A térképi kategória kódok alapján regressziós fa módszerrel (CRT) képzett becslés (pedotranszfer szabály – PTR) pontossága alapvetően megfelelő (R2: 0,576–0,617; N= 290) (4.12. ábra). Az RMSE értékekek (< 10 V/V%) azt mutatják, hogy a képzett PTF, illetve PTR-ek hasonló pontosságú becslést adhatnak, mint a gyakorlatban már alkalmazott, a talajok víztartóképességét becslő PTF-ek (2-6 V/V%) (Minasny et al., 1999; Schaap et al., 1999). A PTR becslés független változóinak fontosságát ábrázoló diagrammok a becslő változók összevont szerepét mutatják meg a talaj DUNASOL-visszatartó képességének alakulásában – a teljes fában szereplő összes elágazási szint figyelembe vé-telével.
A térképi kategóriakódok felhasználásával képzett regressziós fák statisztikai értékelésével levonható egyik legszembetűnőbb tapasztalat az, hogy a fizikai féleség térképi kategória kód (FIZF_KOD) nem mindenesetben elsődleges csoportosító változó (4.6. ábra).
Az illesztett telítettségi DUNASOL-tartalom becslésében a karbonát tartalom kód (KARB_KOD) sze-repel elsődleges csoportosító változóként. A pH kód (PH_KOD) fontossága megközelíti a KARB_KOD fontosságát, míg a szervesanyag-tartalom kategória kód (HUM_KOD) kismértékben el-marad az előbbiektől. A FIZF_KOD szerepe meghatározó, de kismértékű. Mindezek valószínűleg az-zal magyarázhatóak, hogy 0,01 kPa nyomásértéken a gavitációs pórusok mennyiségét meghatározó aggregáltság és az azt befolyásoló humusz- és a karbonát tartalom jelentős hatása nyilvánul meg e kategóriakódok által.
A térfogattömeg, mint térképi kategória kód az Útmutatóban (Jassó, 1988) nem szerepel, de a fizikai féleség kódok értékében közvetetten megjelenik. A talajtulajdonságok szerepének vizsgálata során figyelembe kell venni azt is, hogy a térképi fizikai féleség kategória kód nem megfeleltethető egyér-telműen a mechanikai összetétel vizsgálatok eredményeit felhasználó textúra diagram (pl. USDA) ál-tal kijelölhető fizikai féleségnek. A kódolás során a ál-talaj kötöttségéből (KA) számítandó, amely értéke több talajtulajdonság (humusz- agyag és mésztartalom stb.) hatásának eredőjeként változhat (19. mel-léklet, 1. ábra).
E
103
A B
C D
E
4.7. ábra. A klasszifikációs regressziós fa módszerrel képzett PTR típusú regressziós becslésbe vont független változók fontossága a vizsgált talajminták DUNASOL-visszatartó képességének becslésében (N = 290)
(A: 0,01 kPa; B: 5 kPa; C: 15 kPa; D: 40 kPa; E: 100 kPa)
Az 5 kPa nyomásértéken meghatározott DUNASOL-visszatartó képesség értékek becslésében a FIZF_KOD már elsődleges csoportosító változó. A talajminták gravitációs pórusaiban visszatartott DUNASOL-mennyisége megközelítőleg e nyomásértéken válik jelentéktelen mennyiségűvé (4.3. al-fejezet). Az 5–100 kPa nyomástartományban már mindenhol a fizikai féleség az elsődleges csoporto-sító változó, a többi jellemző szerepe változó. A FIZF_KOD nyomás növekedésével mind nagyobb
104 jelentősége ugyanúgy megmutatkozik, mint a pontbecslő PTF-ek többszörös lineáris regressziós egyenleteiben (4.6.1. alfejezet), ugyanakkor a HUM_KOD összevont szerepe a 40 és 100 kPa nyo-másértékeken meghatározható DUNASOL-visszatartó képesség becslésében megközelíti a FIZF_KOD fontosságát, míg 15 kPa nyomáson összevont szerepe is kismértékű.
