A PhD munkám során végzett több különböző célú talajmintavételezés mintái és ásványi keveréksor elemek vizsgálati eredményeiből, illetve néhány korábbi vizsgálat mérési eredményeiből egy adatál-lományt képeztem, amely 369 db talaj és ásványi őrlemény minta adatait tartalmazza (4.1. táblázat).
A vizsgálatba vont talajok a jelenleg érvényes hazai talajosztályozás szerint 14 talaj altípusba (4.1.
ábra), a nemzetközi talajosztályozási rendszernek megfelelően (World Reference Base for Soil Resources – IUSS Working Group WRB, 2006) 16 típusba sorolhatóak.
4.1. táblázat. A vizsgálatba vont minták megoszlása az adatállományon belül
Rész-adatállomány N % Forrás
1 9 db talajszelvény – Országos Trágyázási
Tartamkísérletek 111 30,1 Hernádi & Makó, 2011
2 12 db talajszelvény – MOL (MOL Rt.)
Környezeti felülvizsgálat 123 33,3 Makó, 2002; Makó, 2005
3 Ásványi keveréksorok elemei 45 12,2 Hernádi et al., 2011;
Makó & Marczali, 1999 4
Aggregáltsági sorozat – “A” szint szitával ekülönített frakciói (2,0 mm >, 1,0 mm >,
0,5 mm >, 0,25 mm > és 0,056 mm >) 60 16,3 Makó & Elek, 2006 5 8 db talajszelvény – TÁMOP-4.2.1/
B-09/1/KONV-2010-0003 “Mobilitás és Környezet” 30 8,1 Hernádi et al., 2011
Összesen 369 100
4.1. ábra. A talajminták hazai talajosztályozás szerinti besorolása
(az agyagásványok és ásványi keveréksor elemekkel kiegészítve – 499 < kódszámmal jelölve)
(51: Karbonátos humuszos homoktalaj, 112: Agyagbemosódásos barna erdőtalaj, 120: Pszeudoglejes barna erdőtalaj, 122:
Agyagbemosódásos pszeudoglejes barna erdőtalaj,131: Ramann-féle barna erdőtalaj, 162: Csernozjom barna erdőtalaj, 191: Mészlepedékes csernozjom, 201: Karbonátos réti csernozjom,
243: Mély réti szolonyec, 301: Karbonátos réti talaj, 302: Nem karbonátos réti talaj, 391: Karbonátos humuszos öntés talaj, 392: Nem karbonátos humuszos öntés talaj, 402: Erdőtalaj eredetű lejtőhordalék talaj: 500: Bentonit,
501: Bentonit keveréksor, 600: Kaolinit, 601: Kaolinit keveréksor, 700: Illit, 800: Pannon homok, 900: Lösz)
E
57 4.2. táblázat. Az adatállományban rögzített talajtulajdonságok átlagértékei és gyakoriságuk
N N% Víztartó képesség, V/V%
Megjegyzés: A minták talajfizikai jellemzőit az MSZ 08 0205:1978 szabvány szerint (mechanikai összetétel – pipettás módszer), kémiai jellemzőit az MSZ 08 0206/2:1978 szabványnak megfelelően határoztuk meg; * A FAO mechanikai összetétel méréseket az ISO 11277:1995 nemzetközi (FAO) szabvány szerint végeztük; ** A térfogattömeg meghatározása a víztartó és DUNASOL-visszatartó képesség mérések esetén eltérő mintákkal történt; (Szürkével jelöltem meg azokat a talajjellemzőket, melyeket a dolgozatomban ismertetett statisztikai elemzések egyikében sem használtam fel, de adatállomány részét képezik)
A vizsgálatba vont minták több mint fele eredeti szerkezetű és 10 fizikai féleség kategóriát reprezentál.
