ADALÉK—ADATLAK ADÁZ-ADÉKONY

el-ed-el, hasonlóak: vi-adal, di-adal. V. 8. al, el képző.

ADALÉK, (ad-al-ék) fn. tt adalék-ot, tb. —ok.

Amit bizonyos nemű egészhez, mennyiséghez utólag mintegy pótlékul adónk. Különösen, közös adományo-záshoz járuló rész. Adalék a kárvallottak számára.

AD ALIN, fala Dobok*, megyében. Helyr. — 6a,

—ion, — Ml.

— AD ALOM, (ad-al-om) öez. névképző, magasb.

edelém, melynek elemei: ás önbatókat képző ad ed: ri-ad, fár-ad, borz-ad, forr-ad, eng-ed, pök-ed v.

pök-öd, a középképző al el, és a bangngrató óm em, honnan: ri-ad-al-om, fár-ad-al-om, bon-ad-al-om, forr-ad-al-om, eng-ed-el-ém, pök-ed-el-ém, v. pök-öd-el-óm.

E hasonlóknál fogra valószínű, hogy a vi-odalom és di-odoíoro törzsei elavult viad és diód önhatók, vala-mint a sokadalom (némelyek szerint = sok-adás, ela-dás, árulás) törzse lehet sok-ad-ik önható, mint fceee-sedik, honnan, tokadalom = sokból álló vasári gyü-lekezet Hasonló igetörzsekből fejlettek ki: hied-elém, ijed-elém, gerjed-elém, töred-elém, türed-elóm, késed-elém, jöved-késed-elém, győzed-késed-elém, veszed-elém.

Néha főnevekhez is járni: ur-adalom, fej-edelem.

V. 5. — ODALOM.

— ADÁN, ősz. határozó képed jobbadán szo-bán. Maga jobbad nem igen van divatban, hanem né-melyek szerint a régi jobbágyok (optimates regni) = jobbadok, az ország jobbadjai.

ADÁNY, puszta Bihar megyében.

ADÁNYD, ADÁND, falu Somogy megyében.

Helyr. —ön, —ró, —ról.

ADÁS, (ad-ás) fn. tt odás-t, tb. —ok. Általán cselekvés, mely által valamit adunk, ezen ige minden érteményét véve, nevezetesen 1) Nyújtás, odanyiijtás, leginkább igekötővel: átadás, kiadás, föladás, leadás.

2) Ajándékozás különféle nemei. 3) Bizonyos árért való átengedés: adds-veoés. Leginkább összetételekben fordul elő : kézbeadás, bérbeadás, egybeadás, hálaa-dás, hozzáahálaa-dás, jelahálaa-dás, tanácsahálaa-dás, számahálaa-dás, melye-ket és hasonlókat 1. saját rovataik alatt

ADÁSVÉVÉS (adás-vévés) ősz. fn. melynek mindkét tagja ragozható : adást-vévést, odással-vevés-s«l, adási-vetési. Altalán, minden vásári csereberélés, áruváltás, sokadalmi közlekedés. A kereskedők, kalmá-rok f ogíolfcodása adátowétbBl ÓM,

ADÁSVÉVÉSI, (adás-vévési) ősz. mn. tt. odás-veoési-t, tb. —ék. Adásrevést illető, ahbos tartozó, arra vonatkozó. Adaraevési tárgyak, csikkek, aruk. Adas-vevesi szerződés, Ügyesség.

ADAT, (ad-at) fn. tt. adat-ot. 1) Tudtunkra adott tény, lett dolog, mely bizonyos tudomásul, bizonyítványul szolgál. TSbb adatom vonnak reá, hogy 8 kOoette el a rablást. A bíró adatokból itéZ.

Ninct rá adat, hogy. . . . . 2) Az okmány keltéről ssoló idő és hely jegyieké. & okmány adatából kUet-szik, hogy az hiteles nem lehet. Ás adat idejével nem egyeztethető¹ tény.