A fontosság százalékos értékei mutatják, hogy a nyomás növekedésével a becslő kategóriaváltozók, és az DUNASOL-visszatartó képesség értékek közötti kapcsolat egyre kevésbé mondható szorosnak.
A becslő változók között jelentősebb szerepet kapnak az időben kevésbé stabil értékkel jellemezhető független változók (kémhatás és karbonát tartalom).
A térképi kódok által jellemzett talajtulajdonságok szerepe az DUNASOL-visszatartó képesség ala-kulásában részletesen a klaszifikációs fák végső nóduszainak (továbbiakban N), illetve a felosztást meghatározó talajjellemzők fontosságának és a képzett csoportok átlagértékeinek/értékének elemzé-sével lehetséges (20. melléklet táblázatai).
A statisztikai elemzéshez kiválasztott öt nyomásértéken meghatározható DUNASOL-visszatartó ké-pesség értékek megközelítőleg jó pontossággal becsülhetőek a vizsgálatba vont talajjellemzők alapján.
Általánosságban elmondható, hogy a teszt-adatállományon belül, a munka-adatokon kidolgozott fel-osztás szerint képzett csoportok átlagos DUNASOL-visszatartó képesség értékei a munka-adatállo-mány csoportjainak átlagaitól szignifikánsan nem különböznek, közelítő értékük megfelelő pontos-sággal meghatározott. A legfontosabb csoportosító változó a talajok fizikai féleség kódja. Legtöbb esetben ez a fontossági értékekben is megjelenik, de jól mutatja az is, hogy a fák első elágazási szintjén szinte mindig ez szerepel (a fa „gyökeréhez” közelebb eső csomópontok az eredményváltozót jelen-tősebb mértékben meghatározó tulajdonságok értékei szerint ágaznak el). Emellett azonban minden vizsgálatba vont talajjellemzőt képviselő térképi kategória kód szerepe fontos az DUNASOL-visszatartó képesség becslés pontosságának javítására képzett csoportok képzésében – minden képzett fában megjelennek, esetenként több elágazási szinten is (20. melléklet 1–5. táblázat).
Az 20. melléklet 1. összefoglaló táblázatából látható, hogy a telítettségi DUNASOL tartalom (0,01 kPa) becslésére kidolgozott regressziós fa első elágazási szintjén képzett csoportok egyikébe a vályog és agyag textúrájú talajok tartoznak, amelyek DUNASOL-visszatartása átlagosan meghaladja (cso-mópont 1 – N1 átlagDUNASOL: 47,35) a többi fizikai féleség kóddal jellemezhető mintákét (N2 átlagDUNASOL: 43,73). A második elágazási szint csoportosító változói a humusztartalom (N1) és a kémhatás (N2). A nagyobb DUNASOL-visszatartó képességgel jellemezhető csoportba tartozó adat-sorokat humuszt tartalmazó minták alkotják, melyek a fa képzése során ismételten a HUM_KOD alap-ján oszthatók fel egy kisebb humusztartalommal jellemezhető (3. kód) nagyobb szerves folyadék visz-szatartó képességű (átlagDUNASOL: 51,05) és egy nagyobb humusztartalmú (6. és 7 kód), de kisebb mértékű DUNASOL-visszatartásra képes (átlagDUNASOL: 47,69) mintacsoportra.