A laboratóriumi vizsgálatok során meghatározott talajfizikai és talajkémiai tulajdonságokat, a mérések elemszámát és megoszlását az adatállományon belül a 15. melléklet táblázatában foglaltam össze. A leíró statisztikák összesen 29 szelvény és 15 ásványi keveréksor elem, illetve 114 réteg adatait tartal-mazzák (15–17. mellékletek táblázatai).
A leíró statisztikák lefuttatását követően levonható egyik legfontosabb tapasztalat a talajjellemzők normáltól sok esetben eltérő eloszlása, ami meghatározza a vizsgálatok során alkalmazható statisztikai próbák típusát (eloszlásfüggetlen statisztikai próbák). A víztartó képesség minden nyomáson nagyobb (átlag DV(0,0–158489 kPa): 0,50–0,07), mint az adott minta DUNASOL-visszatartó képessége (átlag DUNASOL (0,0–158489 kPa): 0,41–0,07), ami a vizsgálatba vont modellfolyadékok eltérő polaritásával, nedvesítő ké-pességével stb. magyarázható. A talajminták mért DUNASOL-visszatartó és víztartó képesség értékei közötti szignifikáns (Kolmogorov-Szmirnov teszt, p < 0,05) eltérés azonban nyomásonként különböző mértékű.
58 A kétféle folyadékkal mérhető folyadékvisszatartó-képesség különbsége a minimum, maximum (minDV(0,0–158489 kPa): 0,27–0,00; minDUNASOL (0,0–158489 kPa): 0,22–0,00; maxDV(0,0–158489 kPa): 0,81–0,19;
maxDUNASOL(0,0–158489 kPa): 0,68–0,21) és a percentilis értékekben (perc75DV(0,0–158489 kPa): 0,56–0,09; il-letve perc75DUNASOL (0,0–158489 kPa): 0,50–0,10; perc25DV(0,0–158489 kPa): 0,41–0,04; perc25DUNASOL (0,0–158489 kPa): 0,33–0,01) is megmutatkozik. A szórás és standard hiba értékek mindkét folyadék esetében a nyomás növekedésével csökkennek (ST DEVDV(0,0–158489 kPa): 0,11–0,04; ST DEVDUNASOL(0,0–158489 kPa): 0,10–0,06; SEDV(0,0–158489 kPa): 0,01–0,00; SE DUNASOL(0,0–158489 kPa): 0,01–0,00). A vizsgált minták folyadékvisszatartó-képessége a nyomás növekedésével kevésbé variabilis. A medián értékek az DUNASOL-visszatartó képesség esetében kismértékben térnek el az átlagtól (med DV(0,0–158489 kPa): 0,47–0,01; med DUNASOL(0,0–158489 kPa): 0,41–0,01). A víztartóképesség esetén jelentősebb a medián és az átlag különbsége, ami arra utalhat, hogy a minták a folyadéktelítettség eléréséhez rendelkezésre álló idő alatt nem érték el az egyensúlyi nedvességi állapotot. Ez magyarázattal szolgálhat a víztartó képesség teljes telítettség közeli értékeinek aszimmetrikus eloszlására is (SKEW DV(0,01–33 kPa): 0,68–
0,72). Nehéz magyarázatot adni azonban az DUNASOL-visszatartó képesség közepes nyomástarto-mányba eső értékeinek jelentős, pozitív ferdeségére (SKEW DUNASOL (1–20 kPa): 0,52–0,75).
Rajkai az 1988-ban publikált vizsgálataiban a pF-értékek eloszláshisztogramjai alapján megállapí-totta, hogy alacsony nyomástartományban (pF < 2,0) a víztartó képesség értékek eloszlása kismérték-ben jobbra ferde, közepes nyomástartományban megközelítőleg szimmetrikus (vagy balra ferde, il-letve egyes esetekben kétcsúcsú), nagyobb nyomásértékeken (pF > 2,7) pedig kevert, vagy többcsú-csú. A telítettség közeli nedvességtartalom normáltól eltérő eloszlását részben méréstechnikai okokra vezette vissza, részben a térfogattömeg és a telítettségi nedvességtartalom negatív összefüggésével, míg a magasabb nyomástartományban tapasztalt balra ferde eloszlást a minták nedvességtartalmának
„átlagosnál lassabb” leürülésével magyarázta.