ADATLAN, (ad-atlan) mn. tt odotlan-í, tb.

—ok. Hint ac adott ellentéte jelent oly valamit, amit nem adtak. Rendesen csak öszvetételekben hass-náljok: kiadatlan, eladatlan, áltotadatían, öszeeadat-lan, scámadatlon; háloodotöszeeadat-lan, aki bálát nem ad.

ÁDÁZ, fa. tt odáz-f, tb. —ok. Növénynem az őtbimesek és kétanyások seregéből; nagygallérja nincs, kisgallérja féloldali, három levelű, lef&ggő, gyü-mölcse karczolt Fajai: mérges, hajas adós. (Aethnsa).

Hellén eredetiből módosított sió.

ÁDÁZ, mn. szokottabban 1. ÁDÁZ.

ADDÉÖ, régies L ADDIG.

ADDIG, (régiesen és tájdivatosan p. Mátyurfol-dén, adzig, L a czikk végén); ih. Bizonyos időig vagy helyig tartó messzeségnyira, távolságnyira. Addig jár a korsó okúira, míg el nem törik. Addig verd a vasat, mig tűses. Addig élem világom, míg virít i^úságom, (Nép-dal). Addig a fáig terjed a határ. Addig fuss a / Ás én puskám addig (bizonyos távol pontig) nem visz.

Távolsági ellentéte a közeke mutató: eddig. Paló-ccosan lágyítva: agygyig, egygyig. Elemzését a régies odzig-ban szépen feltaláljuk. „Szent Dorottya asszony adzig szóla nénjeinek, hogy őket is megtértté (Sí.

Dorottya élete), így a debreczeni legeadáskönyvben is adcég, adsig sokszor előforddl. Ma is mondjuk:

odáig; a t pedig ás ás mutató névmással történt összetételből eredé: oda őzig vagy ofatíg vagy od*-zig, mivel az önhangsók a nép szájában gyakran ki-esnek mint ooTodom = odaadom, aztán = osután, töm = tudom stb. odzig pedig, mivel o s a is gya-korta fölcseréltetnek mint aztán octán, ores oreso stb.

lön: adzig s a s hasonalván addig. Úgy eddig is = ide-esig =: id'ectg =r id- vagy edz^, eddig; mint-hogy régenten ac ide is gyakran ede, p. L edttoa edetoá edestodn (Szent Katalin legendájában). Azok, akik gépileg elemeznek (ad-|-dig legfólebb az-)-dig) és a hasonlításban keresnek minden üdvöt, marmár a török dig raghoz folyamodtak, de amely eljárásnak tökéle-tesen ellentmond az adzig alak, mely a Régi magyar nyelv-emlékek IV. kötete 72. lapja szerént Vasban, Somogyban mai napig is divatozik,

ADDIGI, (addig-i) mn. tt addigi-t, tb. —ok.

Addig való.

ADDIGLAN, ám. odd«g, Ion, toldott képzővel;

1. ADDIG.

ADDIGLANI, (addig-lan-i); L ADDIGI.

— ADÉK, (ad-ék) őse. névképző, mely részint kos divata, részint ekvalt önható igékbez járulván jelenti az illető cselekvésnek tárgyát, vagy müvét, eredményét Első eleme át önhatókat képző ad ma-gash. ed: ak-ad, mar-ad, rep-ed, pörs-ed, a második öszvetettnek látszik, a részesülő é (= ő) és k-ból:

ak-ad-á-k =: akadást okozó valami; mar-ad-é-k = maradó, megmaradó valami; rep-ed-é-k =r repedés által támadt rés, Uzag, pörs-ed-é-k = pörsedő va-.

lami p. bibircsó. Dyenek: hull-adék, fak-adék, has-adék, nyál-has-adék, sarj-has-adék, szak-has-adék, roml-has-adék, oml-adék, olv-adék, öml-edék, stb.