Az N2 csomópontba sorolt adatok PH_KOD alapján végzett csoportosítása az DUNASOL-visszatartó képesség becslés pontosságát jelentős mértékben javítja (N2 fejlesztés: 48,94). Az elágazást követő
E
105 csoportosítások a humusz- és mésztartalom alapján differenciálják az adatokat. A 4. elágazási szinten a PH_KOD egyszer szerepel csoportosító változóként, amelyet azonban szintén egy humusztartalom alapján történő felosztás követ (5. szint). A KARB_KOD csak a 3. szinten jelenik meg először csopor-tosító változóként, két csomópont adatfelosztásának is alapja (4. és 6. csomópont). A 6. csomóponti adatok közül a karbonátot nem tartalmazók átlagos szerves folyadék visszatartó képessége (átlagDUNASOL: 67,97) jelentős mértékben meghaladja a karbonát tartalmú mintákét (átlagDUNASOL: 49,54), attól szignifikánsan elkülönülő csoportot alkot. A 4. csomópont felosztásában kevésbé mar-kánsan jelenik meg a karbonát tartalom hatása, első látásra. Ebbe a csomópontba ugyanis eleve kisebb DUNASOL-visszatartó képességű minták kerültek. Ahogy a táblázatból is látható, a 4. csomópont kiindulási alapját képező 1. csomópont nem tartalmazza a nagy DUNASOL-visszatartó képességgel jellemezhető agyag fizikai féleség csoportba (7 kód) sorolható agyagásvány keveréksor elemek min-táit. Az agyagásvány minták talajmintáktól némiképpen eltérő, nagyobb szerves folyadék visszatartó képessége a 6., illetve 5. csomópont felosztása során került elkülönítésre. Az N5 egy humuszt nem tartalmazó (1 kód) és egy humuszt tartalmazó csoportra (2–5 kód) osztható fel. Ez esetben a humusz-tartalom szerepe valószínűleg szintén részben közvetett, hiszen a humuszt nem tartalmazó minták a jelentős agyagásvány-tartalmú minták közül kerültek kiválasztásra.
A leginkább differenciált a HUM_KOD szempontjából lesz végül az állomány, szinte minden kód önálló csomóponti értéket is képez. Ez azonban részben magyarázható csak a humusztartalom szere-pével. Nehezen magyarázható, hogy a fastruktúra képzése során a humusztartalom szélső értékeit kép-viselő minták DUNASOL-visszatartó képessége esetenként miért kisebb, illetve nagyobb az átlagos humusztartalommal jellemezhetőeknél, pl. N18/HUM 1 és 8 kód átlagDUNASOL: 29,31; N21/ HUM 1 kód átlagDUNASOL: 74,99). Míg azonban a N18 eredő csomópontja az N2, amelybe a nagyobb DUNASOL-visszatartó képességgel jellemezhető vályog és nehéz agyag fizikai féleségű minták so-roltak ki, mint az N21 eredő csomópontjának (N2) átlagos szerves folyadék visszatartó képessége.
Ehhez hasonlóan – de lényegében részben feltételezés alapján – a fizikai féleség közvetve megjelenik a fastruktúra további szintjein és elágazásaiban is. Például a 8. csomópont elágazásával képzett HUM_KOD 7-es kódértékű minták DUNASOL-visszatartó képessége lehetséges, hogy azért nagyobb, mint a HUM_KOD 6 kódú mintáké, mert ez utóbbiak fizikai féleség szerint az alábbi csoportokba sorolhatóak; homokos vályog, agyagos vályog és néhány minta nehéz agyag (20. melléklet, 3. ábra), míg a HUM_KOD 7 kód mintacsoport csak agyagos-vályog talajmintákat tartalmaz (a vályog minták az N1 csomópontnál leválasztásra kerültek). A karbonát tartalom fontossága az N6 felosztása követ-keztében válik jelentőssé, ahol a karbonátot kis mennyiségben tartalmazó minták (KARB_KOD 2 = 0,1–5,0% CaCO3) nagyobb átlagos DUNASOL-visszatartó képességgel (átlagDUNASOL 67,97) különül-nek el az adatállomány többi részétől (átlagDUNASOL 49,54). Az adatok végső elágazási szintjeinek eredményeképpen egy alacsony pH értékű, egy kis karbonát tartalmú és humusztartalom szerint dif-ferenciált csoportok jelennek meg.