A 10 és 33 kPa közötti nyomástartományban mutatkozó jelentős (> 2) pozitív kurtózis értékek azt mutatják, hogy a DUNASOL-visszatartó képesség értékek gyakorisági eloszlási görbéjének maxi-muma (módusz) meghaladja az átlag értékét; a leggyakrabban előforduló DUNASOL-visszatartó ké-pesség értékek jelentős mértékben meghaladják az adott nyomáson mérhető DUNASOL-visszatartó képesség átlagos értékét. Ez megfigyelhető a C rész-adatállomány leíró statisztikai mutatóiban is, amely illesztett értékeket tartalmaz. Ebből arra következtettem, hogy nem a kiugró folyadékvisszatartó-képesség értékkel jellemezhető minták adatainak esetleges „torzító” hatása ered-ményezheti a normáltól eltérő eloszlást, hanem valószínűleg inkább annak következménye, hogy ke-vesebb és eltérő minták folyadékvisszatartó-képessége került meghatározásra e nyomástartományban egy-egy adott nyomásértéken.
A térfogattömeg értékek eloszlásának eltérése a normáltól (15. melléklet) az általam vizsgált adatál-lomány mintái esetében – Rajkai (1988) vizsgálati eredményeiben tapasztaltakhoz hasonlóan – meg-nyilvánul; az eloszlás ferdesége a víztartóképesség esetében kismértékű, az DUNASOL-visszatartó
E
59 képesség mérések esetében jelentősebb. (Ennek értelmében a nagyobb térfogattömegű minták kisebb előfordulási gyakorisága a kisebb DUNASOL tartalom értékek nagyobb gyakoriságát eredményezi.)
4.2. A DUNASOL-visszatartó képesség becslési lehetőségei a víztartó
képes-ségből kiinduló skálázási eljárásokkal
337 db talajminta mért DUNASOL-visszatartó és víztartó képesség adataira illesztettem a három pa-raméteres van Genuchten hidraulikai függvényt (Van Genuchten, 1980) feltétel nélküli nemlineáris regressziós eljárással (NLR/Levenberg-Marquardt iteration). A kétféle folyadékkal meghatározott folyadékvisszatartó-képesség görbék statisztikai összehasonlításával értékelhető, hogy azonos nyo-másértékekre meghatározott folyadékvisszatartó-képesség értékek között szignifikáns eltérés áll-e fennt – a mért értékek közötti eltérésekhez hasonlóan. Vizsgálható továbbá, hogy a víztartó és DUNASOL-visszatartó képesség görbék közötti eltérések csak a folyadéktulajdonságok különböző-ségéből adódnak, vagy jelentős szerepe lehet a folyadékvisszatartó-képesség értékek alakulásában an-nak, hogy a különböző folyadékok és a szilárd fázis között eltérő mértékű kölcsönhatások jönnek létre.
Az azonos nyomásértékekre számított értékek ismeretében a víztartó-képességből számítható DUNASOL-visszatartó képesség értékek és az illesztett értékek közötti kapcsolat szorosságát és az eltérés mértékét jellemző statisztikai mutatók szolgálhatnak információval a víztartó-képességből ki-induló átszámítási eljárások pontosságára vonatkozóan.
4.2.1. A talajok víztartó és DUNASOL-visszatartó képességének eltérései
Az illesztett folyadékvisszatartó-képesség értékek mediánja közötti nemparaméteres próba (Kolmogorov-Szmirnov teszt) eredményei alapján a minták átlagos víz- és DUNASOL-visszatartó képessége szinte minden nyomásértéken eltérő, kivétel 150 kPa (p < 0,05 – 4.4A. ábra). (Mind a teljes adatbázis, mind a becslő függvények képzéséhez felhasznált adatállományok statisztikái alapján ha-sonló következtetések vonhatóak le – 4.1. alfejezet eredményei, illetve a 15–18. melléklet táblázatai).