ADÉKONY (ad-ék-ony), binnas névképző,

mely-ADMIRÁL—ADÓALATTISÁQ ADÓBEVALLÁS—ADÓKÖNYV 34 nek első tagja ad, magash. ed (ed-ék-eny)

önható-kat képez, s a többi két tag azt jelenti, hogy az illető személy vagy dolog bizonyos hajlammal, könnyüség-gel bir azon cselekvés gyakorlására, melyet a törzsige fejez ki, p. olvad-ékony, ami könnyen olvad, vagy olvadni hajlandó, képes; gyulad-ékony, ami hamar könnyen meggyúlad; enged-éke'ny, aki vagy ami en-gedni hajlandó, vagy szokott; feled-ékény, könnyen feledő. Ily alakú szónk kevés van divatban, de ha-sonlók szerint helyesen szaporíthatok s legott érthe-tők volnának ezek is: akadékony, dagodékony, faka-dékony, fárafaka-dékony, lankafaka-dékony, evedékény, repe.de-keny, söppedéfcény gerjedéfcény stb. Alapfogalomban hasonló hozzá: atag, felhangon : Heg, melylyel gyak-ran fölcserélhető p. lankadékony, lankatag; olvadé-kony, olvatag; lengedékeny, lengeteg, stb. V. ö.

— ATAG, — ETEG.

ADMIRÁL, fh. tt. admirál-t, tb. —ok. Tengeri hajóhad parancsnoka, vezére. Idegen eredetű szó, ma-gyarosan : tengemagy vagy tengernök. A nyelvtudósok szerint az arab amir (vagy emir) alma szókból ere-dett, s jelentése : parancsnok a tengeren.

ADÓ, (ad-ó) mn. tt. adó-1. Aki valamit ad. Ren-desen csak az illető tárgy nevével öszvetéve diva-tozik. Isten, lelketadó ét lelket visszavevő úr, Jókay.

Hálaadó ember, gyermek, számadó tiszt, juhász. Továb-bá némely igekötőkkel : kiadó násznagy; eladó leány, akit már férjhez lehet adni ; jegyeteket öszvea-dó pap.

ADÓ, (ad-ó) fa. tt. adó-t. Harm. személyrag-gal : adója vagy adaja. 1) Széles ért. amit tarto-zásképen dijúl adni, fizetni kötelesek vagyunk, p.

rámadó, ostoradó. Innen adós = aki a mástól köl-csönzött vagyon visszaadásával tartozik. 2) Különö-sen, határozott mennyiség pénzben vagy más jószág-ban, melyet köz szükségek födözésére a fejedelem vagy állam, vagy ennek egyes községei a polgárokra kivetnek. KSz vagy országot adó, ko'zségt adó. Kivetni, beszedni, behajtani az adót. Az országra nagy adót róni. Mátyás király adó alá vetette a fő urakat is. A magyar nemesség legújabb időkben önként vállalta magára az adót. Átv. ért. természet adója — halál.

Az adók különféle nemeit, mint: személyadó, frjadó, keretetadó, földadó stb. 1. illető helyeiken. Megjegy-zésre méltó, hogy a török nyelvben is eda fizetést jelent

ADÓALAP, (adó-alap) ősz. fn. Mindennemű birtok vagy birtokképesség, vagy jövedelmi mód, melyre adót vetni szokás, p. földbirtok, mesterség, kereskedés, tizérkedéft, kereset stb.

ADÓALATTI, (adó-alatti) ősz. mn. Amitől az illám vagy ország törvénye vagy fejedelem rendelete szerint adót kell fizetni, vagy aki koráboz, polgári Állapotához képest adóköteles. Adóalatti magánbirtok, jövedelem, termények. Adóalatti lakosok.

ADÓALATTISÁG, (adó-alattisag) ősz. fn. Álla-pot vagy képesség, melynél fogva valamire vagy kire

•dót vetnek.

AKAD. HAOT 8ZÓTÁB,

ADÓBEVALLÁS, (adó-be-vallás) ősz. fa. BevaJ-lás, mely szerint az adóköteles személy az illető adó-hivatal előtt fölfödi az adóalapot, melytől adóznia kell.