106 Az 5 kPa-on mért DUNASOL-visszatartó képesség becslésére kidolgozott regressziós fa első elága-zási szintjén leválasztásra kerülnek a kis DUNASOL-visszatartó képességgel jellemezhető homok fi-zikai féleségű minták (20. melléklet 2. táblázat), melyek közé a „pannon homok” minták mellett er-dőtalajok különböző genetikai szintjei és egy lejtőhordalék talaj III és IV szintje sorolható. E csoport felosztása a HUM_KOD alapján egy átlagos humusztartalmú (3-as és 4-es kód) és egy humuszt nem tartalmazó csoportot eredményez. A humuszt nem tartalmazó minták rendkívül kismértékű DUNASOL-visszatartó képessége valószínűleg azzal magyarázható, hogy e csoportba az elkülönítés során elsősorban a „pannon homok” minták kerültek, melyekben a pórustér jelentős részét alkotó gra-vitációs pórusok leürülése már viszonylag kis nyomásértéken bekövetkezik (4.3. alfejezet).
A további textúra csoportok első lépésben a PH_KOD alapján oszthatóak fel, majd a következő lépés-ben, a 3. szinten ismét kémiai paraméterek (PH_KOD és HUM_KOD) szerint csoportosíthatóak az adatok. Míg azonban a fastruktúra második szintjén a szélsőségesebbnek nevezhető kémhatással jel-lemezhető talajok (PH_KOD: 1 és 6) DUNASOL-visszatartó képessége nagyobb (átlagDUNASOL: 43,29), mint a többi mintáé (átlagDUNASOL: 31,79), a harmadik szinten a további felosztás eredménye szerint a közepesen savanyú (PH_KOD: 2) és az erősen lúgos (PH_KOD: 7) kémhatású talajok által visszatartott szerves folyadék mennyisége kisebb (átlagDUNASOL: 27,36), mint a gyengén savanyú, sem-leges és gyengén lúgos (PH_KOD: 3,4, illetve 5) kémhatásúaké (átlagDUNASOL: 33,16). Az eredmények értelmezésekor tehát körültekintően kell eljárni, hiszen a felosztás eredményét jelentős mértékben be-folyásolhatta, hogy az adatbázisban az erősen savanyú talajok az agyag és nehéz agyag, illetve a ho-mok és hoho-mokos-vályog fizikai féleség kóddal jellemezhetőek (20. melléklet 1. ábra). A semleges kémhatású talajminták az agyagos-vályog vagy annál durvább fizikai féleségű fizikai féleség kódér-tékekkel jellemezhetőek, míg a közepesen lúgos talajok a nagy DUNASOL-visszatartó képességű vá-lyog és a nehéz agyag fizikai féleségű minták közül kerültek ki. Az erősen lúgos talajminták fizikai félesége agyag és nehéz agyag (20. melléklet, 1. ábra). A homok fizikai féleség kódú talajok között a fa második elágazási szintjén humuszt tartalmazó és nem tartalmazó minták különíthetők el. Az előbbi szerves folyadék visszatartó képessége (átlagDUNASOL: 18,57) a humuszt tartalmazó mintákénak alig haladja meg a felét. Az 5. csomópont felosztása a karbonát tartalom alapján nem tapasztalható köz-vetlen összefüggés a többi kód felosztása szerint, a 2 és 4 kódpáros, illetve az 1 és 5 kódpáros adatsorai mind PH_KOD, mind FIZF_KOD tekintetében heterogének (20. melléklet, 1. ábra). Az átlagos kém-hatással jellemezhető N10 adatai a 4. elágazási szinten ismét a FIZF_KOD szerint oszthatók fel, a vályog és nehéz agyag mintákat tartalmazó nagyobb (átlagDUNASOL: 38,07) és egy homokos-vályog, vályog és agyagos-vályog fizikai féleségű, kisebb DUNASOL-visszatartó képességű (átlagDUNASOL: 30,96) mintákból álló csoportra. E négy alcsoport pedig a KARB_KOD alapján differenciálható. Mind-két csomópont felosztását követően egy karbonátot nem tartalmazó és nagy karbonát tartalommal jel-lemezhető adatsor (KARB_KOD: 1, 5), illetve egy átlagos karbonát tartalmú (KARB_KOD: 2, 4) különíthető el, azonban a 11. csomópont felosztásánál az átlagos karbonát tartalmú adatok átlagosan
E
107 nagyobb DUNASOL-visszatartó képességgel jellemezhetőek, míg a 12 csomópont felosztásának eredményeképpen ugyanezen minták szerves folyadék visszatartása kisebb, mint a szélsőségesebb karbonát tartalmúaké. A tesztadatok alapján becsült és a munkaadatokon kidolgozott fa struktúra sze-rint leválasztott csoportok tényleges átlagértékei csak az 1 csomópont humusztartalom alapján történő felosztása esetén térnek el jelentős mértékben (átlagDUNASOL_munka: 7,98; átlagDUNASOL_teszt: 22,18). A KARB_KOD alapján történő felosztás ellentmondásossága a kalibrálási adatok csoportjainak átlagér-tékeiben is megjelenik (N11 és N12). Emellett azonban kétségtelen – ahogy az a fontosság diagrammokon is látható –, hogy a karbonát tartalom kumulált fontosság értéke igen jelentős.
