szüksége a gyorsítótárhoz (cache), hogy elkerülje a gyakori input-output műveleteket (I/O-t). A lemezes tárolóeszközökről mindig sokkal költségesebb és lassabb beolvasni az adatokat, szemben az adatok memóriabeli átmozgatásával. A 2-3. ábra mutatja, hogy az adatbázis-kezelő rendszer a fizikai input/output kérések csökkentésére hogyan használja az adatgyorsítót, vagy puffert (buffer pool vagy data cache). Az adatbázis-kezelő rendszer a beolvasott adatokat igyekszik a pufferben tartani, hogy ha később ugyanezekre az adatokra lesz szükség, akkor ne kelljen beolvasnia újra. Így csökkenti az input/output kérések számát. Általában minél nagyobb a puffer, annál tovább maradnak az adatok a memóriában és az adatbázis-folyamatok annál gyorsabbak lesznek.
2. fejezet - Az adatbázis-környezet létrehozása
2-4. ábra Memóriahasználat
Az adatok mellett az adatbázis-kezelő rendszer más struktúrákat is beolvas a memóriába, mint például programstruktúrákat. Ez például jelentheti az aktuálisan futó programok által használt, lefordított SQL utasításokat, vagy végrehajtási tervet. Az adatbázis-kezelő rendszer ezeknek a struktúráknak a memóriában való tárolásával az adatbázis-folyamatok teljesítményén javít, mert elkerüli a felesleges input/output kéréseket.
Az adatbázis-kezelő rendszer a memóriát zárolási kérések, rendezés, folyamatok optimalizálása, SQL feldolgozás, stb. támogatására is használja. A memóriáról még további ismereteket olvashatunk a Rendszerteljesítmény című fejezetben.
Ha az adatbázis-kezelő rendszernek az elegendőnél több memóriát biztosítunk, akkor már sokat tettünk az adatbázis-folyamatok optimalizálásáért és a lehetséges teljesítményproblémák minimalizálásáért.
2.4. Adatbázis-kezelő rendszer telepítése
Ha az előbb említett feltételeket biztosítani tudjuk az adatbázis-kezelő rendszer számára, és a tárolási és memóriakövetelményeknek megfelelően a telepítést megterveztük, akkor olvassuk tovább a telepítési útmutatót.
A telepítés megkezdése előtt bizonyosodjunk meg róla, hogy megértettük az utasításokat, amelyek szerint a telepítés előkészítését el kell végezni, majd végezzük el őket. Tekintsük át, hogyan működik a telepítőprogram és kövessük az explicit utasításokat, amelyeket a telepítési útmutató ad.
2.5. Az adatbázis-kezelő rendszer konfigurálása
Rendszerparaméterek konfigurálásával válnak az adatbázis-kezelő rendszer funkciói és erőforrásai elérhetővé a felhasználók számára. Az adatbázis-kezelő rendszerek paramétereit különböző módokon lehet módosítani. A telepítéskor általában rádiógombok, menük és panelek segítségével tehetjük ezt meg.
Az adatbázis-kezelő rendszer a paraméterek módosítására biztosít valamilyen eszközt. A módosítás megtörténhet egy utasítás kiadásával, vagy egy állomány módosításával. Állomány módosítása esetén egy téves rendszerparaméter beállítás végzetes lehet az adatbázis-kezelő rendszer működésére.
2. fejezet - Az adatbázis-környezet létrehozása
A rendszerparaméterek segítségével lehet például az aktív adatbázisnaplók számát meghatározni, megadni az adatokhoz és a programokhoz használt memóriaterület, vagy adatbázis-kezelő rendszer eszközöket ki- és bekapcsolni.
Az adatbázis-adminisztrátornak az adatbázis-kezelő rendszer konfigurálásához ismernie kell az adatbázis-kezelő rendszer paramétereit. Ha hibázunk a rendszerparaméterek konfigurálásában, egy rosszul konfigurált adatbázis-környezetet kapunk, amely teljesítményproblémákat, adatintegritási problémákat vagy akár az adatbázis-kezelő rendszer működésének a hibáját is okozhatja.
A rendszerparaméterekről a Rendszerteljesítmény című fejezetben olvashatunk még.
2.6. A támogató infrastruktúraszoftverek kapcsolása az adatbázis-kezelő rendszerhez
Az adatbázis-kezelő rendszer telepítésének a része, hogy más, az adatbázis-kezelő rendszerrel kölcsönhatásban álló rendszerszoftvereket az adatbázis-kezelő rendszerhez kapcsoljunk. Ahhoz, hogy az adatbázis-kezelő rendszerrel együtt tudjanak dolgozni, konfigurálni kell az általános infrastruktúraszoftvereket, melyek az alábbiak: hálózati szoftverek, tranzakciófeldolgozás-monitorozó, üzenetsorba-állító szoftverek, programozási nyelvek, rendszerkezelő szoftverek, művelet- és feladatfelügyelő szoftverek, webszerverek és alkalmazásszerverek.
A támogató infrastruktúraszoftverek különböző követelményeket támasztanak, hogy az adatbázis-kezelő rendszerrel kapcsolatba kerüljenek. Általában a konfigurálás DLL állományok telepítését, új paraméterállományok létrehozását, vagy a támogató szoftver telepítőjének újrafuttatását jelenti.
2.7. A telepítés felülvizsgálata
Az adatbázis-kezelő rendszer telepítése után teszteket kell futtatni, hogy megbizonyosodjunk, hogy az adatbázis-kezelő rendszer megfelelően lett telepítve és konfigurálva. A legtöbb adatbázis-kezelő rendszer szállítójának erre a célra van példaprogramja, de a megfelelő telepítést az adatbázis-kezelő rendszer szabványos interfészének a tesztelésével is elvégezhetjük. Majdnem minden adatbázis-kezelő rendszernek van egy szabványos interfésze, ez egy interaktív SQL interfész, ahol SQL utasításokat lehet futtatni.
2.8. Adatbázis-kapcsolódások
A telepített adatbázis-kezelő rendszerhez a felhasználóknak kapcsolódniuk kell. Előismereteink alapján elevenítsük fel az üzleti alkalmazásoknak a 3 logikai rétegét:
• a megjelenítési réteg tartalmazza a számítógép képernyőjén megjelenő információkhoz szükséges eszközöket.
Általában magában foglal egy grafikus felhasználói felületet interaktív segítséggel, és más egyszerűen használható eszközökkel.
• az üzleti logika réteg szállítja a végfelhasználóknak az alkalmazáshoz szükséges magelemeket, amelyek az üzlet kezeléséhez szükséges információkat manipulálják. Ez az üzleti logika az üzleti stratégiák megvalósítására, üzleti tranzakciók vezérlésére és a cégpolitika erősítésére szolgáló metódusokat egyesíti.
• az adatkezelő réteg a strukturált adatok biztonságos módon történő gyors elérését szolgálja, az adatmódosításokat segíti elő, és megőrzi az adatintegritást.
Kliens-szerver architektúra alkalmazása esetén a szoftverrétegek megvalósulhatnak egy, kettő, három vagy több csomóponton. A 2-5. ábrán a három logikai réteg kapcsolatát láthatjuk.
2. fejezet - Az adatbázis-környezet létrehozása
2-5. ábra – Az üzleti alkalmazások logikai rétegei
Az adatbázis-adminisztrátornak nem feladata a megjelenítést és az üzleti logikát megvalósító szoftverek adminisztrálása, de az adatkezelést ténylegesen végző adatbázis-kezelő rendszerhez való kapcsolódás megvalósítását támogatnia kell.