ADÓBESZEDÉS, (adó-be-szedés) ősz. fa. Adó-hivatali eljárás, melynél fogva az a kivetett adókat az illető adózóktól kellő nyugtatrány mellett átveszi.

ADÓCSIKARÁS, (adó-csikarás) ősz. fn. Tör-vénytelen módon, vagy mértéken túl kivetett adóra való kényszerítés, különösen a zsaroló ellenség által.

ADÓDIK, (ad-ód-ik) belsz. m. adódott. A mi mintegy önmagát adja elő, magától jő. Ha alkalom adó-dik. Ritkán használható szó, akkor is csak harmad, személyben. Egészen különbözik toló a külszenvedő:

adatik.

ADÓEMELÉS, (adó-emelék) ősz. fa. A rendes vagy eddig szokott adón fölül kivetett adómennyiség.

ADÓFELOSZTÁS, (adó-fel-osztás) ősz. fn. Az országos vagy községi egész adónak az illető adózók képességéhez arányzott kivetése.

ADÓFIZETÉS, (adó-fizetés) ősz. fa. A kivetett adó benyújtása az illető hivatalban.

ADÓFIZETŐ, (adó-fizető) ősz. mn. és fn. A ki adót fizetni köteles vagy szokott.

ADOGÁL, (ad-og-al vagy ad-og-ál) gyak. áth.

m. adogál-t. Gyakran, többször, ismételve, folytonosan vagy többeknek osztogatva s mintegy aprózva ad, nyűjt Kévéket adogatni a szekérre, osztagra. Kol-dusoknak alamizsnát adagolni.

ADOGÁLÁS, (ad-og-ál-és) fn. tt odogálás-í, tb.

— ok. Gyakori, ismételt, folytonos, aprózott adás, nyúj-tás, osztás.

ADOGÁLÓ, (ad-og-al-ó) fn. tt. odogáíó-t. Mun-kás , napszámos, aki kézről kézre adogál valamit, p. a kazal-, asztagrakásnál a szénát, kévét, az építés-nél a téglákat, stb.

ADOGAT, (ad-og-at) gyak. ath. m. odogot-tam,

— tál, —ott, pár. adogass. 1. ADOGÁL.

ADOGATÁS, (ad-og-at-ás) 1. ADOGÁLÁS.

AD9GATÓ, (ad-og-at-ó) 1. ADOGÁLÓ.

ADÓHÁTRALÉK, (adó-hátralék) ősz. fa. A kivetett adó része, melyet a rendelt időre be nem fizettek.

ADÓHIRDETÉS, (hirdetés) ősz. fn. Az adó-köteleseknek adott tudósítás az általok fizetendő adóról.

ADÓHIVATAL, (adó-hivatal) ősz. fa. Pénzügyi hivatal, melynek rendeltetési feladata az adót kivetni és beszedni.

ADÓILLETÉK, (adó-illeték) ősz. fa. A mit va-laki az adókulcs szerint kivetett arányban fizetni köteles. Az adóilletéket féléd részekben lefizetni.

ADÓJÖVEDELEM, (adó-jövedelem) ősz. fn.

1) Adó alá vetett jövedelem, p. melyet földbirtok, vagy tőkepénz hoz. 2) Adóból befolyó jövedelem.

ADÓKIVETÉS, (adó-ki-vetés) ősz. fn. Bizo-nyos kulcs szerinti meghatározás, illetőleg személyen-ként való kijelölés, mennyi adót köteles kiki fizetni.

ADÓKÖNYV, (adó-könyv) ősz. fa. Könyv, mely-be az illető adóhivatalnál? az adózás czimeit, s a

ki-3

35 ADOKÖTE1 ,ES—ADOMÁN YOS ADOMÁNYOZ — ADÓS

fizetett adómennyiséget feljegyzik. Személye* adó-könyv, melyet az illető adóköteles kap.