15 kPa nyomásértéken az első elágazási ponton – az előbbihez hasonlóan – a homokos fizikai féleségű minták kis DUNASOL-visszatartó képességű csoportja került leválasztása (átlagDUNASOL: 10,85) (20.
melléklet, 3. táblázat). A többi fizikai féleség (3–7 kódok: homokos vályog – nehéz agyag adatai a PH_KOD (N3 és N4), majd a PH_KOD (N5 és N6) és a KARB_KOD alapján oszthatóak fel (N7, N8).
A csoportosító változók osztóértékei azonban nem egyértelműek. A PH_KOD 3, 5, 2, 7, illetve 6, és 1 kódok és a KARB_KOD 1 és 5 illetve 2 és 4 kódpárosa az 5 kPa nyomásérték DUNASOL-visszatartó képességének becslésére képzett csoportokhoz hasonlóan azonos csomóponti átlagértékek képezhe-tőek. Mindkét nyomásértéken a PH_KOD 1 és 4, az erősen savanyú és a semleges kémhatású minták, illetve a KARB_KOD 2 és 4 kódba sorolt minták DUNASOL-visszatartó képessége nagyobb, mint a többi adatsoré. Nehéz azonban értelmezni, hogy ez a vizsgálatba vont két talajjellemző hatásának ér-tékelése szempontjából mit is jelenthet. Valószínűsíthető, hogy nem feltétlenül a kódok által jellemzett talajtulajdonságok és az DUNASOL-visszatartó képesség összefüggéseit tükrözi, hanem inkább abból adódik, hogy a vizsgált adatbázis mintái milyen talajtulajdonság kombinációkat reprezentálnak – ami általános jellemzője a módszernek. Kérdéses ugyanakkor, hogy e kombinációk valós összefüggést jelentenek (pl. genetikai típus szerint a homoktalajok közé sorolható minták minden esetben FIZF_KOD:1–3, illetve HUM_KOD: 1–3 kóddal jellemezhetőek), vagy csak az adatbázis nem meg-felelő reprezentativitásával magyarázhatóak (pl. az általam vizsgált adatbázis FIZF_KOD 2, 6 és 7 kódú talajai mind 25% alatti karbonát tartalmúak, illetve hogy csak a vályog és nehéz agyag talajok (FIZF_KOD 4 és 7) csoportja tartalmaz csak lúgos kémhatású mintákat) (20. melléklet, 3. ábra).
A HUM_KOD csak a 4. szinten jelenik meg csoportosító változóként, ahol egy nagyobb (5 és 6) és egy kisebb humusztartalmú (3 és 4) és ennek megfelelően egy nagyobb (N9 átlagDUNASOL: 28,26) és egy kisebb (N10 átlagDUNASOL: 23,98) DUNASOL-visszatartó képességű csoport különíthető el.