A B
4.2. A vizsgálatba vont minták (A) átlagos illesztett DUNASOL-visszatartó és víztartó képessége közötti elté-rés különböző nyomásértékeken, illetve (B) a különböző fizikai féleség csoportok esetében (N = 337) (A:
Agyag; AV: Agyagos-vályog; HAV: Homokos-agyagos-vályog; V: Vályog; HV: Homokos-vályog;
VH: Vályogos-homok)
60 A DUNASOL-visszatartó képesség görbe kisebb telítettségi folyadéktartalommal indul, majd a min-ták által visszatartott szerves folyadék mennyisége erőteljesebben csökken, mint a víztartó képesség.
A talajok DUNASOL- és víztartó képessége közötti eltérés a durvább fizikai féleségű talajok esetében (iszapos-vályog, vályog) szignifikáns (p < 0,05). A 4.4B. ábrán látható, hogy a homokos-vályog talajok gravitációs pórusai gyorsabban ürültek le, mint a finomabb mechanikai összetételűeké.
A víztartó és DUNASOL-visszatartó képesség közötti eltérés jelentős mértékben különböző lehet te-hát kapilláris nyomástól és a minta fizikai féleségétől függően is. A kétféle folyadékvisszatartó-képes-ség tapasztalat eltérés változó értéke tehát nem csak a különböző folyadékok eltérő kémiai és fizikai jellemzőivel magyarázhatóak (sűrűség, felületi feszültség stb.), hanem valószínűleg a talaj és a folya-dékfázis közötti kölcsönhatásokat meghatározó erők (kapillaritás, gravitáció, aszorpciós erők) külön-böző mértékű hatásával is összefüggésbe hozhatóak. Ezirányú tapasztalatra, többnyire környezetvé-delmi célú kutatások eredményeiben, de található példa (Lenhard & Parker, 1987; Demond & Roberts, 1991; Lu et al., 2007; Hernádi & Makó, 2013).
4.2.2. A DUNASOL-visszatartó-képesség becslése skálázási eljárásokkal
A skálázási eljárások pontosságának teszteléséhez a van Genuchten hidraulikai függvény nemlineáris illesztését követően számított, illesztett víztartó képesség és DUNASOL-visszatartó képesség értéke-ket használtam fel (N = 337). A Leverett egyenlettel végzett DUNASOL-visszatartó képesség becslés a statisztikai mutatók alapján nem megfelelő pontosságú (R2LEV értéke 0,200 és 0,500 közötti;
RMSELEV 0,45–12). A Lenhard és Parker (1987) által javasolt skálázással a telítettségi nedvességtar-talmat leszámítva jobb pontossággal közelíthetőek a mért értékek (R2 > 0,500). Az RMSE értéke 0–
330 kPa nyomástartományban jelentősebb (RMSE > 5), de a skálázott DUNASOL-visszatartó képes-ség értékek 330 kPa nyomás felett viszonylagosan jó pontossággal közelítik az illesztett értékeket (R2: 0,650–0,950).