ADÓKÖTELES, (adó-köteles) ősz. mn. Aki akármiféle alapnál fogva adót fizetni tartozik.

ADÓLEROVÁS, (adó-le-rovás) ősz. fn. A lefize-tett adó vagyadórész kitörlése az illető adókön yvböl.

ADOLF, fér. kn. tt Adolf-ot. Adolphus. A né-met nyelvészek szerént ám. edler Helfer.

ADOM, (ad-om) fn. tt adom-ot. Régies, ám. ado-mány. „Ügy ment a vezérnek ez a ló adómban."

Gyöngyösi. Innen származik: adomát.

ADOMA, (ad-om-a) fn. tt. adomá-t, tb. adomá-k.

Az elbeszélés nemei közt az, ami a költészeti fajok közt az epigramma, mennyiben egyik kelléke élez, másik pedig, hogy valami embert, népet, osztályt, körülményt, eljárást, fölfogást, hangulatot drámai élénkséggel, és színezéssel jellemez. Az adoma úgy jó, ha vége csattanós. Idegen hellén nyelven : anek-dota. Képzésre olyan mint: lakoma.

ADOMAGYÜJTEMÉNY, (adoma-gyűjtemény) ősz. fn. Adomákat tartalmazó gyűjtemény, illetőleg könyv.

ADOMÁNY, (ad-o-mány), fn. tt adomány-t, tb.

—ok. 1) Minden, amit másnak jutalomul, ajándékul, saját birtokul juttatunk, vagy mint olyat valakitől ka-punk. Természeti adomány, p. az elme, ész, test sajátsá-gai. A hit Itten adománya. Kegyet adományokból épített szentegyház. Csekély, szerény adománynyal én is hoz-zájárulok, ígéret adományt vár. Km. Szanszkritfii:

danán, latínul: donum. 2) Magyar jogi értelemben jelent nemesjószág ajándékozását a törvényben kikö-tött föltételek mellett (Donatio). Királyi adomány, melyet a király osztott ki (Donatio regia). Nádori adomány, mely az ország nádorától, főpapi adomány mely a főpapoktól eredt Tiszta vagy ingyen adomány, és vegyes adomány; amaz egyedül hív szolgálatért, országos érdemekért, emez szolgálatért és pénzért.

Eredeti adomány, mely legelőször adatott. Új vagy újított adomány, újabb adománylevéllel megerősí-tett Élők közti, halál esetére Ígért adomány. Menyek-tői adomány = nászajándék.

ADOMÁNYJAVAK, (adomány-javak) ősz. fn.

a többesben, tt adományjavak-at. Nemesi joggal járó jószágok, melyeket valaki adományul kapott V. ö.

ADOMÁNY.

ADOMÁNYLEVÉL, (adomány-levél) ősz. fh.

Nemesi adományról szóló oklevél.

ADOMÁNYNEMÉS, (adomány-nemes) ősz. fii.

Magyar jogi ért. nemesember, aki a többi nemesi jogokon kívül nemesi földbirtokot is kapott, kfilönbö -tetésfil az úgynevezett armalistáktól, kik csak nemesi paizs, pecsétgyűrű, és fegyverviselési joggal rubáztet-tak föl.

ADOMÁNYOS, (ad-o-mány-os) mn. tt.

adomá-»yos-t, tb. —ok. Adományról szóló, vagy adomány nyal biró. Adományát oklevél. Adományát nemet. E másod ért. ío'név is tb. —ok. A király, nádor, érsek, főapát odományosoi (donataríus).

ADOMÁNYOZ, (ad-o-mány-oz) áth. m. odomá-nyoz-tam, —tál, —ott, pár. —z. Bizonyos nemesj bir-tokot adománykép juttat valakinek.

ADOMAYOZAS, (ad-o-mány-oz-ás) fn. tt ado-mányozás-t, tb. —ok. Jutalmazás, bizonyos nemesi adomány által.