Ugyanezen a szinten egy nagyobb (PH_KOD: 6) és egy alacsonyabb (PH_KOD: 1 és 4) kémhatású csoport különíthető el, melyben az előbbi DUNASOL-visszatartó képessége nagyobb (N11 átlagDUNASOL: 47,23), az utóbbié kisebb (N12 átlagDUNASOL: 34,14). A táblázatból látható, hogy e két nagyobb DUNASOL-visszatartó képesség átlaggal jellemezhető adatcsoport a legnagyobb átlagos szerves folyadék visszatartó képesség értékű csomópontból (N7) került leválasztásra. E csomópont esetében a KARB_KOD 2 és 4, mely minták leginkább a 7-es fizikai féleség kategóriába sorolható
108 textúrájú talajok alkotják (20. melléklet 3. ábra), míg a karbonátot nem tartalmazók között ezek aránya a minták egy-hatoda, a KARB_KOD 5 kódba sorolt minták csak FIZF_KOD 3–5 kódértékkel jelle-mezhetőek. Ez lehet az oka a jelentős eltérésnek a 7. és 8. csomópontok átlagos DUNASOL-visszatartó képesség értékeiben is. Hasonló figyelhető meg a pH vonatkozásában is. A legnagyobb DUNASOL-visszatartó képességgel jellemezhető PH_KOD adatcsoportot a FIZF_KOD 4 és 7 kódba sorolt minták alkotják. E kódokba sorolt minták szerves folyadék visszatartó képessége a legnagyobb, meghaladja a PH_KOD 4 és 5 kódú mintákét. (A PH_KOD kódú adatsorok között csak nehéz agyag fizikai féleségű minták találhatóak.) A PH_KOD 5 kategóriába sok olyan talaj sorolható, amely kar-bonát tartalma és DUNASOL-visszatartó képessége is jelentős (KARB_KOD 4).
Az 5. elágazási szinten csak a HUM_KOD szerint differenciálhatók a minták. A nagyobb humusztar-talommal jellemezhető csoport egy kisebb karbonát tartalmú (1 és 2-es kód), kisebb DUNASOL-visszatartó képességű, illetve egy nagyobb karbonát tartalmú (4 és 5-ös kód), nagyobb szerves folya-dék visszatartású mintákból álló adatsorokra osztható fel. A kisebb humusztartalmú csoport (N10) pedig egy finomabb textúrájú (N16: FIZF_KOD 6 – agyagos-vályog) és egy átlagos fizikai féleséggel jellemezhető (N15: FIZF_KOD 3 és 4), az előbbinél jelentősen kisebb DUNASOL-visszatartó képes-ségű adatcsoportokra osztható fel. A tesztadatok csoportosítását követően a mért adatokból képzett átlagos DUNASOL-visszatartó képesség értékeket jól közelítik a munka adatállomány csoportosítását követően becsült átlagértékek, szignifikáns eltérés nincsen.
A 40 kPa-on mérhető DUNASOL-visszatartó képesség értékek felosztásában a legnagyobb fontos-ságú változó ismét a FIZF_KOD (20. melléklet 4. táblázat). A fa első elágazási szintjén egy homokos-vályog adatcsoport különíthető el, amely minták DUNASOL-visszatartó képessége az adatállomá-nyon belül a legkisebb (20. melléklet 4. táblázat). A további fizikai féleség csoportok felosztása a 2–
4 szintig a kémiai paraméterek alapján lehetséges. A karbonátot nem tartalmazó és átlagosan kis kar-bonát tartalmú minták DUNASOL-visszatartó képessége nagyobb (N3 átlagDUNASOL: 21,43), mint a nagyobb karbonát tartalmúaké (3-as és 5-ös kód) (N4 átlag: 15,53). A PH_KOD alapján (N5 és N6) a lúgos kémhatású talajok (7 kód) szerves folyadék visszatartó képessége jelentős mértékben kisebb (átlagDUNASOL: 11,42), mint a PH_KOD alapján 1–6 kódba soroltaké. Ez utóbbi csoport a továbbiakban a HUM_KOD alapján osztható fel egy jelentősebb (N7: HUM_KOD < 6) és egy kisebb DUNASOL-visszatartó képességű csoportra (N8: HUM_KOD 7 és 8). Az átlagos humusztartalmú csoport pedig ismét a FIZF_KOD alapján lett felosztva. A homokos-vályog és az agyagos-vályog fizikai féleségű minták egy nagyobb (N9 átlagDUNASOL: 25,95) és egy kisebb (N10 átlagDUNASOL: 21,49) DUNASOL-visszatartású csoport különíthető el. A tesztadatállomány adataival képzett csoportok átlagértéke egy esetben szignifikánsan eltérő a munkaadatokétól (N1) átlaga (átlagDUNASOL_munka: 8,42;
átlagDUNASOL_teszt: 4,33).