E becslések pontossága – az előző alfejezet eredményeit is figyelembe véve – valószínűleg azért nem minden esetben megfelelő, mert a kétféle folyadékkal meghatározható folyadékvisszatartó-képesség értékek közötti eltérés nyomásértékenként és fizikai féleségenként is különböző lehet. A Leverett tí-pusú összefüggés ezzel szemben egyfajta lineáris transzformációnak31 egyszerűsíthető le. E módszer alkalmazásának elvi alapja tehát megkérdőjelezhető. A Lenhard és Parker (1987) által javasolt skálá-zás során a kétféle folyadék-visszatartó képesség közötti átszámítást szolgáló ún. skáláskálá-zási paraméter egy hatvány alapjaként szereplő α paraméter és Pc szorzat értékének korrekcióját szolgálja a függvény osztóértékei között, változása az eredményt nem lineárisan befolyásolja, a függvénykapcsolat
31 A víztartó képesség és a szerves folyadék visszatartás közötti átszámítás/skálázás egy számított konstans érték, (általában hányados) amely pl. vagy csak a folyadékok felületi feszültségét, sűrűségét, vagy több a szilárd és folyadék fázis közötti kölcsönhatások figyelembe vételét segítő talajjellemzőből határozható is meg (pl. nedve-sítő képesség, viszkozitás) (ld. 2.3. alfejezet)
E
61 mikus. Ebből adódóan tehát az eredményváltozók különböző nyomáson meghatározható várható ér-tékei közötti eltérés a kétféle folyadék esetében az alacsonyabb nyomástartományban lehet elméleileg jelentősebb (12. melléklet, 1. ábra). Vizsgálati eredményeim alapján azonban a nagyobb agyagtar-talmú minták esetében, a kétféle folyadékkal mérhető folyadékvisszatartó-képesség közötti maximális eltérés a nagyobb nyomástartomány felé tolódik (4.4B ábra) – tehát fizikai féleségtől is függ.
4.3. A vízre vonatkozóan kidolgozott hidraulikai függvények alkalmazhatósága
a DUNASOL-visszatartó képesség görbék parametrizálására
A hidraulikai függvények illesztését követően végzet statisztikai elemzés ererdményei alapján a víz-tartó képeség görbék illesztésére alkalmazott háromparaméteres van Genuchten (1980) a Brutsaert (1966) és a Campbell és Shiozawa (1992) függvénnyel a talajok DUNASOL-visszatartó képesség görbéi is megfelelő pontossággal parametrizálhatóak (R2 > 0,980 – 12. melléklet 2. ábra). Az illeszté-sek átlagos lépésszáma 25 volt, csak néhány esetben haladta meg az 50 lépés küszöbértéket32.
Elvégeztem egy különálló statisztikai elemzést arra vonatkozóan, hogy az illesztés pontossága hogyan változik a kapilláris nyomás függvényében. Az átlagos hiba (ME) értékek alapján az illesztés pontos-sága az DUNASOL visszatartó-képesség görbék végponti értékei felé kismértékben csökken (4.8.
ábra). A mért és illesztett DUNASOL-visszatartó képesség értékek eltérése (ME) a folyadék-telített-ség közelében többnyire negatív érték (felülbecsült), majd a nyomás növekedésével kismértékben nö-vekvő pozitív értékű (alulbecsült).
A B
4.3. ábra. A mért és a háromparaméteres van Genuchten függvénnyel (A), illetve a Campbell és Shiozawa függvénnyel (B) illesztett DUNASOL-visszatartó képesség értékek (V/V%) átlagos eltérése különböző
kapil-láris nyomás (Pc, kPa) értékek mellett (N = 337)
A mért DUNASOL-visszatartó képesség értékek a Campbell és Shozawa fügvény illesztésével kisebb valószínűséggel lesznek kiugró és extrém értékek, mint a Van Genuchten függvény illesztése esetén.
32 A küszöbérték feletti lépésszám esetén is lehet megoldása az iterációnak, de a becslés abban az esetben bi-zonytalan, alkalmazhatósága kérdéses.
ME, V/V% (van Genuchten illesztés) ME, V/V% (Campbell és Shiozawa illesztés)
15
62 A van Genuchten függvény-illesztés pontosságának nyomástól függő mértékét Rajkai módszertana szerint (2004) számítva a telítés-közeli értékek meghatározásának hibája egy nagyságrenddel megha-ladhatja pl. az 400 kPa feletti nyomáson meghatározott értékekét (ME: 0,1 <, illetve 0,01). (A Vereecken és munkatársai (2010) által készített összefoglaló szakirodalmi feldolgozásban feltüntetett víztartó képesség függvények illesztési pontossága például megközelítőleg RMSE: 0,02–0,1 értéktartományal jellemezhető.)