ADOMÁNYOZÓ, (ad-o-many-oz-ó) fn. tt odo-mányozó-t. A ki nemesi adománynyal jutalmaz va-lakit

ADOMÁS, (ad-om-ás) fn. tt. adomát-t, tb. —ok.

Adás, ajándékozás. Képzésre hasonlók hozzá : áldo-más, látoáldo-más, hallómat, tudómat, vallómat. V. ö.

ADOM.

ADOMÁS, (ad-om-a-as) mn. tt. adomát-t, vagy

—át, tb. —ak. Adomákat tartalmazó. Adomát könyv.

ADOMASZÉRÜ, (adoma-szérű) ősz. mn. Ado-mához hasonló élczfi s csattanásu. Adomatzerü esemény, tréfa, elbeszélés.

ADÓMENT, (adó-ment) ősz. mn. Adót fizetni nem tartozó. Át örültek adómentek.

ADÓMENTES, (adó-mentes) 1. ADÓMENT.

ADÓMENTESSÉG, (adó-mentesség) ősz. fn. Ki-váltság, melynél fogva valaki az illető adótörvény szerint adót fizetni nem tartozik. A magyar németi osz-tály adómentessége 1848-dik évig.

— ADÓN, képző hajadon, újdon, ódon szókban, igazabban dón, 1. ezt

ADONY, több helység neve, tt. Adony-t, tb.

—ok. Helyr. —ba, —bán, —ból. Különösen mezővá-ros Fehér vármegyében és falvak Bcreg-, Bihar- és Szabolcsban. Régies Írásmóddal: Ódon, Odún, Addon.

Kis-Ázsiaban előjön Adona város.

ADÓNYUGTA, (adó-nyugta) ősz. fn. A lefize-tett adóról szóló nyugta.

ADÓNYUGTATVÁNY, 1. ADÓNYUGTA.

ADÓPARANCS, (adó-parancs) ősz. fn. Az adó nemeit s mennyiségét meghatárzó, s fizetését sür-gető felsőségi parancs.

ADÓPÉNZ, (adó-pénz) ősz. fa. Pénz, melyet adóban fizetni kell.

ADÓPÉNZTÁR, (adó-pénztár) ősz. fa. Pénztár, melyben az adóban fizetett pénzt tartják.

ADÓPÓTLÉK, (adó-pótlék) ősz. fn. A rendes adó alapján kivetett mellékes adó, melyből különös állami vagy községi szükségek fódöztetnek.

ADORJÁN, férfi kn. tt Adorján-í, tb. —ok. La-tinul : Adrionus vagy .Hadrianus. Helynevek is Bács, Bihar, Somogy, Szathmár és Torda megyékben. .Kis—, A^Togy—, falvak Maros székben. Szent—, falu Szála megyében.

ADORJÁNHÁZA, falu Veszprém megyében.

Helyr. Ador/ánházá-n. —rá, —ról.

ADÓROVÁS, (adó-rovás), ősz. fn. Az adó ré-szenkénti kivetése, s mintegy rovatonként való meg-határozása.

ADÓROVÓ, (adó-rovó) ősz. fn. Adóhivatali tiszt, a ki az adót rovat szerint ki szokta vetni.

ADÓS, (ad-ó-os) fa. tt odós-t, tb. —ok, mint

37 ADÓSBÖRT ÖN—ADÓSSÁGSZEDÉS ADÓSSÁGTALAN—ADÓZÁS 38 mű. töb. —ok. 1) Aki a hitelezőtől kapott pénzt vagy

mis jószágot ínég vissza nem adta. Száz forinttal, két v/ka búzával és egy kenyérrel adós. Adósok börtöne. 2) Aki bizonyos szolgálatért, munkáért másnak tartozik.