100 kPa nyomásértéken a változók fontossága és a modell fejlesztése kisebb mértékű. Az N0 két fizi-kai féleség csoporta osztható fel (20. melléklet 5. táblázat). A homok és a vályog fizifizi-kai féleségű
E
109 talajminták szerves folyadék visszatartó képessége kisebb (N1 átlag: 12,96), mint a homokos-vályog és agyagos-vályog mintáké (N2 átlag: 19,36). A FIZF_KOD alapján a felosztás során három csoport különíthető el. A finomabb textúra felé haladva a minták DUNASOL-visszatartó képessége nagyobb átlagértékkel jellemezhető. Az első szint mindkét csoportja a HUM_KOD alapján osztható fel egy nagyobb és egy kisebb szerves folyadék visszatartó képességű csoportra, de a felosztás nem egyér-telmű, mindkét esetben más. A harmadik elágazási szinten a PH_KOD alapján végezhető csoportosí-tás. Az N6 felosztásának eredményeképpen egy lúgos kémhatású, kisebb DUNASOL-visszatartású (N7 átlagDUNASOL: 6,81; N10 átlagDUNASOL: 10,1) és egy alacsonyabb kémhatású, nagyobb DUNASOL-visszatartású csoportok képezhetőek (N8 átlagDUNASOL: 21,62; N9 átlagDUNASOL: 20,51). A viszonylag nagy elemszámú N9 adatai a KARB_KOD alapján a korábbiaknak megfelelően csoportosíthatók. Az N11 a HUM_KOD szerint egy humuszt nem tartalmazó és kis humusztartalmú (HUM_KOD 1 és 2), illetve humuszt jelentősebb mennyiségben tartalmazó tartalmazó mintákra bontható fel, amelyben a kis humusztartalmú DUNASOL-visszatartása nagyobb (25,84), mint a jelentősebb humusztartalmú-aké (HUM_KOD 4–9 átlagDUNASOL: 21,0). A 12-es csomópont pedig egy viszonylagosan durvább tex-túrájú (N15: homokos-vályog, agyagos-vályog), kisebb szerves folyadék visszatartó képességű és egy finomabb texúrájú (N16: agyag, nehéz agyag) nagyobb DUNASOL-visszatartású csoportra osztható fel. Összefoglalva e nyomásértéken is tehát közvetve és közvetetetten egyaránt megjelenik a textúra hatása. A finomabb mechanikai összetétellel jellemezhető FIZF_KOD kódokba sorolható adatok át-lagosan nagyobb DUNASOL-visszatartó képességgel jellemezhetőek. Igazolódni látszik ez pl. a KARB_KOD esetében is, amelynél finomabb textúrával jellemezhető adatsorokat tartalmazó KARB_KOD 2 és 4 kódokba sorolt minták jelentősebb átlagos DUNASOL-visszatartó képességében és a lúgos kémhatású talajok (melyek FIZ_KOD szerint az agyag vagy nehéz agyagokhoz sorolhatóak) kisebb visszatartásában is.
4.8. A különböző DUNASOL-visszatartó képesség becslő eljárások összevetése
A talajok DUNASOL-visszatartó képessége jobb pontossággal becsülhető az általam képzett paramé-ter (PAR_2_2) és pontbecslő (PO_2_2) PTF-ekkel, mint a vizsgálatba vont – a környezetvédelmi és talajfizikai gyakorlatban általánosan alkalmazott, Lenhard és Parker (1987) által javasolt eljárással (4.8. ábra).