Általános tapasztalat, hogy a BC, illetve VG függvények csak „átlagos” nedvesség tartalom értékek-nek megfeleltethető nyomástartományában illeszthetők megfelelő pontossággal, alapvetően a kapillá-risan visszatartott folyadék mennyiségét jellemzik. Az illesztés hibája jelentős lehet, a folyadékvisszatartó-képesség görbék szélső nyomásértékein, a „száraz” és a telítettséghez közeli „ned-ves” nedvesség-tartományokban (dry and wet ends of hydraulic functions) (Nimmo, 1991; Nimmo et al., 2007; Ross et al., 1991; Silva & Grifoll, 2007; Khlosi et al., 2008). A szakirodalomban leírt ta-pasztalatok alapján az folyadékvisszatartó-képesség görbék illesztett és mért száraz és nedves vég-ponti értékei közötti eltérés, az illesztett függvény típusától függően is torzulhat, pl. a függvény asszimetrikussága növeli az RMSE értékét a van Genuchten függvény illesztésekor (van Genuchten
& Nielsen, 1985; Nimmo, 1997; Tuller et al., 1999; Shein et al., 2004; Tuller & Or, 2005). Vizsgáltam tehát, hogy mennyiben térnek el a víz és DUNASOL-visszatartó-képesség görbék ún. alaki paraméte-rei, a függvény illesztési paraméterei.
A háromparaméteres VG függvény parametrizálásával meghatározott illesztési paraméterek értékében szignifikáns eltérés az α és Vm paraméter értékében tapasztalható (4.3. ábra; Kolmogorov-Szmirnov teszt, p < 0,05).
4.3. A van Genuchten függvény illesztési paramétereinek leíró statisztikái (NLR/SQP) (N = 337) Paraméter folyadékvisszatartó-képesség Átlag Szórás
α Desztillált víz DUNASOL 0,26 0,03 0,04 0,06
n DUNASOL 1,26 0,31
Desztillált víz 1,27 0,38
Vm
DUNASOL 0,46 0,12
Desztillált víz 0,50 0,11
Az α paraméter nagyobb értéke az DUNASOL-visszatartó képesség görbék esetében a szerves folya-dék kisebb belépési küszöbnyomásával magyarázható, összefüggésbe hozható a görbe jelentősebb meredekségével (Fetter, 1999; van Genuchten, 1980). (Az eredményeim körültekintő értékeléséhez azonban figyelembe kell venni, hogy a VG függvény α illesztési paraméterének inverze elméletileg ugyan megfeleltethető a Pce értékének, de vitatható, hogy pontosan milyen összefüggés is van közöttük (van Genuchten, 1980)).
Az átlagos n paraméter és annak szórása az DUNASOL-visszatartó képesség esetében valamivel ki-sebb, mint a víztartó-képesség görbéknél (4.11. táblázat). E paraméter elsősorban a vizsgált minta porozitásának terjedelmével arányosan alakul, értéke viszonylag szűk tartományban változó (van
E
63 Genuchten et al., 1991). A Vm illesztési paraméterek eltérése pedig a folyadékokkal maximálisan te-líthető pórustérfogat különbözőségéből adódhat (Rathfelder & Abriola, 1996; Chen et al., 1999; Makó, 2002).