Háromnapi munkabéremmel adót. Szolgáinak adót. 3) A-ki akármily vett jótéteményt viszonozni tartozik. Mind-nyájan adótok vagyunk Istennek hálával. Előfordul több közmondásban. Fiiliy, torkig, nyakig adós. tjeikével is adós. Adós fizess. Ki vagyonánál többel adós, semmije tincs. Adós Balázsnak — eszelős. Adós a zsidónak = valamit'elfelejtett. Adós vele az ördögnek = valamely kelletlen munkát kell végeznie. Adóssá vagyok = vé-tett ellenem, boszút kell állanoni érte. Adós embernek sokszor kell hazudnia. Sarkalásnal szokott az adós jól fi->ti<i. Régies Írásmód szerint: adun, odus. Hangra ha-sonló bozzá az illír oduzsan, de elemezésre különbö-zik, mert ez öszvetett szó az o és di(z#Iti (türtozni, de-bco) elemekből, tehát := debitor.

ADÓSBÖRTÖN, (adós-börtön) ősz. fu. Börtön, melybe a fizetni nem biró, kivált ruszhitü adósukat szokták z&rni.

ADÓSÍT, (ad-ó-os-ít) íith. m. adóM-ott, pár.

— s. htn. —a/iivagy —MI'. Adóssággal terhel. Minden jószágát eladósitja. A szám- és könyvvitelben ám. az

,adós' rovatba írja.

ADÓSÍTÁS, (ad-ó-os-ít-ás) fn. tt adósltús-t, tb.

— ok. Kiadás, költekezés, mely által a vagyon adós-sággal terheltetik. ,Adós' rovatba irás.

ADÓSÍTOTT, (adó-os-ít-otr) mn. tt. adósílott-at, tb. —ok. Adóssággal terhelt Adósított ház, földbir-tok. V. ö. ADÓSÍT.

ADÓSLEVÉL, (adús-levél) ősz. fn. Oklevél, melyben valaki bizonyítja, hogy más valakinek adósa.

ADOSORKÖNYV, (adó-sor-könyv) ősz. fn. Adó-hivatali könyv, mely a fizetendő adóneuu'k lajstromát tartalmazza.

ADÓSSÁG, (ad-ó-os-ság) fn. tt. adósság-ot. MHS-tól azon Ígérettel, lekötéssel kapott pénz, vagy más érték, hogy azt visszaadjuk. Adósságot csinálni. —6a vfrni magát. —gól terhelni magát. —öt fizetni.

—ért megidézni valakit. Bizonytalan adósságnak szalma a kamatja. Km. Kevés ember, kinek adóssága nincsen.

Állam-, községi adósság, melylyel az állam, község tar-tozik. Becstüetbeli adósság, melynek megtérítését bö-CKÜlettelszóval fogadták.

ADÓSSÁGI (ad-ó-os-ság-i), mn. tt adóssági-t, tb.

—ak. Adósságot illető, althoz tartozó, arra vonatko-zó. Adóxsági állapot, teher, kötelezettség.

ADÓSSÁGKÉRÉS, (adósság-kérés) ősz. fn. Az adóshoz intézett kérés, illetőleg fölszólítús, sürgetés, hogy tartozását fizesse meg.

ADÓSSÁGKÖNYV, (adósság-könyv) ősz. fn.

Adósok tartozásait magában foglaló jegyzékkönyv.

Kereskedők, kalmárok, literek adóttágkönyve.

ADÓSSÁfiKÖVETELÉS, 1. ADOSSÁGKÉRÉS.

ADÓSSÁGLEVÉL, 1. ADÓSLEVÉL.

ADÓSSÁGSZEDÉS, (adósság-szedés) ősz. fn.

Az adósság! pénz behajtása az illető adósoktól.

ADOSSAGTALAN, (ad-ó-os-ság-talan) mn. tt adósságtalan-t, tb. —ok. Akinek adóssága nincs;

nemadús; amin (mely jószágon) adósság nem fek-szik. Határozókép ám. adósság nélkül, adósságtalauúl.

ADÓSSÁGTÖRLESZTÉS, (adósság-törlesztés) ősz. fn. A csinált adósság részenként való lefizetése.