A PAR_2_2 regressziós modell determinációs koefficiense a nyomás növekedésével kismértében csökken (0,856–0,789), de az eredményeim alapján a talaj és ásványi őremény minták DUNASOL-visszatartó képessége az általam kidolgozott PTF-ekkel minden nyomásértéken jó pontossággal köze-líthető. Ettől nem tér el jelentős mértékben a pontbecslés pontossága; a PO_2_2 becslőegyenlet R2 értéke valamivel kisebb 15 849 kPa-ig. A pont és a paraméter értékeket becslő két PTF RMSE értékei azonos nagyságrendűek (4,17–2,72, illetve 4,17–2,44 V/V%). Az R2 és RMSE értékek alapján tulaj-donképpen a Leverett egyenlettel nem megfelelő pontosságú a talajok térfogatszázalékos DUNASOL-visszatartó képességének becslése (R2LEV és R2SC < 0,5).
110
A B
4.8. A különböző DUNASOL-visszatartó képesség becslő eljárások pontossága – LEV: Leverett (1941); SC: Lenhard &
Parker (1987); PO/PAR_2_2 a z alapvizsgálati talajtulajdonságok értékeit és azok származtatott értékét is felhasználó pont- és paraméterbecslő pedotranszfer típusú összefüggések
(nyomáskód; 1: 0,01kPa; 2: 33 kPa; 3: 100 kPa; 4: 330 kPa; 5: 1 000 kPa; 6: 15 849 kPa; 7: 158 489 kPa)
A Lenhard és Parker (1987) által javasolt skálázással a telítettségi nedvességtartalmat leszámítva jó pontossággal közelíthetőek a mért értékek. Az azonban az RMSE értékekből jól látható, hogy az il-lesztett értékeket a skálázott DUNASOL-visszatartó képesség értékek 330 kPa nyomás felett viszony-lagosan jó pontossággal közelítik. Az RMSE értéke 0–330 kPa nyomástartományban jelentősebb, de a folyadékvisszatartó-képesség görbe száraz végpontja közeli DUNASOL-tartalom értékeknél meg-közelíti a PTF-ekét (< 4 V/V%).
A B
4.9. ábra. A különböző DUNASOL-visszatartó képesség becslő eljárások megbízhatósága – LEV: Leverett (1941); SC:
Lenhard & Parker (1987); PAR_2_2 a z alapvizsgálati talajtulajdonságok értékeit és azok származtatott értékét is felhasz-náló paraméterbecslő pedotranszfer típusú összefüggések (nyomáskód; 1: 0,01kPa; 2: 3 kPa; 3: 33 kPa; 4: 100 kPa; 5: 1
000 kPa; 6: 15 849 kPa; 7: 158 489 kPa)
A paraméterbecslő PTF megbízhatósága az R2 értékek alapján nem bizonyult minden nyomásérté-ken megfelelőnek (4.9. ábra).
LEV SC PO_2_2 PAR_2_2
LEV SC PO_2_2 PAR_2_2
LEV SC PAR_2_2 LEV
SC PAR_2_2
E
111 A skálázási eljárás megbízhatósága (tulajdonképpen pontosság) a PTF-ét meghaladta, míg a folya-dék-telítettségi érték közelében a paraméterbecslő PTF-el végzett becslés az illesztett DUNASOL-visszatartó képesség értékeket jobban közelítő eredményt adott. Az RMSE értékek viszont azt mu-tatják, hogy a skálázási eljárásokkal meghatározott DUNASOL-visszatartó képesség értékek ke-vésbé pontosan közelítik a mért értékeket (RMSE: 4,3-12,5), mint a paraméterbecslés eredményei (RMSE PAR2_2: <4 V/V%).
A DUNASOL-visszatartó képesség becslésére képzett pedotranszfer függ-vények kiterjeszthetőségére vonatkozó előzetes vizsgálat eredményei
A DUNASOL-visszatartó képesség becslésére képzett pedotranszfer függ-vények kiterjeszthetőségére vonatkozó előzetes vizsgálat eredményei