A görbeillesztési paraméterek eltérésének oka lehet a talaj és a folyadékfázis közötti kölcsönhatásokat meghatározó erők különbözősége is a talaj/víz, illetve talaj/NAPL rendszerekben (Lenhard & Parker, 1987; Demond & Roberts, 1991; Tuller et al., 1999; Lu et al., 2007; Hernádi & Makó, 2013). Az illesztési paraméterek várható értékét a talaj fizikai és kémiai jellemzői (karbonát és humusz-tartalom, talajszerkezet, aggregáltság stb.) is meghatározzák. A korrelációs analízis eredménye alapján α para-méter az agyagtartalommal fordítottan arányos (8. melléklet, 3. ábra és 2. táblázat). A víztartó-képes-ségre vonatkozó vizsgálatok eredményei szerint a belépési küszöb nyomásérték (1/α), a homok textú-rájú talajok esetében kisebb lehet, mint a finomabb textúrával jellemezhető vályog vagy agyag talajoké (pl. Gupta & Ewing, 1998) és a nagyobb aggregátumok mennyiségével általánosság szerint nő az α paraméter értéke – “inflexiós ponti eltolódás”, a folyadékvisszatartó-képesség görbe laposabb lesz (Gupta & Ewing, 1998). Gupta és Ewing (1998) szerint továbbá az n értéke valamivel kisebb, ha a talajmintában a kisebb méretű aggregátumok mennyisége dominál a nagyobbakkal szemben. A kisebb aggregátumok mennyiségének növekedésével a Vm is kisebb értékkel jellemezhető, ami szintén a folyadékvisszatartó-képesség görbe laposabb formáját eredményezheti.
Az illesztés pontosságát a paraméterek közötti összefüggések is meghatározzák. Az n értékét is meg-határozhatja – részben az egyenlet jellegéből adódóan – az α és n paraméterek közötti függőségi kap-csolat is (ld. lent). Az α és n paraméterek között is erős negatív összefüggés van (12. melléklet 2.
táblázat). A homok fizikai féleségű minták α és n paraméterei közötti negatív kapcsolat jelentős (r >-0,500), ami valószínűleg annak a következménye, hogy a homok fizikai féleségű minták porozitásán belül a gravitációs pórusok mennyisége dominál. A telítést követően elsősorban a gravitációs pórus-terekben visszatartott folyadéktartalom csökken gyorsan, amely a folyadékvisszatartó-képesség gör-bék meredekségének növekedésében jelenik meg, az α alaki paraméter növekedését, illetve az n érték kismértékű csökkenését eredményezve. Az agyag fizikai féleségű talajok DUNASOL-visszatartó ké-pesség görbéjének alakját elsősorban az α és Vm paraméterek közötti pozitív összefüggés (r = 0,479) határozhatja meg, az α és n paraméterek közötti lineáris függés nem tekinthető szorosnak (r = -0,201).
A Vm és az α közötti lineáris függés mértéke a homok fizikai féleségű talajok a legkisebb (r = 0,177), míg a finomabb mechanikai összetételű talajoknál általában 0,5 érték feletti; így jelentős hatással lehet az iteráció eredményének alakulására.
A Vm és az n paraméterek között vályog talajok esetében nem tapasztalható összefüggés (r = -0,009), az agyagtartalom növekedésével e két paraméter összefüggése erősödik. Az agyag talajok esetében a korrelációs koefficiens értéke - 0,573. A homok fizikai féleségű talajok esetében nincs szoros lineáris kapcsolat (r = - 0,099).
64 Elméleti folyadékvisszatartó-képesség görbékkel szemléltethető, hogy az egyik paraméterérték válto-zása hogyan befolyásohatja a másik két alaki paraméter alakulását az iteráció során. A Vm, illetve a különböző nyomáson meghatározható folyadékvisszatartó-képesség értékek is – adott n paraméter ér-ték mellett – az α paraméter érér-tékével arányosan változnak (4.9A ábra).
Meghatározott α mellett, az n paraméter értékének növekedése is a folyadékvisszatartó-képesség ér-tékek különböző mértékű csökkenését eredményezi, de nem változtatja meg a telítési nedvességtartal-mat (4.9B. ábra).
A B
4.4. Egy elméleti folyadékvisszatartó-képesség görbe alakulása a van Genuchten egyenlet illesztése/ iteráció során, ha az n paraméter (A) illetve az Vm (B) paraméterek értéke konstans
4.4. A DUNASOL-visszatartó képesség görbék nedves és száraz végponti