ADÓSSÁGTÖRLESZTÉSI, (adósság-törlesztési) ősz. mn. Adósságtörlesztést illető, amiből az adós-ságot részenként fizetik, vagyis bizonyos jövedelmi alap, pénztár, mely ezen czélra fordíttatik.

ADÓSTÁRS, (tórs) ősz. fn. Aki az adós-ságcsinálásban részt vérén, annak lefizetésére mint társ kötelezi magát.

ADÓSUL, (ad-ó-os-úl) öuh. m. adósúl-t. Adós-sággal terhelődik, adóssága lesz. Kiadósul.

ADÓSULÁS, (ad-ó-os-ul-as) fii. tt. adósulás-t, tb. —ok. Adóssági állapotba jutás.

AÜÓ8S5EDÉS, (adó-szedés) ősz. fn. Adóbehaj-tás, begyűjtés az adói pénztárba.

ADÓSZEDŐ, (adó-szedő) ősz. fn. Adóhivatali tiszt, aki az adókötelesektől lefizetett pénzt átveszi, s a pénztúrba gyűjti.

ADÓSZEDOHIVATAL, (adó-szedő-hivatal) ősz.

fn. Az adóhivatal ága, melynek tisztei a kivetett adót beszedik.

ADÓSZKDÖSÉG, (adó-szedőség) ősz. fn. Adó-szedőkből lilló tiszti személyzet. Megyei, városi adó-szedöség.

ADÓTANÁCSNOK, (adó-taiiAcsuok) ősz. fn. Ta-nácsnoki rangban levő tiszt az adóhivatalnál.

AÜÓTÁR, (adó-t/ir) ősz. fu. Pénztár, melyben a beszedett adó őriztetik.

ADÓTÁRNOK, (tárnok) ősz. fn. Az adó-tárt közelii, s arra folügyelö tiszt.

ADÓTISZT, (adó-tiszt) ősz. fn. Adóhivatalnál tiszti rangban alkalmazott személy.

ADOTT, (iid-ott) fn. tt. adott-at. Kereskedelmi nyelven, a kereskedelmi könyv jobb oldali lapja, me-lyen a hitelezett, bevett vagy ilycsekül tekintendő őszietek beifjtutvák, máskép : követel.

AD01TÍT, (ad-ott-ít) áth. m. adottít-ott, pár.

—s, btn. —ani vagy —ni. Adott czím alatt a ke-reskedelmi könyvbe igtnt bizonyos mennyiséget. Az eladott holmik árát adottitani; máskép: követelfí.

ADÓVETÉS, ősz. fii. 1. ADÓROVÁS.

ADÓVETÖ, 1. ADÓROVÓ.

— ADÓZ, (ad-oz) képez gyakori, önható igéket, magnsh. edrz. Elemei a belcsclekvést képző ad ed, és a gyakori, óz ez, p. ár-ad-oz, fár-ad-oz, ntar-ad-oz, dag-ad-oz, ak-ad-oz, oly-ad-oz, sz«»y-ad-oz, cp-ed-éz, lf«g-ed-éz, wp-ed-éz, hitl-ed-éz, mer-ed-éz. Az illető igének gyakorlati, folytatás!, ismétlés!, sokasúgi ér-telmet kölcsönöz.

— ADÓZÁS, (ad-oz-&s) liáromágn képző, mely főneveket alkot, magiisk. edezés: ár-ad-oz-ás, fór-ad-oz-As, mfir-ad-oz-i'is, IfHg-ed-éz-és, ríp-ed-ez-és stb. Az

— ADÓZÁS, (ad-oz-&s) liáromágn képző, mely főneveket alkot, magiisk. edezés: ár-ad-oz-ás, fór-ad-oz-As, mfir-ad-oz-i'is, IfHg-ed-éz-és, ríp-ed-ez-és stb. Az

In document A MAGYAR NYELV (Pldal 186-200)